Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 1. Az eszmecsere tanulsága A szovjet parlament ülésszaka elé A SZOVJETUNIÓ ÜJ ALKOTMÁNYÁNAK elfogadásáig már csak néhány nap van hátra. Október 4-én — pontosan négy hónappal az új alkotmánytervezet közzététele és országos megvitatásának kezdete után — összeül a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka. Az alkotmánybizottság, élén Leonyid Iljics Brezsnyewel, a bizottság elnökével befejezte a vita eredményeit összegező és elemző beszámolójelentés elkészítését, a megfelelő következtetésekkel és javaslatokkal együtt. Az ország a nagy eseményt várja. Tudjuk, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küszöbön álló ülésszaka a világközvélemény széles köreiben is élénk érdeklődést kelt. Mennyiben volt gyümölcsöző ez a vita és milyen eredménnyel zárult? A személyes érdekeltségnek arra az őszinte megnyilvánulására, amelyet az állam alaptörvényének tökéletesítéséről folytatott vita során sok millió ember tanúsított, az alkotmánybizottság hasonló őszinteséggel válaszol. Egyetlen megjegyzést vagy javaslatot sem szabad figyelmen kívül hagyni — jelentette ki a bizottság, s felhívta a minisztériumokat, hatóságokat, a párt- és tanácsi szerveket, hogy vegyék figyelembe a bírálatokat, és tegyenek intézkedéseket a helyzet javítására ott, ahol ez szükséges. A SZOVJETUNIÓBAN ÉS A TÖBBI SZOCIALISTA ORSZÁGBAN a demokrácia, a szabadságjogok problémájának megoldása a kizsákmányolás törvényben rögzített, tényleges megszüntetésével kezdődött, — a munka szabadságának törvényes és gyakorlati megvalósításával. A Szovjetunióban — fajra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül — mindenkinek biztosítják azokat a szociális és gazdasági jogokat, amelyeknek megvalósítása nélkül az ember semmiféle más jogával és szabadságával nem élhet. Az új alkotmánytervezet a munkához való jogot kiegészíti a munka neme, a foglalkozás megválasztására való joggal, kiegészül a művelődéshez való jog, a társadalombiztosítási ellátásra, az ingyenes orvosi ellátásra, a pihenésre való jog. Sőt a tervezet a lakáshoz való jogról is beszél. Az új alkotmány kiszélesíti és elmélyíti az állampolgárok politikai és személyi jogait. Az alkotmány humanitása az egyénnek a társadalom más tagjai érdekeivel szemben érzett tudatos magatartásán, az állam mindenki számára kötelező törvényeinek tiszteletben tartásán alapszik. AZ ÜJ ALKOTMÁNY KIMONDJA, hogy a Szovjetunióban minden hatalom a népé, s rögzíti, hogy az állami élet legfontosabb kérdéseit össznépi vitára bocsátják. A vita lefolyását minden tekintetben sikeresnek mondhatjuk és jogosan tekinthetjük kimagasló eseménynek a szovjet társadalom életében, már csak azért is, mert az ország minden vagy csaknem minden polgára a dokumentum társszerzőjének érezte magát. Annak a dokumentumnak, amelynek a jelentősége túlnő korunk keretein. Fjodor Brejusz (APN — KS) ■ ■ Ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Pénteken a moszkvai Kremlben ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, az alkotmánybizottság elnöke tájékoztatta az elnökség tagjait az új szovjet alkotmánytervezet össznépi vitájáról és az annak során elhangzott javaslatokról. Leonyid Brezsnyev összefoglalta az országos vita eredményeit és ismertette azokat a kiegészítéseket és pontosításokat, amelyeket az alkotmánybizottság az új szovjet alaptörvénybe belefoglalni javasol. Az alkotmánytervezet társadalmi vitája — mutatott rá Leonyid Brezsnyev — hozzájárult egyes cikkelyek pontosításához, az új szovjet alaptörvény tartalmi gazdagításához. Az elnökség határozatban mutatott rá, hogy az alkotmánybizottság nagy munkát végzett a dolgozók kollektíváitól, a társadalmi szervezetektől és az egyes állampolgároktól érkezett észrevételek áttekintése, rendszerezése és általánosítása terén. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége az alkotmánybizottság által eléje terjesztett alkotmánytervezetet a társadalmi vita során elhangzott kiegészítő és módosító javaslatok figyelembevételével jóváhagyta. Az alkotmánytervezetet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka élé terjeszti. Havanna: Magyar—kubai megállapodás Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá. nak főtitkára és Jorge Perez, a kubai forradalom védelmé, re alakult bizottságok orszá. gos főtitkára csütörtökön ünnepélyes keretek között aláírta a két testvér-tömegszer- vezet közötti 1980-ig szóló együttműködési megállapodást. A megállapodás a két tö_ megszervezet között eddig megvalósult együttműködés alapján a két nép és a két szervezet közötti további együttműködés, összeforrott- ság. a szocialista integráció folyamata támogatásának és elősegítésének programját rögzítették. A két szervezet közötti együttműködés keretében a Hazafias Népfront és a for. radalom védelmére alakult bizottságok kölcsönösen tá_ jékoztatja egymást szerveze. teik fejlődéséről, delegációk kölcsönös cseréjével járulnak hozzá egymás tevékeny, ségének jobb megismeréséhez. Megállapodtak, hogy az egyezményt ötévenként megújítják. Az aláírásnál kubai részről megjelentek a CDR országos bizottsága titkárságának tagjai és jelen volt Jakus Jenő, hazánk havannai nagykövete. Sajtókonferencia az NDKnagyküvetségen Gerhard Reinert. a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete az NDK megalakulásának 28. évfordulója alkalmából pénteken sajtókonferenciát tartott a nagykövetségen. Hangsúlyozta: a Német Demokratikus Köztársaság a Szovjetunió. valamint a szocialista országok oldalán 28. éve halad sikeresen a szocialista építés útján. Az NDK a fejlődés minden szakaszában a béke és a szocializmus stabil tényezőjének bizonyult s a nemzetközi küzdőtéren hoz. zájárult a szocializmus befő. lyásának növeléséhez. A magyar—NDK kapcsolatokról szólva Gerhard Reinert elmondta, hogy az együttműködést szoros barátság jellemzi, a kétoldalú kapcsolatok tovább fejlődnek. Cél: az együttműködés hatékonyabbá tétele, szorosabbra fűzése. Az NDK külpolitikájáról a nagykövet hangsúlyozta: tevékenységük arra irányul, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal együtt kedvező külső körülményeket teremtsen a szocialista és a kommunista építő munkához. NflTO-delegációvezetők tanácskozása Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti Brüsszelből: A NATO-tagállamokraak a belgrádi konferencián részt vevő küldöttségvezetői Evere városban zártkörű értekezletet tartottak, amelyen megvitatták, milyen álláspontot képviseljenek a belgrádi találkozóin. A zárt ajtók mögött tartott értekezletről természetesen nem adtak ki közleményt, de megbízható forrásból származó értesülések szerint a tizennégy nagykövet (Izland képviselője nem volt jelen) három kérdésről tárgyalt: állásfoglalásukról a megnyitó ülésen, munkájukról a bizottságokban és a záró közleményről. A megbeszélésen olyan vélemény alakult ki, hogy a NATO-országok képviselői „párhuzamos” magatartást tanúsítsanak, de ne terjesszenek elő közÖ6 javaslatokat, s ezáltal kerüljék el azt az esetleges szemrehányást, hogy „tömbök közötti megbeszélések” irányába akarják vinni a belgrádi konferenciát. Abban is megállapodtak, hogy hangoztatni fogják: a helsinki záróokmány ajánlásai érvényesek maradnak a következő 15—20 évben. A belgrádi konferenciának tehát az legyen a feladata, hogy megvizsgálja, hogyan hajtotta végre minden egyes aláíró ország a helsinki ajánlásokat, és hogy arra ösztönözze 'az aláírókat: lépjenek tovább azokon a területeken, amelyeken még kívánnivalót hagy hátra a gyakorlati végrehajtás. Hirosimától a neutronbombáig (3.) Ha Dulles élne... A neutronbomba atyja, Sam T. Cohen amerikai fizikus meg van győződve arról, hogy találmánya minden tekintetben kiváló. Így nyilatkozott: — „A fegyver azt hozza, amit a legtöbb szószólója elvár tőle, és amitől a legtöbb ellenzője fél”. Cohen elmondta, hogy már 1958-ban jelentést tett találmányáról a Pentagon-szakértőnek — visszhang nélkül... Egy tengerésztiszt, név szerint John Morse, az atomenergia bizottság különta- nácsadója, korábban a NATO nukleáris tervezési osztályának főnöke tudomást szerzett a jelentésről, és áttanulmányozta azt. Beajánlotta a találmányt a vezérkari főnökök egyesített bizottsága későbbi elnökének, Thomas Mo- orornek, aki viszont Thomas Gatest akkori hadügyminisztert tájékoztatta. Hamarosan mindenki érdeklődni kezdett a neutronbomba iránt, maga Eisenhower elnök is. Akkoriban azonban, 1958 nyarán Moszkva és Washington időleges atomkísérleti tilalomban állapodott meg, így a neutronkutatás és a -kipró. bálás csupán laboratóriumi méretekre szorítkozhatott. Az időleges megállapodás lejárta, 1961 szeptember után megkezdődhettek a tényleges kísérletek. 1963 tavaszán, a hajnali órákban megrengett a sivatag az amerikai Nevada államban. A föld alatt végrehajtották az első neutron-robbantást. (Az eset érdekessége, hogy maga a feltaláló nem volt jelen, mert belépési en- 'gedélye valahol elkallódott a bürokrácia útvesztőjében.) Az első neutronbombát egy kaliforniai laboratóriumban állították elő Harold Brown fizikus (ma az USA hadügyminisztere) és Herbert York atomfizikus (jelenleg a Pentagon tanácsadója) közreműködésével. A W—63 elnevezésű akkori bombát azonban a 60-as évek végén a hadsereg mellőzte — a „piszkos” atom- robbanófejek javára. Herbert Hopwood tengernagy, a hidegháború egykori apostolának, John Foster Dul- lesnek katonai tanácsadója mindenesetre így tájékoztatta később a tudósokat: ha Nixon 1960-ban megnyerte volna a választásokat, és Dulles még élt volna, „a neutronbombát oly gyorsan kifejlesztették volna, ahogy az csak lehetséges”. De Richard Nixon csak nyolc év múlva került az elnöki székbe. Hadügyminisztere, James Schlesinger, ma Jimmy Carter energiaügyi minisztere, erőteljesen szorgalmazta a neutronbomba ki- fejlesztését. A hadügyminisztérium az első neutron-robbanófejek előállítási költségeit feltűnés nélkül mint „energiafejlesz. tési” költséget csempészte be a költségvetésbe. Ez a megnevezés olyan ártatlanul hangzott, hogy Carter elnöknek nem tűnt fel (!), és a Ford- kormányzat által felállított költségvetést változtatás nélkül továbbította a kongresz- szusnak..Az első vizsgálatkor még a képviselőház sem talált az ügyben semmi különöset. Csupán egy újságírónak, a Washington Post riporterének, Walter Pincusnak támadtak kételyei, és leleplezte, hogy a titokzatos költségtétel mögött az NSZK-ban tárolt Lance-rakéták neutron-robbanófejéről van szó. Amikor a költségvetés kérdése röviddel ezután a szenátus elé került, tanácstalanság lett úrrá a szenátorokon. A köztársaságpárti Mark Hatfield arra hivatkozott: nem adhatnak pénzt olyan fegyverekre, amelyekről alig tudnak többet, mint amennyit az újságban olvashattak róla. A Washington Post felháborodva követelte, hogy ne engedjenek olyan fegyver- rendszert bevezetni, „amely a vegyi fegyverekhez nagyon közel álló, amely hadviselésről pedig az USA ünnepélyesen lemondott”. A Pentagon előtt hatalmas tüntetések zajlottak le a neutron- bomba ellen, miközben többen a saját vérükkel megtöltött ampullákat vágtak a minisztérium bejárati oszlopaihoz. Négy tüntetőt a kormányzati tulajdon rongálása címén letartóztattak. Jody Powel, Carter sajtótitkára így próbálja mentegetni az < lnököt: még nincs végső döntés, hiszen a neutronbomba negatív irányban befolyásolhatja a SALT-tárgyaláso- kat. A szenátus mindenesetre 58 szavazattal 38 ellenében jóváhagyta a fejlesztési programot. Hatfield szenátor arra figyelmeztet: „Adjuk fel a mítoszt, hogy a nukleáris háborút korlátok közé lehet szorítani”. Gáti István Likőr vaßif sör K" z amerikai elnök öccsének, Billy If ■’» Carternek fő foglalkozása, hogy CUt J benzinkút-tulajdonos, de melléke, sen reklámügyekkel is foglalkozik. Járja áz országot és bizonyos árucikkek népsze. rűsitésére estéket, bemutatókat rendez. Legutóbb egy Lolita elnevezésű földimogyoró-likőr kellemes tulajdonságait hirdette, de, hogy a vonzerő még nagyobb legyen, a cég melléje adott egy 29 éves hastáncosnőt, bizonyos Ladonn Amatót, aki (az itt sajnos nem látható fénykép tanúsága szerint) valóban alkalmas arra, hogy a likőr jó tulajdonságairól meggyőzze a tömegeket. Kissé kellemetlen közjáték zavarta meg azonban az egyik estét, az előkelő New York-i „Club 21”-ben. Billy Carter reklámfőnök sokkal nagyobb érdeklődést tanúsított Ladonn mint „Lolita” iránt és miközben szorosan magához ölelte a hastáncosnőt, a közönség minden követelése ellenére se volt hajlandó egy kortyot sem inni a likőrből. Én a sört szeretem — mondta határozottan Billy. Érdekes, bár nyilván nem véletlen, hogy mennyi hasonlóság van a két testvér között. A klubban lezajlottak mutatják, hogy a Carterek — eltérő hivatásuk ellenére is — közös magatartási vonásokat mutatnak fel. A bátyja, Jimmy Carter is tett olyan ajánlatokat, amelyeket maga nem akar megfogadni. Néhány hónappal ezelőtt az mondta, hogy csökkenteni szándékozik a fegyverkezési kiadásokat, az eddiginél kevesebb hadfelszerelést akar szállítani a világnak azokra a részeire, ahol harcok folynak vagy összecsapás fenyeget, megígérte, hogy elődjénél többet tesz majd a nemzetközi megbékélésért, a leszerelésért. És mi történt? Jimmy Carter se akarja lenyelni az általa reklámozott likőrt. Ö is a sört szereti. * sakhogy a két testvér között mégis van némi különbség. A világnak édes mindegy, hogy az amerikaiak több földimogyoró-likőrt isznak-e vagy nagyobb mennyiségű sört. De még a legpompásabb hastáncosnő sem tudja vonzóvá tenni a több rakétát és a több bombát. Tatár Imre Brüsszeli jelentés Amerikai hadianyag-raktár az NSZK-ban. „Illetékteleneknek tilos a belépés.” WARMUMG! DAS BETRETE« DIESES GEBIETES IST FÜR UNBEFUGTE VERBOTEN. THIS AREA IS OFF LIMITS FOR ALL UNAUTHORIZED PERSONNEL. cnxxAXDixr. nmrai <;eu iiaii. «Ulli PtlüT
