Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-28 / 254. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. október 28. Olaszország betegágyánál A SŰLYOS POLITIKAI, gazdasági és társadalmi válság, amelyben Olaszország évek óta vergődik, szerepel az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának szerdán kezdődött ülésének napirendjén. A tanácskozás célja a pillanatnyi hely­zet megvitatása, illetve annak meghatározása, "hogy — a ba­jok orvoslása céljából — melyek az olasz kommunisták ezzel kapcsolatos legfontosabb feladatai. A vitaindító jelentést Giorgio Napolitano, az OKP tit­kára terjesztette be. Bírálta a beruházások stagnálását, a a rendkívül elmaradott olasz délvidék fejlesztésének egy hely­ben topogását, valamint azt, hogy a kormány még mindig nem fogott hozzá az ipari termelés szerkezetének tervszerű át­alakításához. Az általános gazdasági pangás legnyomasztóbb kísérő jelensége a munkanélküliek másfél milliónyi serege, amelyhez még hozzá kell adni azt a 650 ezer fiatalt, aki már feliratkozott — s egyelőre reménytelenül — az első munka- alkalmat keresők listájára. A jelentést tevő Napolitano és a KB vitájában felszólalók is bírálták a kereszténydemokrata kisebbségi kormányt ami­att, hogy nem hozott határozott intézkedéseket a gazdasági élet feilendítésére, s a változatlanul vágtázó infláció meg­fékezésére. Az az álláspont van kikristályosodóban, hogy az OKP-nek tömegmozgósítással keil rákényszerítenie a keresz­ténydemokratákat és kormányukat a júliusi hatpárti prog­rammegállapodás gazdasági és szociális pontjainak végrehaj­tására. Ebben ugyanis a szilárd parlamenti többséget nélkü­löző kereszténydemokrata kormány kénytelen-kelletlen, de haladó jellegű kötelezettségeket vállalt az áldatlan helyzet felszámolására. AZ OKP MOSTANI SZÁMONKÉRÉSE mindenképp jo­gos, bár nem változtat azon az ellentmondásos helyzeten, hogy a programmegállapodást „ ugyan hat párt írta alá, de egynek, a kereszténydemokratáknak a kezében összpontosul annak végrehajtása. Ebből az olasz kommunisták azt a kö­vetkeztetést vonták le, hogy — őket is beleértve — valameny- nyi pártot be kell vonni a kormányzásba. Természetesen ir­reális dolog lenne azt várni, hogy a kereszténydemokraták egyből beadják a derekukat. De a demokratikus koalíció felé mutat az a tény, hogy a napokban az Olasz Szocialista Párt ismét elutasította a kereszténydemokratáknak az úgynevezett középbal kormányformula feltámasztására irányuló ajánla­tát. A kereszténydemokraták tehát lényegében már csak utó­védharcot vívnak. Pálfi Viktor (Folytatás az 1. oldalról) Raymond Barre délután a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelen volt Bíró József, Szépvölgyi Zol­tán, Nagy János külügymi­niszter-helyettes, Veress Pé­ter és Sárái Tibor mérnök­vezérőrnagy. Ezt követően Lázár György és Raymond Barre a Parla­mentben rövid négyszemköz_ ti beszélgetést folytatott, majd megkezdődtek a magyar— francia hivatalos tárgyalá­sok. A magyar tárgyaló csoport vezetője Lázár György. tag­jai: Bíró József, Rácz Pál külügyminisztériumi állam, titkár. Rónai Rudolf, Török István külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, a magyar— francia gazdasági vegyes bi­zottság társelnöke. Bényi Jó­zsef külügyminisztériumi csoportfőnök. Veress Péter. A francia tárgyaló csoport vezetője Raymond Barre; tagjai: André Rossi. Jean­Francois Deniau, Raymond Bressier. Roger Vaurs Chris­tian d’Ännale, Jacques Ale­xandre. A szívélyes légkörben le­folyt tár'váláson a felek kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzeté­ről, eredményeiről. Áttekin­tették a kétoldalú gazdasági­kereskedelmi kapcsolatok alakulását, a két ország gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos, valamint kulturális együttműködése további fej­lesztésének lehetőségeit és feladatait. A megbeszélések ma folytatódnak. Lázár György este vacso­rát adott Raymond Barre és felesége tiszteletére az Or­szágház vadásztermében. A vacsorán részt vettek a fran­cia miniszterelnök kíséreté­nek tagjai is. A szívélyes hangulatú va­csorán Lázár György és Ray­mond Barre pohárköszöntőt mondott. BUDAPEST Befejeződött a jubileumi tudományos ülésszak Csütörtökön délután plená­ris üléssel zárult a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából a Magyar Tudományos Aka­démián rendezett kétnapos tudományos ülés. összesen H korreferátum hangzott el az első szekció­ülésen — jelentette be Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója, a szekció elnöke. A résztvevők sokrétűen, ösz- szefüggéseiben elemezték a világtörténelmi jelentőségű forradalomnak a világ fejlő­désére. s Magyarországra gyakorolt hatását. A második szekcióban foly­tatott munka méltó tisztelgés volt október fényes emléke­zete előtt, s egyúttal alkotó megközelítése azoknak a ta­nulságoknak. amelyeket az októberi forradalom a ma számára jelent, — mondotta Sipos Aladár akadémikus, az MSZMP KB Politikai Főisko­lájának rektorhelyettese, a szekció elnöke, s hozzáfűzte: közgazdászok elemezték a szocialista gazdaság fejlődé­sének kérdéseit. A hazai marxista—leninis. ta elmélet fejlődését jól pél­dázták a harmadik szekció­ban elhangzott előadások is — mondotta el Szabó Imre akadémikus, az MTA Ál­lam. és Jogtudományi Inté­zetének igazgatója, a bizott­ság munkájáról. A világ el­ső szocialista államának fej­lődéséről. az októberi forra­dalom kisugárzásáról szóltak az előadók, amikor a lenini forradalomelmélettel foglal­koztak. Sok szó esett a szo­cialista államról és annak mechanizmusáról, ennek kapcsán a szovjet alkotmány- fejlődésről Az ünnepi ülés Nemes De­zső zárszavával ért véget. A tanácskozást, rendkívül eredményesnek minősítette, s jelentőségét abban jelölte meg. hogy hozzájárul majd a felvetett fontos kérdések to­vábbi tanulmányozásához, hasznosítható következteté­sek levonásához a gyakorlat számára. Végül javasolta: az ülésszakon elhangzottakat írá­sos formában tegyék hozzá­férhetővé az érdeklődők számára. Képtávírón érkezett Befejezte tanácskozását a Szakszervezeti Világ- szövetség irodájának XXVII. ülésszaka, amelyen 26 küldöttség vett részt. Képünkön: az ülésszak résztvevői a SZOT székházában. Szófiában megkezdődött a Nemzetközi Diákszö­vetség tizenkettedik kongresszusa. Képünk a nyitó tanácskozáson készült. Münchenben tanácskozik a Nemzetközi Vasmun­kások Szövetségének XXIV. kongresszusa. Ké­pünkön: Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja megnyitó beszédét mondja. Százezer főnyi tömeg köszöntötte Barcelőnában a 38 évi száműzetésből hazatért Josep Tarradellast, a katalán „Generalidad” elnökét. (Kelet-Magyarország telefotó) New York-i levelünk Történelmi találkozó Z uhogó esőben indultam a szállodából a tüntetés és a nagygyűlés helyére, a Broadway és a 74-es utca sarkán lévő Beacon Színházba. Tapasztalataim alap­ján tudom, kocsival ilyen helyre menni az esetleges ösz- szecsapások miatt kockázatos, másrészt pedig parkírozó­helyet találni New Yorkban — különösen egy tüntetés kö­zelében — reménytelen, időigényes vállalkozás. A taxi sem megoldás, mert az utakat lezárják. Gyalogolni persze jó még esőben is, bár fényképező­géppel és filmfelvevő kamerával a nyakban, „élesre töl­tött” tollal, jegyzetfüzettel a zsebben, ernyő nélkül a fej fölött, kicsit bonyolítja az újságírói munkát. A rendőrkordonon könnyen átsegítenek a szükséges igazolványok, de már nehezebb átjutni az ellentüntetők ázott hadán. A színház köré sereglett néhány száz főnyi csoport a volt dél-vietnami rendszert siratja vissza és ha­ragosan kiabál, amiért a „vietnami kommunistákat fel­vették az ENSZ-be”. A színházon belül ugyanis éppen annak ünneplése fo­lyik, hogy felvették a Vietnami Szocialista Köztársaságot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, mint a világszervezet 149. tagállamát. Az amerikai baloldali és békeszervezetek, s főleg a vietnami háborúellenes tüntetések egykori részt­vevői rendezték ezt a gyűlést, hogy a mozgalom hívei köz­vetlenül találkozhassanak a vietnami nép ENSZ-delegá- ciójának tagjaival. Nem tudom, valaha is lett volna ilyen telt ház mellett lezajlott sikeres műsora ennek a színháznak. Minden hely foglalt a földszinten, a karzatokon, s még a lépcsőkön is alig lehet közlekedni az ott üldögélők miatt. Mikor a viet­nami delegáció tagjai megérkeznek a színpadra, mindenki ; feláll és perceken át zúg a taps. Történelmi pillanat ez, I hiszen azok az amerikaiak tapsolnak itt New York szí- \ vében, akik hosszú éveken át terrorral, börtönbüntetéssel | dacolva ellenezték az Egyesült Államok népellenes indo- I kínai háborúját, a színpadon pedig a háborútól sújtott vietnami nép küldöttei. Szónokok követik egymást az emelvényen. Az egyik beszámolva az indokínai háború által okozott veszteségek­ről elmondja, hogy 1965 és 1973 között Indokína minden harmincadik lakosát megölték, minden tizenkettediket megsebesítették, minden ötödik személyt lakóhelyének el­hagyására kényszerítették. Ezek az adatok — Kambodzsa és Laosz nélkül — csak Vietnamra szűkítve 14 millió sze­mélyt tesznek ki, vagyis ennyi a halottak, a sebesültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek száma. Egy má­sik szónok szerint az Egyesült Államok által az indokínai I háborúban felhasznált robbanóanyag meghaladja a vala- I mennyi előző háborúban felhasznált robbanóerő együttes nagyságát, ami egy személyre eső 350 kilogramm robbanó- I anyaggal, más összehasonlításban pedig 570 darab Hiro- ! simára dobott atombombával egyenlő. A felhasznált rob- I banóanyag tonnában adott összehasonlítása szerint: az in- í dokínai háborúban 14,4 millió, a második világháborúban ! 2,06 millió tonna robbanóanyagot használtak fel. E számok mögött meghúzódó iszonyatos szenvedésekre visszagondolva, a hallgatóság éles füttykoncertbe kezd. Mikor elül a zaj, az egykori háborúellenes mozgalom egyik tagja e szavakkal üdvözli a vietnami küldöttséget: „Vég­telenül örülök, hogy itt vannak. Az önök jelenléte itt, or­száguk tagsága az ENSZ-ben véglegesen hátunk mögé he­lyezi a múltat.” A vietnami delegáció szóvivője egyetért vele, de figyelmezteti a hallgatóságot, hogy az amerikai imperializmus vezetői, akik bombák millióit dobatták Viet­namra, akik leromboltatták az országot, szavukat meg­szegve nem akarnak hozzájárulni az okozott háborús ká­rok helyreállításához. Szavait azzal zárja, hogy a vietna­mi és az amerikai nép között mindig, most is szoros ba­rátság van. Szavait fergeteges taps és a két nép barátságának él­tetése fogadja. Az ünnepi szónokok után speciális kultu­rális műsor következik. A gitárokkal kísért régi dalok nyomán megelevenednek az egykori tüntetések, a kudar­cok, veszteségek, a háborúellenes mozgalom sikerei, az amerikai fiúk hazatérése Indokínából és a vietnami nép függetlenségi és szabadságharcának nagy győzelme az ame- I rikai imperializmus fölött. A dalok hatására a több ezernyi közönség tapsol, sír, i nevet, dúdolva, majd hangosan énekelve bekapcsolódnak j a műsorba, a szomszédok egymást Ölelik, csókolják. Az ün- : népség résztvevői — vietnamiak és amerikaiak — együtt í érzik a győzelem ízét. Az évtizedes áldozatok nem voltak hiábavalóak. A műsor a vége felé közeledik. Még egy pillantást akarok vetni az utcai ellentüntetőkre, de már szétszéled­tek. Lármázó soraikat szétzüllesztette a reménytelenség, eldobott jelszavaikat, lobogóikat az utca kövén mossa az . eső. llfczínházból taps, vidám ének és zeneszó hallatszik. ' Az utcán már visszaállt a szokásos közlekedési ^.Ssrend. Elindulok gyalog a még mindig szemerkélő esőben, s próbálom felmérni, mekkorát változott a világ a vietnami háború ürügyéül felhasznált tonkini provoká­ció óta. Az ENSZ épülete előtt haladok el, ahol a 149 zászló között eggyel több szocialista ország zászlaját len­geti a szél... New York, 1977 október. JC&oécL dihyájL

Next

/
Thumbnails
Contents