Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-23 / 250. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. október 23. Minden tizenegyedik — Hol képzeli el a felnőtt korát? — Itt. Idén jelentkeztem a Nyíregyházi Egészségügyi Szakiskolába. Nem vettek fel. Ha jövőre felvesznek, bejáró leszek. Akár Nyíregyházán. Káliéban vagy Bal- kányban leszek egészségügyi dolgozó, mindig hazajövök. ★ A következő fiatalember viszont lépni szeretne. Major Sándornak hívják, a Szabolcs Tsz műhelyében autószerelő. — Petritanyán lakom, ahol A KÖLTÖ FIATAL KORÁRA EMLÉKEZIK A VERSBEN. HA MOST ÉLNE, BIZONYÁRA MÁST ÍRNA. A MAI — DŰLÖK MENTÉN ÉLŐ — FIATALOK ELŐTT KITÁGULT A LÁTÓHATÁR, A POROS UTAK HELYÉN SZÜRKE KÖVESUTAK KÍGYÓZNAK, VAN MÁR MAGASSÁG ÉS VAN MÁR TÁVOL, VAN, AMI MARASZTAL, S VAN AMI HlV. A VÁLTOZÁS PERSZE, NEM UGRÁSSZERŰ, A KÜLTERÜLET A FIATALOKNAK MOST IS HÁTRÁNYT JELENT. ARRA KERESSÜK A VÁLASZT: KAPNAK-E SEGÍTSÉGET, S MIKÉNT FORMÁLJÁK SAJÁT SORSUKAT. SOKAKAT ÉRINT A TÉMA, HISZEN AZ 1970-ES STATISZTIKA SZERINT MEGYÉNKBEN 65 EZER 550 EMBER ÉL KÜLTERÜLETÉN, VAGYIS A LAKOSSÁG 11,1 SZÁZALÉKA. A Kölcsey gimnázium falán szembetűnő az emléktábla: „Ebben az épületben, a volt tanítóképző intézetben tanult 1938-tól 1943-ig Váci Mihály, a nyírségi tanyavilág tanitója.” Az iskola falai között vajon most van-e olyan fiatal, aki „fáklya” akar lenni, aki tenni szeret, ne a tanyavilág előbbrelépé- séért? Van ilyen a negyedikesek között. Hajnalosi Évának hívják. A Nyírtelekhez tartozó Dankó-bokorból indul reggelente. Ezen a telepü, lésen 180 lelket számolnak. — Még nincs egyetemet, vagy főiskolát végzett a ta, nyabokor lakói között. Talán én leszek az első „fecske”. Tavasszal az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész karára jelentkezem, a népművelés. vagy könyvtár szakon akarok diplomát szerezni. Segíteni szeretnék abban, hogy a külterületen élő emberek jobban megbarátkozzanak a könyvvel, a kultúrával. — Dankó-bokorban most milyenek a lehetőségek? — A tsz egyik helyiségét a községi KISZ-esek segítségével klubnak alakítottuk át. Lehet olvasni, zenét hallgatni. táncolni. Nekünk a kevés is sokat jelent. A tanyáról négyen járunk ebbe a gimi- be. összetartunk, segítjük egymást. — A városi iskolatársakkal milyen a kapcsolata? — Jó. Ha összezörrenünk, már nem vágják a fejemhez, hogy tanyasi vagyok. Tanulmányi eredményemért becsülnek. Azt megbeszéltük, hogy például a férjhezmenés- hez nekem nincs olyan esélyem. mint nekik. Ugyancsak Nyírtelekhez tartozik a furcsa nevű település: Varjúlapos. A község központjától hat kilométert autóztunk, hogy eljussunk idáig. Az egyik udvaron jókora birsalmafa alatt hosszú hajú fiú kukoricát morzsol. Háta mögötf a kerítésen farmernadrág szárad, előtte motorkerékpár bukósisakkal, a lábánál ökölnyi kiskutya hízeleg. Néma a táskarádió, néma a táj, a szó igazi értelmében. tiszta a levegő. Ezért is válik már-már szállóigévé a mondás: „Városon élni kényelmesebb, tanyán élni egészségesebb”. A morzsoló fiatalember. Bíró Ferenc tanyán él ugyan, de a város zajában, a közlekedés zörejében dolgozik: gépkocsivezető az 5. sz. Volán Vállalatnál. — Ha lakhelyét kérdezik, mit mond? — Mondhatnám azt is, hogy nyírteleki vagyok. de csak Varjúlapost mondok. Engem nem sért az elnevezés. különben is nem a nevet kellene megváltoztatni, hanem a tanyát. — Mire gondol? — Lehetne jobb az ellátás, kellene egy közénk való fiatal. aki összetart minket. Változhatna az öregek szemlélete. főleg az asszonyoké. Még mindig ugyanúgy féltik a lányukat, mint a régi anyák. Mi. fiúk bejárunk szórakozni hol ide. hol oda. de a lányokat csak ritkán engedik velünk. Nagyon kel lene egy otthonos klub. A varjúlaposi betongyárban jó fél évvel ezelőtt avattunk egy KISZ-klubot, egy darabig itt jól is éreztük magunkat. de két-három fiú elrontott mindent. Ittak, bután viselkedtek. erre bezárták a klubot és kitiltottak bennünket. Bíró Ferenc: „Kitiltottak bennünket”. — A jövő? — A motor leküzdi a távolságot. Bejárok szórakozni Nyírtelekre. Rakamazra és Tiszanagyfaluba. A bálokat is végigtáncolom úgy. hogy nem iszom szeszes italt a motor miatt. Gondolom, az a néhány rendbontó megkomolyodik és később jobban ösz. szetartunk. Szó van arról, hogy a közelben lakó hét- gyermekes asszonynak nagy lakást ad a tanács, az ő kisebb házát meg átalakítják a fiataloknak. ★ A tanyai körkép másik széle Balkány körül van. A KISZ nagykállói járási bizottságán azt mondják, napközben is mindenütt találunk fiatalokat. Az útbaigazítást megtoldják egy jó hírrel: tavaly a megyei tanács 150 ezer forintot adott a járásnak a tanyai klubok fejlesztésére. Viszonylag jelentős az ösz- szeg, mert a tavaly vásárolt magnók, lemezek és könyvek idén már nagymértékben segítik a tanyai ifjúság művelődését. Abapusztán a tanítás. a művelődés szolgálatában áll Szűcs Lászlóné pedagógus, aki egyben az iskolai könyvtár vezetője. A fiatalasszony Szakolyban nőtt fel. Hét év_ vel ezelőtt, vagyis a Nagy- kállóban tett érettségije után vállalta a tanyán élést, vállalta az itteni gyerekek tanítását. Egy sor lemondással járt az ittléte és a munkája. Kartársnőivel a szűk szolgálati „lakásban” lakott, a divatos ruhát és főleg a divatos cipőt nem mindig tudta felvenni. A hét esztendőt mégis „bőséges” jelzővel lehet illetni, hiszen ért el munkasikereket. egyik tanítványa képesítés nélkül tanít Bal- kányban. — Magam is levelezőn végeztem a tanítóképzőt, közben megszerettem az itt élő embereket. Férjhez mentem, szolgálati lakást kaptam. A hivatás ideköt. Jól érzem magam, de meg kell mondanom: szellemi partnert, vitapartnert alig találok. — Később vajon talál-e? — Biztosan. A hét év alatt változott a tanya. A tanács és a tsz segítségével modem KISZ-klubot avattunk, házi sakkbajnokságot is szoktunk rendezni. Minden második Szűcs Lászlóné: „A hivatás ide köt”. héten filmet vetítenek, néha bált rendeznek. Sokan tanulnak tovább, nőtt az olvasási kedv. A tanyai pedagógusakció keretében hamarosan gépkocsit veszek, így időnként messzebbre is eljuthatok. ★ Görénypusztán 70 lakást számolnak. Ügy néz ki a település, mint egy falu főutcája. A kövesúf széles, a házak korszerűek, a porták rendezettek. A központban egy középület, amelynek homlokzatán ez áll: „Ital és Vegyesbolt”. Négy éve nem engedélyezik a bálok megrendezését. a közeli dombokon több helyen még direktter- mő szőlőből szüretelik a bort. A boltos asszony azt mondja, a mai fiatalok békésebbek. mint a régiek, de kisebb összeütközések még előfordulnak. A tanyai emberek jobban egymásra vannak utalva. segítik is egymást, de olykor-olykor az indulatuk is felcsap. Vásárolni viszont van miből fiatalnak és öregnek egyaránt... Kiss Katalin például naponta 160—170 forintot keres az almában. A kisvasút és a tanya között hatalmas almáskert. itt szorgoskodik melegítőbe öltözve. Mint mondja, apja is tsz-tag és szintén jól keres. Háromszobás lakásukból a fürdőszoba sem hiányzik. Igaz, még nem tudják igénybe venni, mert a sok munkát vállalt vízvezetékKiss Katalin: „Rigát veszek”. szerelő nehezen ér ki a tanyára. hogy beszerelje a hidrofort. Kati úgy mondja el az egyik szoba berendezését, hogy azt magunk elé képzeljük a kényelmes bútorral, a kivágott sztárfotókkal, a magnóval. „Főleg jó külföldi számokat vettem a magnóra”. — Járt már külföldön? — Még nem. Pesttől nem jutottam messzebbre. Később persze külföldet is akarok látni a rokonok, vagy a barátnők segítségével. Az a tervem. hogy a közeljövőben Rigát veszek. Egy lánynak már van egy ilyen kismotorja a tanyán. Kell a motor azért is. mert esténként busszal, vagy kisvonattal bejárunk szórakozni Balkányba és késő este visszafelé már nincs semmi, gyalogolnunk kell hazáig három kilométert — Mit szólnak majd az itteniek. ha felül a motorra? — Az idősebb asszonyok megszólják azt a lányt, aki egy modern cuccban megy végig az utcán, akkor is csóválják a fejüket, ha zenélő táskarádiót viszünk a kezünkben. A motorozásomat is hümmögni fogják, de majd megszokják. alig számolnak húsz családot. Nincs jövője a településnek, hiába van villanyunk, kövesútunk. Gumicsizmát mindenki tart. nem tudni mikor lesz rá szükség. A tanyák felszámolása szerintem reális. A mezőgazdaság miatt szükség volt rájuk, de ma már falun is élhet az ember, a gyors traktorokkal a földek, a búzatáblák hamar megközelíthetők. Ha rajtam állna, csak a nagy tanyákat hagynám meg. Egy ilyen kis településen. mint a miénk, nagyon terhes a magány. Van egy kocsmánk de hozzám illő haverok nélkül, egyedül a sör sem esik jól. — Talán azért, mert belekóstolt a városi életbe. — Azért is. Nyíregyházán tanultam szakmát a 110-es ipari iskolában. A tanárokhoz, az egykori iskolatársakhoz még vissza-visszajárok. Hét végén jólesik kikapcsolódni. Major Sándor: „Pótolom a lemaradást”. — Hogy telnek a hétköznapi esték? — Néha kerékpárra ülök és bejövök Balkányba. Gyakran olvasgatok, tanulok. Pótolom a lemaradást. Az én időmben a tanyai iskolában még volt „hangos” és „csendes” óra az összevont osztályokban. Tudom, hogy kevesebbet tanultam. mint a falusi, és a városi iskolások. Unokatestvérem már a tanyai kollégiumba jár és zongorázni is tanul. — Hová szeretne költözni? — Például Balkányba. Lehet. hogy ide építünk édesanyámmal közösen. A tsz-nek van egy saját építőbrigádja, gondolom, ha kell. a tmk-s fiúk is segítenek. A MAJOR SANYIK CSAK SEGÍTSÉGGEL TUDJÁK FELÉPÍTENI JÖVŐJÜKET. A NAGYOBB TANYÁKON JOGGAL VÁRJÁK A SZELLEMI ÉS AZ ANYAGI SEGÍTSÉGET, A PARÁNYI TELEPÜLÉSEKEN A KÖLTÖZÉSHEZ, AZ ŰJ OTTHON MEGTEREMTÉSÉHEZ IGÉNYLIK A TÁMOGATÁST. VAN AKIT MARASZTAL, VAN AKIT HlV VALAMI. HA ÉSZSZERŰEN ÉLNEK, HA SEGÍTSÉGET KAPNAK, MINDNYÁJAN KIIGAZÍTHATJÁK A KÖLTÖ SORAIT: „VALÓSÁG LETT A DRÁGA VÁGYBÓL”. Irta: Nábrádi Lajos Fényképezte: Császár Csaba, Hámmel József KM m A tanyák útjain be sokszor fojtogatta torkomat az a sírás, amely szivárgott a csendes verssorokból. A dűlők fáitól nem láttam messze, s hiába néztem olykor-olykor még fel, por keringett az alacsony egekbe. Nem volt magasság, nem volt távol, nem marasztalt s nem hívott semmi, tétlen kín lett a drága vágyból. Váci Mihály
