Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

1977. október 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tudatosabb előrelátással A SZABOLCS CIPŐ. GYÁR évről évre többet termel, de ehhez képest egyre kisebb a nyeresége. Ha így folytatja, akkor fej­leszteni sem tud a későbbi­ekben, az eddig töretlen­nek tűnő fejlődés megakad. Bár még két hónap van hátra az év befejezéséig, mégis a mostani eredmé­nyek tükrében a jövőre va­ló felkészülésről érdeklőd­tünk. Látszólag könnyű dolguk van a gyáriaknak. Tavaly elkészült a vállálat V. ötéves terve, elég az 1978-ra előirányzottakat tel­jesíteni. az 1976-os 740 ezer pár helyett 850 ezer pár ci­pőt gyártani, máris teljesí­teni tudják a legfőbb ter­melési mutatókat. Az el_ adással sincs baj. hiszen a jövő évi exportot már le­kötötték a hazai üzletekbe is fél évre előre tudják, mit szállítanak. Az idei eredményekkel sem szégyenkezhetnek! Az év eleji anyagellátási za­varok után mostanában napi 3500 pár cipő kerül le a szalagokról, a tervezettől 30 ezer párral többet vár­nak az év végére, miköz­ben a munkaverseny-fel- ajánlás szerint már novem­ber 7-re teljesítik a Szov­jetunióba kerülő exportju­kat. A termelés növekedé­sének üteme évek óta olyan, hogy az eredetileg tervezett darabszámnál többet tud­nak adni, a minisztériumi irányítás szerint nem egy­millió pár cipő gyártására, hanem attól többre képe­sek 1980-ban. Csakhogy a termelés nö­vekedésének méreteivel nem tart lépést a gazdálkodás hatékonyságának javulása. Igaz. hogy az utóbbi időben több intézkedést tettek így például megszüntették a gazdaságtalanul gyártott szériákat, azonban a köz- gazdasági környezetben több olyan változás volt — mint 1976-tól a vállalati nyereség magasabb adózta­tása — amely az eredmé­nyek csökkenését hozta ma­ga után. — A modellezőknek már tartottam egy tájékoztatót. ahol ismertettem a jövedel­mezőségi rangsort — mond­ja Orosz László főkönyvelő. — Van olyan szabásminta például, amelyet 17 négy. zetdeciméterből ki lehet hozni, de akad olyan is. amelyet 22-ből­A cipőgyárban a múlt évben több. mint a felére csökkent a nyereség 1975- höz képest. Az idén a ter­vezett 13 millió helyett 10 millió alatt maradnak. Jö­vőre pedig újabb szigorító sokkal számolhatnak a szabályozóknál, ami szintén hatással van a nyereségre. — Ha a nyereségadó nö­vekszik, az elszámolásnál csökken a valutaszorzó, ak­kor annak alapján kell ter­veznünk. hogy elegendő fej­lesztési alapunk legyen — vélekedik Berta Antal köz. gazdaság; csoportvezető. MINDEBBEN SOK A FEL­TÉTELES MÖD. Ez vonat­kozik a jövő évi terv készí­tésére is. Várakozó állás­ponton vannak, várják, hogy milyen szigorítások, változ­tatások lesznek, ehhez akar­nak igazodni. Csakhogy ez a várakozás, általában az „időhúzás” nem a legsze­rencsésebb. A minisztérium ugyan ösztönzi a vállalato­kat, már tartottak eligazí­tást, hogy mit várnak a ci­pőipartól, mire számítsanak a tervek készítésénél. Or­szágosan is, a megyében úgy­szintén egyre több helyről kapunk hírt, hogy különböző variációkban elkészült, vagy befejezés előtt áll az 1978-as terv készítése. A vállalati gazdálkodásban ugyanis egyre inkább a jóslások he­lyett a tudatos előrelátás uralkodik. Mindezt — a sa­ját bőrükön tapasztalva — mintha nem éreznék eléggé a Szabolcs Cipőgyárban. A magyar népgazdaság­ban nem olyan a gazdaság- irányítás, hogy a vállalatok­nak túl sok bizonytalansá­gi tényezővel kelljen szá­molniuk. A világpiac, az egyes iparágak helyzetét fi­gyelemmel kísérő gazdasági vezetőnek nem szükséges megvárnia, hogy kijöjjenek a különböző rendeletek, amelyek a változó körülmé­nyekhez igazítják a gazdál­kodást, hanem már előre felkészülhet azokra. — A mennyiség növelésé­vel lehet ellensúlyozni az eredmény csöikkenését — állapítja meg a főkönyvelő. A gyár esetében ez viszont összefügg a fejlesztésekkel is. Nyírbogdányban egy fel­sőrészkészítő üzemet építe­nek, de itt az eredetileg ter­vezetthez képest féléves le­maradásban vannak. A nyíregyházi központba már érkeznek azok az új gépek, amelyek a termelékenyebb munkát segítik elő. Ám a 29 millió forintos beruházásnál csak akkor nem lesznek gondjaik, ha a hitelek visz- szafizetésére megteremtik a biztos termelési háttért azokkal a modellekkel, ame­lyek tetszenek a vásárlók­nak belföldön és külföldön egyaránt, ugyanakkor a gyárnak kellő nyeresége van rajtuk. AMIKOR A JÖVŐ ÉVI TERVEKRŐL 'érdeklődtünk a cipőgyárban, akkor jó ta­pasztalatokat szerettünk volna közreadni. Az, hogy jóformán a kezdeteknél tar­tanak, még nem jelentheti, talán az év végére nem ké­szül olyan prognózis, amely ne tenné lehetővé a megala­pozott gazdálkodást 1978- ban. Az idő viszont sürget, hiszen még a munkásak kü­lönböző fórumain is szüksé­ges ismertetni a terveket, a felvetett jó javaslatokat szintén érdemes a tervbe beépíteni. A vállalati önál­lóság ugyanazt jelenti, hogy a tervet saját magának ké­szíti. Ám sem az országos irányzatoktól, se a helyi kollektíva érdekeitől nem térhet el, azok összhangját kell megteremteni. Ezt pe­dig egykettőre végzett mun­kával nehezen lehet elérni. A Szabolcs Cipőgyár ed­digi eredményei, kivívott rangja megköveteli, hogy a távlatokat is jól ismerve ké­szüljön a holnapra. Lányi Botond — Sümegi szaktárs, ez a cipő elkészült — mondta a zöld kötényes cipészmunkás, miután a vékony válaszfallal elhatárolt műhelyből bejött az utcára nyíló üzlethelyiség­be. — Tessék — tette hozzá azután —, és lerakta a láb­belit a munkakiadó pultjára. Azzal már ment is vissza a műhelybe. Szép, magas szárú női cipő volt az új termék, fényes fe­kete borjúbokszból varrott. Szinte látszott rajta, hogy megrendelésre készült. — Em 304-es — mormogta a munkakiadó, miután meg­mustrálta a cipőt. — Lássuk csak, kié is ez. — Jó sokáig lapozgatott a pulton heverő megrendelési könyvben, míg végre megtalálta, amit kere­sett. — Kelemen Béláné, Ró­zsafa utca 27. Ebben a pillanatban fiatal nő lépett be a boltba. — Jó napot kívánok — köszönt, és kis cédulát vett ki a retiküljéből. — Kész van már a cipőm, kérem? — A középkorú férfi elvet­te a írást. — Varga József né névre? szólt azután. — Nem, kérem, ez sajnos még nincs készen. A látogató csalódott arcot vágott: — Még mindig nem csinál­ták meg? De hiszen a meg­rendeléskor azt mondták, hogy két hét alatt elkészül. És tessék, már négy hónap­ja járok ide hiába. Egész nap állok a munkahelyemen, szükségem van a magas szá­rú cipőre, mert fáj a bokám. — Most nagyon sok a munkánk, asszonyom. Sok az Mérték után ilyen mérték után rendelt ci­pő. De mindjárt megsürgetem a műhelyben, és egész bizto­san rövid időn belül megcsi­náljuk. Az utolsó szavaknál egy másik fiatal nő állított be az üzletbe. Kis kotorászás után ő is egy cédulát vett ki a ké­zitáskájából. — Jó napot — mondta közben, és már nyújtotta is a munkakiadónak a blokkot. — Egy pár egészcipőért jöt­tem. — Épp ideje, hogy el tet­szett jönni érte — mondta a férfi szemrebbenés nélkül. — Már napok óta itt hever az asztalon. Kelemen Béláné kartársnő, ugyebár? — Igen, Kelemen Béláné vagyok. — A mi szövetkezetünk igyekszik pontosan kiszolgál­ni a vevőit. Tessék, itt a ci­pő. Akkor még maradt az előleg levonása után négy­száz forint. Ennyit tetszik fi­zetni. — Ügy látom, egész jó munka — mondta a fiatal- asszony, forgatva a cipőt a kezében. — Kár, hogy tulaj­donképpen nincs is rá szük­ségem ... A korábban érkezett nő, aki eddig oldalról, szemmel láthatóan irigykedve figyelte a jelenetet, most mohón köz­beszólt : — Nincs rá szüksége?? — Hát nemigen — hang­zott a válasz. — Hivatalba járok, ülőmunkát végzek, és a lábam is egészséges. Igazán könnyen lemondhatnék ró­la. Ügy látom, körülbelül egyforma lábunk van ... A másik nem akart hinni a fülének. — Átadná? — kérdezte re­ménykedve. — Miért ne, ha szívességet tehetek vele? Mondom, hogy nincs is szükségem egészci­pőre ... Nem szokott fájni a lábam. — Hát akkor miért rendelt ilyet? Az újdonsült cipőtulajdo­nos elmosolyodott. — Áldott állapotomra való tekintettel rábeszéltek — mondta halkan. A másik asszony fürkészve nézett végig rajta: — Ügy? De hiszen akkor igazán indokolt, hogy visel­je! — Csak volt, amikor meg­rendeltem! De azóta már megvan a gyermekem !... — mondta ez, s a bejárati ajtó­hoz lépve, kiszólt az utcára: — Palikám! Gyere, mutat­kozzál be szépen a néni­nek !... Ügy négyéves forma, szőke hajú kisfiú szaladt be az üz­lethelyiségbe, nagy gumilab­dával a kezében. — Kelemen Palika vagyok — lihegte kedves selypítés­sel. Bevált a termelési rendszer A bábolnai 1—15 típusú szárító naponta közel háromszáz tonna kukoricát szárít Gacsályban. ősz van, igazi terményér­lelő napsugarakkal. Szárad­nak a kukoricaszemek. A hű­vös reggelek után még fősze­repet játszik a nap, a délelőt­ti órákban gyorsan felmeleg­szik a talaj. Ez kell a betaka­rításhoz. Úgyis elég mostohán bánt a tavaszi, a nyári időjá­rás a mezőgazdasággal. )ég és fagy Gacsály és Rozsály között alig több a távolság három kilométernél. Ez az ugrásnyi közelség késztette együttmű­ködésre a termelőszövetkeze­teket. A két községben össze­sen 1200 hektáron termeszte­nek kukoricát, ebből 790 hek­táron rendszerben. A gacsályi Dózsa Termelőszövetkezet harmadik éve tagja az ipar­szerű kukoricatermesztési rendszernek. A 790 hektár — egy betakarító gépsornak megfelelő terület — harmada rozsályi földben van. A többit egyszerű társulás keretein belül művelik. — Sokat köszönhetünk a rendszernek — mondja Pá­linkás Sándor, a gacsályi el­nök. Az ötéves átlagunk — amikor még csak kétszáz hektáron volt kukoricánk — 36 mázsa volt, a belépés utá­ni első évben már húsz má­zsával több. Most kevesebbet, ötven mázsát várunk, mert a jég és a fagy nagyon sokat elvitt. A két Class Dominátor szinte falja a kukoricaten­gert. Az egyiknek a vezetője, a fiatal szerelő, Török József mondja, miközben folyik a sárga folyam a traktor pót­kocsijára: — Most kombájnozok első­ízben. Nagyon tetszik, de na­gyon fárasztó is. Hat órakor már zsírozzuk, olajozzuk a masinákat és nyolc órakor kezdjük az aratást. Naponta 14—16 órát dolgozunk, attól függően, milyen az idő. Egy nap 1200—1300 mázsát is le­vágunk. A központi telepen lévő bábolnai szárító óránként 15 tonna terménynek csökkenti a nedvességtartalmát 15 szá­zalékkal. Folyamatos üzemű, így naponta közel 300 tonna kukoricát szárít. Annyit, amennyit a kombájnok vág­nak. Búza ezer hektáron A szakirodalom azt tartja, hogy az őszi búza optimális vetésideje az október elseje és húszadika közötti időszak. Ezt az időpontot nagyon ne­héz tartani, különösen ak­kor, ha ezer hektárról van szó. A tyukodi Kossuth Terme­lőszövetkezet ezer hektáron termeszt az IKR keretein be­lül búzát. Tavaly 31 mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el. A vetést október 20- ra befejezték, ezzel már biz­tosították az első, s talán legfontosabb tényezőt a bú­zatermesztés jó eredményé­hez. — Igyekeztünk a búza ve­tésével — mondja Mosolygó Miklós, búzatermesztési ága­zatvezető — mert ilyen nagy terület termesztését nem bíz­hatjuk a véletlenre. Ezenkí­vül a felszabaduló gépeket Török József most kombáj- noz először. más munkára vetjük be. A búza után a kukorica időbeni betakarítása a fő cél. A búzafajták közül négy­száz hektáron jubilejnája 50-et, a többibe más étkezési és takarmányfajtát vetettek. A három Lajta Super vető­gép — összekapcsolva — egy­szerre 96 soron juttatta föld­be a vetőmagot. Az elsőnek vetett táblák már kikeltek, bársonyos zöld szőnyegként mutatják magukat messziről. Az „Orosz” táblában három Class Dominátor kombájn vágja a kukoricát. Nyújtott műszakban naponta hatvan hektárt is levágnak, ami jó táblában jóval háromezer mázsa felett van. jr — összesen húszán vesz­nek részt a kukorica betaka­rításában — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga Gyula, növénytermesztési főágazat- vezető. — Az öt Claas kom­bájnunkból kettő más gazda­ságban segíti az aratást. Ná­lunk 1100 hektár a kukorica területe. Ennek a harmadá­val már végeztünk. Az egyik Class Dominátor nyergében Zsiga Ferenc ül. — Nem könnyű most a ku­korica kombájnozása, mert a fagyás miatt a csuhéj alatt nedves a szem. Ennek elle­nére jól bírják a gépek a szokatlan igénybevételt. Most még jó is, száraz az idő, gyorsan haladunk. Ilyen kellene minden évben. 12 150 hektár kukorica Az IKR körzeti agronómu- sa Varga Lajos naponta jár­ja a megyét. A Szabolcs-Szat- már megyében termesztett kukoricaterületnek több, mint tíz százaléka, 12 ezer 150 hektár tartozik hozzá. Most, félidőben jónak ígér­kezik a termés. Sokat szen­vedett a kukorica egész év­ben, legalább betakarításkor igazán megérdemli a jó időt Sípos Béla H. F. Tyúkodon három összekapcsolt Lajta Super vetögép vetette a búzát. Cipőgyári tervezgetés Gacsályi, tyukodi mezőkön

Next

/
Thumbnails
Contents