Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-22 / 249. szám
1977. október 22. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő * Gyerek * Iskola * Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola * Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA ÓVODÁSBÓL ISKOLÁS LETT Á. Zagdánszkij: Hol telelnek a rákok? M inden azzal kezdődött, hogy a rák elfüty- tyentette magát. — Hát te mit fütyürészel? — kérdezte a nehéz gerendát cipelő elefánt. — Csak úgy fütyürészge- tek ... Tetszik. — Öh, — szólalt meg tisztelettudóan az elefánt, majd elgondolkozott: „Ha a rák fütyül, mit csináljak én?” Törte egy darabig a fejét, majd hirtelen megrázta a fülét... elrepült. — Te mit röpködsz erre? — miákolta el magát a csodálkozástól a háztetőn sétálgató macska. — A rák fütyül! — kiáltotta vissza az elefánt, miközben a farkával kormányozva sebességet váltott. — Hát így vagyunk! — mormolta a macska. — Akkor nekem is ki kell találni * valami eredetit! — és minden erejét összegyűjtve a vízbe ugrott. — Te mikor tanultál meg úszni? — kérdezte csodálkozva a hal. — Amikor a rák elfüttyen- tette magát — válaszolta gyorsan és egy erős csapással az árral szembe vetette magát. — Elegem volt az úszká- lásból — határozta el a hal, s az uszonyára támaszkodva kisétált a vízből. — Észnél vagy, te hal? — kiáltotta oda neki a nyúl. — A rák fütyül, és egyáltalán, mindenki azt csinál, amit akar — mondta ellustulva a hal és elnyúlt a homokon egy kicsit napozni. „Mért lennék én valakinél is rosszabb? — gondolta a nyúl, s jó erősen meglökte a mellette elhaladó medvét. — Ez mi volt ? ... — sértődött meg a medve. — Mi .volt, mi volt... — vicsorgott a nyúl. — A rák fütyül, az volt! Nem hallottad? A medve félelmében felugrott a fára, s ágról ágra ugR észlelés beszámolót küldött Botár Brigitta rajkrónikás a Nyíregyházi 2 számú Gyakorlóiskolából. Áz 5. c. osztály Petőfi rajának eredményeiről, terveiről számol be levelében. „Sok öröm ért bennünket már ebben a tanévben is: megnyertük az úttörőcsapat manetdalverse- nyét, harmadikok^ lettünk az akadályversenyben, és a legjobb eredményt értük el a hulladékgyűjtésben, ezer kiló papírt gyűjtöttünk. A jutalmat rajkirándulásra fordítjuk ... Szép terveink vannak: vetélkedőt rendezünk a Nagy Október tiszteletére, részt veszünk a matematikai versenyen, megkoszorúzzuk a Malinovszkij-emlékművet. Télapóünnepséget rendezünk py, l. c. osztályosokkal közösen, és megajándékozzuk őket. Ezenkívül klubdélutánok, kerékpáros és gyalogtúrák, közös film- és színházlátogatás is szerepel elképzeléseink között. Persze, a tanulásról sem feledkezünk meg: elhatároztuk, hogy segítjük egymást, és tanulópárokat szervezünk.” A szép eredményekhez gratulálunk, a tervekhez sok sikert kívánunk! A nyíregyházi 15. számú iskolából Parillák Gabriella küldött beszámolót. „A zenei világnapot iskolánk is méltón ünnepelte. Az ünnepségen versek, dalok, szimfóniák hangzottak el. Felcsendült Csajkovszkij b-moll zongora- versenye is, utána hangszerszóló és szólóének következett. A műsor befejező részében a városi Éneklő rajok versenyén II. helyezést elért nyolcadik B.-s raj énekelte el a verseny dalait. Úttörőposta Minden őrs megkapta szeptemberben a megyei úttörőelnökség felhívását „szabolcsi fáklya” elkészítésére. Most több helyről is beszámolót kapott az Üttörőposta a felhívás nyomán végzett munkáról. A fehérgyarmati 1364. számú Petőfi Üttörőcsa- patnál is megkezdődött a tervező munka a felhívás után, rándozva pattogtatta a diót. Nehéz elképzelni, hogy folytatódott volna az egész, ha egyszerre csak nem lett volna síri csend. — A rák abbahagyta a fütyülést ... — Jaj, leesek! — kiáltotta az elefánt, valahonnan a felhők közül. — Segítség, elmerülök! — jajgatott a macska a vízben kapálózva. — Megfulladok, megfulladok! — hörögte a hal, miközben mohón szedte a levegőt. — Hogy mit kapok most én a medvétől! — remegett a nyúl. — Félek — ordította a legmagasabb ágon csüngő medve. És az állatok könyörögni kezdtek: — Kedves rák! Hol vagy? Miért nem fütyülsz? Mi lesz most velünk? Ügy megtetszett mindnyájunknak az az új elfoglaltság. Hol lehetsz? Hol? Felelj !!! — Téli pihenőmre tértem, — sziszegte a rák és eltűnt. E '’ s mivel senki nem tudja, hogy telelnek a rákok, az állatok visszatértek eredeti életmódjukhoz, amit mind a mai napig folytatnak; az elefántok cipelik továbbra is a nehéz gerendákat, a macskák a háztetőn sétálgatnak, a halak folyóban úszkálgatnak, a nyu- lak továbbra is ugyanolyan gyávák, a medvék pedig behúzódnak a saját barlangjukba. (Fordította: Laczik Mária) A goromba királykisasszonj — Bábjáték — I. Szereplőid: öreg király, királyfi, királykisasszony, szolgáló. Királyfi: -Szerencsés jó napot. Ki van idehaza? Király: (bejön) Szerencsés jó napot neked is, öcskös. Mi járatban jársz erre, ahol még a madár se jár. Királyfi: Csak az ilyen jó madarak, mint én. Bíz én csak házasodni szeretnék, felséges királyom. A szomszéd ország királya az én édesapám. ügy csiripolják arra mifelénk a verebek, hogy itt szép lány van eladó. Király: Van ám, bizony, de van ám, derék, csinos, barna lány. De nem adom ám akárkihez a lányomat. Olyan nincs a sifonérban. Okos is legyen, ügyes is legyen az a legény, aki beköti a fejét. Lássuk csak, tudod-e az egyszeregyet. Királyfi: Tudom, felséges királyom, tudom. (A király kérdezgeti a királyfit, a királyfi mindenre megfelel.) Király: Látom, az eszed nem áll csáléra. Nézzük csak, a mosakodással hogy állunk? Mutasd a körmödet! Mutasd a nyakadat! Mutasd a füledet! (Királyfi mutatja). No, elég nagy lapát füled van, de azért tiszta. Látom, nem sajnálod a körömkefét, meg a szappant. Hát jó, nem bánom, legyen tied a lányom. Királyfi: Köszönöm a szívességét, felséges királyom. Hűséges, kellemetes férje-ura leszek a leányának. Sodrófával kenegetem, piszkaiéval ütögetem, ha úgy érdemli. Király: Hát' csak menj ki a szomszéd szobába, aztán várj a sorodra. (Királyfi el). Király (kiált): Gyere be tündérkém, gyönyörű harmatos violaszálam, rózsaszínű bárányfelhőm, aranygyapjas báránykám, selyemtollú galambom, hajladozó rozmaringszálam, gyere be, gyere be. Királylány: Itt vagyok, ragyogok, minden hajszálam lobog. Király: (cirógatja a lányát) : Eljött érted a szomszéd királyfi. Feleségül kért, gyönyörű yiolaszálam, egyetlen öröme vénséges vén apádnak. Király leány: Ö a szomszéd királyfi. Ö jaj, ó jaj. Milyen nagy az örömöm. Majd kibújok a bőrömből. Király: Hát csak öltözz fel takarosán, kedves égy kislányom, gyönyörű violaszálam. (Elmegy). Királyleány: Ó jaj, ó jaj, a szomszéd királyfi. Mari, Mari! Hol tekereg a lusta szolgáló. Ö jaj, ó, a deli szép királyfi jött el értem, arany hintóbán, Mari, hozd be nekem a piros pettyes vigánó- mat. Mari: Tessék parancsolni, itt a piros pettyes, szép, takaros, helyes. Királyleány: Ó ezt nem veszem fel, nem, semmi esetre sem. Ó te buta szolgáló, miért a ‘piros pettyest hoztad be? Miért nem a ne- felejtsszínűt? Ugorj hát, mit tátod itt a szádat. Mari: Már futok is, egyik lábam itt, a másik meg ott. Királyleány: Ó jaj, ó jaj, a szomszéd királyfi. Arany korona ragyog a fejebubján, a kardja meg színezüstből, a lelkemnek. Ó de boldog vagyok. Mari: Itt a nefelejtskék, rajta bider-bodor, oly gyó- nyörűszép mint egy nefelejts- bokor. (Folytatjuk) s ma már az iskolában mindenki gyönyörködhet a fáklyában. A jubileumi falat a rajok szaktantermeiben készítették el. A rajok vállalásait egy szépen díszített nagy fáklyára írták fel — ezek teljesítését minden raj a maga készítette pecséttel igazolja. A tervek egy részét még szeptemberéért sikerült megvalósítani. Kálmánházáról is levél érkezett. Kotricz Gyöngyi, az úttörőtanács titkára számol be őrsének munkájáról. „Hagyományőrző expedíciós túrát szerveztünk A Vörös Hadsereg útján címmel. Megtudtuk, hogyan szabadították fel községünket a szovjet katonák 1944. október 31-én. „Ezen az útvonalon szerveztük a túrát a község szélén lévő erdőig. Itt tábort ütöttünk, és vidám dalolás közben paprikáskrumplit főztünk Örsünk — a Mókus őrs — vállalta, hogy hagyományt alakít ki ebből a túrából!” TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kiejtett mássalhangzó. 7. Kedvelt ló- takarmiány. 8. Urán, nitrogén vegyjele. 9. ISH. 11. Nagy magyar költő. 12. Köszönés. 14. Vissza: cigaretta, becézve. 16. Megfejtendő. 18. Előd. 20. Szatmári község Csenger közelében. 21. Gally. 22. Fogoly. 24. Római 45, 50. 25. Felnőtt tinó. 27. Találá. 28. Északnyugateurópai nép. 29. Átnyújt. Függőleges: 1. A magyarságba beolvadt népcsoport. 2. Kétjegyű msh. 3. Lárma. 4. Azonos betűk. 5. Rezső, becézve. 6. Megfejtendő. 10. Nem sűrű. 11. Török katonai rang volt. 13. Két, egymással , is határos szomszédunk nemzetközi gépkocsijelzése. 14. Ilona, becézve. 15". Megfejtendő. 17. Svájci őskanton. 19. Elmesport. 21. Középen vállas! 23. BÖÓ. 24. Aki nem ..., az inem is arat. 26. Részvénytársaság. 27. Dúdoló szócska. Megfejtendő: alföldi városok: vízszintes 1., 16., függőleges 6., 15. Múlt heti megfejtés: az idén van ADY ENDRE születésének SZÁZÉVES ÉVFORDULÓJA. Könyvjutalom: Lukács Mária Sóstóhegy, Kántor Sándor Mezőladány, Kádár Erzsébet Dombrád. Lengyel Levente Levelek, Bodnár György Nagyecsed, Benkő Róbert Nyírkárász, Boros József és Vincellér Tibor Nyíregyháza. N em könnyű az első két-három hónap az iskolában. A gyermeknek a gondtalan játékvilágból a munka világába kell beilleszkednie. Életrendjét az iskola törvényei, a tanulás kötöttségei szabályozzák. A szülőt is új nevelési feladatok elé állítja ez a helyzet. Egyik legfontosabb teendője, hogy kialakítsa a jó viszonyt a „tanító nénivel”, akivel ezután megosztja a nevelés gondjait, és a jó eredmény örömeit. A szülőnek arra kell törekednie, hogy az iskola és a szülői nevelési eljárások összhangban legyenek. Ez szolgálja a gyermek érdekét. Rendkívüli nagy türelmet, hozzáértést kíván az elsőosztályos gyermek nevelése. Amikor a gyermek írni, olvasni, számolni, rajzolni tanul, ne fukarkodjunk a biztatással, dicsérjük meg eredményeit. Ha a kis elsős nehezen birkózik meg a különböző kézügyességet fejlesztő feladatokkal (körök, oválisok, hullámvonalak rajzolása), később a betűk alakjával, a szülő papíron megmutathatja, esetleg egy-két betűnél vezetheti is a gyermek kezét, de sohasem szabad a füzetbe egész sorokat írni a kéz vezetésével. Hasonló hibát követhet el a szülő a betűismertetési időszakban is, amikor az elsőosztályos még küszködik a betűk felismerésével, összekeveri alakjukat. A szülő ahelyett, hogy megmutatná a betűkhöz tartozó rávezető képet, megnevezi a betűt, később a szavakat, mondatokat olvassa helyette. Ha ezt a tanuló megszokja, nem igyekezik tudatosan olvasni, hanem hallás után, emlékezetből akarja elmondani a szöveget, ami könnyebb, mint a betűk alakjával küszködve tanulni. A gyermeket szoktassuk minél előbb önálló munkavégzésre, anélkül, hogy a másik végletbe esve megtagadnánk tőle a szükséges útmutatást, segítséget. Nagyon fontos feladata a szülőnek, hogy gyermekében a jó szokásokat kialakítsa. A jó szokások kialakulásával segíthetjük a gyermek tanulását, fejlődését. Néhány példa: reggel időben keljen fel; pontosan induljon el az iskolába, a holmiját este készítse be a táskába'; iskolai élményeiről számoljon be; a feladatait pontosan végezze el; tartson rendet a holmijában; este időben feküdjön le; legyen őszinte szolgálatkész... És még sokáig sorolhatnám azokat a jó szokásokat, amelyekre nevelni kell a gyermeket. Türelemmel, szeretettel derűsen kell a gyermeket szoktatni és nem büntetéssel, mert a helytelen módszer dacot, kellemetlen érzelmeket vált ki a gyermekből, s ez megszünteti a cselekvés gyakorlására való törekvést. Sok családban vitatéma: ki segítsep a gyermeknek, az anya, vagy az apa? A válasz egyszerű: akinek több ideje, türelme, nagyobb rátermettsége van. Az is jó megoldás, ha egyes tantárgyaknál az édesanya, másiknál viszont az édesapa segít. Bármilyen nehézség merül fel a tanulás során, óvakodjon a szülő attól, hogy veréssel ösztönözzön. A testi fenyités a gyermekben mindig a rossz tulajdonságok kifejlődését okozza. Sok szeretettel, megértéssel, segítsük a kisiskolást.
