Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-21 / 248. szám
1977. október 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 építőipari tapasztalatok Mikor több a bér? A MUNKÁS UTALVÁNYT KAP. Rögtön látja, hogy a brigádnak menynyi idő alatt kell elvégeznie az adott feladatot — legyen az betonozás, falazás, szigetelés, tapétázás vagy valamilyen más, építőipari munka. Amennyiben gyorsabban dolgozik, akkor arányosan többet keres, — ha a minőséggel sincs baj. A gazdasági igazgató- helyettes viszont azon töri a fejét, hogyan tegyen eleget a jogos bérköveteléseknek, de mégis gátolja meg — akárhogy nőnek a teljesítmények —, hogy egy év alatt 6 százaléknál magasabb legyen az átlagos bér- növekedés. A fenti, néha csak látszólagosnak tűnő, időnként valóságos gondokat felvető ellentmondás a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat gyakorlatában fordul elő. Ám ugyanezt elmondhatja több építőipari vállalat is. Mindennek az 1976. január elsejétől bevezetett szabályozómódosítás, a teljesítményhez kötött bértömeg-szabályozás az oka. Mint minden szabályozásnak, ennek is vannak kedvező oldalai, de vannak kellemetlen kísérő jelenségei is. A lényeg: a termelés növelése után csak akkor kap több bért a vállalat, akkor fizethet ki többet, ha emelkednek a teljesítmények, növekszik a termelés hatékonysága. A szabályozás szempontjából lényegtelen, hogy az adott feladatokat a vállalat hány emberrel akarja megoldani, de az ösztönzés azt segíti elő, ha minél takarékosabban bánik a létszámmal. AZ EDDIGI TAPASZTALATOK az alapvető cél elérését bizonyítják. A megyei építőipari vállalatnál alig nőtt a létszám, miközben a termelés jelentősen emelkedett, de ugyanez mondható el a másik nagy megyei cégre, a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatra, ahol 1980-ra sem lesz sokkal több munkás, mint most, miközben a termelést jelentősen bővítik. A SZÁÉV és a KEMÉV egyértelműen a gépesítést helyezi előtérbe, a korszerűbb építési technológiákat alkalmazza ahhoz, hogy javítson a hatékonyságon. Az építési igények viszont nincsenek mindig összhangban a kivitelezők törekvéseivel. A lakásépítéseknél például a hagyományos, téglából épülő házakra lenne igény, miközben a házgyári szerelőszalagnál a következő években csak időnként lehet teljes kihasználással dolgozni. Ugyanakkor vállalaton belül is feszültségek keletkeznek. A jobban gépesített munkához képzettebb munkások kellenek, akik nagyobb fizetést kérnek. Ez önmagában az átlagfizetések növekedését yonja maga után. A SZÁÉV karbantartóinál például egyre több az érettségizett szakmunkás. Ök nyilván többet keresnek, mint a segédmunkások. — Vállalatunk gazdálkodása, eredményei olyanok, hogy a bérfejlesztésnél a maximumot adtuk — mondja Béres Géza. a SZÁÉV gazdasági igazgató- helyettese. — Ha a megengedett 6 százaléknál több lenne a bérfejlesztés, akkor a részesedési alapnál hiány keletkezne. A szabályozás ugyanis olyan adósávokat jelölt ki, hogy 6 százaléknál jobban nem érdemes emelni a béreket, inkább tartalékot képeznek a vállalatok. — Annyiban jó ez, hogy hosszabb távra, kiegyenlített bérgazdálkodást tesz lehetővé — jellemzi dr. Borbás Endre, a KEMÉV I gazdasági igazgatóhelyettese. Ám mutatja az árnyoldalt is, hiszen a KEMÉV- nél először 5,2 millió volt a tartalék, 1978-ra ez már 7,8 millióra emelkedik. Vagyis egy gyengébb év után lenne gond a bérek emelésénél. Egyelőre a vállalati gyakorlatban sem tudták megvalósítani, hogy az új szabályozás része legyen a kisebb egységek munkájának is. Ugyanis az építés- vezetőségeken csak a teljesítmények szerint dolgoznak, ők különösebben nem érdekeltek a létszám-takarékosságban. A MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATOK egyenletesen fejlődnek. Hosszú távra ezt segíti elő a bértömeg-szabályozás is, amely több évre kialakítandó bér- és létszámgazdálkodásra ösztönöz. Ugyanakkor az átlagostól gyorsabb növekedésre tett erőfeszítések nem térülnek meg, ezzel arányban nincs lehetőség a béremelésre, a vállalat nem érdekelt csak a megengedett mértékig a tartalékok feltárására. Megyén belül is véget ért a csak létszámnöveléssel végrehajtott fejlesztések időszaka. Az iparban és az építőiparban egyre inkább a teljesítmények növelése, a hatékonyabb termelés kerül előtérbe. Ez a meglévő üzemeknél a nagyobb; gépesítést, a termék- szerkezet korszerűsítését, a szervezés magasabb színvonalra való emelését vonja maga után. Országosan is ezt segíti a teljesítményhez kötött bértömeg-szabályozás, amelyet a következő évben még több — gépipari és könnyűipari — vállalatnál vezetnek be, elsősorban a takarékosabb létszám- gazdálkodás érdekében. Lányi Botond Agrokémiai társulások A mezőgazdaságban nem elég hatékony a műtrágyafelhasználás, egyebek között azért, mert szakszerűtlenül tárolják a talajerőpótló anyagokat. Az üzemeknek nincsen elegendő műtrágyatárolója, ahol megóvhatnák a vegyszereket a minőségromlástól. A kérdés megoldására az országban eddig 5 agroké miai társulás alakult, az ezekbe tömörült mezőgazdasági üzemek együttes anyagi érdekeltség alapján műtrágyatároló-építési programot valósítanak meg. Az AGRO- TRÖSZT a MÉM növényvédelmi és agrokémiai főosztályával egyetértésben támogatja a fejlesztést. Amennyiben a társulások eleget tesznek az előírt feltételeknek, az AGRO- TRÖSZT megfelelő arányban hozzájárul- a beruházási költségekhez. Abban az esetben lehet ezt igényelni, ha a műtrágyatároló építésénél figyelembe veszik az országos tárolóhálózat előre kijelölt helyeit, tehát egy egy vidéken nem több létesítményt emelnek, hanem egy központi tárházat terveznek s ily módon koncentrálják a vegyianyagkezelést és -felhasználást. Az agrokémiai társulás által kiszolgált körzet általában 20 —30 ezer hektár művelt terület, s ehhez is igazodnia kell a társulásoknak, ameny- nyiben igénylik a támogatást. Az unokákért 5 zólt az ének. szállt a nevetés, a nagyhalászi tsz tiszateleki almás, kertjében. Tele surranok, vedrek, vándoroltak für. gén kézről kézre, hogy tartalmukat, a szép piros jonatánt a nagy tartályládákba ürítsék. A vidám alma- szedők nem tsz_ dolgozók voltak, a városból jöttek társadalmi munkára. A fiatalok a fa tetején serénykedtek. sokan állványról szedték az almát, a többség a fa alatt, amit kézzel elértek. Csupa ismerős, munkatárs, barát dolgozott itt együtt, a holnap Nyíregyházáért. Talán ezért is tűnt fel az a kis fejkendős néni, aki egy felfordított ládára állva szedte szaporán az almát. Nem mintha nem illett volna a többiek közé, de azért egyre többen tet_ ték fel a kérdést egymásnak, kivel jött. ki lehet, hova tartozik. Aztán valaki hangosan meg is kérdezte: — A néni honnan van? — Innen a faluból. Nyugdíjas vagyok. — Hány éves? — Hatvannyolc vagyok. Takarító voltam korábban a tsz-ben. — Most már nem dolgozik? — Hát. néha, ha szükség van rám. besegítek. — És most kinek szedi az al_ mát. — Hát. akinek maguk. — De ezt magának nem számolják el — firtatták tovább a körülötte szedők. — Miért, maguknak ei? — kérdezett vissza a néni. — Mi társadalmi munkát végzünk néni, a városért. Nyíregyházáért. Parkosítani fognak belőle, aztán meg óvodákat, bölcsődéket építenek, a gyerekeknek. A néni lelépett az almásládáról, lassan odaballagott a tartályládához, kiürítette az almát a vödörből, csak aztán válaszolt. — Értem én ezt. lelkem. Hát a városért. Hogy jobb legyen a kicsiknek, aztán meg majd a felnőtteknek is. Akkor én mégiscsak jó helyen vagyok. Hi_ szén én is ezt akarom. — De a néni nem nyíregyházi? — kérdezték egyszerre szinte többen is. — Én nem — mosolygott tovább Nagyidai Jánosné tsz-nyugdíjas. Az_ tán visszakapaszkodott a. láda tetejére és úgy mondta jó hangosan. — De az uno_ káim, azok nyíregyháziak! Falcsik Ferenc Naponta háromezer darab mérővessző (colostok) készül el a Nyírbátori Faipari Vállalat nyírbélteki üzemében. Felvételünkön Szabó Gyuláné betanított munkásnő a mérővessző darabolását végzi. Á harmadik követelmény Nem marad formaság Így művelődik a Bláthy brigád Nincs értelme a szépítge- tésnek. Valljuk be: sok helyütt formaság marad a szocialista brigádok naplóiba bevésett vállalások egy része — mégpedig az úgynevezett kulturális vállalások. Ki ezzel, ki azzal védekezik: nincs idő, sok a bejáró dolgozó, nem ez a lényeges, hanem a munka... és így tovább. ^.Vagyis, félvállról veszik a bri- gádmozgalom céljai közül az egyik legfontosabbat: ne csak jól dolgozó emberek legyenek a brigád tagjai, hanem gondolkodó, kulturált, művelt emberek is. A kettő egyébként szorosan összefügg... Szokássá vált közös munka A nyíregyházi Volán vállalat elektromos fődarabfelújító műhelyében dolgozik a Bláthy Ottó brigád. Tizenhat tagja van a tizenhét éve alakult brigádnak, mindany- ~~nyian szakmunkások. Harmincon inneniek és túliak egyaránt találhatók a brigádtagok között. A brigádvezető, Munkácsi István például az utóbbiak közé tartozik. — 1960-ban alakult meg a Bláthy brigád, jó néhányan vannak köztünk alapító tagok. Azóta háromszor nyertük el az aranykoszorús jelvényt, egyszer pedig kiváló brigád lettünk. Nem lehet okunk panaszra sem amiatt, hogy nem ismerik el a teljesítményünket, sem azért, hogy megtorpantunk volna ennyi siker után. Jól együtt vagyunk ma is. Egyetlen példát hadd mondjak: erre az évre ötszáz óra társadalmi munkát vállaltunk, és most, október közepén közeledünk a hatszázhoz. 30-án megint teszünk hozzá: a nyíregyházi Búza téren a szokásos fényszóró-beállítási akcióban veszünk részt a lakosság szolgálatában... Lapozgatjuk a brigádnaplót. Gondosan gépelt, beragasztott lapok a vállalásokkal, a negyedévenkénti értékelésekkel, a végzett munkák elismeréséről szóló igazolásokkal. Társadalmi munka, hulladékgyűjtés, oklevelek vetélkedőről. Az utóbbiak révén aztán meg is érkeztünk beszélgetésünk témájához: a kulturális vállalásokhoz. — Itt vannak az idei vállalásaink. A hatodik pontban vállaltuk, hogy a brigádtagok az üzemi könyvtár tagjaiként rendszeresen olvasnak, meg hogy részt veszünk a különféle oktatásokon, képzéseken. Nem akartunk részletekbe bocsátkozni — úgyis az a lényeg, mit teljesítünk. Rippel Gyula 29 éves, hat éve dolgozik a vállalatnál, és négy éve tagja a brigádnak. Figyelmeztetőleg hozzáteszi: Nem a napló szépségéért... — Nem lehet ma már linkelni, hasra ütve beírni a naplóba. Jobban ismerjük egymást annál, hogy ezt megtehesse bárki... Az értékeléseknél úgyis kiderül, ki mit teljesített valójában. Itt van például a könyvtár. Idén kevesebbszer voltunk, mint eddig, mert sok volt a munka. Viszont ha kihozunk valamit, azt el is olvassuk! Igaz, Zsuzsa? — néz kérdőn a közöttünk ülő könyvtárosra. Pethő Zsuzsa helyeslőén bólint, és hozzáteszi. — Márcsak azért is, mert sokszor konkrét felkészüléshez kellenek a könyvek. Mondjuk vetélkedőre. És akkor falból senki sem viszi ki — mit érne vele. Rippel a legutóbbi vetélkedőt említi, a munkavédelmit. Igaz, csak ötödikek lettek a brigád tagjai, a tavalyi elsők, de nem bántja őket túlzottan. Most ennyire futotta az erőből. Majd legközelebb... Rokonszenves álláspont.-— Moziba is el szoktunk menni kisebb csoportokban — mondja a brigádvezető. — Legutóbb az Égő pajtákat láttuk, Simone Signoret-el a főszerepben. Hétfőn szoktunk moziba menni. — Ha meg a Valán-együt- tes itthon lép fel, megnézzük. — Ott táncol Benkei Laci, az egyik brigádtagunk. Van még adósság A tanulásról érdeklődöm. Nevetve ingatják a fejüket: most éppen szünet van a brigádban e téren. Esze Lajos, aki két éve tagja a brigádnak, hozzáteszi: sajnos. — Én ugyanis mentem volna főiskolai előkészítőre, ha most be nem visznek katonának... De visznek. Úgyhogy majd csak utána tanulhatok tovább. — A brigádban mindenki szakmunkás — legutóbbi két társunk végezte el a nyolc általánost, aztán szakmát szereztek. A többség érettségizett is. Egyelőre tehát csak a belső képzéseken veszünk részt — az sem lényegtelen! Nincsenek beragasztott mozijegyek a brigádnaplóban, hogy görcsös igyekezettel igazolják a teljesítményt. Nem rejtik véka alá, hogy moziba sem mindenki jár, vagy hogy a tizenhat brigádtag közül nem mindenki egyformán könyvbarát. Ha ezt tennék, főleg önmagukat csapnák be. Egyszerűen természetesnek veszik, hogy gyakorta szóba kerülnek munka közben az előzőleg olvasott könyvek, látott filmek; ha kedvük támad, fel- kerekednek öten-hatan, s moziba mennek; hogy egyikmásik társuk időnként elkér egy színházbérletet, és el is megy vele, hogy részt vesznek a vetélkedőn, ha azt meghirdetik. És ismerve a Bláthy brigádosokat, az értékeléskor vezetőik is természetesnek veszik, hogy any- nyit látnak a naplóban: kulturális vállalásainkat teljesítettük. Elhiszik nekik. Ez maga is elismerés. Tarnavölgyi György A főiskolai tangazdaság újfehértói kerületében nagy tehenészet működik. Tóth Józsefné, a tejház kezelője naponta ellenőrzi az elszállításra váró tej minőségét.
