Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. október 20. Dinamikus fejlődés E gy ország tervjelentése mindig tanulságos. Bi­zonyos következteté­sekre ad alkalmat, nem is szólva arról, hogy segít el­igazodni az összefüggések­ben. Nos, a Szovjetunió Köz­ponti Statisztikai Hivatalá­nak most közzétett adatai egyértelműen a népgazdaság dinamikus fejlődését illuszt­rálják. Az év első kilenc hó­napjában az ipar túlszárnyal­ta az előirányzatokat, s a túlteljesítésben nem a lét­számnövekedés, hanem a termelékenység emelkedése játszik döntő szerepet. Bíz­tató az is, hogy különösen gyors ütemben fejlődtek az ötéves terv második évének kilenc hónapjában azok az iparágak, amelyek a terme­lés további korszerűsítése szempontjából a legnagyobb fontosságúak. összehasonlítva a múlt év azonos időszakával, az ipari termelés a Szovjetunióban 5,9 százalékkal nőtt. Figye­lemre méltó ez a növekedés, mert a terv elkészítésénél már nyilvánvalóan számoltak a 60. évforduló alkalmából meghirdetett nagyarányú munkaverseny-mozgalom lendületével és az új alkot­mány tiszteletére tett felaján­lásokkal. Mindezek figye­lembevételével 5,6 százalékos volt a tervelőirányzat, ezzel szemben a teljesítés 5,9 szá­zalék. A munkatermelékeny­ség 4,3 százalékos növekedé­se a korszerű üzemszervezé­si módszerek hatékony alkal­mazására utal. A Szovjetunió miniszterta­nácsának e heti ülésén érté­kelték az eredményeket. Nem hagyták figyelmen kívül, hogy a tervelőirányzat telje­sítésével csak egyetlen tárca: a vaskohászati minisztérium üzemei maradtak adósak, s a kormány Alekszej Koszi­gin miniszterelnök beszámo­lója alapján a „gyenge pon­tokra” összpontosította az erőket. Aligha szorul méltatásra, milyen lenyűgöző adatokkal bizonyítja a szovjet népgaz­daság lendületes fejlődését. Hatvan esztendővel az Októ­beri Forradalom győzelme után milliárd köbméterben mérik a földgáz-, százmillió tonnákban a nyersolajterme­lést. Kilenc hónap alatt több, mint másfél millió gépkocsi került ki a szovjet üzemek­ből, s ezzel a Szovjetunió a nagy autógyártó országok kö­zé sorolható. Magától értetődik, hogy a terv jelentésből nem hiányoz­nak az önkritikus elemek sem. Említést tesz például a jelentés arról, hogy néhány fogyasztási cikk minősége kifogásolható, választéka nem felel meg a követelmé­nyeknek. Annál örvendete- sebb, hogy a munkások és az alkalmazottak átlagbére 2,6 százalékkal, a kolhoztagok juttatása 4,3 százalékkal emelkedett az év első kilenc hónapjában. Gyarapodott a szolgáltatások mennyisége és növekedett a kiskereskedelmi áruforgalom is. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója küszöbén jóleső érzés tallózni a tervjelentésben. Eredményei biztatóak a jövő szempontjából, kritikus meg­állapításai pedig a töretlen fejlődés nélkülözhetetlen biz­tosítéka. Gyapay Dénes Szélsőségesek tüntetései Európa országaiban Athénban, Rómában, Mad­ridban kedden szélsőbalolda­li csoportok tüntettek a Ba­ader—Meinhof-csoport bör­tönben öngyilkosságot elkö­vetett tagjai mellett. A ren­dőrség minden esetben bea­vatkozott. Rómában a tüntetők az NSZK nagykövetségének épületébe próbáltak betömi, ezt megelőzően pedig össze­tűzések voltak a Lufthansa római irodája előtt. Milánóban a hírhedt „vö­rös brigádok” az ANSA olasz hírügynökséghez to­vábbított üzenetben kilátás­ba helyezték, hogy az Olasz­országban élő nyugatnéme­teken állnak bosszút a Baader —Meinhof-csoport négy tag­jáért. Madridban ismeretlen tele­fonáló bombamerénylettel fenyegette meg az NSZK nagykövetségét. A rendőrség tüzetesen átvizsgálta az épü­letet, de nem talált robbanó­szerkezetet. Az ADN hírügynökség az AP-re hivatkozva jelenti, hogy terrorizmus vádjával fogva tartott személyeket kép­viselő tizenhét nyugat-berli­ni ügyvéd közös nyilatkozat­ban kételkedéssel fogadta a stammheimi börtön foglyai öngyilkosságának hírét. A nyilatkozat aláírói inkább at­tól tartanak, hogy a Baader —Meinhof-csoport négy tag­ja „nem élte túl az úgyneve­zett kapcsolatfelvételi tilal­mat.” Az ügyvédek azonnal látni kívánják védenceiket. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár élesen elítélte a légi­kalózkodást. Kijelentette, hogy a Lufthansa-gép elrab­lása és utasainak túszul tar­tása újból bizonyítja, hogy mielőbb hatékony intézkedé­sekre van szükség a nemzet­közi terrorizmus elleni harc­ban. Tito Portugáliában Antonio Eanes portugál áL lamfő kedd este vacsorát adott a háromnapos hivatalos látogatáson Portugáliában tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv elnök tiszteletére. A vacsorán mondott beszé­dében Tito méltatta azt a se­gítséget, amelyet Portugália a gyarmatosítás felszámolásá­hoz nyújt Afrika déli részé­ben. Eanes államfő beszédében Tito elnök négy évtizedes vi_ lágpolitikai tevékenységét méltatta. Kedden Milos Minies. aju_ goszláv szövetségi végrehajtó tanács (kormány) alelnöke. külügyminiszter és Marios Soares, aki ideiglenesen a külügyi tárcát is vezeti, egyezményt írt alá a két or­szág gazdasági, tudományos és műszaki együttműködésé­ről. Ennek értelmében vegyes bizottságot állítanak fel, amely évenként Belgrádban. illetve Lisszabonban ülésezik majd. Magyarország és Franciaorszag kapcsolatairól Az európai politikai légkör alakulásának kedvező ténye­zője, hogy a magyar—francia kapcsolatok az elmúlt idő­szakban kielégítően fejlődtek. A két kormány nézete számos nemzetközi kérdésben közel áll egymáshoz. A magyar— francia párbeszéd folytatását biztosítják azok a kormány­megállapodások, amelyek a politikai, a gazdasági, a kul­turális és a tudományos élet területeit érintik. A két ország politikai kap­csolatainak alakulásában je­lentős esemény volt Fock Je­nőnek, a Minisztertanács el­nökének 1968. évi párizsi és Pierre Messmer francia kor­mányfő 1973. évi budapesti látogatása. E látogatások hosszú távon megszabták a kapcsolatok alakulását. Rend­szeresek a külügyi konzultá­ciók is. 1975 júniusában Púja Frigyes külügyminiszter tár­gyalt a francia fővárosban, néhány hónappal később Ber­nard Destremau francia kül­ügyi államtitkár járt Magyar- országon. Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke 1976-ban tett látogatást Franciaország­ban Jacques Chirac minisz­terelnök meghívására. Országaink árucsere-for­galma 1971 és 1975 között csaknem megkétszereződött. Gazdasági-kereskedelmi té­ren Franciaország tőkés part­nereink között a 4—5. helyet foglalja el. Gazdasági vonatkozásban jelentős esemény volt az 1974-ben aláírt tízéves gazda­sági, ipari és műszaki együtt­működési megállapodás. En­nek alapján megfelelő lehető­ség kínálkozik hosszabb távú szerződéses kapcsolatok létre­jöttéhez a vállalatok között. A magyar—francia gazda­sági kapcsolatok megélénkü­lését akadályozzák az Európai Gazdasági Közösség megkü­lönböztető, importkorlátozó intézkedései, valamint az, hogy az export-importnak a szer­kezete nem mindig alkalmaz­kodik a lehetőségekhez. A tíz évre szóló együttműködési megállapodás jól szolgálja a két ország közötti kapcsola­tok fejlődését, de az eddigi­nél kölcsönösen nagyobb erő­feszítéseket szükséges tenni az együttműködés szélesítésé­re, mert még számos terüle­ten kiaknázatlanok a lehető­ségek. A műszaki-tudományos együttműködést az 1966-ban megkötött egyezmény szabá­lyozza. Ennek alapján kutató­kat, ösztöndíjasokat cseré­lünk, s közös szakmai konfe­renciákat szervezünk. A mű­szaki-tudományos vegyes bi­zottság hároméves munkaterv alapján tartja üléseit. A kulturális kapcsolatokat a Budapesten 1966-ban aláírt együttműködési egyezmény szabályozza. A magyar—fran­cia vegyes bizottság évente összegezi a tapasztalatokat. Több magyar kulturális, tu­dományos és oktatási intéz­mény kötött megállapodást francia partnereivel. Kulturá­lis kapcsolatainkban a meglé­vő lehetőségek jórészt kihasz­nálatlanok. Magyarországon széles körben hozzáférhetők és elismertek a francia kultu­rális értékek, a magyar kul­túra franciaországi terjeszté­se viszont nem közelíti meg ezt a szintet. Vita Brüsszelben Görögország, Portugália és Spanyolország közös piaci felvétele megosztotta a kilenc tagállam külügyminiszterét. A hétfőn és kedden Luxem­burgban tartott miniszteri tanácsülés minden részvevője hangoztatta és elfogadta a három új tag felvételének politikai szükségességét, de a francia, az olasz és a belga külügyminiszter kifejtette, hogy előbb garanciarendszert kell kiépíteni a földközi-ten­geri tagállamok mezőgazda­ságára is, különben az egész gazdasági közösséget a szét­hullás veszélye fenyegeti. A kilencek egyébként meg­egyeztek abban, hogy novem­ber 21-én rendkívüli konfe­renciát tartanak Brüsszelben, és megvizsgálják a súlyos helyzetben lévő nyugat-euró­pai kohászat helyzetét. Abban is egyetértésre jutottak, hogy a nyugat-európai nukleáris kísérleti központot az angliai Culhamban állítsák fel, ne pedig Garchingban, München mellett, ahogyan korábban a nyugatnémetek akarták. SZIBÉRIAI UTAZÁS (4.) Két archív fotó a vörös magyarokról, 1962-ből. Első képünkön Gorszki Vilmos unokájá­val. Második képünk: Nagy Károly, felesége és unokái. Találkozások Ülünk az Omszkaja Pravda szerkesztői szobájában és beszélgetünk. Régmúltról és nemrég történtekről. Emberi dolgokról. Orosz kolléganőm belekezd egy tör­ténetbe, amit egy omszki asszonytól hallott. Az egyik szereplő szibé­riai műegyetemista, Alek- szej Vlagyin. A fiú kisisko­lás korában kapott egy ma­gyar címet, s levelet írt egy karcagi kislánynak. Leve­leztek hosszú évekig, akkor is, amikor a lányt felvették az egri tanárképző orosz 6zakára. A lány megírta a fiúinak, hogy indul Lenin- grádba oroszt tanulni né­hány hétre. A fiú felült a vonatra, utazott néhány na­pot és megkereste a lányt, akit addig csak fényképről látott. Egy hétig voltak együtt, egy felejthetetlen hétig. Alekszej magyar könyveket vett, előfizetett magyar képes újságokra, így találkozott az egyik ké­peslapban a lány fotójával, mint a Magyar Televízió egyik dalfesztiválja győzte­sével. Levélben gratulált a fiú. Nemrég a tv képernyő­jén látta újra a lányt, Omszkbam. Lengyelország­ból közvetítettek egy tánc­dalfesztivált. A magyar szí­neket ez a lány képviselte, s az. orbitális műhold elvit­te a lány képét a távoli tájakra. A lány: Kovács Kati. Az­óta is levelez Alekszejjel. Omszki melódia? A másik történet omszki szereplője Olga Geraszimo- va. Hetedik osztályos volt, amikor megkapta a pesti kisiskolás, Bereznai András címét. A fiú orosz tagozaton -tanult. Oroszul írt, s kérte Olgát, írja meg: hány hibát vétett a levelekben. A kis­lány magyarul kezdett ta­nulni szótárból, s ugyanezt kérte viszont. A kislány már egészségügyi főiskolába járt, a fiú egyetemre. Egy­szer levelet kap Olga, cso­magja van a postáin. A szünidőben a fiú dolgozott, s az első keresetéből aján­dékot küldött a lánynak. A kislány is azt tette első fi­zetéséből. Telefonon is fel­hívták egymást. A kislány azt mondja: annyira izga­tott volt, hogy amit addig tudtak egymás nyelvén, azt is elfelejtették. A kislány azóta férjhez ment, a fiú­nak is családja van, de a levelezés folytatódik. Legendák járnak egy Swimmer nevű vörös ma­gyarról, aki kolhozelnök volt, s a falu népének meg­tanította a magyar csárdást. Ligeti Károlyról, aki az omszki börtön falára írta élete utolsó és legszebb ver­sét — a forradalomról, az élet értelméről. Miközben erről beszélge­tünk, bemutatnak egy asz- szonyt és egy férfit. Az asz- szony Margareta Vlagyimi- rovna Gorszkaja, angolt ta­nít egy omszki középisko­lában. Ö mesél. „Apám, Gorszki Vilmos 1896-ban született Magyar- országon, Szabolcs megyé­ben, Gégény községben. On­nan vitték el katonának, és orosz fogságba esett 1915- ben. Előbb Kijevbe, majd a tomszki nagy hadifogoly- táborba került. Ettől kezdve a forradalomnak szentelte az életét. Újságokat kapott és terjesztett, az Omszkban szerkesztett „Forradalom” címűt. Megismerkedett a bolsevista eszmékkel. Ti­zenhétben, huszonegy éves korában már a vörösök mel­lett harcoló sok tízezer ma­gyar soraiban volt. Végig­harcolta a polgárháborút. Huszonkettőben már járási pénzintézeti vezető volt. Itt maradt, itt nősült meg Omszk megyében. Harminc­ötben a nyenyec autonóm terület vezetője lett. így ke­rült nyugdíjba...” Gorszki Vilmos nagy utat tett meg Gégénytől Szibé­riáig. A lánya mondja, hogy hazájának tekintette Orosz­országot, de az első hazája a szülőföld maradt. Magyar népdalokat, Liszt-rapszó­diát, Kálmán-operetteket játszott a hegedűjén. Sokat olvasott magyarul, élete vé­géig nem felejtette él anya- nyelvét. Rengeteget utazott, gyűjtötte a magyar vörö­sökről szóló dokumentumo­kat. Egyszer eljutott Pestre egy küldöttséggel, de halá­láig sajnálta, hogy nem me­hetett el megnézni azt a fa­lut, ahol meglátta a napvi­lágot. A másik férfi neve Ferenc Karlovics Nagy. Munkás volt egy gyárban, tanulni küldték, s ma rendőr őr­nagy, az egyik omszki ke­rület kapitánya. Most ő be­szél: „Apám, Nagy Károly 1894-ben született a Hfeves megyei Párádon, de elkerült onnan fűtőnek Széchenyi gróf birtokára. Öt 1914-ben hívták be katonának. 16- ban került orosz fogságba, akkor már nagy volt a szo­ciáldemokrata gondolatok befolyása. Mint fogoly, 1917 decemberig a murmanszki vasútépítésnél dolgozott, ott állt a vörösök oldalára. Az­után Petropavlovszk, majd Omszk volt az útja. Mivel ott még Kolcsak ellenforra­dalmi seregei voltak az urak, háromtagú illegális csopor­tokat alakítottak a bolsevi­kok. Apám az egyik ilyen csoport vezetője volt, a fe­dőneve Krutoj (magyarul határozott, kemény) volt...” Nagy Károly magyar vö­röst innen a biztonsági ala­kulathoz, a csókához osztot­ták be Novoszibirszkbe. Hu­szonegyben tisztiiskolába küldték Moszkvába. Aztán a tambovi front, majd újra iskola, L eningrádban. Az­után Vlagyivosztok, második gyalogezred. 25-ben kijevi akadémia, 26-ban Lenin- grádban pártmunkás. Negy­venkettőiben, a leningrádi blokád idején visszaköltö­zik Omszkba. Két unokája van. A na­gyobbik a zenét szereti, kü­lönösen a magyar zenét. A kisebbik bélyeget gyűjt, és szereti a magyar futballt. Meghatódva hallgatjuk a történeteket. Omszki kollé­gám oldja a feszültséget. Palackot vesz ki szekrényé­ből, s miközben húzza a du­gót, megszólal: „Ez nagyon hasonlít a magyar borhoz. Erre a találkozásra ilyet il­lik bontani...” Nézem az üveg címkéjét, s már nem is csodálkozom, hogy ez a felirata: badacso­nyi szürkebarát. Bászov elvtárs mondja a pohárköszöntőt: „A magyar népnek az omszki történe­lemben nagy a múltja. Emeljük erre a poharunkat és kívánjuk, hogy a jövője is ilyen legyen!” Másnap felkeressük a vá­ros műszaki egyetemét. Szi- leznov rektor a Budapesti Műszaki Egyetemmel kiépí­tett szoros kapcsolatot emlí­ti. Elmondja, hogy Csepel másfél millió rubelt ajánlott fel nekik a mágneses erők mérésére alkalmas műszer elvi kidolgozásáért. „Az együttműködés mintaszerű, mindkettőnknek hasznos. A magyarok tíz hónap alatt realizálták kutatási eredmé­nyeinket.” Piszkunov kandidátus most jött haza Magyaror­szágról, s tíz hónap alatt szépen megtanulta a nyel­vünket. ö mondja: „Nagyon jó benyomásokat szereztem Önöknél. Olyan partnerekre találtam, akikétől nagyobb segítséget itthon sem kap­hatnék. Hadd köszönjem meg ezt újólag, az önök út­ján is.. Arra gondolok; nem csak a múltunk, a jelenünk, s ta­lán a jövőnk is íródik az omszki történelemben. Kopka János (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents