Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-15 / 243. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. október 15. Négy száznegyvennégy óra NEGYEDIK ESZTENDEJE TÁRGYALNAK Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tanácskozás résztvevői. Most az idei őszön kezdődött a 13. forduló és a minap került sor a 148. plenáris ülésre. Ha csak átlag három órát számítunk egy ilyen ülésre. 444 órán át kísérelték meg az előrejutást a küldöttségek tagjai... A héten, amikor hazánk nevében a magyar küldöttség vezetője, Fodor Zoltán nagykövet felszólalt, kénytelen volt leszögezni, hogy a tárgyalásokkal eltelt évek nem hozták meg a várt, szükséges és lehetséges eredményeket. A magyar felszólalásban — amelyben kellő hangsúlyt kapott, hogy a tervezett csökkentés körzetén kívül elterülő országok, például Magyarország számára is megvan a maga fontossága és jelentősége a térségben állomásozó fegyveres erők csökkentésének — az egy helyben topogás okáról is szó esett. Az eredmények elmaradásának a NATO-államok álláspontjának a reális helyzetet félremagyarázó, a tárgyalásokat halogató volta az oka. Hosszú időn keresztül a NATO-küldöttek azt követelték a Varsói Szerződés országainak a tárgyalásokon részt vevő küldöttségeitől, hogy „adják meg a térségben lévő fegyveres erőik létszámát”. Bár nyilvánvaló, hogy még a létszámok közlése előtt meg kellett volna állapodni a fegyveres erők csökkentésének elvi kérdéseiről, a NATO-államok legnagyobb meghökkenésére tavaly nyáron a Varsói Szerződés országai közölték a kért létszámadatokat. Egyszerre csak kiderült; a létszámprobléma mégsem olyan elsőrendű, hiszen az adatok nem a NATO-érveket igazolták. Kiderült, hogy egyszerűen nem igaz az a nyugati sajtóban (és bizonyos nyugati politikai körök által) unalomig hangoztatott tétel, amely szerint „a szocialista országok létszámfölényben vannak Közép-Európában”. MÉG OKTÓBERBEN SOR KÉRŐL a 149. ülésre, megkezdődik a 445. tárgyalási óra Bécsben. Jó lenne, ha most már nem az „asszimetriáról”, a már megadott létszámokról tárgyalnának, hanem a nyugati küldöttségek elfogadnák azt a tavalyi szocialista javaslatot, amely már konkrétan a haderőcsökkentésről, a szárazföldi csapatok mellett a légierők, az atomeszközökkel felszerelt alakulatok, azok fegyverzete és felszerelése mielőbbi csökkentését ajánlja. , Gárdos Miklós ENSZ-KÖZGYŰLÉS Befejeződött az altalános politikai vita Csütörtökön véget ért az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakának általános politikai vitája. Ezen a napon afrikai országok küldöttei kaptak szót. Olusegun Obasaojo nigériai államfő beszédében országa támogatásáról biztosította az önrendelkezési jogért küzdő palesztínai népet és a fehér kisebbség uralma ellen harcoló dél-afrikaiak millióit. A nigériai államfő részletesebben szólva a dél-afrikai fajüdöző rezsimek elleni harcról, kijelentette, hogy Nigéria elítéli mindazokat a nyugati országokat, amelyek gazdasági és katonai segítséget nyújtanak ezeknek a re- zsimeknek, s kormánya keményen le fog sújtani mindazokra a külföldi társaságokra, amelyek ilyen jellegű kapcsolatokat tartanak fent a pretoriai és a salisburyi rendszerrel. Az általános politikai vitát a hagyománynak megfelelően Algéria képviselője zárta le. Abdel Aziz Buteflika külügyminiszter nyilatkozatában rámutatott: az imperialista erők megkísérlik szembeállítani egymással az afrikai országokat. Ebben a tekintetben a közel-keleti helyzet és az afrikai helyzet sok hasonlóságot mutat. A közel-keleti konfliktus más oldalról világítja meg, milyen módszerekkel törekszik az imperializmus pozícióinak megtartására, stratégiai és gazdasági érdekeinek megvédésére. Algéria szolidáris a palesztínai néppel, amely a PFSZ vezetésével küzd törvényes nemzeti jogaiért. Foglalkozott Buteflika Nyugat-Szaharával is, s ezzel összefüggésben kijelentette: Algéria kész együttműködni az ENSZ-főtitkár- ral a Nyugat-Szaharában kialakult feszültségterhes helyzet megoldására irányuló minden erőfeszítésben. Az általános vita utolsó napján egy 1976-ban létrejött megállapodás értelmében szót kaphattak azok a küldöttek, akik válaszolni kívántak a kormányuk politikáját ért támadásokra. Ezzel le is zárult az általános politikai vita. A közgyűlés hétfőn a namíbiai kérdés vitájával folytatja munkáját. Magyar-kubai árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet írtak alá Jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a magyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság VII. ülésszaka. A jegyzőkönyvet a parlament gobelintermében Szekér Gyula és Belarmino Castilla miniszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei írták alá. Az aláírásnál jelen volt Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete is. Az együttműködési bizottság ülésszakával egy időben a jövő évi árucsere-forgalommal kapcsolatos tárgyalások is befejeződtek Budapesten. Az árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet Tordai Jenő és Manuel Estefania külkereskedelmi miniszterhelyettesek írták alá. A most aláírt okmány értelmében Magyarország és Kuba árucsere-forgalma jövőre mintegy 40 százalékkal lesz magasabb az idei előirányzatnál. Kuba főként cukrot, nikkelszintert, etilalkoholt, citrusféléket, réz- koncentrátot, mézet és leveles dohányt szállít, míg Magyarország legfőbb exporttételei a szövetek, a szemes kukorica, az alumíniumtermékek, a húskonzervek, a sertészsír, a hengerelt acél, a gyógyszerek és gyógyszer alapanyagok, a fagyasztott csirke, különféle berendezések, készülékek, műszerek, illetve tartalék alkatrészek. képekben (7.) A BÉKE ÉS A BIZALOM OKMÁNYA. A Szovjetunió és a szocialista országok békeszerető politikájának nagy eredménye volt az 1975. augusztusának első napjaiban a finn fővárosban megrendezett európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Képünkön: Leonyid Brezsnyev aláírja a helsinki tanácskozás okmányát, a híres „Zöld Könyvet”. —■ TÖRTÉNELMI TANÁCSKOZÁS. 1976. február—márciusban tartották meg az SZKP XXV. kongresszusát. A szovjet kommunistáknak ez a jelentős, történelmi fóruma megállapíthatta: az enyhülés lett a világméretű nemzetközi kapcsolatok vezető irányzata. ............................... ..........................................................................................——--------------------------------------------------------------------------. 1 AFRIKÁBAN TANÍTANAK. A szovjet szakembereket meg lehet találni a harmadik világ szinte minden országában, ahol igényt tartanak magas színvonalú segítségükre. Képünkön: V. Kvasznyi- kov, a kémiai tudományok kandidátusa szakköri foglalkozásokon a tanzániai VERU-VERU lánygimnáziumban. TERMŐRE FORDULNAK A SIVATAGOK. A szovjet állam mind nagyobb gondot fordít arra, hogy az egész ország számára hasznosítsa a kopár közép-ázsiai sivatagokat. Egész öntözőhálózatokat építenek az üzbe- gisztáni homoksivatagban, hogy a víz és a napfény „fehér aranyat” — gyapotot teremtsen. Képünkön: gépekkel aratják a gyapotot a Karakalpak ASZSZK-ban. HOGY MINDENKI ÜDÜLHESSEN. A pihenés, az üdülés jogát a szovjet állampolgárok számára az alkotmány biztosítja. A szubtrópikus éghajlatú fekete-tengeri partvidéken, Abháziában, ahol az ózondús fenyőerdő találkozik a habokkal, épült fel Picunda, az egyik legkorszerűbb és legnagyobb üdülőtelep. 60 ev
