Kelet-Magyarország, 1977. október (34. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-02 / 232. szám

1977. október 2.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Beszélgetés a törvényességről

Közös érdekünk a megelőzés

Az országgyűlés csütörtöki ülésén módosították a Polgári Törvény- könyvet, majd a képviselők a legfőbb ügyész beszámolóját hallgatták meg a törvényesség helyzetéről, a bűnüldöző munkáról, az állami és állam- polgári fegyelemről. A legfőbb ügyész beszámolójához kapcsolódva beszélgettünk Spisák Andrással, megyénk 18. számú országgyűlési választó- kerületének képviselőjével, a vásárosnaményi járási pártbizottság első titkárával.

S

zabolcs-Szatmárban hasonlóak a tapasztalatok, mint ahogy a legfőbb ügyész beszámolójában elhangzott — mondta a szabolcsi képviselő. — Az országos helyzettől azonban eltérő társadalmi gondokat jelent a mintegy harmincezer ingázó, valamint családjuk. Ugyancsak más a kor- összetétel is, hiszen megyénk lakosságának több mint egyharmada harminc éven aluli, és jelentős a cigányság aránya is. Mindezek lényegesen befolyásolják kulturális nevelő, munkánkat és a megelőzés szempontjából is sajátos feladatokat adnak.

— Általában az a tapasztalatunk, hogy a megelőzésben — a bűnüldöző hátóságok mel. tett — egyre nagyobb szükség van különböző társadalmi szervek segítségére a bűnözés további eredményes visszaszorítása érdekében. Általában többet kell törődni egymással és többet kell tenni egymásért, az emberi, ma. gatartásbeli, vagy abból eredő hibák megelőzé. séért. Ebben a munkában nagyon megnőtt a munkahelyi vezetők felelőssége is. Azokban az üzemekben, ahol jól valósítják meg a szocialista üzem- és munkaszervezést, jobban törődnek az emberek munkájával, életével, nincs táptalaja a bűnözésnek. A munkakerülők, a garázdák, az alkoholisták és a visz- szaeső bűnözők ellen azonban mindenütt következetesen fel kell lépni.

— A törvényesség, a bűnüldözés, az állampolgári fegyelem érdekében nagyon sokféleképpen lehet tevékenykedni. Ezek közül kiemelném, hogy nagy lehetőségeink vannak az emberek formálásában, a közművelődési munka javításában. Ahol hasznosan tudják eltölteni az emberek, (elsősorban a fiatalok) a szabadidőt, ahol gazdag programot ajánl az ismeretterjesztés, jók a klubok, az üzemi oktatások, — ott feltétlenül kedvezőbbek a feltételek, s nem a kocsmázás, a gyakran azt követő garázdaságok, károkozások adnak munkát a bűnüldöző szerveknek. De nagyon fontosnak tartjuk a társadalmi munkaakciók szervezését is, amelyeknek Sza- bolcs-Szatmár megyében jó hagyományai vannak. Ezt azért kapcsolom. a legfőbb ügyész beszámolójához kötődő gondolatok sorához, mert a társadalmi munkaakciók jól segítik a szocialista együttélés szabályainak kialakítását, a közösség érdekeinek szem előtt tartását, illetve megbecsülését. Mindemellett jelentős összegekkel, értékekkel gazdagítja a közösségeket — megyénkben tavaly csaknem 170 millió forinttal.

— Az általános állampolgári fegyelem, a törvények tiszteletben tartása szintén egy fokmérő. Tavaly például az ismertté vált közvádas bűncselekményekből tízezer lakosra országosan 151,6, Szabolcs-Szatmár megyében 95, a vásárosnaményi járásban pedig 63,2 jutott. A megyei adatok az utóbbi három évben kedvezőbbek voltak az országos átlagnál. Súlyos gazdasági bűncselekmények nem fordultak elő Szabolcs-Szatmárban. A bűnüldöző hatóságok munkájában nagyon jelentősnek tartom, hogy meggyorsították a büntetőeljárások lefolytatását (e célt szolgálták az ügyintézés egyszerűsítésének utat nyitó módosítások is); így a büntetések hatásosabbak mert kiszabásuk nem húzódik hosszú ideig. Megyénkben eredményesen használták ki a gyorsított eljárás lehetőségeit.

— A megelőzés szempontjából lényegesnek tartom az ügyészi általános felügyeleti tevékenységet is. Megyénkben az elmúlt öt év alatt az ügyészi vizsgálatok, illetve vizsgálatkezdeményezések száma megközelíti az ezret. Ezek — többek között — jelentős segítséget adtak a tanácsi hatósági ellenőrző és irányító munkához is. Különösen a szabálysértésekkel és a munkajoggal összefüggő tanácsi munkában fontos, bonyolultabb esetekben nélkülözhetetlen a törvényesség szempontjából történő ügyészi vélemény- nyilvánítás. Az időszerű beavatkozások sokszor elejét vették hibák és visszaélések súlyosbodásának. Nemcsak a társadalmi vagyon megóvásáról van szó, hanem olyan esetekről is, amikor a kezdeti szakban fegyelmi úton lehetett lezárni még olyan ügyeket, amelyek később feltétlenül büntetőeljárást vontak volna maguk után. Véleményem szerint az ügyészi általános felügyeleti tevékenységet tovább kell erősíteni.

jTTÍ unkánk szerves része lett az ellenőrzés UWI is. Az ellenőrzés, ha jól végezzük, Jaiu tükrözi elhatározásainkat, terveink realitását, segíti az eredmények fokozását. Tapasztalataink szerint az ellenőrzések száma általában megfelelő, de hatékonyságuk korántsem ilyen kedvező. Szükséges volna, hogy az ellenőrzések céljait, módszereit, tapasztalatait országosan is kísérjék figyelemmel, hangolják össze az intézkedéseket. Végül szeretném azt is hangsúlyozni, hogy fontos: senkit se vonjanak felelősségre alaptalanul, de a törvényeinket megsértőkkel szemben minden esetben lépjenek fel! Ne gazdagodhasson senki a közvagyon, társai kárára, ezért szemmel kell tartani ezután is a haszonlesőket, s mindazokat, akik nem tisztességes munkával akarnak szert tenni jövedelemre. — mondta befejezésül a sza- bolcs-szatmári képviselő.

M. S.

■■M

A „Jég” bezárt, az első villamosok elindultak, az utolsó verebek is elröppentek a platánokról. A levelek ugyanúgy hullanak, mint este. Állok a tejivó előtt. Egy fiú is ott áll. átfogja egy lánynak a nyakát. Egyfor. ma hosszú a hajuk. Azt hi_ szem. ők éppen jönnek.

— Fázom — Kényeskedik a lány. Nem is csodálkozom rajta.

— Mindjárt iszunk meleg kakaót — vigasztalja a fiú, s megcsókolja a száját hosszan.

öt óra múlt tíz perccel, Sepregetik a Korzót. Elfordul egy csuklós villamos a központi megálló felé. Villogó lámpa jelzi, hogy jobbra kanyarodik. Mosolygok. Próbálna balra kanyarodni.

Meghozták a tejet. Kannákban. De sokat kibírnak ezek a kannák! Majd veszekednek: a tejivó terjedelmes asszonysága és a tejesember. Azon folyik a vita, hogy tizenhat, vagy tizenhét kannát vittek-e be a kocsiról. Én nem számoltam. Az a fiatal pár se számolta. Nem is látták, eltakarta őket a hajuk, köralakban.

Hat óra. Nyit a tejivó.

— Megisszuk és megyünk — mondja a hosszú sörényes fiú.

— Nem lehet még — fanyalog a lány —, nyolckor megy el a főbérlő.

— Három deci kakaó, egy kifli.

Kattan a pénztárgép. A százasból nem tudnak visz- szaadni.

— Tessék várni — mondja a pénztárosnő tartózkodóan. Félreállok, várok.

Szaporodunk. Tízen állnak

a pénztár előtt, hatan a kiszolgáló ablaknál. Az ügye- sebbjei előnyt nyernek. Egyik az ablak előtti, másik a pénztár előtti sorba áll. A blokkot később átadja társának, aki „megközelítette” az ablakot.

Két éltesebb nő hideg tejet iszik a tükör előtti asztalnál. Egy zerge kalapos férfi leadta blokkját és vár. Az egyik nő önmagát nézi a tükörben. Megigazít egy tincset a zsíros fürtök közül. A férfinek szól a kiáltás: — Három tojásból rántotta.

Ügyetlenül viszi a tálcán a piros papriká. val meghintett sárga lepényt. Az éltes nők tekintete kaján mosollyal kíséri a produkciót. Vagy a rántottét? Az ablak mögött frissítik az edények tartalmát. A tűzhelyen sistereg az apróra vágott szalonna. A túrós csuszára szórnak belőle egy- egy kanálkával.

SEGÍTENI JÖTTEK

Egyetemisták az almáskerthen

— Péter, vedd le a vödröt!

— hallatszik az egyik almafáról a Tiszalöki Állami Gazdaság Lajostanyai gyümölcsösében. A magyar fül számára a hang gazdája furcsán, szlávosan ej fi a szavakat, de nincs ezen csodálkozni való. Négy nemzet képviselőiszedik az almát a kertben. A Budapesti Műszaki Egyetem másodéves villamosmérnöki karának hallgatói között vannak magyarok, peruiak, vietnamiak, lengyelek.

— A középiskolások és az egyetemisták segítségével három héttel korábban fejezzük be a tervezettnél az almaszedést, — magyarázza kísérőnk Kobzos Sándor, főkertész. — Nyolcvan egyetemista dolgozik nálunk. Sajnos, helyben nem tudunk szállást biztosítani nekik, így most a sóstói KISZ-táborban élnek. Onnan szállítjuk őket nap, mint nap busszal a gyümölcsösbe.

De ez nem okoz különösebb problémát a fiatalok között, hiszen így az estéket a megyeszékhelyen tölthetik, és lehetőségük van a város megismerésére, no meg egy kis szórakozásra is.

— Csak egy probléma van,

— mondja nevetve Gősi Valér az egyik munkacsoport vezetője, — hogy a szórakozáshoz pénz is kell. Igaz eddig nem volt probláma, a brigádunk az első két nap mindenkinél eredményesebben dolgozott, ezzel elnyertük a 200 forintos első helyet. Ennyi pénz pedig nekünk egyetemistáknak igencsak szép összeg. No, de ez már sajnos elfogyott, így nem marad más hátra, mint a hajtás. Különösen most, hogy két napja már csak a babérjainkon ülünk, s az elTran Ngoc Dieg vietnami kislány szedi a jonatánalmát.

Nálunk nincs ilyen nagy almáskert, mondja a lengyel Roman Checinski

ső helyet mások halászták el az orrunk elől.

Persze, ezt a babérokon

való ülést képletesen kell érteni, hiszen munkájukra egy szó panasz nem lehet. Eddig naponta, fejenként négy mázsa almát szedtek, s válogattak szét minőség szerint, ez pedig ha azt vesszük, hogy a többség most szed életében először almát, szép teljesítmény.

Roman Checinski Lengyel- országból, a Katowice melletti Olesnóból jött a műegyetemre, s innen Szabolcsba. Még sohasem járt a megyében, de a szabolcsi almáról már hallott a társaktól. — Nálunk Katowice környékén nincsenek nagy almáskertek, Magyarországon is csak most látok először ilyet.

— Hogy ízlik a jonatán?

— Az első napokban talán több kilót is megettem, sőt este még vittem is magammal a szállásunkra néhányat. Most már azonban egy darabot sem. De ez nem azt jelenti, hogy ráuntam. Csak kezdetben állandóan ezt rágtam, s most pihenek egy kicsit..

— A szüleidnek küldött levélben mit írsz majd Szabolcsról?

Mosolyogva válaszol: először is azt, hogy ha tehetik, ők is jöjjenek el a megyébe, s természetesen Nyíregyházára. — Csodálatos vidék a Nyírség — ejti lassan, lágyan a szavakat — s az emberek nagyon barátságosak. A lányok meg egyenesen gyönyörűek^— hunyorít ravaszkásan bajusza alatt. — Kár, hogy egy hét után elmegyünk. De nincs nagy baj, hiszen Magyarországon maradok majd még négy évig, s Nyíregyháza nem esik olyan messze Pesttől.

Az egyik fa alatt kávét mérnek, lányok öntik a termoszból, s osztogatják a poharakat. Várszegi Mónika, Erdős Judit, s a vietnami Tran Ngoc Dieg most fejezte be a kávézást, s már indulnának vissza, amikor megszólítom őket. — A jó munkaszervezéshez ez is hozzátartozik — válaszol Erdős Judit. — Csak a gazdaság vezetői azt nem tudták elintézni, hogy éjjel fűtsék a bungallóinkat kint a Sóstón. Még az a szerencse, hogy hoztunk magunkkal melegítőt, így túlságosan nem fázunk.

— Nem baj gyerekek — legyint nevetve Várszegi Mónika, — legalább most már joggal benevezhetünk az Edzett Ifjúságért mozgalomba.

Egyre többen vesznek ismét vödröt a kezükbe, s folytatják az almaszedést. Igyekezni kell, hiszen a másik brigád még képes lesz megelőzni őket, akkor pedig fuccs az első helynek.

Balogh Géza

Elém teszik a három deci kakaót. A kifli szívós. Éjjeli sütés. Két diák ül az asztalomhoz. Valószínűleg albérlők lehetnek. Félliter tejet isznak, három zsömlével. Egy Éva nevű osztálytársukról beszélgetnek, aki felhúzza a szoknyáját a padban, s közben „halvány dunsztja sincs” a fizikához. Kiröhögte az egész osztály a legutóbb.

Aki a kávét főzi, otthagyja a gépet. Egy pohár tejjel tér vissza és leteszi a sistergő masina elé. Sötétszemüveges férfi túrós csuszát eszik állva, a gép mellett. A tej is az övé. Valószínű, a kávéfőzőnő is.

Civakodnak. Valaki elvitte a három tojásból készített rántottét, pedig csak kettőből járt volna neki. Felcserélték.

— Mit csináljak? — kérdi gyámoltalanul. Megakad a torkán a falat. — Visszaadjam? — mutat a tányérra.

Felét már bekebelezte. Megegyeznek. Ráfizet kettőötve- net.

A hosszúhajuak elmennek. Összeölelkezve. Gyűröttek, a ruhájuk is az. A diákok is elmennek. Valószínű Éván jár az eszük és nem a fizikatételeken. Sportszatyorban hordják a „cuccot”.

K

ilépek az utcára. Sokan állnak a gedói villamosnál. A csemege is kinyitott. A hátsó bejárathoz gördül egy C-rendszámú Volga kombi. A tetején nyolc. a hátsó ülésen nyolc, az elsőn kettő láda alma. Egy hang mel_ lőlem: — Üj mechanizmus. — Mindenesetre az áru szép és friss. Azt hiszem, irigyek vagyunk, vagy keveselljük a fizetésünk?

A villamosok egyre gyorsabbak. A Korzóról összekotorják a leveleket.

G. I.

Mády Kálmán és Várszegi Mónika almaszedés közben

Nanáncsi Brigitta az NDK export almásládákat különböző jelzésekkel látja el