Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET A gyámhatóságon egy asszony pityereg: segítsenek, mert nem bír 13 éves fiával! Egy másik asszony félig részegen próbálja kitessékelni a környezettanulmányt végzőket: még- hogy az ő gyerekét akarják állami gondozásba venni! Egy nyolcadikos lány szüleit hiába figyelmeztették a felügyelet hiányára, a lány napokon belül szülni fog. Erős fizikumú, szőke fiatalembert hoznak kihallgatásra. Lopássorozatért vették őrizetbe, pedig még nincs 17 éves. Azt mondja, csak háromszor lopott, a többiről „nincs is tudomása”. Apja szerepéről sem ismer be semmit. pedig ő irányította két apjához. Középiskolába is beiratkozott, de a tanulást Hamar abbahagyta. Mostohájával nem értették meg egymást, apja pedig keveset törődött vele. Előbb csavarogni kezdett, aztán férfiakkal költözött össze. Szórakozásaihoz kevés volt az a pénz, velte, már nem tudott rá vigyázni és a fiú újabb bűncselekményeket követett el. Tízesével hozhatnánk fel a hasonló eseteket, amikor az úgynevezett „jó hírért” az iskola lemond a gyerekről, pedig ez a közösség talán többet tehetne, mint az egyedül Sokszor kezdődik ártalmatlannak hitt sörözéssel... fia és egy barátjuk sötét útjait. A barát, Cs. István sincs még 17 éves. Hét osztályt végzett, rövid ideig rendszeresen dolgozott, aztán alkalmi munkát vállalt. Szülei nem sokat törődtek vele, még azt sem kérték számon, hol tölti éjszakáit. A nagy barátságból húsznál is több lopás származott. A fajgalamboktól a méhcsaládokig, a tyúkoktól a nyúlig, az áramkiegyenlítő stabilizá- tortól a permetezőgépig mindent elvittek, és G. Ferenc szülei a szomszéd községekben mindent értékesítettek. A bilincs kattan. G. Ferencet visszakísérik a börtönbe. Az ügyésszel maradunk, aki legalább úgy ismeri a fiatalkorú barátok otthoni kö- riilménveit. mint a bűncseamit tőlük kapott, és lopni kezdett. Először élettársának szüleit látogatták meg, ahonnan egy gyűrűt lopott, aztán élettársa kabátját és pulóverét is eladta, hogy pénzhez jusson. Judit a körülményeket okolja, de ismeri saját gyengeségeit is. Tervei között — már a börtönben — a tanulás is szerepel, de szabadulása után csak akkor lesz képes lábra állni, ha ehhez segítséget kap. Mostohájával nem akar egy fedél alatt maradni. — Az előbbi két esetben elvált szülők gyermekei követték el a bűncselekményt, s ez arra utal, hogy a személyi kapcsolatoknak nagy hatása van a fiatalkorúakra — mondja dr. Toronicza Gyula, a fiatalkorúak ügyésze. — Ilyen maradt szülő. De éppen így említhetnénk a KlSZ-szerve- zeteket is, amelyekben ugyancsak megtalálhatnák a módját a sokszor csak megtévedt fiatalok visszaszerzésének. N. Sándor például egy jeles tanulóbarátot szerzett magának, s vele követték el a bűncselekményeket. A könnyen befolyásolható barát hajlott a rossz szóra, de épp így hajlott volna a jóra is, ha van, aki erre irányítja. Semmivel nem jobb a helyzet a vállalatoknál, üzemeknél sem: épp úgy kiadják az útját a valamilyen bűn- cselekményt elkövetett fiatalnak, mint az iskolában. Pedig megyei tanácsi vb-határo- zat van üzemi ifjúságvédelmi megbízotti hálózat kialakítására. amely ezenkívül a ... ami a fiatalkorúak ügyésze előtt folytatódik. lekmény-sorozatot. Ismeri Cs. László szüleit, akik még akkor sem érezték saját mulasztásukat, amikor fiukat letartóztatták, de ismeri G. Ferenc apját is, aki szintén letartóztatásban várja a tárgyalást. Felesége rég otthagyta, élettársa pedig inkább bűntársa lett. Az ő felelősségük Cs. László szüleinél--' is nagyobb: pénzszerzésükhöz eszközül használták fel a gyerekeket. B. Juditra terelődik a beszélgetés. Judit szülei is elváltak, a lányt a nagymama nevelte. Semmi baj nem volt vele, míg általános iskolába járt, aztán Pestre költözött, a szülő viszonya a gyermekhez, a családon belüli közösségek kialakulása, a testvérek száma, az elvált szülők kapcsolata, a baráti kapcsolatok, a másik nemhez való viszony, de ide sorolnám az iskola atmoszféráját is. Nézzünk erre is egy példát. N. Sándor autófényező tanuló volt. Egyszer lopáson érték, alig kezdődött meg ellene az eljárás, kicsapták az iskolából. A bíróság megbüntette, de büntetlen előélete miatt próbára bocsátotta, vagyis nem kellett börtönbe mennie. Iskolába sem mehetett már, csavarogni kezdett. Édesanyja, aki egyedül nepatronáló mozgalmat is szorgalmazza. Említhetjük az 1968-ban kiadott, a gyermek- és ifjúság- védelem továbbfejlesztéséről szóló kormányhatározatot, amelynek alapján minden minisztérium elkészítette és kiadta ajánlásait, ám hatásuk aligha érezhető. Bármilyen furcsának is tűnik, jól mérhető ez a bírósági ítéletekből. Ha összehasonlítanánk a hasonló bűncselekményekért nálunk és néhány más megyében kiszabott bírósági ítéleteket, feltűnne, hogy itt lényegesen kevesebb fiatalkorút ítélnek javító-nevelő munkára. Miért? Talán itt szigorúbb a mérce, s mindenért börtönt adnak? Nem! Egyszerűen arról van szó, hogy nincs a fiataloknak munkahelyük — mert már az eljárás előtt elbocsátották őket — s emiatt nem lehet ilyen ítéletet hozni. Éppen így hiányoznak azok az üzemek is, amelyek befogadnák a büntetésüket letöltő fiatalokat. Kevés, jó- szerint nincs olyan munkahely, ahol rövidített munkaidőben foglalkoztatnák a 16 évet még be nem töltött fiatalokat, akik még nem képesek 8 órát dolgozni. S a munkához szoktatás, a közösségi élet megismerése helyett marad a csavargás. Jó példa erre B. Ferencé. Nagymamája nevelte, s az idős asszony már képtelen volt minden lépésére figyelni. A fiú — barátaival együtt — lopni járt, s közel három évig sikerült megúszni a felelősségre vonást. Igaz, nem munkaidőben követte el bűn- cselekményeit, ám a lopásból származó pénz nagyvonalúan költekezővé tette. Munkatársai tudhatták, hogy a tanulópénz erre nem elegendő, és Sokan azt is tudták: a nagymama sem áll úgy anyagilag, hogy az unokának annyi zsebpénze legyen. A fiatalkorúak ügyészével statisztikát nézegetünk. Elől a gyermekbűnözés: míg az országban 13,3 százalékkal csökkent, addig a mi megyénkben közel 5 százalékkal emelkedett. A felnőttek tisztában vannak vele, hogy a gyermekkorúakat nem lehet megbüntetni, ezért sok feljelentés elmarad... Ha a gyermekbűnözés okait keressük, oda jutunk el, ahová a fiatalkorúak esetében, hiszen meghatározó, hogy a gyermek hol nevelkedett, szerepe van a gyerek napirendjének, tanulmányi és egyéb elfoglaltságának, a szülői, az iskolai ellenőrzésnek, a szülők elfoglaltságának, a család kereseti viszonyainak, sőt a családi munkamegosztásnak is. Általánosan elterjedt nézet, hogy a bűncselekményt elkövető gyermekek, fiatalkorúak nagy többsége rendezetlen családi körülmények között él. Ha azonban megnézzük az erről készült kimutatást, kiderül, hogy nem így van. Egy év alatt a több, mint félezer bűncselekmény közül még a kétszázat sem éri el az elvált, az özvegy szülők, a nagyszülők, az állami gondozásban, vagy nevelőszülők eltartásában élő fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma. A többség tehát látszólag kiegyensúlyozottan élő családokból kerül ki, a legtöbbször olyanokból, ahol a szülők — elfoglaltságukra hivatkozva — elhanyago’ják a gyermeket. Mi, ha nem más juttatta a vádlottak padjára azt a fiatalembert, aki ha éjfél után ért haza, akkor sem kérdezték meg tőle: merre járt, miért van két magnó a szobájában, amikor ők egyikre sem adtak neki pénzt. A gyermekkorban bűncselekményt elkövetők adják tulajdonképpen a fiatalkorú bűnözők utánpótlását, pedig egyáltalán nem törvényszerű, hogy így történjen, s nem is történik, ahol változnak a gyermek életkörülményei. A legtöbb esetben azonban — sajnos — nem változnak, mert nem kielégítőek a védő és óvó intézkedések. Most például 4754 veszélyeztett környezetben élő gyereket, fiatalkorút tartanak nyilván a megyében a gyámhatóságok, a velük szemben hozott intézkedések száma pedig éppen kétezerrel kevesebb. Sok helyen nem tulajdonítanak ennek jelentőséget, pedig hogy van, azt bizonyítja a következő adat. A nagykállói járásban csak minden negyedik, a nyírbátoriban minden harmadik veszélyeztetett környezetben élő fiatalkorú esetében történik intézkedés, így a tízezer lakosra jutó, fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma 11, illetve 13. Mátészalkán mind a városban, mind a járásban egynél több intézkedés jut egy-egy fiatalkorúra, s a 10 ezer lakosra jutó bűncselekmények közül csak 8, illetve hét a fiatalkorúaké. Pedig az intézkedések — ahol a legjobbak — ott sem kielégítőek; legtöbbször megállnak a szülők figyelmeztetésénél. Pedig 14 lehetőségük van a gyámhatóságoknak, s ebből lehetne válogatni. Ahol kipróbálták, ott tanúsíthatják, milyen eredményt hozott például amikor a szülők munkahelyét keresték meg, hogy ott is figyelMegbánás. meztessék őket otthoni kötelességükre. — Nemrég majdnem ne- kemrontott egy asszony, amiért értesítettem a munkahelyét — mondja egy gyám- hatósági dolgozó — mert őt ott „nem úgy” ismerik. — Mi köze a munkahelynek az otthoni dolgokhoz? — kérdezte, s azzal sem lehetett meggyőzni, hogy a korábbi, neki szóló figyelmeztetés teljesen hatástalan maradt. a kelleténél is nagyobb a szigor. Mit lehet tenni, ha ennyi az ok, és félezernél több — sajnos évről évre még emelkedik is — a fiatalkorú bűnelkövetők száma? A kérdés nem költői, hiszen sok mindent lehet és kellene is tenni, de nincs aki megtegye. A rendőrségen — a járási-városi és a megyei kapitányságon is — külön státust jelent a fiatalkorúakkal való foglalkozás, van fiatalkorúak ügyésze, s van bírójuk. Vannak gyámhatóságok, van gyermek- és ifjúságvédő intézet, vannak hivatásos patronálok és hivatásos gyámok, de ez még mindig kevés. Országszerte kialakították a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságokat, de Szabolcs-Szatmár megyében még nincs! Miért? Nem tudni, pedig míg az országban egy év alatt 5 százalékkal emelkedett a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma, addig nálunk a növekedés meghaladta a 17 százalékot. Tehát nagy szükség lenne a bizottságra, hogy a gondok elemzése után egységes szemléletet alakítanának ki a megelőzésre, az utógondozás tennivalóira egyaránt. Késik az üzemi ifjúságvédelmi megbízotti hálózat kialakítása, az üzemi patronáló mozgalom létrehozása, de hasznos lenne, ha az Ifjú Gárdán belül is alakíthatnának szakaszokat az ifjúság- védelmi feladatok ellátására. A rendőrség már szervezett egy ifjúságvédelmi szakaszt, egyik szatmári községünkben pedig női önkéntes rendőrök tűzték ki célul a veszélyeztetett környezetben élő gyerekek felkutatását, a megelőző munka megszervezését. De maradt feladatuk a hivatásos ifjúságvédelmiseknek is: a gyámhatóságnak az eddigieknél több esetben kellene feljelentést tenniük azok ellen a szülők ellen, akik Az út másik végén — kísérővel... Ha tovább keressük a fiatalkorúak bűnözésének okait, feltétlenül szót érdemei a szülők nevelési stílusa, a család és az iskola kapcsolata. a baráti kapcsolatok befolyásolása éppúgy, mint a szülők erkölcsi értékítélete, hogy tudniillik mikor, s miért jutalmazzák, büntetik gyermekeiket, lágyszívűek-e hozzájuk, vagy éppenséggel többszöri figyelmeztetés ellenére sem törődnek többet gyermekeikkel. Egy év alatt 21 esetben tárgyaltak a bíróságok ifjúság elleni bűncselekményt, holott ennél sokkal több bűnvádi eljárás lehetett volna. Ám a bíróságok is elnézőek voltak, mert a 21 esetből csak hétben született elmarasztaló ítélet, 14 ügyben felmentés történt. ★ Évente száznál több gyermek követ el bűncselekményt, a fiatalkorú bűnelkövetők száma meghaladja az ötszázat. Vajon megváltoztathatatlan ez? Nem! Például illusztráltuk, hogy ahol több gondot fordítanak a megelőzésre, ott kedvezőbb a helyzet. A lehetőség mdenütt megvan, csak élni kell vele. Szülőknek, iskolának, munkahelynek, hivatásosoknak és önkénteseknek egyaránt. Szöveg: Balogh József Kép: Mikita Viktor 1977. szeptember 11.
