Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
Százötven éve született Nagykállóban E bben az évben lesz születésének 150. évfordulója. Már életében az orvostudomány „magyar atyamesterének” nevezték. Korányi Frigyes számunkra nem csupán tekintély és a magyar orvosi iskola megalapítója. hanem az első olyan orvos, aki jelentős nemzetközi tudományos sikereket ért el. Az év folyamán két országos emlékünnepséget szentelünk Korányi életének és munkásságának. Az első ünnepség a szülőföldön lesz: Nagykállóban 1977. szept. 16- án. Az évforduló napján, 1977. dec. 10-én pedig a Magyar Tudományos AkadémL án kerül sorra' tudományos ülésszak. A nagykállói ünnepség kapcsán alkalomszerű áttekinteni Korányi Frigyes nagykállói gyakorló orvosi működését. A szabadságharcban való aktív részvétele miatt Korányi csak 1851. március 20-án szerezte meg orvosdoktori diplomáját a pesti egyetemen. A fiatal dr. Korányi Frigyes már Bécsben Schuh professzor sebészeti klinikáján tanult, amikor 1852. áprilisában váratlanul Nagykálóba internálták 12 évre. Korányi így jelölte meg nagykállói orvosi működésének célját: „Abban a körben, amelybe a rendőri intézkedés bezárt, dolgozni és érvényesülni akartam." Emlékirattöredékének (1912) ide vonatkozó része nemcsak személyes, de kultúrtörténeti és helytörténeti vonatkozásban is forrásértékű, s ezért bővebben idézem: „... A vidéki orvosi gyakorlat követelései elől nem lehetett magamat elvonni. S ennek megfele- lőleg e viszonyokhoz képest az orvosi tudomány és gyakorlat minden ága foglalkoztatott, nem kis mértékben a sebészet is, amelynek terén gyakorlatom folyton növekedett... Szabolcs után gyakorlatom kiterjedt Biharra, Zemplénre, Borsodra, Korányi emléke Szatmárra, Ungra, sőt egyszer- máskor Erdély határáig Szilágy megyére is ............A járatlan utakon. tengelyig érő mocsarakban akárhányszor elakadtam. Éjjeli utaimon akárhányszor az út melletti árokban szedtem fel magamat. Rendes étkezési időm alig volt és ez az életmód az egészségemet többször megingatta. Foglalkozásom nem volt olyan, hogy csak félig-meddig összefüggő tudományos munkálkodást'is megengedett volna. Ezek a viszonyok sokszor súlyosan nehezedtek kedélyemre.” Korányi Frigyes szabolcsi gyakorló orvosi működéséhez tartozik, bár eléggé feledésbe ment. hogy a magyar orvosi rend későbbi „atyamestere” két ízben is pályázott magántanárságra. Végül is 1864. febr. 20-án kapta meg a magántanári képesítést. Az intemálási intézkedés megsemmisítésének kieszközlése és a magántanári cím elnyerése megnyitotta Korányi előtt az érvényesülési lehetőséget az egyetemi pályán. Ennek érdekében költözött 1864. dec. 27-én Pestre. Korányi emlékirataiból kiderül az is, hogy a mindennapi orvosi gyakorlaton túl terjedő vágyait pesti barátaival folytatott levelezéssel és ugyanazokkal tett gyakori hazai, valamint külföldi kirándulásokkal igyekezett kielégíteni. Van azonban a nyíregyházi múzeumnak egy olyan leltárjegyzéke, amely új aspectusból mutatja be számunkra Korányi Frigyest. A 1899 évből származó nyomtatvány 46. oldalán ez áll: „53. Calcedon kőbalta, unicum. Súlya 1394 gramm. Leihely: Székely. 1860-as évek elején. Ajándékozta dr. Korányi Frigyes úr.” Eszerint előfordulhatott, hogy Korányi megyén belül is tett kirándulásokat avagy orvosi útjai kapcsán tett szert ezen értékes kőbaltára. Különben ezen időtájban kezdett megindulni megyénkben a régészet iránti szélesebb körű ér. deklődés (1868. dec. 1-én éppen Nagykállóban alakult meg a Szabolcs megyei Régészeti Társulat). Frigyes A megyei főorvosi működés kis intermezzo volt 1861- ben a nagykállói orvosi időszakban. Korányit a viszonylag enyhébb Schmerling-féle korszak elérkeztével a megyei közgyűlés egyhangúlag megyei főorvossá választotta 1861. jan. 30-án. Ezt a tisztséget kb. 1/2—3/4 évig viselte. mert állásáról önként lemondott az alkotmányosság újbóli megszüntetésekor. Foglalkozott Korányi a bábaüggyel is. „Szabolcs megye egészségügyi választmányának javaslata a megyének kellő képzettségű és számú szülésznőkkel való ellátás iránt” c. felterjesztésében 1861-ben ajánlotta, hogy évenként küldjön Szabolcs megye ösztöndíjjal alkalmas nőket a pesti bábászati intézetbe. Korányi Frigyes-nagykállói orvosi működésének fontos részét képezte a nagy megyei csecsemőhalálozás okainak tanulmányozása. Ebben Korányi tevékenységének újabb vonását ismerjük meg. minthogy ez az első hazai mai értelemben vett csecsemőhalálozási tanulmány. Kimutatta Korányi, hogy „a magyar nép fogyása nem a szaporodás hiányából származik, hanem a halálozások aránytalan nagyságából.” Felfogása szerint „az orvosoknak ki kell mutatni azt. hogy mennyi kár háramlik az államra a köz- egészségügy nagyfokú elha. nyagoltságából s milyen jó tőkebefektetés lenne annak felszámolása.” „Levél Nagy- kállóból” c. írásában (Orvosi Hetilap. 1861. 5, 1037) Korányi ezt így fejezte ki: „...min. den karral, melyet a munkának visszaadunk, szolgálatot teszünk a hazának!” Aktualitása miatt ez a szöveg került a most kiadott Korányi-em- 1 ékplakett (készítette: Tóth Sándor szobrászművész, Nyíregyháza) hátlapjára is. Dr. Fazekas Árpád — Mi is, mi is. Az igazgató a langalétára nézett, aki addig közömbös arccal, zöld szemüvege mögé rejtőzködő tekintettel figyelte a beszélgetést. — Szóval — koppantott az asztallapon az igazgató — úgy gondoltuk, hogy a munka érdekében a helyettesévé nevezzük ki Ádám elvtársat. Fiatal ember, majd beletanul a szakmába... — Helyettessé? — Igen, igen, hogy megkönnyítsük a munkáját. Ez közös érdekünk... — De hiszen van ... — Tudom, ideiglenesen megbíztuk Varga... — hogy is hívják? — Vedres Ferenc. — Persze, Vedres. Jó szakember, tudjuk, főosztályvezető lesz... Ugye így rendben ? ózsa töprengett. Mit tehet itt? Ádá- mot már kinevezte a vezér. El kell fogadni. De ki ez az Ádám? Hogy lehet rögtön helyettes? A vezér megszorongatta Józsa kezét, és elbocsátotta Ádámmal együtt. — Majd szerzünk egy asztalt — fordult Józsa Ádám Lajoshoz —, addig-... — Nem sürgős — vágott a szavába Ádám —, majd bejövök a hét végén. — A hét végén? Itt minden reggel... — Ugyan. Különben sem tudnék most itt semmit sem csinálni. Csak zavarnám a munkát. Remélem, jól megleszünk. Minden jót. — Ki volt ez? — kérdezte Vedres nyugtalanul, amikor Ádám magabiztosan átvonult az irodán. — A helyettesem. — És én? — Főosztályvezető lettél. Magasabb fizetéssel. Mit akarsz még? A Józsa szívében féBzkelődött nyugtalanság egyre nagyobb teret hódított. Ádá- mot hetekig nem látta. eljegyzést készített a vezérnek Ádám munkaköréről s leste, várta az alkalmas pillanatot, amikor átadhatja a vezérnek, és megbeszélheti vele a részleteket is. Feladatot kell adni Ádámnak, mert már így is suttognak, hogy semmiért kapja a magas fizetést. Csöngött a telefon az asztalán. A vezér hivatta. Józsa izgatottan kapta fel a feljegyzést, és már rohant is. — Üljön le, Józsa elvtárs. Hallom, terveink nagyszerűen beváltak. Exportunk állandóan nő. A bevétel is. Nos, természetesen így a dolgozók jövedelme is. Józsa boldogan feszengett: hiszen ez dicséret még akkor is, ha a nevét nem említette a vezér. Kisimította a jelentést. Ennél jobb alkalmat nem is találhat, hogy átadja. A vezér egy pillanatnyi hallgatás után Józsára tekintett. — Van itt egy kis probléma, Józsa elvtárs. — Igen? — kapta fel a fejét Józsa. — Kérem... — Nos, megoldjuk. Arról van szó, hogy Ádám elvtárs el akar menni, mert ön mellett nem tud kibontakozni. — Hiszen be se jár ... — Nem engedhetjük el, fiatal ember. Ugye, érti? — lügen. — Szóval — folytatta a vezér — úgy gondoltuk, hogy Ádám elvtársat kinevezzük az ön helyére gyártásvezetőnek, ön pedig, magasabb fizetéssel, egy nagyon fontos beosztásba kerül. Sőt, mondhatom, hogy most ez a legfontosabb. A hulladékszalma reklám- és értékesítési osztály vezetése. Lesz két helyettese: a Molnár meg a Gergely. Kitűnő szakemberek. Az ön feladata csak az lesz, ismétlem, hogy beszámoltassa őket. Kell-e ennél jobb beosztás? Magas fizetés. Munka alig. Több lesz a nyugdíja. Fel a fejjel. Jó munkát. Minden jót. Józsa felállt. Kitántorgott a vezér szobájából. ajnalban vergődött haza részegen. Nem tudta, hol volt, mit csinált. Hóna alatt egy szalmacsomót szorongatott. Felesége nem tudta elszedni tőle. A hulladékszalma-csomóval dőlt ágynak, elaludt rögtön, de szüntelenül motyogta: megzabálom, megzabálom. Egy hónap múlva egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazták. MEGYÉNK TÁJAIN Mérk és Vállaj A település kezdetét jelző táblán ez áll: Mérkvállaj. Egybeírva. Ilyen nevű községet azonban hiába kerestünk. „Mérkvállaj? Ilyet nem ismerünk. Csak Mérket és Vállajt.” — „Hogy évek óta így emlegetik? Csak "azok, akik mindenáron a két falu egyesülése mellett vannak.” — „így írják a faluszéli táblák is? Azt nem mi akartuk, így hozták a közúti vállalat emberei. S úgy is maradtak.” Nehezen beszélő emberekből buktak ki az idézett szavak, olyanokból, akik, ha idegenekkel állnak szemben, kétszer is megrágják a szót. Aki könnyebben, jobban oldódott, efféle tanácsokkal is szolgált: a legfontosabb, hogy nem szabad egybeírni. De azt se lehet megtenni, hogy csak az egyikről krónikázza- nak, a másikról hallgassanak, mert aztán abból volna az igazi felháborodás. — Egy falu — két nóta — mondja a mérki tsz egyik alkalmazottja. Mire gondolhatott vajon, amikor ezután sürgős dolgára hivatkozva elsietett? Az a férfi is a névtelenség homályában kívánt maradni, aki megfogalmazta, hogy tulajdonképpen örül a két falu közeledésének. Ennek egyik jó jele hogy hamarosan közös vízmüvet építenek. Ám az is foglalkoztatja az embereket; merre fog folyni először a víz: Mérkre, vagy Vállajra? Legelőször tehát a tanácsházán kezdtünk érdeklődni: melyik faluról szóljon a krónika? Tamás István műszaki előadó válaszul két kerékpárt hoz elő, s azt javasolja, járjuk végig együtt a hosszú települést. — Látni fogjuk — magyarázza — hogy más a valóság, mint a papírforma. Mert papíron két községről van szó. Mérk a tanácsi székhely, Vállaj közös községként tartozik hozzá. Amióta idecsatolták, mindent közösen tervezünk. Elmosódnak a korábbi ellentétek. Ezért nem volna szerencsés, ha csak egyikről szólnánk. Kevés, egymással szomszédos településünk múltja mutat akkora eltéréseket, mint ezé a kettőé. Mérk ugyanolyan, mint bármely más falu a Nyírség szélén. Az első írásos adatok a XV. század elejéről emlegetik. Lakói zömmel cselédek voltak, illetve kisbirtokosok. Olyan kicsik, hogy vagyonkájuk néhol a száz ölet nem érte el. Harmadosba, sőt ötödösbe szegődtek. V állajra a XVIII. század elején hoztak sváb telepeseket. A nevek ma már zömmel a legmagyarabbak — nem nehéz kitalálni, hogy magyarosítottak. A sváb lakosság egy idegen kultúrát hozott a faluba, amelynek nyomait még ma is őrzik. Aki egy helyen összegyűjtve szeretné ezeket látni, mást sem kell tennie, mint lesétálnia az iskola pincemúzeumába, amelyet Somfai Bertalan iskolaigazgató gyűjtött-rendezett nagy buzgalommal, hozzáértéssel. Árulkodnak a múzeumi tárgyak. Egy másfajta kultúráról, gazdálkodási szokásról, másfajta emberekről. Csak néhány példa: a sarokban áll egy szódásüveg, rajta a felirat: Vállaji ártézi forrásvíz. Nők Ferenc üzeméből került ki a századfordulón. Ma azt sugallja, hogy még a vízből is pénzt csináltak — minthogy gyógyvízről sosem hallottak a környéken. Különös a vállaji nyereg — méretére, formájára is. Kicsi, mert gyerek ült benne, s négy lovat hajtott róla. Aztán a vállaji zsák: apróbb a többinél — ugyanis az asszonyok is zsákoltak. Mégpedig annyit, hogy érdemes volt külön zsákot szőni. És a kilenc lyuku egérfogó. Igen sok terménynek kellett ahhoz a padláson lenni, hogy kilencesével fogták ki az egereket. Szorgalomról, szívósságról, lelményességről, s mindenek- fölött jómódról beszélnek a tárgyak. N em kell azonban múzeumba menni, hogy ezt észrevegyük. Nagyok a porták, az országos szabványban jelzett 14 méteres telekszélességnek kétszerese-há- romszorosa mindegyik. Nagyok a házak, hatalmas padlással, minden udvarban csűr. Mérken egészen másfajták a lakásviszonyok. A lakóházak közül 464 lakás 1 szobás volt — még 15 évvel ezelőtt is. Kétszobás házban 321 család lakott akkor. Háromszobás háza pedig csak 42 családnak volt. Tíz év alatt rengeteget változtak a lakások. Ma már a háromszázat sem éri el az egyszobások száma, nőtt a kétszobásoké, a 3, vagy ennél több szobás lakásból pedig háromszor annyi van, mint jó tíz évvel ezelőtt. Vállajnak gazdag a múltja, Mérknek gazdag a jelene. Vállaj fogy, Mérk nő. Mérken jelenleg 3141-en laknak, a századfordulóra négyezerre becsülik lakosságát. Vállaj lakóinak száma 1552, ez a szám 2000-re mindössze 1400 lesz. A két falut ma egy üres telek választja el. Ott lesz majd a közös vízmű. Nagyon várják. Bár saját erőből már eddig minden harmadik lakásban megoldották a víz bekötését. A vízmű tervezésénél minden utcára gondoltak, két lépcsőben mind a két községet ellátják. J óval napfelkelte előtt kezdődött a nap. Kettő, fél háromkor már világolt egyik-másik ablak. A férfiak keltek pirkadatkor — sorbaállni a háztáji állatnak való tápért. Sorszámot osztottak a táptelepen, de hiába. Néha 150-ig is felmegy a sorszám, de a táp délig se érkezik meg. Van, aki fél napját itt töltötte el. Kinyitott a tejbolt és a kocsma. Az utóbbi időben a tejbolt bonyolítja a nagyobb forgalmat, bár szombat—vasárnap 20—25 ezer is ottmarad a kocsmában. Megérkezett a posta. Mint mindig, most is sok csomagot hoztak. Ide ruhák, könyvek, városi dolgok érkeznek, innen élelem megy a városi rokonságnak. 202 Népszabadság és 135 megyei lap jött. Meg a nyugdíj. Az öregebbek a kapuban várták a postást, hamarabb van úgy a pénz. Vince bácsi kiült a kiskapuba, s még fél óra múlva is a friss papírost ropogtatta. Ott helyben mindjárt volt is helye minden forintnak. Jókor talpon volt a Kossuth Tsz tagsága. Négy évente sanyargatja őket a víz. Jobbról ár, balról a belvíz. Sok földet elvitt az idén, van mit pótolni. Képíró néni elindult a tehenészetbe. Azelőtt a kertészetbe járt, míg bírta. De hát olyan az a kotús talaj itt a láp szélén, hogy ha ezer tetű volna az emberben, az se csípné jobban. Most kisborjukat nevel, vagy fej. Szereti a munkáját. Jól keres. Csak egy nehézség van, hogy a pásztorkodást is vállalni kellett a tehenészeti dolgozóknak. Nincs csordás a faluban. V agy hatszáz embert vitt el a faluból a reggeli járat — az iparba. Vállaj- ról is eljárnak vagy kétszázan. A kétszeres kiváló Rákóczi Tsz legnagyobb gondja az elöregedés. Talán most megindul a fejlődés — jött néhány szakmunkástanuló — igaz, egyelőre csak ipari szakmára. Kell a fiatal kéz — még több kellene a sertéstelepre. Ebben a tervidőszakban duplájára emelkedik a sertésállomány. Egy részét saját húsüzemükben dolgozzák fel, iparszerűen. Itt készül a híres sváb pácolt szalonna. — Szorgalom és fegyelem: ez jellemzi a tagságot — közli Grajczárik György, aki 7 éve még maga is „jött-ment” bekerült volt. — Mégis nehéz volt megkapaszkodni. Úgy látszik, neki sikerült: elnöknek választották. Déltáj'ban Tar István, a mérki tsz volt elnöke besétált az irodába. Az orvos nyugalomra fogta, betegség miatt az állását is ott kellett hagynia. Azért be-benéz: mi újság? M indketten — a jelenlegi vállaji és a volt mérki tsz-elnök — jó ismerői a két falunak. Szavaikból — egymástól függetlenül — hasonlóan rajzolódott ki a jövő: néhány éven belül várható a két tsz egyesítése. Ma még sok ellenérzést vált ki a gondolat, de már az is eredmény, hogy foglalkoztatja az embereket. Vannak még, akik megkérdik: merre folyik majd először a víz: erre, vagy amarra? A többséget azonban ma már nem foglalkoztatja, miféle különbségek voltak egykor a két falu között... Baraksó Erzsébet KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. szeptember 11.
