Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-10 / 213. szám

1977. szeptember 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Idegen forgalmunk B megye legrangosabb idegenforgalmi ren­dezvényére, a Nyírségi őszre készülünk, amely egy­ben az idei fő szezon zárását is jelenti majd. Szabolcs-Szatmár idegen- forgalma tovább fejlődött az idén, s ez jelentős részben köszönhető a Felső-Tisza-vi- déki Intéző* Bizottságnak, amelynek társadalmi aktívái ma már mindenütt ott van­nak, véleményt nyílváníta­nak, ahol az idegenforgalmat érintő beruházásokról, fej­lesztésekről döntenek. Foko­zottabban figyel a tanácsi ap­parátus is az idegenforgalom dolgaira, főleg városi taná­csaink támogatják segítőké­szen a hozzánk látogatók ér­dekében tervezett intézkedé­seket. Látogatók sokkal többen jöttek Szabolcs-Szatmárba az idén, mint korábban. A nyári családos SZOT-üdülte- tésben részt vevők közül már csak elvétve hangzott el fenntartás, amikor nyíregy­házi üdülőjegyet kaptak — azok, akik a korábbi évek­ben itt üdültek, jó hírét vit­ték Szabolcsnak, sok helyen már keresik az itteni üdülő­jegyet. A nyári szabadegye­tem, az országos, nagy ren­dezvények, kongresszusok, amelyeken sok külföldi ven­dég is részt vett — egyszer­egyszer már a bőség zavarát is jelentették, mert két-há- rom rangos rendezvény is egy időre került. Jó hír azon­ban, hogy a megyei tanács életre hívta rendezvényiro­dáját, amely alapvető szere­pet tölthet be — egyéb fel­adatai mellett — a megyében sorra kerülő rendezvények összehangolásában. Figye­lemre méltó az is, hogy a megyei idegenforgalmi hiva­tal már július 31-én elérte tavalyi egész évi forgalmát, ez is a megye iránti érdek­lődést mutatja. Az idén szervezettebb ke­reteket öltött a testvérme­gyékkel kialakított kapcso­lat, a korábbinál többen utaz­tak — főképpen a lengyelor­szági Rzeszówba — és sokkal többen is érkeztek hozzánk is. A korábbi, hagyományok­kal alig rendelkező — inkább személyi kapcsolatokra épülő1 — „kis idegenforgalmat”, az utazási irodák által egybefo­gott hazai és nemzetközi tu­rizmus váltja fel nálunk is — idegenforgalmunk a serdü­lő korba lépett, hirtelen meg­nőtt, s egyre jobban sürgeti, hogy tartalmát is tovább kell javítani. Láthasson többet a vendég, kínáljon megyénk jobbat, többet, változatosab­bat. Ebben a kulturális, ide­genforgalmi és vendéglátó­szerveknek egyaránt jelentős szerepük van. A hozzánk lá­togatók többsége ma már jobban informált Szabolcsról — ez a rádió, televízió és sajtó propagandájának ja­vulását, de főképpen a már egyszer itt járt vendégek jó véleményét jelenti. Idegenforgalmi központ­jaink az idén tovább fejlőd­tek. Sóstón elkészült a kem­ping egy része, szebb lett Nyírbátor, Vásárosnamény, Kisvárda. A hagyománynak megfelelően sikerrel zárultak a nyírbátori zenei napok — ahol már a hangversenyek számának növelésére (és a je­gyek szétosztásának jobb szervezésére) is gondolni le­het. A Nyírségi Ősz, a gyü­mölcskarnevál, a kiállítások jól sikerült idegenforgalmi szezon zárás előtti csúcs­pontját is jelentik ' majd, egyben készülést, hogy Sza­bolcs-Szatmár felzárkózhas- sék a régi, nagy hagyomá­nyokkal rendelkező idegen- forgalmi területek mellé. Marik Sándor Leveíeki, pécsi, csekei kukoricafcldeken Nyertes fogadók Bő termést várnak az iparszerű rendszer tsz-gazdaságai Milyen lesz a kukorica- termés ebben az évben? Ez a kérdés izgatott elin­dulás előtt. Három olyan termelőszövetkezetet ke­restünk fel Bódi Jenővel, az IKR háromezres körze­tének termelésszervezési egységvezetőjével és Var­ga Lajossal, az IKR körze­ti agronómusával, amelyek első évben termesztenek az Iparszerű Kukoricater­mesztési Rendszer kerete­in belül. Leveleken az egész nyáron kevés csapadék hullott, az sem akkor, amikor kellett. Persze messze vagyunk még attól, hogy furulyázzon a kukorica levele. Nem is sár­gul még. égnek törő, hara­gosan zöld színű, pedig nin­csen miért haragudnia. A ta­valyihoz képest majdnem dupla adagú műtrágyát ka­pott: öt és fél mázsát ható. anyagban számolva. Hogy ez mit jelent? Betakarításkor mázsákban mérhető a külön­bözet. Két évvel ezelőtt volt a szövetkezetben a csúcs: 45 mázsa termett 280 hektár át­lagában. Most hatszázöt hek­tárt vetettek és hatvan má­zsát várnak. Hogyan lehetséges ez a ter­méstöbblet egyik évről a másikra? A választ Snekszer Mihály, a Dózsa Termelőszö­vetkezet főmezőgazdásza ad­ja meg: — Elsősorban a már emlí­tett dupla mennyiségű mű­trágya a magyarázat — mondja. — Eddig még talajfertőtlení­tést sem végeztünk az üzem­ben. Ez is sokat jelent. De talán a legfontosabb mégis az. hogy a rendszer jó faj­tájú vetőmagot biztosít. A Cyklon vetőgéppel tíz nap alatt végeztek a vetési munkákkal 608 hektáron. Máskor három hét kellett fe­le ilyen terület vetéséhez. A termesztési ismereteket rend­szerbe foglalva kapják az IKR-től. Persze gond is akad. Közel harminc táblában van most kukoricájuk. Ezt a je­lenleg folyó meliorizáció csökkenteni fogja. Egyes te­rületeken az öntözést is ter­vezik. mező tábla mellett állunk meg. A főmezőgazdász által várt termésátlagot a határ­járás során a két IKR-szak- ember még felül is becsüli. Gyors termésbecslés alapján közel hetven mázsás kukori­cát várnak Máriapócson. — Régen senki sem kérte ide a háztájiját — mondja Erdei György központi agro­. nómus —. Most már minden­ki azon bánkódik — látva a növényeket —. hogy máshol termelt. Csak szét kell nézni, — mosolyogva mutat körbe a majd háromméteres kuko­ricán. — Ami igaz, igaz: szép kukoricát termelnek itt. — Persze, amit megkívánt a föld. azt meg is kapta, ősz­szel busásan megtérül a ki­adás és fáradság. Jónak bizo­nyult ez az NKPX 20-as faj­ta. De még ennél is van szebb tábla. Az É-völgy tábláról szerényen becsülve is nyolc­van mázsánál többet fog be­takarítani a két Claas Domi- nátor 105-ös hektáronként. A máriapócsi kukorica lát­tán felcsillan Bódi Jenőnek, a háromezres körzet vezető­jének a szeme. Nem állja meg, hogy oda ne szóljon munkatársának még a tábla szélén: — Már a zsebemben érzem a tavaszi fogadásunk nyere­ményét — mondja nevetve. Ugyanis vetés idején fogad­tak. melyik kukorica ad töb­bet: a máriapócsi vagy a szatmárcsekei? Varga Lajos, az IKR körzeti agronómusa persze nincsen elkeseredve. Mindenképpen nyernek, akár­melyikük is veszti el a foga­dást. Ellenség már csak a fagy lehet Utunk harmadik állomása Szatmárcseke. összesen ezer hektáron vetettek kukoricát a Haladás Termelőszövetke­zetben. Betakarítani azonban csak 900 hektárról- fognak, mert jégverés miatt közel száz hektárt besilóztak. Szat­máriján is lehet hatvan má­zsán felül termeszteni kuko­ricát. Erre a legjobb példát a csekeiek szolgáltatták, öt év átlagában 46 mázsát termel­tek. Tavaly már ötvenet, most pedig 57-et terveztek, de az ez évi termésátlag hatvan mázsa felett lesz. — Csapadékra már nincs szüksége a növénynek — mondja Bulla Jenő, a tsz fő- agronómusa. — Augusztus végén esett, de még szeptem­ber első napján is foltokban állt a víz. Pedig az első táb­la vágását már a hónap kö­zepén elkezdhetjük. A Halálboriszegi tábla 61 hektáros. Itt termesztik a legkorábban érő fajtát. A szemek már sárgák, víztar­talmuk sem több 30—35 szá­zaléknál úgy, hogy köröm­mel már nem lehet felsérte­ni. A mellette lévő tömbben öt tábla van. Ezekben a ku­korica szinte még fehér, át­tetsző. — Legnagyobb ellenségünk a fagy lesz — mondja Csorna Gyula, a szövetkezet elnöke. — A betakarítást már meg­szerveztük, a gépudvaron áll­nak a Claas Dominátor és SZK kombájnok az adapter­rel felszerelve. A mínusz egy­két fokot még elbírja a ku­korica. hiszen sűrű, hatvan­ezres tőállományú, de a hosz- szabb. erősebb fagy már kárt tehet. A Vörösharaszt táblában járva törpének érzi magát at ember. A szakemberek itt is elvégzik a termésbecslést és nem tudnak különbséget ten. ni a máriapócsi és a csekei kukorica között. A döntés a betakarítás végére marad. Sípos Bélái LEHETNE Aki válaszol: Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976. decemberé­ben határozatot hozott a munka színvonalának javí­tására. Minden ember a ma­ga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg soro­zatunkban szocialista bri­gádvezetőket: milyen terü­leten látnak eddig kihaszná­latlan tartalékokat? Aki vá­laszol: Nyakacska György, a Nyírlugosi Állami Gazda­ság Petőfi zöldkoszorús köz­ponti kertészeti szocialista brigádjának a vezetője. — A brigádélettel, sike­reinkkel és kudarcainkkal kezdem, ötvenketten va­gyunk a brigádban. A ta­gok nagyobbik fele húsz, huszonöt éves dolgozója a gazdaságnak. Voltunk már a csúcs közelében is, birto­koltuk egyszer az aranyko­szorús jelvényt — Gyümölcskertészek va­gyunk. Közülünk, férfiak közül huszonkettőnknek, a nők közül egynek van szak­munkás-bizonyítványa. Be­tanított munkás is van bő­ven. Van aki most is tanul. Elvileg minden nálunk elő­forduló kertészeti munkát jó minőségben tudunk elvé­gezni. A gyakorlat mégis sokszor gonosz tréfát űz ve­lünk. — Tanulságnak itt van ez az év. A kertészetből 280 hektáros terület van a gondjainkra bízva. Szőlő­termésünk jóval az átlag felett. A fő termény az al­ma, viszont nem hozza a várt eredményt. Igaz, az időjárás, fagy, jég sújtott bennünket. De mi magunk is követtünk el hibát. És eb­ből a jövőben okulnunk kell. Egy szó, mint száz: ké­ső fejeztük be a metszést. Késtek az első permetezé­sek. Most aztán kevesebb az exportminőségű almánk. — Ez nem jelenti azt, hogy ma már nem tehetünk semmit. Az almaszüret kez­detén Vagyunk. A megter­mett minőség megtartásáért még nagyon sokat tehetünk. Azt kellene elérni gazdasá­gunkban, de minden alma­termelő gazdaságban, hogy a szedési minőségromlás minden körülmények között NYAKACSKA GYÖRGY szocialista brigádvezető alatta maradjon az öt szá­zaléknak. Ezt csak akkor lehet elérni, ha mindenki, az alkalmi munkások is, akik bemennek az almás­kertekbe, magukénak, és nem csáki szalmájának te­kintsék az almát. — Ezzel a kérdéssel függ össze, hogy ilyenkor ősszel, a mezőgazdaságból élő em­bereknek, mindnek, akinek az egészsége megengedi a földeken a helye. így nem maradhat fán az alma, szá­rán a kukorica, földben a burgonya. Az iparból, a hi­vatalból, az iskolából meg a népgazdaság más területé­ről érkező segítő kezeknek örülünk és köszönettel va­gyunk. — Korábban szó volt a manipulálásban, válogatás­ban dolgozók munkakörül­ményének a javításáról. Igaz, színben dolgoznak. Te­tő van a fejük felett. De szárazságban akkora a por, hogy belep mindent. Esőben meg a sárban akarunk el­veszni. Ráadásul mind a kettő akadályozza a mun­kát. Még balesetveszélyt is rejt magában. — Az meg egyenest fura, hogy gazdaságunk gyermek- gondozási segélyen lévő kis­mamái hozzánk csak gyer­mekgondozási segélyük fel­adásával jöhetnek dolgozni. A környező termelőszövet­kezetek viszont minden megkötés nélkül adhatnak nekik munkát és bért. Az lenne a jó, ha ilyen feltéte­lek mellett nálunk is segít­hetnék az almaszüretet, a dohány betakarítását. — A termelőszövetkezet — folytatja a főmezőgazdász — három szárítóval rendelke. zik. Óránként 15 százalékos vízelvonás mellett 8—10 ton­nát képes leszárítani. A beta, karítást három hétre tervez­zük. Ebben nagy segítsé­günkre lesz a Claas Dominá­tor 105-ös kombájn. Az IKR-színű GAZ Szinte minden tábla szélén 4—5 sor kukorica hiányzik Leveleken, itt a homok ál­landó mozgásban van, a szél kiveri a magot, a fiatal nö­vényt és a fasorok is inkább ártanak, mint használnak. Levelekhez hasonló adottsá­gokkal rendelkezik Mária- pócs is. Hétszáztíz hektár ku­koricájuk széttagolt területen helyezkedik el. Azonban itt is rekordtermést fog hozni már az első év. — Olyan most a kukori­cánk — kezdi a beszélgetést Háda Elemér, a Rákóczi Tér. melőszövetkezet növényter­mesztési főágazatvezetője —, hogy számításunk szerint a tavalyi 28 mázsás átlagnak több. mint a kétszeresét fog­juk betakarítani. A termelőszövetkezet IKR. színekre — fehérre és kuko­ricasárgára — festett GAZ kocsijával a 38 hektáros Kis­Szabolcsi portrék A ma mm A vörös­* keresztes aktivista A kislánykának megva­lósítható álmai voltak. Jeles általános iskolai bizonyítványa és egy kicsit szülei ellenére kertész akart lenni. A nyíregyházi — ak­kor még Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézetbe — iratkozott be. Ezt is kitűnő tanulmányi eredménnyel vé­gezte el. Szakmunkás-bizo­nyítvánnyal és tele ambíció­val beállított a helyi terme­lőszövetkezetbe. Munkát kért. Kapott is, csak éppen a ta­nulással eltöltött három évet nem vették figyelembe. Nem anyagilag. Szakmailag. Beál­lították a gyalogmunkások közé kapálni, gyomlálni, pa­radicsomot, krumplit, meg ami sorba jött ültetni, ápol­ni. Ügy érezte, éppen tudása miatt került hátrányos hely­zetbe. Ábrándjai elszálltak. A valóság, a körülötte kialakult helyzet eltaszították a maga választotta, s megszenvedett szakmától. Telt az idő. Férjhez ment. A fiatalasszony, Szenyita Ber­talanná hátat fordított a me­zőgazdaságnak. Édesapja, édesanyja otthon, Nyírbélte- ken a „Nyírfa”, Nyírbátori Faipari Vállalat nyírbélteki üzemében dolgoznak, ő is ott kapott munkát. Gépmunkás lett. Munkatársai és vezetője szerint az üzem egyik leg­szorgalmasabb munkásnője. Fáradtságot nem ismer sem a szakmában, sem a társa­dalmi feladatok végzésében. A most huszonkét éves fia­talasszony' az új közösségben magára talált. Visszanyerte önbizalmát. A szakmunkás- képzőből, ahol KlSZ-alap- szervezeti titkár volt, hozott tenniakarást, a mozgalmi munkában való részvétel vá­gya ismét az emberek, a fia­talok közé vitték. Az üzem­ben aktív közreműködésével megalakult a vöröskeresztes helyi szervezet, amelyben ve­zetőségi tag. Az üzemen be­lül végzett mozgalmi munká­tól — érezte — többet bír. Szülőfalujáért is tenni akart. A községben megalakult he­lyi szervezetben az ifjúsági felelősi posztot bízták rá. A mozgalomban végzett munka feledtette vele korábbi ku­darcait. — Az én falumban nagyon kevesen vannak még, — mondta találkozásunkkor — akik a maga teljességében fogják fel azt a hatalmas erőt, mely a vöröskeresztes mozgalomban rejlik. Az, hogy felkarolhatjuk az idős, maga­tehetetlen embereket, hogy küzdünk a magunk lehetősé­gei között a veszélyeztetett környezetben élő gyerekek sorsának a megváltoztatásá­ért, munkánknak csak egyik része. A vöröskeresztesek — az üzemiek és a községiek — érdeme, hogy ma már nálunk is egyre többen élnek higié- nikusabban, táplálkoznak. laknak, öltözködnek korsze­rűbben. Az, hogy minden gyerek ápolja a fogát, hogy már az iskolában elsajátítja az elsősegélynyújtás alapjait — a technika korában egy­re nagyobb jelentőségű — megtanulja a csecsemőápo­lást, olyan tények, amelyek Nyírbélteken még az én isko­lás koromban álomnak is me­részek voltak. Az meg, hogy a mozgalommal beleszólha­tunk a világ dolgaiba, küzd­hetünk a békés jövőnkért, olyan nagyszerű cél, amiért érdemes erőn felül is fára­dozni. Szenyita Bertalanná szobá­ja — szüleivel laknak, férje gépkocsivézető — rendszere­iéiről, tisztaságról vall. Virá­gok minden talpalatnyi he­lyen. A falakon, bútorokon saját készítésű subák, hímzé­sek. A kalocsai minták, szí­nek uralják a lakást. Az ud­vart, la kertet, «virágokat, a gyümölcsfákat is maga ápol­ja. Csak a permetezést végzi édesapja meg a férje. L evelező hallgató a gim­náziumban, ebben az évben érettségizik. Ta­lálkozásunkkor éppen szám­vetést készített. Azokat a gondokat, teendőket vetette papírra, amelyeket a szom­baton sorra kerülő megyei vöröskeresztes küldöttérte­kezleten szeretne elmondani. Sigér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents