Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-09 / 212. szám
1977. szeptember 9. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Feltáratlan tartalékok íj í tómozgalom a termelőszövetkezetekben A TERMELÉSFEJLESZTÉS TARTALÉKAIT, ha csak tessék-lássék keressük, lámpással sem találjuk meg. Nem a hang- zatosság, a termelőszövetkezeti újítómozgalom tapasztalatai mondatják e szokatlan bevezetőt. A termelőszövetkezeti újítómozgalom kibontakoztatását országosan 1962-ben kezdeményezték. Akkor ehhez az anyagi, személyi feltételek még kevésbé voltak meg. Eltelt tizenöt év. A mezőgazdasági termelés másfél évtized alatt gyökeresen megváltozott. A gépek, a kémiai szerek tömeges alkalmazása, a szakemberek, szakmunkások számának növekedése új helyzetet teremtett. Kiépült a mezőgazda- sági termelés korszerű technikai bázisa. A változás gyümölcseit a hektárok nagyobb hozamát, az állattenyésztés intenzitását nem csak tapasztaljuk, de élvezzük is. Mi hát a probléma? A kérdésre kérdéssel lehet és kell válaszolni. Lehet-e olyan jó, amitől jobb nincs? A szakemberek tudják, hogy a legkorszerűbb gépeket, eszközöket is felváltja idővel egy még korszerűbb és ez a folyamat állandó jellegű. Az újítás, az újítómozgalom ennek a folyamatnak a siettetője, de úgy is mondhatjuk: az újító mozgalom a műszaki haladás tömegbázisa. Ez a tömegbázis a termelőszövetkezeti termelésben ma még hiányzik. Az iparban az újítómozgalomnak nagy hagyományai vannak. Reprezentálja ezt, hogy 1976-ban országosan a 128 ezer benyújtott újításból 66 ezret alkalmaztak, 3,2 milliárd forint hasznos eredménnyel. Ezzel szemben a termelőszövetkezetekben mindössze 913 újítási javaslatot jeleztek, 700-at elfogadtak, 600-at bevezettek, s a hasznos eredmény 33 millió forint volt. MINT MINDEN ÖSSZEHASONLÍTÁS és viszonyítás tartalmaz hibalehetőséget, úgy az ipar és a mezőgazdaság újítómozgalmának egybevetése sem a legpontosabb mérce. Ez csak mutat valamit, de nem utal arra a fejlődésre, amely tagadhatatlanul nagy volt, ám nem elég. Nem elég például, hogy itt Szabolcs-Szat- már megyében alig másfél tucat újításnál nincs több, amelyeket termelőszövetkezetekben, termelőszövetkezeti szakemberek készítettek. A néhány tucatra minden bizonnyal akadnak majd olyan emberek, akik meglepődnek és megcsóválják a fejüket. Igazuk van. Ez sem pontos. Hiszen több száz az ésszerűsítés, a módosítás a gépeken, az eszközökön, de ezek nem újítások. Részben azért, mert nincsenek műszakilag kidolgozva, benyújtva, elfogadva, díjazva, más szóval az újítások többsége nem járja be azt az utat, amelyet az újítómozgalom szabályai megkívánnak. Nem a bürokrácián, hanem a mozgalom szervezettségén van a hangsúly. Az alakiság megtartása nem feltétlenül jelent bürokráciát. Nem rendjén való dolog például, hogy ha egy szerelő újításával növeli egy gép teljesítményét, akkor azt munkaköri kötelességként tudomásul veszik, és ha kap is valamit, az csak jutalom. Nem fejezi ki a végzett munka, cselekedet lényegét, az újítást. Az újítás, az ötlet és annak megvalósítása pontosan meghatározható időt, anyagot, energiát megtakarító cselexedet, önköltséget csökkent és hozzájárul a jövedelmezőbb gazdálkodáshoz. Meglehet, hogy az esetenkénti jutalrnazás több, mint ami az újítással járna, de az is lehet, hogy kevesebb. Az ilyen esetek csak az egyes személy előnyére, vagy kárára vannak — nem lényegtelen ez sem — ám nagyobb mértékben az üzem, illetve a társadalom károsodik. APRÓNAK TŰNŐ DOLOG, de az egyik kombájnszerelő már évekkel ezelőtt olyan kéziszerszámot készített magának, v amellyel a kombájnok csapágylehúzása hiba esetén félóra helyett percek alatt elvégezhető. Nem újítás, mert sem a szerelő, sem más nem kívánta, hogy az legyen. Üzemi méretekkel nézve talán nem is olyan nagy dolog, mert ha hét kombájnnál hétszer kell is egy szezonban csapágyat cserélni, csak 210 perc a megtakarítás. Igenám, de a megyében egy-egy nyáron 900 kombájn arat,' 6—700 kombájn vesz részt a napraforgó, a kukorica betakarításában és ha minden üzemben alkalmazzák a speciális csapágylehúzót, minimális 900 meghibásodásnál a megtakarítás már 27 ezer perc, 450 üzemóra lehet. 10 órát számítva ez 45 kombájn egy napi teljesítménye. A fenti példa arra jó, hogy bizonyítsa, miként károsodik sok mezőgazdasági üzem, a népgazdaság, ha egy újítás „rangrejtve” marad, ha nem jut el az ötletgazdától az újítási felelősig és onnan is tovább, hogy közkinccsé váljék. A LEGFONTOSABB AZ, hogy minden mezőgazdasági üzemben legyen gazdája az újítómozgalomnak, olyan gazdája, aki szervezi, irányítja és a megoldandó feladatokhoz igazítja az alkotni képes, jól képzett szakemberek tevékenységét. Szükséges, hogy a szövetkezetek az újításoknak, ésszerűsítéseknek anyagi alapót teremtsenek és az elbírálás, a díjazás a tényleges megtakarítás, a hasznos eredmény után történjen. Ma már minden valamire való termelőszövetkezetben 15—30 millió forintot érnek a gépek, ugyaneny- nyit, vagy többet a berendezések és kevés helyen mondhatják el, hogy a gépeket, eszközöket maximálisan hasznosítják. A jobb, a gazdaságosabb, a hatékonyabb eszközkihasználás nem nélkülözheti azt a tartalékot, amely az újításokban, az ész- szerűsítésekben, az újítómozgalomban rejlik. Seres Ernő A z öregasszony kint ült a lócán, szemben a lenyugvó nappal. A kora őszi alkonyatban az érett szilva, és a dió kesernyés illatát hordta a szél. Szemben, a tsz-udvaron néhány kiscsi- kó ficánkolt, gondozójuk az istennek sem tudta az istállóba terelni őket. — Vagy harminc esztendővel ezelőtt nekünk is volt két ilyenforma csikónk, de hát azok sokkal szebbek voltak — jutott az öregasszony eszébe. —Igaz, András még éjszaka is ki-kinézett rájuk, nincs-e valami bajuk. Jaj, de régen is volt! — és szorosabbra kötötte fején a kendőt. Az úton egy szekér zörgött, a kocsis kötekedően kiáltott be a szomszédos ház udvarára, ahol lekvárt főztek. — Aztán nehogy megperzseljen benneteket a tűz! Nem vagytok már ti sem fiatalok, hogy olyan közel merészkedjetek! — Bolondozik már megint a Gergő — hagyták abba a lekvárkavarást a háziak, s nevetve csóválták a fejüket. — Úgy látszik, tart még neki a tavalyi pálinkából. Valahonnan citeraszót hozott a szél, a hangok játékosan kergetőztek a falu fölött. „Túl a Tiszán van egy város, Beregszász” — ismerte fel az öregasszony a dalt. — Istenem, ez volt az Andrásom nótája — gondolta. — Mindig ezt danolta, ha egy kicsit pityókás volt. Hogy tudta cifrázni, mikor odaért, hogy „volt szeretőm, néha ötven, néha száz”. — Hát ami azt illeti, tényleg nem vetette meg a fehérnépet. Hányszor ott akartam hagyni éppen emiatt, de hát amúgy rendes, jó, dolgos ember volt. Ezt danolta akkor is, mikor eladtuk a naményi vásáron a kisbikákat. Igaz, akkor is kapatos volt egy kicsit, mert józanul soha nem jutott eszébe. Tudta, nem szeretem hallgatni, de mikor egy kicsit ivott! „Volt szeretőm, néha száz is” — dúdolta az öregasszony, majd csodálkozva elmosolyodott. Most dalolta életében először ezt a nótát. — Dehogy is volt neked száz szeretőd, te bolond vénasszony — csóválta a fejét. — Le is törte volna András a derekad! Ő azért más volt — szőtte tovább gondolatait. — Ha én nem is engedtem, ő bizony néha ki-kirúgott a hámból. Ha a fehér vászongatyájában végigment az utcán, még az olyan vénasszonyok is megfordultak utána, mint amilyen most én vagyok. Egyszer azért jócskán megjárta. A templomba mentünk a barátnőkkel szépen összefogózva, s utánunk kullogtak a fiúk. Egyszer csak az a bolondos Andris elénk ugrott, és elrikkantotta magát: „csak nem tűrjük fiúk, hogy a pen- dely vezesse a gatyát!” Ugrás közben kibomlott a madzag, és bizony ott állt meztelen fenékkel a lányok előtt a hetyke legény. Nem is jött aztán hetekig felénk szégyenleté- ben. Ej, hogy fájt a szívem utána! Ha rá egy hónapra nem kéri meg a kezemet, tán a kútba is öltem volna magamat. A citerás már a refrént játszotta, búsan szállt a dal két utolsó sora. „Volt szeretőm néha száz is, de jó lenne most egy szál is, ha volna.” — Dehogy is szerető kéne — nézett messze az öregasszony. — Az lenne jó, ha András még élne! Annyiszor danolhatná ezt a nótát, ahányszor csak akarná. Dehogy is haragudnék érte! Hiszen fiatal korunkban is, sokszor csak a tisztesség kedvéért zsörtölődtem. Hogy értett ahhoz is, ha néha haragudtam, hogy kiengeszteljen! Gyönyörű tulipánokat faragott a guzsalytalpra, meg a mángorlóra. Csak rájuk kellett nézni, minden szónál szebben mutatták, hogy csak engem szeret igazán. Hej, de régen is volt... A citerás közben más nótába kezdett, a kertek alatt ólálkodó sötétség lassan betakarta a falut. Az öregasszony is szedelőzködni kezdett, fázósan húzta össze magán a kiskabátot. Ilyenkor ősszel csípősek már az alkonyok. Balogh Géza 6+2 = folyamatos termelés Perlit négy műszakban A tél és a hideg ellen a könnyűszerkezetes épületeket, födémeket, a lakóházakat és más építményeket perlittel védik. Ez egyben a hőszigetelés mellett hangszigetelést is nyújt. A perlitet hazai bá- nyászású vulkáni kőzetből állítják elő Magyarországon két helyen: Tapolcán és Nyír. telek-Belegrádon. A KÖSZIG A perlit döntő többségét — mintegy nyolcvan százalékát — az építőipar használja fel. A késztermék húsz százalékát az élelmiszeripar szűrőként, a gyógyszergyárak pedig fontos készítmények előállításához segédanyagként használják. Az éves termelésből 26 ezer köbmétert exportálnak az NDK-ba és Romániába. Uj gyártmánynak számít a perlitpapian. Lényege. Rogy formaidomokat is készíthet, nek födémszigeteléshez. A perlitpaplant két és fél méter hosszú és félméter szélességben gyártják. A kezelése egy. szerű, hiszen csak végig kell fektetni a perlittel töltött mű. anyag zsákot a födémen. Évente negyvenezer négyzetmétert gyártanak belőle. Uj termék még a hydrofob perlit is. Víztaszító hatású, ezért jól al. kalmazható a vízbe ömlött olaj vagy más vegyianyag összegyűjtésére. A kertészetben is használják a pehelykönnyű, levegős szerkezetű perlitet. Könnyen felveszi a tápanyagot és szinte veszteség nélkül továbbadja a növénynek. (sb) Milliós KÁR T avaly augusztus végéig megyénkben 333 tűzeset történt — idén nyolc hónap alatt 249. A különbség jelentős — ám sajnos, a tüzek számának csökkenése nem járt a keletkezett kár ugyanilyen arányú csökkenésével. Tavaly ebben az időszakban hárommillió 904 ezer forint érték ment veszendőbe tüzek nyomán, míg idén hárommillió 342 ezerre rúg a kárérték. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy tavaly voltak különösen nagy kárt okozó tüzek, míg idén félmillión felüli kár nem esett. Bár kevesebb, mint eddig. de a tüzek keletkezési okai között most is magasan vezet a gyermekek játéka: negyvennyolc rossz helyre tett, el nem zárt gyufa került gyerekkézbe, és okozott tüzet. 37 esetben elektromos áram miatt ütött ki tűz, harminchá- romszor pedig egy-egy felelőtlenül eldobott cigaretta lobbantotta fel a lángokat. Bár csak tíz öngyulladásos tűzeset szerepel a statisztikákban, ez a szám magasabb a tavalyinál — a téeszekben tárolt takarmánykazlak égtek le rossz kazalozás vagy az ellenőrzés hiánya miatt! Az anyagi kár is nagy veszteség, ám pótolható — annak a két gyereknek és két felnőttnek azonban, akik tűzeseteknél haltak meg, senki sem adhatja vissza az életét. A négy halálos kimenetelű tűz mellett tíz ember megsebesült az elmúlt nyolc hónapban a tűzeseteknél. A nyári betakarítás idén is különösebb baj nélkül ért véget, kevés volt a tűzeset az aratásnál. Megkezdődik ellenben az őszi betakarítás, és ilyentájt főleg a kukorica- és napraforgómagvak szárítása szokott tűzveszélyt jelenteni a mezőgazdaságban. Tavaly ősszel is sorozatban gyulladtak ki megyénkben a szárítóberendezések — mindenütt elhárítható lett volna a tűz, ha megtartják a technológiai előírásokat, és megfelelően felkészített ember kezeli a berendezéseket. Sok helyütt félvállról veszik, pedig előírás: csakis tűzvédelmi szakvizsgával rendelkező dolgozó állhat a szárító mellé... Aztán októberben (lehet, még előbb) megkezdődik a fűtés a lakásokban — ez is újabb veszélyforrás. Az olajkályhák, a gázkészülékek gondos és szakszerű felülvizsgálata, karbantartása nem nélkülözhető a fűtési idény előtt. Elsősorban saját érdekünkben... (t. gy.) Tanácskoztak Negyvenhétezer diák brigádvezetök segíti az almasziiretelést SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETÖK körzeti tanácskozását rendezték meg hétfőn, kedden és szerdán a Mátészalkai ÁFÉSZ gazdaságvezetői. A szövetkezetben már 35 szocialista brigád dolgozik. A megbeszélésen a különböző területek brigádvezetői elmondták, hol tartanak az októberi forradalom győzelmének 60. évfordulója tiszteletére tett vállalásaik teljesítésében. A tanácskozás résztvevői a mezőgazdaság őszi betakarítási munkálataiban két-két napot vállaltak. Az így kapott pénzt a városi gyermekintézmények megsegítésére ajánlották fel. Szeptember első napjaiban már megkezdték Szabolcs- Szatmár megyében a piros alma szedését is. A nagy mennyiségű, várhatóan 55 ezer vagon gyümölcs szürete- lési munkáiba csütörtökön kapcsolódnak be a megye általános és középiskolás diákjai, összesen 47 ezren. A diákokat a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok saját busszal, vagy a Volántól bérelt gépjárművel szállítják az almáskertekbe. A tanárképző és mezőgazdasági főiskolák hallgatói szeptember közepén kezdik meg őszi gyakorlatukat. Az általános és középiskolások, valamint a főiskolai hallgatók tíz munkanapot dolgoznak. A gazdasági vezetők több, mint ezer vagon alma leszedésével számolnak ez idő alatt. Előreláthatólag szeptemberben a megyén kívüli egyetemekről és főiskolákról is érkeznek még hallgatók, akik szintén az almaszedésben segítik a szabolcsi mező- gazdasági nagyüzemeket. Szeptember 20-án érkezik 26 gazdaságba 660 katona. Októbertől egy hónapig még 140- en kapcsolódnak be az őszi betakarítási munkába. A katonák az alma, a burgonya és más mezőgazdasági termék szállításában és anyagmozgatásában segítenek november végéig, (s. b.) Készül a perlitpapian. Vállalat nyírtelek-belegrádi perlitgyárában az elmúlt évben százötvenezer köbméter hő- és hangszigetelő anyagot gyártottak pálházi vulkáni kőzetből. A gyár 1977-es tervében száznyolcvanezer köbméter perlit előállítása szerepel. Ebből az első fél évben 78 ezer köbmétert gyártottak, azonban erre az időszakra esett az üzem nagyjavítása. A hiányzó százezer köbméter előállítása biztosított a második fél évben. Az éves termelésük értéke meghaladja a 42 millió forintot. Ennek az érdekessége, hogy ezt az értéket összesen ?2 fizikai dolgozó termeli. A termelés ilyen arányú felfutása a folyamatos munka eredménye, ugyanis ez év januárjától áttértek a gyárban a hat plusz kettes rendszerre. Ez azt jelenti, hogy a hat munkanap után két pihenőnapot kapnak a dolgozók és így négy műszakot szervezhettek.
