Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-08 / 211. szám

1977. szeptember 8. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Párthatározatok nyomában Személyes példamutatással AZ ANYAGI ÉS SZELLE­MI ERŐFORRÁSOK ered­ményesebb kihasználását, a munkafegyelem, a munka- és üzemszervezés javítását, az üzemi és szövetkezeti de­mokrácia továbbfejleszté­sét, az ésszerű takarékossá­got határozta meg éves fel­adatának januári ülésén a mátészalkai járási pártbi­zottság. Három jelentősebb ipari üzemet és huszonegy termelőszövetkezetet irányí­tanak. Nyolc hónap eltelte után arra kerestük a fele­letet, hogy a járás kommu­nistái, karöltve a termelő- szövetkezetek tagságával, az év hátralévő részében ho­gyan tehetnek még többet a határozat megvalósulásá­ért. — Az őszi munka dan­dárja most veszi kezdetét — mondta beszélgetésünk elején Kanyó László, a já­rási pártbizottság titkára. — Most szükség lesz min­den munkáskézre. A do­hány, az alma rengeteg ké­zi munkát igényel. Téli al­mából mintegy 4600 vago- nos termés vár leszedésre. Dohányt 385 hektárról kell letörni és feldolgozni. De ezeket követi a napraforgó, a burgonya, a kukorica. Az őszi betakarítás csak úgy valósulhat meg zökke­nőmentesen, ha sem a tag­ság, sem a vezetés nem számít túlzott mértékben a külső munkaerőre, munká­sokra, katonákra, diákokra. Fontos, hogy a közös gaz­daságok vezetői minden fa­lun élő embert megnyerje1 nek a betakarításban való igen aktív részvételnek. Az agitálásban, a mozgósítás­ban, a példamutatásban a kommunistáknak élen kell járni. AZ ŐSZI BETAKARÍ­TÁS SORÁN a veszteségek minimálisra csökkentése sokat javíthat a járás ered­ményein. Ezekkel is ellen­súlyozni lehet a klimatikus tényezők — a fagy, a bel­víz, az aszály, a jég — okozta károkat. A téli alma szedéséhez a munkaerő . biztosítottnak látszik. De a munkaidő jó kihasználására minden­képpen szükség lesz. Itt szintén a példamutató mun­ka dönthet. A járási párt- bizottság éppen ezért szá­mít a termelőszövetkeze­tekben dolgozó mintegy 250 szocialista brigád 3300 tag­jára. Az őszi munkák si­kerének ők lehetnek a moz­gatórugói. A gazdaságokban járva arra is buzdítanak a járási pártbizottság munkatársai, hogy az erő- és munkagé­peket időben készítsék fel és állítsák át a betakarítás­ra, a szántásra, vetésre. Ez már a jövő évet is alapoz­za. Ahol szükséges, szer­vezzenek hoszabbított, il­letve két műszakot. A mindennapi termelési agitáció mellett a járási pártbizottság már a távo­labbi jövőt is tervezi. Ezért szorgalmazzák az anyagi és szellemi erők ésszerűbb ösz- szefogását, a termelési rendszerek minél szélesebb körű meghonosítását. A mérleghiányos gazdaságok­ban egyesüléssel szeretné­nek előbbre lépni. Ezekkel együtt lehet megvalósítani összességében is és nö­vényféleségenként is az évi öt—hat százalékos termés­hozam-növekedést, az V. öt­éves terv sikeres befejezé­sét. Amíg a növénytermesztés gondokkal küzd, addig az állattenyésztésben a járási pártbizottság útmutatásait követve sikeresebb gazda­sági évet valósítanak meg. A nyolc szakosított — hat szarvasmarha-, egy sertés-, egy juhtelepen — mind a férőhely kihasználásában, mind pedig a hozamok nö­velésében élen járnak. A járásban a megyei átlagot túlszárnyalva száz hektár szántóterületre 30,7 számos­állat jut. A tejtermelést az elmúlt év első fél évéhez viszonyítva 22 százalékkal növelték. Csökkent az el­hullás is. Az eredményes gazdálko­dás érdekében szorgalmazza a járási pártbizottság a föld racionális kihasználá­sának további fokozását, a gyümölcsfa-telepítést és re­konstrukciót. Az állatte­nyésztésben a létszám és minőség növelésével, a fé­rőhely-kihasználással együtt a szálas és az abraktakar­mány gazdaságon belüli megtermelését kérik. Fi­gyelemmel kísérik a nagy teljesítményű erőgépek, kombájnok, tehergépkocsik kihasználását. A JÁRÁSI PÁRTBI­ZOTTSÁG januári határo­zatát a vetések, a tavaszi munkák idején, az aratás­kor sikerrel valósították meg. A kommunisták fel­adata most az, hogy moz­gósítsák a mintegy 17 ezer szövetkezeti tagot, család­tagjaikat az őszi betakarí­tás időbeni és jó minőségű végzésére. Ezzel nemcsak egy előrelátó határozat va­lósul meg, hanem eredmé­nyesen zárul egy gazdasági év is. Ez pedig a tagság to­vábbi gazdagodását is je­lenti. Sigér Imre Olvasóink kérdezik Mi illeti meg a szocialista brigádot? Egy szocialista brigádveze­tőtől kaptunk levelet a közel­múltban. Azt írja, hogy eb­ben az évben lettek birtoko­sai a kitüntető címnek. Nem tudják azonban, hogy ezzel megilleti-e őket valamilyen egyéb elismerés is, mint az oklevél, zászló vagy jelvény? Bár névtelen levelekkel nem szívesen foglalkozunk, de ebben az esetben — az ér­deklődés fontosságára való tekintettel — eltérünk a kiala­kult gyakorlattól, pedig kü­lönösen kíváncsiak lettünk volna arra a munkahelyre, ahol még ma sem tudják, hogy a szocialista munka­versenyt — ezen belül a szo­cialista brigádmozgaíom szervezését, irányítását, ér­tékelését — az 1001/1970. (I. 7.) számú és az 1007/1972. (IV. 12.) számú kormányha­tározat szabályozza, s e ha­tározat alapján a vállalatok kötelesek munkaverseny­szabályzatot készíteni, amely­ben a sajátosságokat rögzíte­ni kell. Többek között a vál­lalatnál folyó munkaver- seny-formákat, a brigádok­kal szembeni követelménye­ket, és az értékelés rendsze­rét, valamint az anyagi és erkölcsi elismerés módját. Levélírónk brigádja 1976­ban nevezett be először a szocialista brigádmozgalom­ba, és az értékelés alapján elnyerték a „szocialista bri­gád” címet. A határozat alapján — első alkalommal — e címmel járó oklevelet is meg kellett volna kapniuk. Ha ebben az évben is bene­veztek a munkaversenybe, és a munkájuk alapján másod­szor is elnyerik a kitüntető címet, akkor a brigádnak zöldkoszorús jelvényt és szo­cialista brigádzászlót kell kapnia. Amennyiben a brigád har­madszor is — és továbbra is folytatólagosan — elnyeri a szocialista brigád címet, úgy a bronz, ezüst, arany bri­gádérem bármely fokozatát megkaphatják. Természete­sen a magasabb fokozat az alsóbb fokozat birtoklása nélkül is adományozható. Továbbá megkaphatja a szo­cialista brigád a „Vállalat kiváló brigádja”, s a „Szak­ma (ágazat) kiváló brigádja”, valamint a „Magyar Népköztársaság kiváló bri­gádja” címet és kitüntetést is. A „Vállalat kiváló brigád­ja” cím és kitüntetés adomá­nyozásának előfeltétele az arany brigádérem birtoklása. Ü lök a fonott kerti szék. ben. Gondtalan, pi­henve. De pihen a szél, nem fúj; a kémény nem füs­töl; az antenna, nem fog hul­lámot; a kőház üres. Nyár vége van. Ez lenne az. ami­kor nem történik semmi. Amikor az ember átadja ma­gát a teljes gondtalanságnak. Ellazulnak az izmok, kienged­nek az idegek. A szem nem néz, leeresztett redőnyök mö­gött saját sötétjében kis fény­karikákkal szórakoztatja ma­gát. Egyszerre két csivitelés. Va­lahonnan jobbról. Aztán elöl­ről. de ez már más hang. Felnézek. Fecskék szállj ák meg az antenna rudjait-pál- cáit. Vezényszóra. Néhány öreg adja meg a jelt. s erre röppennek a fiatalok. Kerin­gés a ház fölött. Nem verdes­ni a szárnyakkal! Nyugod- tabban. Leszállás. Újra két csivit. Indulás jobbra. Si­marepülés. Nem rohanvást! Átgondoltabban! Vissza a pál­cikákra. Repülni tanulnak. Útra ké­szülnek. A csapat vezetője két idősebb. Fegyelem van. Engedelmesség. A tapasztalat diktálja az iramot, a leckét. Meg kell tanulni a zuhanóre­pülést. a vitorlázást, az emel. kedést, a hirtelen kitérést, a repülés közben pihenést. Mert az erőt be kell osztani. Min­den kapkodás maga a pusztu­lás. Újra rebben a raj. Most már messzebbre mennek. Fölfelé, igen-igen magasra. Az Újpesti Gyapjúszövő Gyár újfehértói üzemé­nek építke ései jó ütem­ben haladnak. A nagy­csarnok korszerű gépein már termeinek a beta­nított munkásnők. A jubileum jegyében A legjobbak és követőik Az Alkaloida — Van olyan ember ná­lunk, aki, ha kirándulni hív­juk kimenti magát. Építke­zik, nem tud jönni. De ha az üzemben társadalmi munká. ra szóllítjuk, akkor szó nél­kül velünk tart — említi Papp Sándor, aki az asztalo­sok és festők November 7. szocialista brigádjának veze­tője. — Ha mi ketten, akik a brigádban vagyunk, összefo­gunk, akkor a mellénk be­osztott másik két dolgozó al­kalmazkodik hozzánk — em­líti Oláh Sándor, a Komarov brigád tagja. A legjobbak példája ez, akik Tiszavasváriban, az Al­kaloida Vegyészeti Gyárban a munkaverseny sikereinek kovácsolói. 72 brigádban A gyárban kettős jubileu­mot ünnepelnek az idén. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére tettek felajánlá­sokat, pótvállalásokat, s a gyár alapításának 50. évfor­dulóját is méltóképpen kí­vánják megünnepelni. A vál­lalati számok pedig úgy ala­kultak ki, hogy előbb üze­menként, termelési tanácsko­zásokon tették meg a fel­ajánlásokat, s ezt összesítet­ték. A végeredmény millió­kat jelent. Év végéig több mint 22 millió forintos meg­cólja: 22 milliós takarítást tűztek ki célul az anyagnál, a hulladékok hasz­nosításával, a munkaidő jobb kihasználásával. A vállalások teljesítéséért legtöbbet a szocialista brigá­dok tettek. Nem véletlenül, hiszen a 72 brigádban közel 1300-an dolgoznak, a gyári létszám 60 százalékát adják. Ahhoz pedig, hogy valaki tagja legyen egy brigádnak, munkájával kell kiérdemel­nie a többiek bizalmát. A nyári hajrá — Nem mindenki aranyke­zű munkás itt — jegyzi meg a kazánüzemben Reznek György, alapszervezeti párt­titkár. — Ezért az ilyeneket, még ha kérné se nagyon vennénk fel. A kazánüzem Kossuth bri­gádja egyébként igen nagy munkát végzett a nyáron. Amellett, hogy egy percre sem álltak meg üzemzavar miatt, a legnagyobb teljesít­ményű kazánnál az elavult égőberendezés cseréjét haj­tották végre. Máskor a szo­kásos nagyjavítás tart két hónapig, most a cserével együtt még ennyi idő sem állt rendelkezésükre. Ám az ész­szerű létszám-átcsoportosítá­sokkal, a-éársüzemek segítsé­gével sikerült elvégezni a munkát, amiben természete­sen részt vettek azok is, akik nem tagjai a brigádnak. megtakarítás — Közben olyan hajrá is volt, mint augusztus 19-én, amikor egy túlhevítő elrom­lott. Éjjel-nappal dolgoztunk két napon át, hogy hétfőre induljanak az üzemek — ma­gyarázza Fazekas Mihály üzemvezető. A Kémia I. üzemben, ahol a Komarov brigád dolgozik, az anyagtakarékossággal je­leskednek. Az aceton fel- használásánál például 5 szá­zalékos megtakarítást vállal­tak, ami 127 ezer forintot je­lent. — Annyival figyelmeseb­ben végzi a munkáját min­denki — mondja Molnár Er­nő, az üzem vezetője, aki egyben a brigád tagja is. A verseny tartalma Persze nemcsak a brigádta­gokon múlik ez, hiszen egy- egy kulcsfontosságú poszton dolgozó ember nemcsak ön­magáért, hanem az egész üzemi kollektíváért felelős. — Az eredmények viszont köteleznek — vélekedik Mé­száros Sándor, utalva arra, hogy brigádjuk az aranyko­szorús jelvény tulajdonosa. — A munkaversenyt szív­ügyüknek tekintik a gazdasá­gi vezetők is. Nemcsak a vál­lalati munkaverseny-felelős kíséri figyelemmel nap, mint nap az eredményeket, igyek­szik segíteni ott, ahol nem úgy haladnak, ahogy tervez­ték, hanem az üzemekben is szinte naprakészen tudják, hogy melyik vállalás teljesí­tésében hogyan állnak. A bri­gádok éves vállalásnál pedig az egyiknél egy ceruzás be­jegyzés tanúsítja; „a hármas követelményeknek nem felel meg”, hogy nemcsak azt né­zik, hány pontból áll a válla­lás, hanem arra kíváncsiak elsősorban, milyen tartalmi munka rejlik mögötte. 14 ezer óra társadalmi munka — Helyszíni tapasztalatok nélkül nem lehetne reálisan értékelni a brigádok munká­ját — állapítja meg a mun­kaverseny-felelős, Borbély Sándor. A gyárban az 1977-es ter­melés adatai kedvezőek. A termelés, az exportra kerülő áruk kiszállítása sokkal üte­mesebb, mint a korábbi évek­ben volt. A munkások 14 ezernél több társadalmi mun­kaórája már-már az egész éves vállalások teljesítését je­lenti. Amit a jubileumi mun­kaverseny keretében, a cse­peli munkások felhívására vállaltak, azt arányosan tel­jesítik, minden reményül* megvan arra, hogy az év vé­gén túlteljesítésekről, a ko­rábbiaknál is jobb eredmé­nyekről számolhatnak be. L. B. Fecske­búcsú Csapatban. Együtt. Eltűnnek a szem elől. Csend lesz. Nincs csivitelés. Elrepültek. Ez most amolyan főpróba. Egye­dül maradtam. Nagyon egye­dül. A kis fecskecsapat erejét méri fel. Szükségszerűen, év- tizezer évek tapasztalatával. Nézek körbe, de nem látni őket. A hosszúrepülés már az útrakelést idézi. Aztán visszajönnek. Zajo­san. Megbeszélik, mi is tör­tént. Ülnek, csivitelnek. Mert élmény van. A világ felülről mindig csodálatos. Az erdők, a rétek, a házak, a póznák a dróttal, az utak. És ott fenn, mennyi a finom falat! Megéri a fáradságot. Van, aki toliász. kodik. Más a szárnyát verde­si, talán fáradt. A harmadik, a tizedik, a századik pedig csipkedi magát, örül a siker­nek. P róbálkozások, sikerek. Váltakozó eredmé­nyek. Vajon minden repülés velejárói ezek? Sze­retném megkérdezni tőlük. Az indulások biztos igen nehe­zek. Ki tudja, amikor elröp­pen, mit bír a szárnya? S lehet-e lépést tartani a gyor­sakkal? Mitől nő meg az erő, a kitartás? A táv ijesztő nagysága, okoz-e szorongást? Fecskekérdés — emberkér­dés. Aztán felrepülnek, elszáll­nak, visszatérnek, megpihen­nek. Mégis történik valami. Ezrek és milliók készülnek az életre, az útra, a télre, majd a visszatérésre. Programok, célok tervek, remények, utak, kilátások és kilátástalansá. gok. csapdák és nyílt pályák, magasságok és mélységek, pi­henést adó drótok, hurkok és befogóhálók. Ülök a fonott karosszékben. Előttem a fecskék indulásra készülő csapata. Szárnyalok, bátrak, félénkek, ügyesek, esetlenek. Megérkezők. útköz­ben elhullók. Kicsik, nagyok, szívósak, csüggedők. Valami mégis történik. Valahol már jön az ősz. a köd, a hűvösség. És elmennek a fecskék. Bú­csúkör a házak fölött, üdvöz­lő szárnycsapás a nézelődő, nek. Mennek a hűségesek. Hogy jövőre visszajöjjenek. T agnap a dróton gyüle­keztek. Ültek, mint a kottafejek a vonalon. Csicsergő dallal búcsúztak. Azóta talán már Athénba ér­keztek ... Bürget Lajos t

Next

/
Thumbnails
Contents