Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
1977. szeptember 4. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Felesleges láncszem ? A PATINÁS HÍRNÉVÉRT Egy vállalat, amely a helyét keresi HALLOTTAK MAR A HAJDANI falusi szatócsboltról, ahol egy sötét lyukban a cukortól a petróleumig, a cérnától a kapáig szinte mindent lehetett kapni, amire a falusinak szüksége volt? A boltos vett és eladott, kereskedett, ahogy tudott. Bár minden hasonlat sántít, de efféle tevékenységgel lehet illetni a megye egyik nagy cégét, a Kelet-Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalatot. A méretek, a módszerek mások, de itt is foglalkoznak a gumiabroncstól a szalonnáig, a sörtől a tégláig mindenfajta árucikk beszerzésével, eladásával. Üzemeltetik a megye legnagyobb forgalmú áruházát, javítják a szövetkezetek pénztárgépeit, bonyolítják a kishatármenti árucsere-forgalmat. Ráadásul mindez látszólag a legnagyobb káosz közepette zajlik, nehezen jön rá az ember, tulajdonképpen mi az igazi céljuk, hol van a helyük a kereskedelemben* A vállalatot 1971-ben hozták létre a megye fogyasztási szövetkezeteinek társulásával. Azzal a jó céllal, hogy a szövetkezetek versenyképességét, pozícióját erősítsék, a tagsági érdeket jobban szolgálják — elsősorban a beszerzési piacon való egységes fellépéssel. Ma viszont a tevékenység nagyobbik felét a Kelet Áruház üzemeltetése köti le, a szövetkezetek éves forgalmának alig két százalékában működik közre a vállalat. Az alapítók egy részének véleménye szerint tulajdonképpen semmi szükség a létére — legalábbis abban a formában, ahogy most működik. AZ ÉVI 600 MILLIÓS FORGALMAT lebonyolító vállalat sajátos helyzetben van. Az alapítás óta sok szempontból másak a feltételek a szövetkezeti kereskedelemben. A megyében az egyesülések révén kialakultak a nagy szövetkezetek, amelyek önállóan is komoly partnerei a nagy kereskedelemnek. Ezzel szemben a közös vállalat 20 milliós készlete nem teszi lehetővé, hogy megfelelő választékban kínáljon árut. A bizományosi formának akkor lenne jövője, ha szélesebb körű kapcsolatai lennének a vállalatnak a gyártó cégekkel, kedvezőbbek lennének a vásárlásai és eladásai, mint a nagy kereskedelemnek. Van ugyan erre is példa, hiszen a HÓDIKÖT tiszalöki üzemében a fejlesztés az ő segítségükkel valósult meg, amiért árut kapnak cserébe. Néhány ipari szövetkezettől megveszik az exporttételekből visszamaradó divatos cipőt, ruhákat. Mindez azonban elenyésző mennyiség, alig néhány millió forintot képvisel. A forgalom nagyobbik fele az áruházon és a kiskereskedelmi boltokon keresztül bonyolódik, ezért a közös vállalat gazdaságossága nem megfelelő. A szabályozók ugyanis olyanok, hogy egy-egy százalékkal — s milliókkal — magasabb a forgalmi adó, mintha a Kelet Áruház valamelyik szövetkezet kezelésében lenne. Ugyancsak rontja a hatékonyságot a központi apparátus felduzzasztott létszáma. A sok ügyintézőhöz képest — akiknek a szakképzettsége sem mindig megfelelő — igen kicsi az a forgalom, amit a szövetkezeteknek nyújt a vállalat. Mindez a közös vállalat működésének árnyoldalait, a profil tisztázatlanságát mutatja. Ám a teljes képhez tartozik az is, hogy a lakosság áruellátásában igen sokat javít a kishatármenti forgalom, amelyet a vállalat bonyolít. (Erre a tevékenységre viszont nem minden határ menti megyében hoztak létre külön vállalatot.) Tavaly a Szovjetunióval 1,2 millió rubel értékben folytattak árucserét. Érkezett többek között rádió, kerékpár, hűtőgép, játékok, míg a vállalat konfekció árut. piperecikkeket, italokat szállított. A csehszlovák kapcsolat az idén nyáron a szövetkezetek sörellátását javította, Romániából üvegáruk, zománcozott edények érkeztek. Szépen fejlődik a lengyel forgalom is, s alakul az NDK-val való kapcsolat. Mindez évente mintegy 50 milliós készlettel javítja a szövetkezeti kereskedelem árukínálatát. Ugyancsak ígéretes a közös vállalat tevékenysége — bár még a kezdeteknél tart — a szövetkezeteknek nyújtott szolgáltatásoknál. Pénztár- és írógépek javítását, érintés- védelmi ellenőrzéseket végeznek, motortekercselést vállalnak soron kívül. AZ ORSZÁGBAN TÖBB MEGYÉBEN alakult szövetkezeti közös vállalat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azok találták meg legjobban a helyüket, amelyek a hiánycikkek gyártására, termeltetésére, a szolgáltatások bővítésére rendezkedtek be. Másutt viszont ahol szinte felesleges láncszemként ékelődtek be a szövetkezetek és a nagykereskedelem közé — gondokkal küzdenek. Ezért tervezi a SZÖVOSZ, hogy az év végén felülvizsgálja a közös vállalatok helyzetét, javaslatot tesz a fejlesztés irányaira. A Kelet-Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat — úgy tűnik — egyszerre túl sokat akart markolni. Bebizonyosodott, hogy a szakosított nagykereskedelemmel sem választékban, sem készletekben nem tud versenyezni. A szerepe akkor nőne meg, ha a nagyobb gyártási felkészülést nem kívánó, ám hiányzó cikkeknél megteremtené megyén belül a gyártást, megkeresné a termelőket. Ilyen például a falusi lakosság ellátásában sokszor hiánycikként jelentkező mezőgazda- sági szeráruk gyártása, a kerítésfonat, vagy a házilag gyártott száraz tészta, egyáltalán a háztáji segítése. A GYERMEKCIPŐBEN JARÓ SZOLGÁLTATÁSOKAT érdemes korrekt módon bővíteni — nem megoldott például a szövetkezetek tehergépkocsi-parkjának javítása —. a helyi beszerzési forrásokat szükséges felkutatni ahhoz, hogy a tagszövetkezetek jobban magukénak érezzék a vállalatot, szükségesnek tartsák a tevékenységét. Igaz ugyan, hogy a kereskedelemben dicséretes a kereslethez és kínálathoz való rugalmas alkalmazkodás, de ezt nem szabad összetéveszteni az egyik napról a másikra való, a meglévő lehetőségek közötti lavírozással. Minősíti a vállalat munkáját — s mindenképpen változtatást kíván —, hogy nincs kiforrott, hosszú távú üzletpolitikája. Márpedig enél- kül továbbra is csak a helyét fogja keresni a kereskedelmen belül. Lányi Botond □ éget ért a nyár, itt van az ősz. Telehold kúszott az alkonyati égre, bőséggel hull a harmat. Élénkek a kerti virágok és a fecskék csapata már tartja a hosszú útra szóló „röpgyűlését”. Hangyaszorgalmú emberek gyűjtik be azt, ami termett, de szedi a vámot a szőlőben a seregély, a napraforgó tányérján a veréb. A szikes legelő szélén kurjant a bíbic, törzsig kopott már a gulya szájától a fű, és a szik sóját nyalintja csak érdes nyelvével a tehén. A jószág is bekötésre vár, lesz széna, abrak bőven. Gyönyörű dolog az ősz. Megterheli az embert munkával, gondolattal. Magányosan, dögnagy gépével köröz a traktoros, éjszaka is szánt és úgy véli, udvara van a Holdnak. Könnyű gondolatai kergetik egymást. Egyszer is ősz volt, a Napot már lekergette az égről a Hold. Ol^an volt a kislegény, hogy a tücsöknek ágaskodni sem kellett ahhoz, hogy egyenesen a fülébe húzza a nótáját. A két tehén legelt, s ő pásztorüléssel csücsült a boton, hogy a glottgatyáját ne érje a harmat. Mentek volna már a tehenek haza. Szomjasak voltak, feszítette tőgyüket a tej. De az apja szólt: rakja a szénát az ólpadlásra, várjon egy fél órát a fiú. . Holdudvar Eleinte, ha mozdult a Jolán, koppant a bot az orrán. De meddig kell még várni? Pengeélű fű marta, törzs szúrta meztelen lábát, már csípte a harmat, és vágyott be a konyha melegébe. Hagyta hát, hadd ugorjon meg a két tehén. Azok felcsapott zászlós farokkal trappoltak, viszkető oldalukat a fűzfasor gallyaihoz dörzsölték. Az istálló előtt ott volt még a boglya, abba rohant bele a két jószág. Szarvukkal hányták magukra a takarmányt, meg szanaszét, amígnem az apja a vasvillával szét nem ütött közöttük. Akkor ért oda a fiú és a már megrepedt szerszámnyél az ő derekán tört ketté. Az anyja emelte ki a széna sötét, sűrű illatából, a küszöbre ült vele és dünnyögte a fájdalomenyhítő mesét: nézd csak fiam, udvara van a Holdnak, Szent Dávid benne cifrán hegedül és a Fiastyúk is hívogatja már csibéit. H oldudvaron kering a gondolat, szánt a gép, híreket mond a táskarádió, s a traktoros megtudja, itt van az ősz, véget ért a meteorológiai nyár. Miért volt az, — gondolja mélán, hogy a tehenet, a szénát az ember valamikor többre tartotta gyerekénél. Miért volt az? Vagy csak az élet volt nehéz? Seres Ernő Dallal kezdődik a brigádgyűlés A fiatalok üzeme a Magyar Optikai Művek új mátészalkai gyára, ahol 25 év az átlagos életkor. Ennél is fiatalabb az Angéla Davis ifjúsági brigád, amely már a gyárkapun kívül is ismert lendületéről, jó kezdeményezéseiről. Kezük nyomán szemüveglencsék milliói öregbítik a patinás magyar nagyvállalat, a MOM hírnevét. Amikor megkérdeztem a brigád néhány tagját, mit jelent nekik a gyár. a kollektíva. nem gondoltam, hogy szin. te ipartelepítés-történet ke. rekedi^ ki a válaszokból. Tipikus példája annak. ami nemcsak Mátészalkán. hanem Szabolcs-Szatmár más részein is lejátszódik, ahol korábban kevés volt az ipar, a munkahely, különösen a nők számára. Lehetőséget adott a MOM Sárkány Éva optikai üvegcsiszoló szakmunkás: — Itt éretségiztem Mátészalkán. Nagyon tetszett nekem a gyár. ami szinte a földből nőtt ki, valószinütle- nül gyorsan. Szép, igazi nagyüzem, olyan, amilyeneket a tankönyvekben. filmekben lehet látni. Amikor beléptem, szerencsésnek tartottam magam, hogy ez a gyár éppen itt van és én benne dolgozhatom. . . . Sima. egyszerű volt az út. Azért néha eljátszom a gondolattal, vajon hol dolgoznék, mit csinálnék. ha nem volna Mátészalkán a MOM, ami azóta is szinte szívja magához az iskolából kilépő lányokat... Éva gondalatai érthetők, hiszen gyorsan tárultak fel előtte olyan lehetőségek, amilyenek egy „öreg” gyárban általában csak több év után nyílhatnak meg az ifjúmunkások előtt. A gyár költségén tanult, Budapesten képezték tovább egyéves szak- tanfolyamon. Amikor hazajött. dolgozott egyszerűbb és bonyolultabb gépen, kipróbált minden munkafolyamat. tot. Ma csoportvezető. jól keres. Alig múlt húszéves és megbecsült középvezető egy jóhírű nagyüzemben, ahol alapszervezeti KlSZ-titkár. ként egy egész üzemrész fiataljainak szószólója. Más a helyzete Mursa Erzsébetnek, aki 27 évével legidősebbje az Angela Davis brigádnak. Amikor dolgozni kezdett, Mátészalkán még nem keresett munkást a MOM. Űtja Budapestre, a transzformátorgyárba vezetett — élte a családtól távolra kerülő fiatal munkásnők életét: kereste helyét a nágy- városban. ahol nem mindenkinek sikerült beilleszkedni, gyökeret verni a teljesen új környezetben. így történt vele is. Amikor az első lehetőség nyílt, jött haza. Mátészalkára. ahol a néhány évi távoliét alatt nagy változások történtek. Most — kérésére — állandó nappali műszakban dolgozik; a brigádban beosztották, mindig azt a munkakört látja el, amire a műszakban akkor a legnagyobb szükség van. Harmadára csökkent a selejt A két fiatal teljesen különböző sorsa egyben utal arra is, hogy mennyire másképpen indult munkásnőket fog egySárkány Éva: „Szerencsésnek tartom magam, hogy itt dolgozhatom ...” —. pótolják a gyermekgondozási szabadságon lévő brigádtagokat is... A tizenhét fiatal erejét mutatja, hogy most összeszokottam ügyesen, jól dolgoznak és művezetőjük Tökei Lajos a kiváló minőséget em. ütheti elsőként: harmadára csökkent kezük alatt a selejt, mindig van jó ötletük, öröm részt venni a munkásgyűléseiken. A társadalmi munkánál is nőkhöz illő fi- gyéimes ötlettel -'álltak elől vállalták, hogy befestik J munkacsarnok üvegplafonjának egy részét, mert több olyan gépük volt, amelyik mellett minden nap néhány Mursa Erzsébet: „A nagyvárosban nem mindekinek sikerül beilleszkedni. Hazajöttem”. Tőkei Lajos, az optikai üzem művezetője: „Öröm részt venni a munkásgyűléseiken”. be kettejük brigádja, az Angela Davis ifjúsági brigád. Tizenheten vannak, s a lányok, fiatalasszonyok két éve határozták el, hogy együtt akarnak többet adni — nemcsak a munkában, hanem a közösségi életben is. Nehéz volt az első év; inkább a máról, jövőről beszélnek szívesebben. A régi dolgok lezárultak, volt akit ki kellett zárgí, mert képtelen volt eleget tenni a közösen vállaltaknak. Volt, akit a többieknek kellett bátorítani, mert nehezen bírta volna a tempót. És volt, amikor a brigád vállalt pluszt, hogy továbbtanulni küldhessék teóráig éles napsütés kápráztatta a munkásnők szemét. Huszonnégy óra a gyárban Megyejárást szavaztak meg egyszer egy brigád, másszor a KISZ invitálja* őket — hiszen mindenki tagja az ifjúsági szövetségnek. Emlékezetesek a vajai, turistvándi kirándulások. Ma is jót mosolyognak a „felfedezésen”: a szomszédban lévő nevezetes tájakról a brigád nélkül ma is csak annyit tudnának, amennyit az iskolában tanultak. .. Életutak, lehetőségek, egy kollektíva eredményekkel fémjelzett, gondokkal tűzdelt napjai elevenednek meg a beszélgetésen. Ha találkoznánk, ezután már szinte ismerősként köszönteném a brigád többi tagját is. Veres Zoltánnét és Tömöri Sándor- nét, akiket most gyermekgon. dozási szabadságon látogat rendszeresen a brigád; Fecske Borbálát, Király Júliát, So- modóczki Klárát, akik ha kell, munkaidő után is segítenek a gyárban, s Kovács Irén. aki brigád vezetőként fogja össze az „ifiket”. Az ő dolga egyébként egyáltalán nem könnyű, mert a tizenhét főből egyszerre ötnél többen ritkán dolgoznak együtt. Munkájuk ugyanis egymáséra épül, a brigád a saját területén a nap huszonnégy órájában tartja a „frontot”. így a kollektív eredményekért kétszeresen kell megküzdeniük t... — Nálunk énekléssel kezdődik a brigádgyűlés — mondja Sárkány Éva. — Éneklünk divatos slágert és mozgalmi dalt, s aztán megbeszéljük, amivel kirukkolunk. Tudja, jó hangulatban jobban jönnek az ötletek... hetséges fiatal kolléganőjü- Szöveg: Marik Sándor két, továbbá — mint ma is Fotók: Gaál Béla
