Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. szeptember 30. (Folytatái az 1. oldalról) fennállása alatt elhasználód­nak, vagy értékük jelentősen csökken. Mire az örökös az örökséghez ténylegesen hoz­zájutna, vagy nem kap sem­mit, vagy értékében jelentő­sen csökkent vagyontárgyat vehet át. Sokszor hátrányos a mai helyzet az özvegyre is, hiszen a haszonélvezet tár­gyával szabadon nem rendel­kezhet. A javaslat ezért le­hetővé teszi, hogy a haszon­élvezetet — a lakás és az öz­vegy által használt berende­zési és felszerelési tárgyak ki­vételével — megválthassák. Ez a szabályozás természete­sen nem járhat az özvegy ki- semmizésével, mert a jog eh­hez nem nyújthat segédke­zet. Dr. Korom Mihály a to­vábbiakban rámutatott: a szocialista gazdasági egysé­gek önállósága folytán meg­nőtt a szerződések tényleges jelentősége, szervező szerepe a gazdálkodó szervezetek kapcsolataiban. A szerződési rendszer korszerűsítésekor olyan szabályozásra töreked­tünk, amely jobban biztosít­ja a népgazdasági életben, a központi irányítás és a vál­lalati önállóság összehangolt érvényesülését. — A törvényjavaslat fontos elvként állapítja meg az együttműködési kötelezettsé­get a gazdasági szerződések megkötésében, de a gazdál­kodás egész menetében is. Régi igénye a gazdálkodó szervezeteknek olyan szerző­désfajta létrehozása, amely- lyel hosszú távon biztosít­hatják magukat a részükre szükséges termékszállításra, vállalkozásra vagy más szol­gáltatásra. Ezért hozzuk lét­re az úgynevezett előszerző­dést. Ez a hosszabb távú, tartós gazdasági kapcsolatok megszervezésének hatékony eszköze lehet, amelyre a_gaz- dálkodó szervezetek terveiket biztonságosabban alapozhat­ják. — Új rendelkezést hoz a javaslat a társulási tulajdon­ról, annak megengedésével, hogy az állami és szövetke­zeti tulajdont a jogi szemé­lyiséggel felruházott társulás keretében egyesíteni lehet. Ez a szabályozás előremuta­tó jelentőségű. — A törvényjavaslat — el­fogadásával — nem lép azon­nal hatályba. A hatályba lé­pés időpontjául 1978. márci­us 1-ét fogjuk javasolni. Felszólalások Dr. Juhász Tibor, a Bács- Kiskun megyei Ügyvédi Ka­mara elnöke, a törvényjavas­lat bizottsági előadója hang­súlyozta: a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nagy fe­lelősséggel elemezte a terve­zet valamennyi fejezetét. A testület több módosítást és kiegészítést indítványozott, így például azt, hogy a sze­mélyhez fűződő jogok kap­csán a képmás védelme ne illesse meg — az eltűnt sze­mélyeken kívül — a súlyos bűncselekmény miatt bünte­tő eljárás alatt álló szemé­lyeket sem. A fogyasztók ér­dekeinek fokozottabb érvé­nyesítésére a bizottság java­solta, hogy a szavatossági jo­gokra megállapított határ­idők eltelte után is lehessen kártérítést kérni. Kelen Béla (Bp.) az Esti Hírlap főszerkesztője aggá­lyát fejezte ki ázzál a parag­rafussal kapcsolatban, amely kimondja, hogy az érintett fél hihás teljesítés esetén — választása szerint — a szol­gáltatás, illetve az áru kija­vítását, vagy árának megfe­lelő leszállítását kérheti. Kis­kereskedelmi adásvételnél, minőségi hiba esetén, ami­kor az árut rövid idő alatt ki lehet javítani, a vásárló azonban köteles a javítást, ill. a javított árut elfogadni, pedig az már nem egyenran­gú a gyári új áruval. Dr. Antalffy György (Csongrád m.) a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem rektora felhívta a figyel­met arra, hogy a javaslat törvénybe iktatásával — a polgári jogalkotásban — nem fejeződik be a munka. Rend­kívül lényeges, hogy a rész­letek kibontását tartalmazó alacsonyabb szintű jogszabá­lyokban messzemenően jus­sanak érvényre a javaslat alapelvei. Dr. Nezvál Ferenc (Bp.) nyugdíjas miniszter azokat a paragrafusokat emelte ki, amelyek a szocialista gazdál­kodó szervek hatékonyabb együttműködésével, a szer­ződési fegyelemmel kapcso­latosak. Tiszai Kálmánná (Fejér m.) az állami gazdaságok AGRO- KOMPLEX Vállalat hegesz­tője a törvényjavaslatnak a gazdasági társulással, a gaz­dasági társasággal kapcsola­tos rendelkezéseivel foglal­kozott. Továbbá hangsú­lyozta: a szocialista tulaj­don fejlesztésének elsődleges formája ne a mindenáron történő egyesítés legyen, ha­nem a széles körű kooperá­ció és a különféle — a cél­nak leginkább megfelelő — társulási együttműködés. Dr. Szabó József, a Bara­nya megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke hangsúlyoz, ta: a szerződési fegyelmet az is javítja, ha a felügyeleti szervek — irányító és ellen­őrző munkájukban — az ed­diginél következetesebben jár­nak el a vállalások teljesíté­sének megítélésében. Pál József (Győr-Sopron m.) a Magyar Vagon- és Gép­gyár fémipari alkatrész gyár­egységének lakatosa helye­selte a módosításnak azt a kitételét, hogy a gazdasági szervezetek polgári jogi kap­csolataikban a népgazdaság tervszerű arányos fejlődésé­nek követelményével össz­hangban kötelesek eljárni. Dr. Németh Pál Borsod megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titká­ra kiemelte: a jogalkalmazók régi óhaját teljesíti a tör­vényjavaslat azzal, hogy a gazdálkodás rendjére vonat­kozó legfontosabb jogi szabá­lyozásokat beépíti a PTK anyagába. Bata János (Pest m.) a Gyömrői Ruhaipari Ktsz el­nöke rámutatott: társadal­munkban eddig is megvoltak a szocialista gondolkodásmód és életforma írott és íratlan szabályai, mégis mindig akadtak olyanok, akik a pa­ragrafusok között megtalál­ták a .kibúvót. Ezért jó — hangsúlyozta —, hogy a ter­vezetben helyet kapott a gaz­dasági erőfölény és a mono­polhelyzet kihasználásának elítélése. A vitában elhangzottakra dr. Korom Mihály válaszolt A törvényjavaslat általános fogadtatásával kapcsolatban a miniszter nyugtázta, hogy a vitában is kifejezésre jutott az egyetértés az indítványo­zott módosításokkal. A tör­vényjavaslat — hangsúlyozta — a fejlett szocialista társa­dalom ügyét, érdekét szolgál­ja, de igazolója természetesen a gyakorlat, az élet lesz, amelyben az új szabályok ér­vényesülnek. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság polgári tör­vénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló tör­vényjavaslatot általánoság­ban és a megszavazott módo­sításokkal részleteiben is egy­hangúlag elfogadta. Á legfőbb ügyész beszámolója Ezt követően dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész beszá­molóját hallgatták meg a képviselők. A büntetőjogról szólva a legfőbb ügyész el­mondta, hogy hazánkban nin­csenek szervezett bűnbandák, ismeretlen a nyugati nagyvá­rosokat átfogó, olykor még a bűnüldöző szervek soraiba is beépülő üzletszerűen folyta­tott bűnözés. A nálunk elkö­vetett bűncselekmények szá­ma és aránya meg sem köze­líti a kapitalista államok ugyanilyen adatait. Mindeb­Hirosimától a neutronbombáig (2.) bői azonban nem vonhatunk le olyan következtetést, hogy nálunk minden rendben van. Az utóbbi két évben kedve­zőtlen jelenségeket is tapasz­talhattunk. Néhány területen növekedett a bűnözés, kedve­ző viszont, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők száma csökkent. — Változatlanul a vagyon elleni bűncselekmények for­dulnak elő a legnagyobb számban. A társadalmi és a személyi tulajdon elleni bűn- cselekmények az összbünte- tés több, mint felét (57,1 szá­zalékát) jelentik. A vagyon elleni bűncselekmények után nagyságrendben a közlekedé­si bűncselekmények követ­keznek, ezeknek az összbün- tetésen belüli aránya 16 szá­zalék. Magas az ittas jármű- vezetéssel elkövetett közleke­dési vétségek száma. A har­madik legjelentősebb bűncse­lekménycsoportot — 11,4 szá­zalékos arányban — az erő­szakos és garázda jellegű bűn- cselekmények alkotják. Dr. Szíjártó Károly utalt arra, hogy a törvényesség to­vábbi erősítése érdekében minden szervnek és vala­mennyi állampolgárnak ha­tározott feladatai vannak. Sa­játos feladatok terhelik ter­mészetesen az ügyészséget is. Ahhoz azonban, hogy az eredmények még jobbak le­gyenek, lényeges, hogy min­den szerv és mindenki a ma­ga területén megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek a bűnözés visszaszorítását és általában mindenféle tör­vénysértés megelőzését szol­gálják — mondta a legfőbb ügyész, s kérte: az országgyű­lés a beszámolót fogadja el. Dr. Földvári József (Bara­nya m.) a pécsi tudomány- egyetem rektora rámutatott: a bűncselekmények megelő­zésére további erőfeszítése­ket kell tenni. Mindenkit fi­gyelmeztető adat, hogy éven­te több mint 1500-an halnak meg olyan közlekedési bal­eset miatt, amely mögött nemcsak az emberi képessé­gek fogyatékossága, hanem vétkes, bűnös magatartás, törvényeink tudatos semmi­be vétele húzódik meg. Horváth Miklós, a Vas megyei pártbizottság első tit­kára hangoztatta, hogy a bű­nözésben változatlanul az al­koholizmus játssza az egyik legnagyobb szerepet. Ezért — lehetséges megoldásként — indítványozta a szeszesital­árusítás további korlátozá­sát; javasolta az alkoholáru­sítás megtiltását a vonatokon reggel 8 óra előtt; s az eddi­ginél szigorúbb fellépést sür­getett az ittas gépjárműveze­tőkkel szemben. Takács Imréné (Csongrád m.) a szegedi textilművek pártbizottságának titkára az alkoholizmus leküzdésére ho­zott intézkedések eredménye­sebbé tételének lehetőségei­vel foglalkozott. Felhívta a figyelmet, hogy a munkahe­lyek és a társadalmi szerve­zetek csak a legritkább esetekben kezdeményeznek kényszergyógykezelést. S aki ebben részesül, annak gyó­gyítását a szakszerű utógon­dozás tehetné teljessé. A te­rápiát segíthetnék a szak- szervezeti aktivisták, a szo­cialista brigádok, s nem utolsósorban a közeli isme­rősök, a barátok. Az elhangzottakra dr. Szí­jártó Károly válaszolt, aki egyúttal köszönetét fejezte ki, hogy a képviselők messzeme­nően segítik az ügyészi mun­kát. Gondoskodnak arról — mondta —, hogy az el­hangzott javaslatok a Leg­főbb Ügyészség .további tevé­kenységében helyet kapja­nak. Az országgyűlés dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész beszá­molóját és a vitában elhang­zott felszólalásokra adott vá­laszát egyhangúlag tudomá­sul vette. Interpelláció Simon Ernőné (Somogy m.), a Nagyatádi Cérmagyár mun­kása az egészségügyi minisz­terhez interpellált: hogyan le­hetne egyszerűsíteni az alko­holisták kötelező gyógykeze­lésével kapcsolatos eljárást. Dr. Schultheis? Emil minisz­ter válaszában elmondta, hogy az igazságügy-miniszter­rel egyetértésben az alkoho­listák gyógykezelésével kap­csolatos eljárás egyszerűsíté­sén dolgoznak. Felhívta azon­ban a figyelmet, hogy az in­tézetbe utalást rendkívül ala­pos, gondos kivizsgálás előzi meg, éppen a beteg érdeké­ben. A mérlegelést indokolja az is, hogy a kötelező gyógy­kezelés a beutalt személyi szabadságának megvonását jelenti. A választ a képviselő és az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés őszi ülés­szaka Apró Antal zárszavával ért véget. Harmadik A stratégák és a haditech. nikai kutatók már két évti­zede álmodoztak „a harma­dik atomfegyver-generáció­ról". A svájci katonai szak­értő, Max Weibel tábornok a zürichi „Weltwoche” című hetilapban 1961-ben így vá­zolta a neutronbombával szembeni elvárást: „A sugár­zás területén a katonák le­fegyverzése pillanatokon be­lül kell, hogy bekövetkez­zék...” Továbbá: „az anyagi rombolásokat a legkisebb mértékre kell szorítani”. A harckocsik és a katonai be­rendezések ebben az esetben „érintetlenek maradnak és a támadók minden további nélkül felhasználhatják”. E cél elérése érdekében (magas neutronsugárzás, aránylag kicsiny robbanás­hatás és csekély rádióaktív sugárzás) a technikusoknak a hidrogénbomba elvéből kel­lett kiindulniuk úgy. hogy azt miniatürizálják. Neutro­nok — elektromos töltés nél­küli elemi részecskék — szabadulnak fel, ha a hidro­génbombában két nehéz hid­rogén atom (deutérium és tri- tim) egymással hélium atom­má egyesül. Ha sikerül az egyesülést néhány milliomod másodpercig késleltetni, meg­nő a neutronok mennyisé­ge, amelyek óriási energia- mennyiséget, (mintegy 14 millió elektronvolt) szaba­dítanak fel és minden irány­ba kisugároznak. Ezek a „gyors neutronok” a neut­ronbomba iszonyú halálsu­garai. Az óriási mozgásenergia nélkül a neutronok teljesen ártalmatlanok lennének. A „gyors neutronok” ezzel szemben áthatolnak a pán- céllemezeken, acélsisako. kon, a ruházaton és téglafa­generáció lakon. Az emberi szervezetet elpusztítja ez a sugárzás. „Hatása olyan — írja a Der Spiegel című nyugatné­met lap szerint Robert Ger­win müncheni tudós —, mint kis injekciók milliárdjai, magas hatékonyságú savtar­talommal”. Az ember, mi­ként az Egyesült Államok atomlaboratóriumában ci­nikusan kifejezték, szó sze­rint „szétfolyik”. íme, ilyen a hatása a „humánus” jel­zővel illetett neutronbombá­nak! Egy 130 méter magasban robbanó N-bomba 800 méte­res körzetben azonnal „meg­semmisíti az életet”. így jellemzi az USA atomener­gia-bizottsága a fegyver ha­tását. A halál 1-2 napon be­lül bekövetkezik. A robba­nás 1000 méteres körzetében öt perc mozgásképtelenség, ezt követően átmeneti javu­lás következik be, de négy­hat napon belül ez a sugár­zás is halálos. 1200 méteres körzetben két órán belül kor­látozott mozgásképesség. Gyógyszeres kezelés esetén csekély lehetőség van a túlélésre, a halál azonban néhány héten belül bekövet­kezik. 1400 méteres körzet­ben a halálveszély 50 száza­lékos. A neutronsugárzás elleni védekezés meglehetősen drá­ga. Az atomtudósok, akik a gyors neutronokkal kísér­leteznek, parafinblokkok- kal védekeznek, ötven cen­timéter vastag betonfalak a neutronsugárzásnak csupán kilenctizedét nyelik el, így a robbanás elleni védekezésre nem alkalmasak. Bécsi tudó­sok egy speciális műanyag­kombinációt állítottak elő, amely két centiméter vastag­ságban a sugárzásnak csupán egy ezrelékét engedi át. A robbanás tűz- és nyo­móereje persze a neutron- bombánál is érvényesül, de ezt a Pentagon legújabb ada­tai szerint sikerült egy 4— 600 méter átmérőjű körre szűkíteni. A legnagyobb problémát a neutronbomba előállításakor a miniatűr hidrogénbomba létrehozása okozza. A fiziku­sok feltételezik, hogy erre a célra egy speciális urángo­lyócskát sikerült kikísérle­tezni. Már 15 évvel ezelőtt is foglalkozott az amerikai saj­tó ilyen jellegű kísérlettel. A Time 1960 tavaszán tudósí­tott először a neutronbom­ba létezéséről. Egy évvel ké­sőbb, 1961 júliusában Tho­mas Dodd szenátor az „N- bomba ” hatását a korábbi fantasztikus regényekből is­mert „halálsugár”-hoz ha­sonlította. A Deutsche Zei­tung szélsőjobboldali nyu­gatnémet lap 1961 októberé­ben így álmodozik a neut­ronbombáról: „az megsem­misít minden élőlényt, min­den szervetlen képződ­ményt, az anyagi javak azon­ban — legyen az dóm, vagy pályaudvar, érintetlenek ma­radnak”. Ez az álom nem vált való­sággá, mert a Lance-raké- tákkal kilőtt neutron-robba­nófejek tűz- és nyomóreje mintegy ezerszerese a II. vi­lágháborúban használt repü­lőbombáknak. Scoville, a neutronbomba egyik ismert ellenzője han­goztatja: „Azt mondják, hogy ez egy humánus bom­ba, azonban nem az embe­rekhez, csupán az épületek­hez humánus”. Gáti István Budapest— ^^1 ■ * f /■ Bagdad Oldj OS DCirOfflff rákról mindenkinek a kőolaj jut az eszébe. Okkal, hiszen az ország 30 milliárd barrelra becsült készletét a Közel-Keleten csupán a szaúd-arábiai múlja felül. A Szovjetunió után a legtöbb olajat — évente átlag egymillió tonnát — hazánk Irak­tól vásárolja. Azt azonban már jóval keveseb. ben tudják, hogy ebben a távoli országban az első államosított olajat a magyarok hozták felszínre. Még egy évtizede sincs, hogy a za­lai olajbányászok először kamatoztatták tu­dásukat és tapasztalataikat Irakban. És kö­rülbelül egy évtizede annak is hogy a ma­gyar—iraki kapcsolatok gyors fejlődésnek indultak. Erről tanúskodik az Irakban mű­ködő magyar létesítmények sokasága. Irak legfőbb gondja a gazdasági elmara­dottság: ennek felszámolását az utóbbi évek. ben az olajra alapozva gyors ütemben kezd. te meg. Elsősorban azokkal az országokkal szorgalmazza az együttműködést, amelyek az olajért hajlandók részt vállalni az ipar és a mezőgazdaság korszerűsítésében, a helyi munkaerő képzésében, valamint az ellátási gondok megoldásában. Magyarország ezek­nek az országoknak a sorában az elsők kö_ zött volt: amikor Irak a nagy nemzetközi olajmonopóliumok államosítása miatt nehéz helyzetbe került, szakemberekkel, korszerű fúróberendezésekkel segítettük. Jelenleg is több tucat magyar olajmunkás, mérnök dől. gozik a ruméliai és a jamburi olájmezők ki­aknázásánál. Három éve termel a fővárostól. Bagdad, tói nem messze az iszkanderijai autóbusz­összeszerelő üzem, amely az Ikarus közremű­ködésével épült. A kooperáció története 1970. re nyúlik vissza, amikor 200 autóbuszt szál­lítottunk Bagdad tömegközlekedésének ja­vítására. s annyira beváltak, hogy az iraki megrendelők azóta újabb ötszázat vásároltak. Az Egyesült Izzó fényforrásgyárát pedig 1975 őszén avatták Tájiban. Itt is gondoskod­tunk a helyi szakemberek betanításáról. A magyar fényforrásgyár eredményeivel oly­annyira elégedettek Irakban, hogy már egy újabb felépítéséről is tárgyaltak. A Tigris és az Eufrátesz völgyének országában a falvak villamosításába is bekapcsolódtunk: az idén szállítjuk és szereljük föl a 110. alállomást. Irak nemcsak az olaj és a datolya, hanem a versenytárgyalások országa is. Ezeken dől el. hogy melyik ajánlatot tevő cég szerzi meg magának az éppen kiírt iraki megrendelést. A bábolnaiak bizonyára szívesen emlékeznek arra a tárgyalásra, melyen először mutatkoz­tak be és azóta világhírnevet szerzett ipar. szerű baromfifarmukkal és tizet rögtön el is adtak Iraknak. Az évi 700 millió tojás ter­melésére képes magyar farmokat nagy becs­ben tartják az irakiak, hiszen sokat segíte­nek az ország élelmezési gondjainak megöl, dásában. Az Orion színes televízió-vevőkészülé­keivel a közelmúltban jelentkezett először az iraki piacon. Az eredmény: kétezer­hatszáz készülékre szóló megrendelés. Bekapcsolódunk a bagdadi rádió és te­levízió bővítésébe is. Két televíziós stúdió és egy rádióház teljes hangtechnikai felszere­lésére kaptunk megrendelést. Szóba kerültek a magyar kisszámítógépek is az üzleti tár_ gyalásokon. A Videoton az ősszel számítás­technikai bemutatót tart Bagdadban. 0 zek a kiragadott példák is bizonyít, ják. hogy a két ország szükségletei szerencsésen egészítik ki egymást, s kölcsönös az érdek az együttműködés továb. bi fejlesztésére. Az árucsereforgalom csupán az elmúlt öt évben tízszeresére nőtt és ma már eléri az évi 160—170 millió dollárt. Irak külkereskedelmünkben a tizenkettedik, dol­lárelszámolású forgalmunkban — megelőzve néhány olyan országot, mint Nagy-Britannia. Hollandia — a hatodik helyen áll és ezzel ha­zánk legjelentősebb partnere a fejlődő vi­lágban. A fejlesztésnek azonban vannak to­vábbi lehetőségei is: a két ország üzletem­berei már most úgy számolnak, hogy a ma­gyar—iraki árucsereforgalom 1980-ig a jelen, léginek kétszeresére növekszik majd. Kocsi Margit rr

Next

/
Thumbnails
Contents