Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-29 / 229. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 29. Helsinki szellemében, a záróokmány megvalósításáért Nagy János külügyminiszter-helyettes nyilatkozata A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet óta a Magyar Népköztársaság sokirányú nemzetközi tevékenységgel veszi ki a részét a záróokmány szellemének és ajánlásainak megvalósításából. Külpolitikánkban számos — két- és többoldalú — kezdeményezéssel, kapcsolatfejlesztő lépéssel segítjük elő a jövő héten kezdődő belgrádi találkozó sikerét is. Erről, s nemzetközi politikánk eredményeiről, törekvéseiről nyilatkozott Nagy János külügyminiszter-helyettes Tóth Ferencnek, az MTI munkatársának. — A Magyar Népköztársaság is aktív részvevője az európai biztonságért és együttműködésért folyó harcnak. Hogyan értékelhető a Helsinki óta megtett út, a záróokmány végrehajtásának eddigi menete? — Az elmúlt két évben nem kevés történt a Helsinkiben kijelölt feladatok teljesítése, a felvázolt lehetőségek valóraváltása terén. Igen élénk politikai és diplomáciai tevékenységnek lehettünk tanúi. Kiemelkedő jelentőségű, magas szintű látogatások, fontos megállapodások aláírása jelzi a kelet— nyugati kapcsolatok szélesedését. A záróokmány végrehajtásáért gyakorlatilag minden aláíró fél részéről történtek kisebb-nagyobb erőfeszítések, de kétségtelen, hogy a legtöbbet a szocialista országok tették. A záróokmányban foglaltak kezdenek beágyazódni az európai államok kapcsolatainak talajába. S bár ez a folyamat néha lassúnak tűnik, nem szabad elfelejteni, hogy a záróokmány önmagában véve is gazdag, sok évre munkát adó, hosszú távra szóló program. A végrehajtás üteme, mélysége függ az enyhülés állásától, az államok közötti politikai kapcsolatok szintjétől. — Kísérletek történtek arra, hogy az államok közötti kölcsönös bizalmat és jobb megértést elősegíteni hivatott záróokmányt különböző kampányok — így az emberi jogok ürügyén indított kampány vagy a szocialista országok állítólagos gyors ütemű fegyverkezéséről terjesztett rágalmak — zászlajává tegyék, a szocialista országok belügyeibe való beavatkozás igazolására használják fel, mérgezve ezzel az európai légkört. Ezek a számítások azonban nem váltak be. — Hogyan járul hozzá hazánk a záróokmány ajánlásainak megvalósításához. — A záróokmány szellemének és ajánlásainak megfelelően sokirányú kezdeményezéseket tettünk. E tekintetben különösen fontosak voltak a magasszintű látogatások és tárgyalások. Kiemelkedő jelentőségű esemény volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára látogatása Ausztriában, Olaszországban, a Vatikánban és- az NSZK- ban. Magyarországon járt a finn és az osztrák köztársasági elnök. Számos kormányfői, miniszteri találkozóra is sor került hazánk és a nyugat-európai országok között. E találkozókon magyar részről kifejezésre jutott a záróokmányban foglalt elvek maradéktalan végrehajtásának szükségessége. Konkrét javaslatok hangzottak el a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok bővítésére. — A kétoldalú együttműködés keretei segíthetik a leghatékonyabban a záróokmány végrehajtását. Az ajánlások végrehajtásának előmozdítása céljából 17 nyugat-európai országnak, valamint az Egyesült Államoknak és Kanadának — a velük fennálló kapcsolataink szintjéből, szükségleteiből és lehetőségeiből kiindulva — írásos javaslatokat adtunk át. Az átfogó jellegű javaslatok, követve a záróokmány felépítését, kitérnek mindazokra a kérdésekre, amelyek a címzett nyugati ország viszonylatában időszerűek a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlődése szempontjából. — Partnereink az átadott javaslatokat lényegében pozitívan fogadták, elismerték azok konstruktív jellegét és hasznosságát. A javaslatokról eddig folytatott tárgyalások során számos kérdésben elvi, és nem egy esetben gyakorlati egyetértés alakult ki. Természetesen, a különböző tőkés országokkal az egyetértés különböző fokáig jutottunk. Legszélesebb körben sikerült előre lépnünk Finnország és Ausztria esetében. Néhány más országgal viszont még csak a lehetőségek kibontakozásának kezdetén tartunk. — A kétoldalú keretek mellett a záróokmány végrehajtása érdekében egyoldalú lépéseket is tettünk. Példának említhetném a környezetvédelmi, valamint a külkereskedelmi törvényünket, az ismert vám- és devizakönnyítéseket. — Egyes nyugati vélemények szerint a szocialista országok — köztük Magyarország — számára csak a második kosár, a kereskedelmi diszkrimináció eltörlésének kérdése a fontos. Erről mi a véleménye? — Ez a gondolatmenet a záróokmány végrehajtását csak részekre szabdalva, egyes részeket önkényesen kiragadva, másokról elfeledkezve tudja elképzelni. Felfedezhető ebben a gazdaságikereskedelmi kapcsolatok fejlesztése témakörének háttérbe szorítására irányuló törekvés is. A mi álláspontunk egyszerű és világos: minden esetben a záróokmány egységes egészként való végrehajtásáért szállunk síkra. A szocialista országok nem erőltetik egyoldalúan csak a második kosár teljesítését. Igaz viszont, hogy a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok fejlődése elmarad mind a lehetőségektől, mind az együttműködés más területein elért haladástól. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Belgrádban ebben a kérdésben valamiféle revansra, vádaskodásra, el * i. számoltatásra kell hogy sor kerüljön. — Saját érdekünkben és az enyhülés irányvonalának megvédése érdekében is mindent megteszünk azért, hogy előmozdítsuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok szélesítését. — Ismeretes, hogy a küszö bőn álló belgrádi találkozó fő témája a helsinki záróokmány lesz. Milyen elgondolásokkal utazik a magyar delegáció Belgrádba? — A belgrádi találkozón a magyar küldöttség a többi szocialista országgal együtt arra törekszik majd, hogy az eszmecsere eredményesen hozzájáruljon a helsinki szellem megvédéséhez, minden területen új lendületet adjon a záróokmány végrehajtásának. A 35 ország diplomáciai képviselőinek azon kell fáradozniuk, hogy biztosítsák: a belgrádi találkozóból a záróokmány megerősödve kerüljön ki, ne rendüljön meg a benne kifejezett érdekek egyensúlya. Úgy véljük, a találkozón biztosítanunk kell, hogy az eredmények, az elfogadásra kerülő ajánlások előremutatóak, pozitív tartalmúak legyenek, az államok közötti bizalom erősítését szolgálják, a záróokmány .körén belül maradjanak és ne lépjék túl annak kereteit, ne foglalkozzanak oda nem való kérdésekkel. — Szeretnénk elkerülni a vádaskodásokat. Mi nem félünk a vitától — és ha vitára kényszerülünk, lesz mit mondanunk —, de féltjük a találkozó konstruktív légkörét, kiindulva minden egyes részvevő jó felfogott érdekeiből, az enyhülés általános követelményeiből. Célunk, hogy a találkozó az egyenjogú, a belügyekbe való beavatkozástól mentes kapcsolatok fejlődésének útját egyengesse. — Nagy jelentőséget tulajdonítunk az államok kapcsolatait vezérlő elveknek és a politikai biztonságot kiegészítő katonai enyhülés, a leszerelés kérdésének. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó, mint a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása, a leszerelési intézkedések meggyorsítására irányuló politikai akarat megnyilvánulása lesz. Hirosima: 1945 Humánus fegyver ? John Hersey amerikai újságíró hat túlélő vallomása alapján 1946-ban így írta le Hirosima borzalmait: „Százak és ezrek menekültek a városból, majd mindegyik sérült volt. A bőr cafatokban foszlott arcukról és a kezükről. Többen összeestek futás közben. Sokan meztelenek voltak, egyeseknél az összeégett bőrön beégtek a fehérnemű vállpántjai, vagy a kimonó virágai, mintha árnyképek lettek volna.” Hirosima központjának területe „egyetlen vörösbarna sebhellyé” változott — „ösz- szegörbült kerékpárok, kiégett villamosok és autók hevertek szerteszét...” Egy banképület betonoszlopán egy mázoló és a létrája árnyképe égett be, „amint ecsetét a festékes. edénybe meríti”. Az embert és a létrát a bomba sugárzása megsemmisítette. Három évtizedesek ezek a képek, de az emberek emlékezetében ma is él Hirosima látomása, azzal kiegészítve: „az emberiség képes önmaga elpusztítására”. NATO-stratégák kiszámították, hogy egy európai Ázsia délnyugati részén helyezkedik el a hazánknál több mint négyszer nagyobb (438 446 km2) területű, 11,5 millió lakosú Iraki Köztársaság. A népességének kb. 75 százaléka arab, 20 százaléka kurd és a türkmén, a perzsa, az asszír és az örmény nemzetiség is megtalálható. Mezopotámiában, a mai Irak területén született meg az emberiség legrégibb állama, a suméroké. Mezopotámiát az arabok i. sz. 636-ban foglalták el, az általuk alapított állam a 14. században a mongol betörések áldozata lett. Később perzsa, majd 1638-tól török uralom következett. A széthullott Oszmán Birodalom 3 vilajetjéből keletkezett Irak, amit Nagy-Britannia megszállt és 1920-tól mandátumterületként kormányzott. Az 1958-as júliusi forradalom a monarehia bukásához, a brit katonai támaszpontok megszüntetéséhez, az 1955-ben kötött iraki—török szerződés felmondásához vezetett. Az 1968-ban hatalomra 'került Bateth Párt által támogatott kormány számos haladó társadalmi és gazdasági intézkedést tett: államosított és földreformot hajtott végre. Irak a harmadik világ egyik legdinamikusabban fejlődő országa, 1976-ban 107,6 millió t kőolajat termelt. „Olajország” mint ilyen, élvezi az utóbbi évek konjunktúrájának hasznát. A nemzeti össztermék 4 százaléka exportban realizálódik, több IRAK mint 90 százaléka a kőolajból származik. A feldolgozóipar termelésének 40 százalékát az élelmiszeripar teszi ki. Az elmúlt években végrehajtott gazdaságfejlesztési tervek a nemzeti jövedelem növelését az ipari és a mezőgazdasági termelés emelését célozták. A jelenlegi tervidőszakban (1976—80) a hangsúlyt az infrastruktúra és a mezőgazdaság fejlesztésére fordítják. A mezőgazdaságban végrehajtandó beruházások célja a atomháború első 48 órájában a polgári lakosság másfél millió halottat és 3 és fél millió sebesültet veszítene — ennyit pusztítana el a hőség, a légnyomás, temetnének el az összeomló épületek romjai, nem beszélve a radioaktív sugárzásról, amely egész országrészeket fertőzne meg. Totális atomcsapás esetén Nyugat-Európa halottainak száma — így a NATO-szak- értők — százmillió lenne. Az atomháború totális változatával szemben a Pentagon kidolgozta új doktrínáját, amely — úgymond — csak a harcoló alakulatokat és nem a polgári lakosságot fenyegeti. Megfogalmazásukban „a harmadik generációhoz tartozó atomfegyverről” van szó, amely „csekély hatósugara miatt” alkalmas „meghatározott célokra” történő pontos bevetésre. A NATO szerette volna az új technikát és doktrínát feltűnés nélkül becsempészni a fegyvertárba, mégis politikai bombává lett, amikor Washingtonban Carter elnök és a törvényhozás is — ha még fenntartással is, de — áldását adta a neutronbomba termelő területek növelése (jelenleg az ország területének 12,5 százaléka), öntözési programok megvalósítása, és az élelmiszer-termelés fokozása. A munkaképes lakosság felét a mezőgazdaság foglalkoztatja. Kevés a szakképzett munkaerő. A végrehajtott földreform új tulajdon- formákat teremtett, a magán kisbirtok mellett egyre több szövetkezet, kollektív farm és állami gazdaság jött létre. Legfontosabb növénye és a kőolaj mellett fő devizaforrása a datolya. A datolya- és gyümölcsültetvények területe 1630 km2. Legnagyobb mennyiségben búzát, árpát és rizst termelnek. Állattenyésztése — a modern állami gazdaságok kivételével — alacsony színvonalú, legfontosabb állata a juh. Irak külkereskedelmi forgalmában — a fejlett tőkésországokon kívül — a szocialista országok is növekvő mértékben (18 százalék 1975-ben) részesednek. A fejlődő országok felé irányuló magyar külkereskedelmi forgalom 20 százalékát Irakkal bonyolítja le hazánk. Magyarország autóbuszokat, autóbusz . összeszerelő üzemet, telefonközpontokat, falu villamosításához alállomáso- kat, baromfifarmokat, datolyafeldolgozó berendezéseket, malmokat, hűtőtároló és konzervgyárat, továbbá vágóhidat szállított az arab országba. A magyar importban Irak kőolaj- és datolyaszállítmányokkal szerepel. gyártásához. (A nyugat-európai országok egyike-mási- ka — köztük az NSZK is — arról panaszkodnak, hogy nem tájékoztatták őket előre, s ezért — nyilván a tömegfelháborodás hatására — „aggodalmuknak” adnak kifejezést.) Az amerikai stratégák igyekeznek „megnyugtatni” nyugat-európai partnereiket. A neutronbombával „csupán” harcászati fegyvereiket, (mint például a 120 kilométer hatósugarú Lance-rakéta) kívánják ellátni. „Előnye” az N- bombának, hogy míg a hagyományos atomfegyver bevezetése hosszú ideig tartó radioaktív sugárzást idéz elő, addig a halálos sugárzás az érintett területen rövid idő után megszűnnék. A saját csapatok mintegy 24 órával a neutroncsapás után bevonulhatnának az N-bomba által sújtott körzetbe. Washingtoni politikusok „döntő haditechnikai áttörésnek” minősítik az újítást. „Ez a legjobb — nyilatkozott John C. Stennis, Mississippi demokrata szenátora, a szenátus hadügyi bizottságának elnöke, — amit az utóbbi évtizedekben kifejlesztettünk”. A neutronbomba valóságos „stratégiai forradalom” — mondta. Az amerikai kongresszus bombapártolói a neutron robbanófejet „tiszta”, „humánus” fegyverként dicsőítik, amelynek nagyobb elrettentő ereje van, mint az eddigi atombombáknak. Ez utóbbi azonban a bomba ellenzőinek is a legerősebb érve. Herbert Scoville, a CIA volt helyettes igazgatója szerint: „Az új fegyver valószínűbbé teszi az atomháborút”. Eközben a burzsoá sajtó — bár maga sem ismeri a fegyver tényleges működését és hatását — tele torokkal dicsőíti azt. „A neutronbomba védtelenné teszi az embereket, de a készletek megmaradnak”, — örvendezik a nyugatnémet Frankfurter Allgemeine Zeitung katonai szakértője. A reakciós Springer csoport lapja, a Welt am Sonntag, cinikusan meg is magyarázza: „Ha például az ellenséges csapatok magát a Ruhr-vidéket is elfoglalnák, neutronbombával el lehetne űzni őket anélkül, hogy Európa ipari szíve megsemmisülne.” Alfred Starbird, a neutron- bomba tervezőinek egyike pontosabban fogalmaz: „Az új bombafejtől azt várjuk, hogy csökkenti a nyomás- és hőhatást, mégis annyi embert ölünk meg vele, amennyit akarunk.” Gáti István Kőolaj és datolya
