Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-24 / 225. szám

1977. szeptember 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tanácsi beruházások feszített munká­val készültek az 1977. évi tervek decemberben me­gyénk tanácsainál, de az új esztendőt mindenütt el­fogadott, kész tervek bir­tokában kezdték. Érdemes volt — a szo­kottnál hamarabb elké­szíteni a terveket — ez tűnt ki a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén abból az értékelésből, amelyen a tanácsi gazdálkodást te­kintették át. Egy-két kivé­telt nem számítva ugyanis minden tervezett jelentő­sebb megyei fejlesztés ha­táridőre megvalósul. A la­kásépítésben nemcsak a korábban már-már meg­szokott év végi hajrát ke­rülik el az idén, hanem pótolják a tavalyi elma­radást is; így az idén épü­lő 610 célcsoportos lakás­sal a középtávú tervben előirányzott építkezéseket maradéktalanul elvégzik. Mátészalkán az 1977-ben épülő lakások a tervezett­nél olcsóbban épülnek meg és így a megtakarí­tott mintegy négymillió fo­rint más célok megvalósí­tására fordítható. A jó előkészítés ered­ménye az is, hogy a Tisza- lökön épülő lakások kivi­telezése gyorsítható, s olyan jól haladtak az oro- si, tiszadobi, tiszaeszlári, beregsurányi vízműberu­házásokkal, hogy az 1978- as határidő helyett már az idén befejeződhet a kivi­telezés. Kölese és Csaholc községekben eredetileg 1979-re tervezték a vízmű­építést, de a lakosság, a ta­nács, a tervező és a kivi­telező jó összehangolt munkája nyomán már most megvannak a felté­telek az 1977. évi indítás­hoz, ezért a megyei ta­nács vb a későbbre ígért támogatást előbbre hozta. Nyírbátorban gyermekin­tézmény-kombinát épül, s a kivitelezés gyorsításával a létesítmény év végéig tető alá kerülhet. JAVULT A TANÁCSOK GAZDÁLKODÁSA, több a kezdeményezés és a lehe­tőségek kihasználásában is többet tettek az idén. így például nemcsak több OTP-hitelt igényeltek be­ruházásaik meggyorsításá­hoz, hanem többen kíván­tak élni a megyei kölcsön- alap támogatásával is. Az idén a tanácsok először használták fel szinte hi­ánytalanul a belvízrende­zésre, út-, hídfenntartás­ra, felújításra rendelke­zésre álló pénzeket, ame­lyek jelentős része koráb­ban a „pénzmaradvány” összegét szaporította. 1977-ben tehát a taná­csi gazdálkodásban a jó példák vannak többség­ben. Néhány helyen ugyan változatlanul javítani kell a költségvetéssel, fejlesz­téssel összefüggő munkát, mert a jól előkészített, jól szervezett beruházásokhoz a megyei tanács is csak úgy tud soron kívül pénzt adni a gyorsításhoz, hogy valahonnan elveszi, mert ott nem tudják felhasznál­ni. Igaz, jó néhány helyen importgép beszerzése, mű­szaki terv késedelmes szál­lítása, tervező és építő kö­zötti műszaki vita játszik közre, vagy a tavalyi mu­lasztásokat nem tudják teljes egészében pótolni az idei jól szervezett munká­val sem. Ám van, ahol a kisajátítási munka húzó­dott el, nem tudják meg­valósítani a lakásberuhá­zásokhoz kapcsolódó üzle­teket — tehát baj volt az előkészítéssel. MINDEZEKRŐL AZÉRT IS ÉRDEMES már most, a harmadik negyedév zá­rása előtt szólni, mert ha­marosan már az 1978-as tervek előkészítése kerül az érdeklődés középpont­jába. — Bocsásson meg, amott nem a maga Moszkvicsa áll? — Az enyém. — Szép kis masina. — Nem rossz. — Nekem, — hogy is mondjam csak — van vala­mim, ami az autósokat érde­kelheti. — És mi lenne az? — Hát, mondjuk ez. — Ez mi? — Nem látja? Csavar! A menete sértetlen, teljesen használható csavar. — De hát mire nekem ez a csavar? — Mit tudom én. A jónép azt mondja, az autósoknak mindig hiányzik valami a kocsijukból. Mondjuk egy csavar... Ha-ha-ha... — Mit viccelődik itt? — Ne idegeskedjék. Tény­leg vicceltem. Ha-ha-ha ... De várjon csak, van még va­lami. — Éspedig? — Hát, látja, egy másik csavar. Nagyobb ... Ha-ha- ha ... — Nahát, ez azért mégis­csak sok! Én... én... én azonnal hívom a ... — Talán a barátjának szüksége lenne rá? — Tudja, én ... Mondja, ki maga és mit akar? — Mindjárt megmagyará­zom! Vehet tőlem vadonatúj kerékabroncsot. Moszkvics­hoz valót! Itt van a kerítés tövében. A fiam őrzi. S. Aleb: — Azt mondja, Moszkvics­hoz való kerékabroncs?! El akarja adni? Viccel, ugye? — Egyáltalán nem. — Tényleg nem? — Cseppet sem. Látom, a Moszkvicsa hátsó kerékab­roncsa tropára ment. Már megbocsásson, de úgy gon­doltam, érdekelni fogja. — Komolyan gondolja?! És mennyiért adná? — Micsoda kérdés?! Ren­des bolti áron. Semmi speku­láció. — Hogy semmi... hogy ... — Igen. Rendes áron adom. Tudja, az anyósom a város­ban járt és látta, hogy sor­ban állnak, vesznek valamit. No hát beállt a sorba, vett két abroncsot. Mit kezdjek velük? Autóm nincs, mégcsak ismerősöm sem, akinek ko­csija lenne. Ha-ha-ha ... Tudja, amikor az ismerőseim kocsit vettek, már nem is­mertek többé. Ha-ha-ha ... — Ha-ha-ha... Én megve­szem. Menjünk! — Nagyszerű! Csak hát, hogyan is mondjam. .. — Mi van még? — Tudja, a nagyapám meg­kért, adjam el ezt a két csa­vart. Idős, makacs ember, és a lelkemre kötötte, hogy csak annak adhatom el a kerékab­roncsot, aki ezt a két csavart is megveszi. — De hát ez nem akadály. Megveszem én azt a két csa­vart, ne búsuljon. Mennyibe kerül? — Huszonöt rubel darabja! — Huszonöt rubel, azt mondja? — A nagyapám öreg, nem tudja mi a különbség a régi és az új rubel között. Ki a fe­ne fog vitatkozni vele? Nem ildomos. Én azt mondom, ha szüksége van a kerékabroncs ra, vegye meg a csavarokat is. — Hm, mit tehetek? Meg­veszem. Hamarosan itt í nyár, és hol szerzek én ab­roncsot ... — Na látja, mégis csak akad olyan ember, akinek szüksége van a csavarokra ... (Baraté Rozália fordítása) Aki válaszol: 400 hektáron végzik az őszi talaj-előkészítést a kalászosok alá a Nyírtassi Állami Gazda­ságban. Hétköznapok dolgai Együtt az emberekkel Van tennivalójuk Nyírbo- gáton és Nyírgelsén az egye­sült termelőszövetkezetben tevékenykedő kommunisták­nak. Az 1200 szövetkezeti gazda 5400 hektár földön gaz­dálkodik. A növénytermesz­tésben a kalászosok szépen fizettek. A kukorica, a do­hány rekordtermést ígér. A 300 hektáros almáskertben is most van a munka dandár­ja. Az őszi vetésnek is itt van az ideje. Az állattenyésztés — a juhászat és a bikahízlalás — ugyancsak munkát ad. így aztán érthető, hogy a két alapszervezet most a folyó munkákra összpontosítja szervező és agitáló erejét. A pártházban Somlyai Já­nossal, a községi pártvezető­ség titkárával, Vadon Miklós­sal, a közös tanács elnöké­vel és Sz. Tóth Andrással, a Rákóczi Tsz párttitkárával az őszi munkák állásáról, a jövő év előkészítéséről beszélget­tünk. Azt tartják a kommu­nisták legfontosabb felada­tuknak, hogy a két községben élő minden embert, munka­képes családtagot megnyer­jenek a megtermelt termés betakarításához, magtárba, piacra szállításához. Ez azért fontos, mert csak az becsüli meg igazán a ter­mést, az utolsó almát is, aki valamilyen formában hozzá­járult a megtermeléséhez. A pártvezetöség titkárának a fogalmazásában: „csak az em­berekkel együtt érhetik el a szövetkezetben a 72 millió forintos termelési értéket, a 12 millió forintos biztonsági alap növelését, a jövő évek eredményes gazdálkodását”. A jó munkához a példát a 14 szocialista brigád 250 tag­ja szolgáltatja. Közülük is ki­emelkednek a Balázsházi Já­nos vezette és az Ikarus ne­vet viselő aranykoszorús szo­cialista brigádok A csepeli­eknek és a hartaiaknak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom méltó megünnep­lésére tett versenyfelhívásá­hoz való csatlakozás a szövet­kezetben is új lendületet adott a munkaversenynek. Ezt bizonyítja a kalászosok jó minőségű és időben történő betakarítása. Most az őszi munkák idején minden lehe­tőség megvan a vállalások hátralévő részének a teljesí­téséhez, az almánál, a do­hánynál a minőségi szedés­hez. A szövetkezetben már évek óta nem gond a tagság fog­lalkoztatása — a nőké sem. A szántóföldi növénytermesz­tés, de főként az alma, a do­hány, az erdő igényel sok munkáskezet. A rendszeres munkába járásra éppen ezért bíztatni kell a tagságot. Kü­lönösen vonatkozik ez a tár­sadalmi munkákra. Az alapszervezetek taggyű­léseken határoznak: mind a napi munkákról, mind a szö­vetkezet jövőjének alakításá­ról. A pártcsoportok, az alap­szervezetek, a pártvezetőség ebben az évben például több­ször foglalkozott a szocialista munkaverseny közvetett és közvetlen irányításával. A végzett munkák állásáról be­számoltatták a gazdasági ve­zetőket. Beszélgettek a szö­vetkezeti demokrácia érvé­nyesüléséről, a felsőbb párt­szervek határozatainak meg­valósítása közepette készül­nek a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom méltó meg­ünneplésére. Sigér Imre A számológép A gyári beszámolók­ban büszkén szól­nak róla: náluk a legjobb fizikai munká­sok előtt minden szem­pontból nyitva van az érvényesülés kapuja. Többen vannak, akik ösztöndíjjal, érettségi nélkül járnak egyetem­re, majdan ezek a fiata­lok a gyárba jönnek vissza. A minap mondta egy szakmunkás, aki már második éve egyetemis­ta: „Nagyon jó, hogy így segítenek bennünket. Csak néha mintha nem tudnánk, hogy kihez tar­tozunk. Kértük, hogy az éves bérfejlesztést meg­kapjuk. A pesti központ­hoz utasítottak bennün­ket,' onnan a gyárba küldtek. Igaz, ha nehe­zen is, de végül elintéz­ték. Jó lett volna egy számológép, hiszen mű­szaki egyetemre járunk. Hitegettek, hogy szer­számkönyvre majd ka­punk. Kaptunk is, mert egy ismerős vezető meg­szánt bennünket. De előbb folyt a játék, hogy a központba kell szólni. Szerencsére úgy fogom fel, hogy mindez a sze­mélyek tehetetlensége, nem a gyáron múlik. Különben rossz érzéssel jönnék vissza mérnök­nek, ha ilyen fogadtatás­ra számítanék." db) Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga mun­katerületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunk­ban szocialista brigádveze- íöket: milyen területen lát­nak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Rigán Lász­ló, a mándoki Új Élet Me­zőgazdasági Termelőszö­vetkezet tehenészeti Kos­suth szocialista brigádjának vezetője. — Ebben az évben ala­kult meg a brigád. A tehe­nészetnek a községben ha­gyományai vannak, mi még­is a mélypontról indultunk. A 120 tehén, amelyet a bri­gád 9 tagjának a gondjaira bíztak, vegyes volt. A ha­gyományos, istállózott legel- tetéses tartás ma sem hoz­hat kellő eredményt. Ezért hosszú távú tervet készítet­tünk. — Selejtezéssel kezdtük. A feltöltésre húsz előhasú üszőt vásároltunk. Saját te­nyészetből pedig 18 növen­dékállatot állítottunk be. Ellés után, a „befejésnél” kiderült, hogy nem minden fiatal jószág váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezek ellenére tovább selej­tezni nincs erőnk. Így fej­jük őket, jóllehet a fejési átlagot nem javítják. — Augusztus végén az egy tehénre jutó tejtermelés 30 százalékkal volt jobb, mint az előző év hasonló időszakának az átlaga. Ez az előrelépés is csak arra lesz jó, hogy év végére a fe­jési istállóátlag tehenen­ként meghaladja a kétezer litert. — Az is tény, hogy a je­lenlegi állomány 80 száza­léka már ennél magasabb tej hozam elérésére képes. De a körülményeink még visszahúznak bennünket. Ilyenkor nyáron legelte­tünk. A legelők az évszáza­dos, kialakult rendet mutat­ják. Négy kilométerre van­nak az istállótól, így a jó­szág a napi nyolc kilométe­res út alatt két-három liter tejet is „elsétál”. — A teheneket éjjelre egy száz és egy ötven férő­helyes istállóba kötjük be. Behajtásnál a jószág — ez adódik az egyforma jászlak­ból — szinte minden alka­lommal új helyre áll be. Ez kizárja az egyedi abrako­RIGÁN LÁSZLÓ szocialista brigádvezető lást. Az eredmény: nem tudjuk kihasználni a jószág­ban rejlő fejési adottságo­kat. A jövő egyik oldalról az istálló közelébe telepített nagy hozamú gyepgazdálko­dással képzelhető el. Igaz, a gondozók jobb jószágis­merete is javíthat a hely­zeten. A brigád most éppen erre a területre összponto­sítja erejét. — Előbbre kell lépni a genetikai tulajdonságok figyelembevétele terén is. Mivel ez hosszú távú folya­mat és tudományos alapo­kon nyugszik, ráadásul csak nagyobb pénzösszegek rá­fordításával oldható meg, ezért szakaszos, a lehetősé-, geinkhez mért fejlesztést hajtunk végre. — Kiválasztásnál ma még csak a jó tőgyalakulást tud­juk figyelembe venni. Az intenzíven tejelő tehén töb­bi ismérveit — a küllemet, a rámásságot, a finom bőrt, . vékony csontozatot, keskeny . fejet, szelíd tekintetet — majd csak később vehetjük számba. A zsírtartalom nö­velése is a következő évek feladata. — Jelenlegi technikánk is hátrányosan befolyásolja a tejtermelés fokozását. Konkrétan: kétfajta fejő­géppel dolgozunk. Ezeknek nem egyforma a pulzási száma (szívóritmusa). Fe­jősnél a tehenekre hol az egyik, hol a másik fajta gép kerül. Ez nagymértékben zavarja a jószágot. Egye­denként emiatt is napi egy­két liter tej vész el. Ezen az utánfejés nem segít. — Amit mi már holnap­tól hozzátehetünk: egye­denként még jobban meg­ismerni a jószágot, hogy a takarmányadagolást a bel- tartalmi vizsgálat figyelem- bevételével jobban a tej­termelés szolgálatába tud­juk állítani. LEHETNE JOBBAN? f A ' csa­varok L A

Next

/
Thumbnails
Contents