Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-22 / 223. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. szeptember 22. „Megfelelő emberek” Preforiában B rüsszel és Pretoria jó néhány repülőórára van egymástól, mégis lényegében ugyanaz volt a téma kedden délután a belga és a dél-afrikai fővárosban. Brüsszelben a Közös Piac tagországainak külügyminiszterei Owen angol külügyminiszter javaslatára elfogadtak egy úgynevezett „magatartási kódexet”, amely előírja, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban leányvállalatokkal rendelkező nyugat-európai cégek miként kezeljék fekete bőrű dolgozóikat. Különös dolog ez a kódex, mert az emberi jogokról oly szívesen szónokló nyugati külügyminiszterek éppen az előírásokkal vallják be, hogy miként is állunk az emberi jogokkal Afrika utolsó fehér bástyájának, Dél-Afri- kának földjén. A kódex szerint el kell ismerni az afrikai munkás jogát, hogy szakszervezetbe lépjen, meg kell szüntetni — ha lehet — a tulajdonképpen minden területen érvényes faji megkülönböztetést és akadályozzák meg — ha lehet — fehérek és feketék durva, erőszakos munkahelyi szétválasztását. Aki figyelmesen végigolvasta mit is mondott a kódexet ajánló beszédében David Owen, az rögtön rájött: a brüsszeli fellépés hozzá tartozik az Owen— Young-féle angol—amerikai afrikai színjátékhoz, amelynek az volt a célja, hogy az angol külügyminiszter meg az amerikai ENSZ-képviselő néhány reformista gondolkodású fekete bőrű segítségével megpróbálja örökössé tenni a monopoltőke, az imperializmus fenyegetett állásait Dél- Afrikában. Pretoriában meg, ugyancsak kedden, a dél-afrikai miniszterelnök, John Vorster bejelentette, hogy „bizonyos külföldi kormányok és nemzetközi szervezetek nyomására” hamarosan, november végén, általános választásokat rendeznek az országban. Közölte azt is, hogy még mielőtt a követelt (és egészen bizonyos, hogy az Owen és Young által követelt) „általános szavazati jog” kérdésében döntenek, tárgyal majd a fehér választók „megfelelő képviselőivel”. Vajon kik lesznek ezek a képviselők? Mert a választás előkészületeihez tartozik, hogy Vorster nemzeti pártján belül éles harc robbant ki a jobbszárny, a szélsőjobb szárny és a legszélsőbb jobbszárny között. Andries Treurnicht államtitkár, Connie Mulder belügyminiszter és Peter W. Botha hadügyminiszter indult rohamra a „párton belül is felbukkanó veszedelmes nézetek” ellen. Mulder, akit a „Verkramp- te”-szárny. azaz a nyakas, hajthatatlan szélsőjobboldaliak vezérének tartanak, azzal rágalmazta meg saját főnökét, Vorster miniszterelnököt, hogy támogatja a párt egyik fiatal miniszterét, Piet Ko- ornhófot, aki egy nyilvános gyűlésen kijelentette: „lassanként a nem fehéreket is be kell vonni a kollektív döntések meghozatalába”. Elképzelhető, hogy miféle választ ad majd a Mulderhez hasonló „megfelélő fehérek” csoportja azokra az Owentől és Youngtól származó javaslatokra, amelyekben, akárcsak a brüsszeli „magatartási kódexben” óvatos, félénk ellenzés nyilvánul meg a fajgyű- ölő apartheid rendszerrel szemben. G. M. Tombol a harc Ogadenért Etiópia keleti és délkeleti részén folytatódnak a heves harcok az etiópiai és a Szomáliái csapatok között. Az Addisz Abeba-i rádió közlése szerint különösen erőteljes összecsapások vannak Jijiga, Diredawa és Harar városok körzetében. Mindkét fél légierőt, harckocsikat és nehéztüzérséget vet be a hadműveletekbe. Az úgynevezett Nyugat- szomáliai Felszabadítási Front közleménye azt állítja, hogy egységei elfoglalták az Addisz Abebát Diredawával összekötő stratégiai jelentőségű útvonalon fekvő Bijo- Dangaho települést. A közlemény szerint a harcokban 66 etiópiai katona elesett. Az Etiópiai Országos Forradalmi Operatív Parancsnokság bejelentette, hogy az etióp fegyveres erők alakulatai és a népi milícia egységei 660 Szomáliái katonát és tisztet megöltek és nagy meny- nyiségű fegyvert illetve katonai felszerelést zsákmányoltak Genale (Bale tartomány) és Mega (Szidamo tartomány) települések körzetében. A parancsnokság közleménye szerint a Bale tartományban végrehajtott támadásban az etiópiai katonák 5000 etiópiai állampolgárt kiszabadítottak a szomáliaiak fogságából. A Mengo kor jak népi együttes előadásán. Az indiánok nem pusztulnak A híres utazók, Amundsen, Nansen, Rasmussen valaha az indiánokhoz hasonlították azokat az őslakos kis népeket is, akik ma a Szovjetunió területén élnek. Vajon valóban eltűnnek, elpusztulnak ezek a népek? Hiszen a Szovjetunió legjelentősebb építkezései folynak napjainkban ott, ahol Szibéria 26 kis nemzete él. Itt bányászszák a tyumenyi olajat, itt épül a 3200 kilométer hosz- szúságú Bajkál—Amúr vasúti fővonal, és a világ legnagyobb vízi erőműve. Sza- jáno-Susenszkóban. Az ősi tüzektől a Csukcs Nemzeti Körzetben fölépített atomerőműig nagy utat tett meg minden egyes csukcs ember az elmúlt hatvan év alatt. Holott ha minden a régiben marad, nekik is és gyermekeiknek is, — észak minden apró nemzetiségének — az lett volna a sorsuk, amit a három nagy utazó jövendölt: „eltűnni a föld színéről”. Szergej Jardincev, Észak- Ázsia nagy forradalom előtti kutatója nem véletlenül adta könyvének ezt a sokatmondó címet: „Bukott birodalmak, eltűnt nemzetek” Alekszej Okladnyikov akadémikus -munkáiból megtudhatjuk, hogy 1917-ig, a cári Oroszországban járványok és betegségek következtében például az oszt- jákok és vogulok nemzetiségének létszáma alig több mint harmadára csökkent. És minél kevesebb maradt egy nemzetiségből, annál gyorsabban halt ki teljesen. És mi van ma? A szovjethatalom évei alatt az osztják — vogul és jurákszamojéd őslakosság létszáma megkétszereződött. A szovjet állam már első alkotmányában proklamál- ta a népek egyenlőségét és fellépett a kis nemzetek elnyomása, jogaik korlátozása ellen. Velük együtt — nem helyettük, — a szovjethatalom fokozatosan megoldotta gazdasági és kulturális felemelkedésük problémáit, és rendezte nemzeti-állami rendszerüket. Ez a munka az érintett népek nemzeti sajátosságainak megfelelő keretek között folyt. Ezek a sajátos- ságók megint csak azt mutatják, honnan is indultak akkor ezek a népek. A bennszülött törzsek, nemzetségek első konferenciái például afféle nemzetiségi „nomád” tanácsokat hoztak létre. A helyi önkormányzatnak ezek a szervei csak a harmincas években váltak népképviseleti tanácsokká, ekkor jöttek létre az első nemzeti körzetek. A Szovjetunió új alkotmányának tervezete autonómnak nevezi ezeket, ami azt jelenti, hogy jogaik kiszélesedték a helyi gazdaság- politika, egészségügy, kultúra területein. A nemzeti körzetek teljes politikai egyenjogúsága abban is kifejezésre jut, hogy képviseltetik magukat a Szovjetunió legfelsőbb államhatalmi szervében, a Legfelsőbb Tanácsban is. Milyen hatással volt az új nemzeti-állami rend a népek életének fejlődésére? Erről a tények és az emberek beszéljenek. A közelmúltban ünnepelték például az első csukcs ábécéskönyv megjelenésének 45. évfordulóját. A kis nemzetek mind megkapták az anyanyelvi írásbeliség jogát. Mostanában több közép- és felsőfokú tanintézetben emlékeznek meg az első nemzeti nyelven megjelent tankönyvek kiadásának évfordulójáról. Nemrégiben jelent meg Juvan Sesztalov manysi költő egy kötete. Munkásságának közel két évtizede alatt nem ez volt az első anyanyelvén megjelent könyve. A kis nanaj nép fia Grigorij Hodzser regénytrilógiát írt „Széles Amur” címmel, könyvét a Szovjetunióban milliók olvashatják. Vlagyimir Szan- gi költőt, írót és néprajz- kutatót az orosz írószövetség titkárává választották. Szemena Kurilova a hatszáz fős jukagir közösség írónőjének könyve megjelenésével a 76. nemzeti irodalom képviselteti magát a könyvesboltokban, könyvtárakban. Az oktatás, a szakmai képzés és foglalkoztatottság színvonala a kis nemzeteknél nem alacsonyabb az átlagosnál. A gyerekek a helyi iskolákban anyanyelvű tanároktól nemzeti nyelvükön tanulnak. A kis népek fiai, leányai között számos orvos, mérnök, technikus, magasan kvalifikált szakmunkás van, akik olajat bányásznak Tyumeny vidékén, gázlelőhelyeket tárnak fel a Tajmir-félszigeten. Együtt velük — nem helyettük: a szovjet állam utat nyitott számukra a jövőbe. (APN — KS) A Német Szövetségi Köztársaság kormánya hivatalosan elutasította Olaszországnak azt a kérését, hogy adják ki Herbert Kappler szökött náci háborús bűnöst — jelentette be szerdán Bonnban egy szóvivő. Kedden nyújtották át Cor- rado Orlandi-Contucci olasz nagykövetnek az erről szóló hivatalos jegyzéket. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az NSZK alkotmánya megtiltja német állampolgárok kiadatását. A nyugatnémet kormány elutasító döntése nem keltett meglepetést, mivel jogi körökben augusztus 15., Kappler szökése után hangoztatták, hogy nem küldhetik visz- sza Olaszországba életfogytiglani börtönbüntetésének letöltésére. „Ott, ahol a bulldózerek járnak, pusztulnak az indiánok” — írta egykor a párizsi Le Monde. Jóllehet a francia újság annak idején a brazíliai Transamasonas útépítéssel kapcsolatban írta ezt, mégis örök érvényű aforizmaként hangzik, hiszen Brazíliában az indián lakosság egy százalékára csökkent. Az NSZK hivatalos körei attól tartanak, hogy az elutasító döntés ártani fog az olasz—nyugatnémet kapcsolatoknak, s ellenérzéseket kelt más országokban is. A nyugatnémet kormány a kérés megtagadásáról szóló jegyzékben kérte, hogy Kappler ügyében bocsássanak rendelkezésére jogi dokumentumokat. A jegyzéknek ez a része olyan találgatásokat szült, hogy az NSZK esetleg saját törvényei szerint megtárgyalhatja Kappler ügyét. A Csukcs-földön épült Bilibinói Atomerőmű első energiaszolgáltató blokkjának vezérlőpultja. Ezzel kapcsolatban jogi körökben kijelentették, hogy Kappler a nyugatnémet törvények szerint letöltötte a maximálisan kiszabható büntetést és így szabad emberként élhet az NSZK-ban. Izraeli agresszió Dél-Libanonban Szerdán a beirúti állami rádió is megerősítette, hogy kedden izraeli fegyveres alakulatok 500 méternyire hatoltak be Libanon területére és három hídfőállást létesítettek a Kfar Kela körüli magaslatokon. A rádió hozzáfűzte, hogy Izrael csapatokat és hadfelszerelést von össze a Dél-Libanonnal szomszédos határ menti övezetben. A Reuter Szidonból jelentette, hogy szerdán további izraeli katonák lépték át Libanon déli határát és újabb állásokat építettek ki a határtól 1,2 kilométerre, a Deir Mimaszt övező dombvidéken, valamint a közeli Mazraat Hourában. Palesztinái katonai forrásokból közölték, hogy az izraeli tüzérség kedden éjjel messzehordó ágyúkkal lőtte a palesztinaiak kezén lévő Be- aufort-erődöt. Lövedékek csapódtak be a palesztinaiak ellenőrizte Nabatije városban is. Izraeli repülőgépek szerdán már a hajnali derengésben folytatták felderítő tevékenységüket Dél-Libanon fölött. Izrael dél-libanoni támadó akcióiról tárgyalt kedden este Kairóban Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára Sza- lah Khalaffal, a PFSZ VB tagjával. A kairói rádió szerint Riad utasította az Arab Liga New York-i irodáját, tájékoztassa az ENSZ székhelyén akkreditált arab nagyköveteket arról, hogy a Palesztinái nép ellen elkövetett izraeli agresszió nyomán Dél- Libanonban súlyosbodott a helyzet, s hogy az izraeli támadó cselekmények kerékkötői a közel-keleti béke helyreállítását célzó mindennemű erőfeszítésnek. KGST—Közös Piac eszmecsere A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa újabb kezdeményezésének tekintik a KGST székhelyén azt, hogy Mihai Marinescu, a szocialista országok gazdasági szervezete miniszteri tanácsának soros elnöke, a Román Szocialista Köztársaság miniszter- tanácsának elnökhelyettese Brüsszelben találkozik az Európai Gazdasági Közösség miniszteri tanácsának jelenlegi elnökével, Henri Simonét belga külügyminiszterrel. Bár az EGK csak hosszas halasztás után válaszolt a KGST javaslataira és a tárgyalásokat csak igen korlátozott területen látta lehetségeseknek, a szocialista országok gazdasági szervezete változatlanul folytatja a kezdeményezést, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának szellemében. A KGST kész olyan tárgyalásokra, amelyeken mindkét fél javaslatait megvitatják, megfelelő szinten. Ennek előkészítéseként sor kerülhet szakértői szintű megbeszélésekre. A mostani magas szintű brüsszeli találkozó célja az, hogy kimozdítsák a jelenlegi pontról a kérdést, és hogy a KGST részéről elősegítsék az érdemi tanácskozások megkezdését. Kapplert nem adják ki
