Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
1977. szeptember 21. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Gyermekvédelem — közös erővel S zabolcs-Szatmár megye sajátos gazdasági, szociális helyezete következtében a gyermekvédelem feladatai az átlagosnál súlyosabbak — olvashatjuk abban a megyei feladatterv- ben, amely 1990-ig tartalmazza a közoktatás — s egyben a gyermekvédelem — legfontosabb tennivalóit. Megdöbbentő adat, hogy szerény számítások szerint is 2500—2600 veszélyeztetett gyermek él a megyében. Meglehet, jóval több, csak a hivatásos gyemnek- és ifjúságvédelmi szervek, gyámhatóságok ereje és hatósugara véges. Nem tudnak eljutni minden családhoz, ahol az alkohol, a rendezetlenség szellemi és érzelmi veszélyek sokaságát tartogatja a védtelen gyermeknek. Segíteni emberi és társadalmi kötelesség... Elgedettek lehetünk-e társadalmi méretekben a gyermekvédelmi szemlélettel? Nem hunyunk-e szemet elég gyakran a látott és tapasztalt esetek fölött, mert ez a kényelmesebb? Megte- szünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy a már állami gondozásba vett gyermekek mindig olyan nevelőszülők otthonába jussanak, akik a gyermekszeretettől indíttatva fogadnak magukhoz „intézeti” gyermeket? Tegnap a népfront megyei nőbizottsága a megyei gyermek- és ifjúságvédélmi intézetnél tartotta megbeszélését. Mit tehetnek a nőbizottságok az utcára, a perifériákra szorult gyermekek védelmében, a nevelőszülőjelöltek felkutatásában? S ami még fontosabb, a gyermekvédelmi szemlélet kialakításában? Nagyon sokat tehetnek, ez a vélemény fogalmazódott meg, hisz a nőbizottságok tagjai érzelmileg is közel állnak ehhez a munkához. Jórészük édesanya, aki tudatában van, mit jelent a gyermekek otthonhoz juttatása a mostoha, már-már kibírhatatlan családi fészek helyett... Gondok, konfliktusok bőven akadnak. Az állami gondozásba vétel csupán az első lépcső a gyermek megóvásában. Utána következnek a további lépcsőfokok, óvoda, iskola, napközi otthon, ahol a gyermek jó közösségbe kerülve kiheverheti a családi élet sebeit. Gyakran azonban sok-sok vitával, nehézséggel sikerül óvodába, napközibe elhelyezni az állami gondozott gyermekeket. Az állam vállalja át a szülők szerepét, ő gondoskodik az elhelyezésükről, köteles minden óvoda, iskola felvenni az állami gondozott gyermekeket. Igaz, kevés a hely, de nem csak ez, az idegenkedés is közrejátszik, kibúvókat keres, a gyanakvás is körüllengi az érkező „intézeti” gyermeket.: „Vajon nem szaporodnak-e a gondok, ha felvesszük Ez is a gyermekvédelem egyik láthatatlan csatája, amit meg kell vívni önmagunk és egymás elfogultsága, bezárkózása ellen. S nemcsak intézményesen, a társadalmi élet „síkján.”, hanem a családban is. A saját családi otthonból különböző okok miatt kiszorult gyermekek átmentése az idegen, de később megszeretett, sajátnak vallott otthonba — gyermekek százainak érdeke. A megye gyermekotthonai nem egészen ezer gyermek befogadására alkalmasak. A körülmények folyton javulnak. Mind több szocialista brigád tart kapcsolatot, visz haza otthonába a hét végéin, vasárnap állami gondozott gyermeket. De az igazi megoldás a nevelőszülőknél keresendő, mert a családot a legnagyobb kényelemmel ellátott, a legemberségesebb intézet sem pótolhatja. A megyében 1070 gyermek él nevelőszülőknél, a nevelőszülők száma mintegy ötszáz. Lassan a múlté lesz, hogy idős emberek vállalnak állami gondozott gyermeket, hogy segítsenek a ház körüli munkában, egyben az értük kapott havi összegek kiegészítsék az idős emberek nyugdíját. A megyei gyermekvédelmi szakemberek — ahogyan Bodnár Imre igazgatóhelyettes elmondta — azon fáradoznak, hogy a jelenleginél több nevelőszülőt nyerjenek meg. Olyanokat, akik a gyermekek iránti szeretetből fogadnak magukhoz állami gondozott gyermekeket. Ebben sokat tehetnek a nőbizottságok, amelyek jól ismerik a lakóhelyi körülményeket, az ilyen terveket melengető családokat. A nevelőszülők nemcsak önmaguk érzelmi, lelki gazdagítását, a gyermek nyújtotta melegséget — természetesen a vele járó gondot, fáradozást is — érzik. A társadalom is mind nagyobb megbecsüléssel honorálja áldozatvállalásukat : intézményesen segít az iskoláztatásban, a nevelési gondok megoldásában. A közvélemény is mindinkább tisztelettel övezi azokat, akik a saját gyermekük mellett, vagy annak hiányában — állami gondozott gyermeket nevelnek. Közvetlen partnerük, segítőjük: a gyermekvédelmi intézetek. A megyei gyermek- és ifjúságvédő intézet hivatásánál fogva a gyermekek révbe juttatásán dolgozik. Különlegesen nehéz munkájuk társadalmi és emberi haszna szinte felmérhetetlen. Megérdemlik a társadalmi elismerést. Páll Géza Szabolcti portrék Szekerce nélkül E gy szekercével, egy bőr- tokmánnyal az ács megél még a jég hátán is. Csak fa, meg szeg legyen. Szűcs Ferenc, ez a szőke, mo- kány ember brigádjával bejárta már a fél országot. Két évtizednél több már, hogy egy kenyéren élnek. Ácsoltak pompás épületeken Miskolcon, zsaluztak iskolákat, óvodákat Borsodban, építettek utat és vasutat, helytálltak a Borsodi Mélyépítő Vállalatnál tíz esztendeig. És helytálltak itthon, a SZÁÉV- nél is. Fapriccs és lakókocsi is volt az otthonuk, pihentek elegáns munkásszállón vetett ágyban. S főzték évekig az öreg lebbencset, meg a szabolcsiak öhönjét, esténként rezsón, a szállók főzőfülkéiben. Szívük vágyott haza. Mert az igazi nyírségi embernek van honvágya. Más íze van itt a paprikás krumplinak és a vinkónak is, mint másutt. Másképpen ejtik a szót is. Csak itt nevezik a gyereket pulyának. „Nálunk is három pulya van. István, Zoli és Feri. Egyből sem lesz ács, de mind munkás lesz” — mondja a brigádvezető. Látványnak is szép a debreceni állomás központi épülete. A KEMÉV építi. Kevés híja van már. Lefejtették róla a faácsolatokat. Impozáns. Homlokzata vörösréz lemezekből készült. De fényt elnyelő festékkel vonták be, hogy ne zavarja a mozdony- vezetőket. Szűcs Ferenc magyarázza ezt, aki nézi az épületet, most maga is gyönyörködik benne. Talán az jár az eszében, hogy három év alatt — amióta az első kapavágást tették — mennyi fát, szeget használtak fel, míg idáig jutottak? Hányszor kellett megemelni a szekercét, és „kézzel” beütni a szeget a deszkába, hogy elkészüljön öt szint állványa? ötvenmilliót kóstál a létesítmény. Sok pénz és mégsem fejezi ki ez az egyetlen rideg szám, mennyi munka, fáradozás van benne. Ki tudja, hány állványt kellett ösz- szeácsolni, azokat naponta megmászni, védőrácsokat szegezni három év alatt? Mennyi faanyagot használtak ennek az épületnek az állványozásához? Fejből számol. „Legalább 350 köbmétert.” Laikus módjára próbálom megsaccolni, mennyi is lehet ez. És szeget? — kérdezem. Néz rám. „Több mázsát. Biztosan hordhatnánk az ötödik szintre estig. És rengeteg ácskapcsot.” Űjfe- hértóról járt be minden nap. Három évig. „így könnyebb. Otthon fekszem, otthon kelek.” Hazajött a brigáddal. Negyedik esztendeje ácsol a KEMÉV-nél. Hamiskásan mosolyog, mikor azt kérdezem, hol volt a legjobb? „Itt, itthon” — kerüli meg a választ. A pénzzel elégedett. Augusztusban 100 forint híján 5 ezret vitt haza. Plusz egy kis „vadpénz” mint mondják. A célprémium. Most kevés volt, de néha eléri a 3—400-at is. Hoz a verseny is valameny- nyit Csak pontosan értékeljék majd. Ök nem pontozás szerint versenyeznek. „Én azt mondom, mérje ki a művezető vagy az építésvezető, hogy ezt vagy azt a munkát mennyi idő alatt kell elvégeznünk. Aztán majd mi megmutatjuk. A vasúti kocsitároló támfalának a zsaluzására három hetet adtak. Két hét alatt puccba vágtuk. Négyszáz négyzetmétert kellett zsaluzni. Rávertem a fiukkal. A gázvezeték dúcolására egy hetet mértek. Három nap alatt végeztünk vele. Ez a tiszta munka. Nem? így lehet mérni, így tudja az ács, teljesítelte-e a szocialista versenyben vállaltakat, vagy nem.” E lbontották az állványokat az ácsok. Átadták az épületet. „Most előre gyártott sablonokat készítünk” — jegyzi meg közömbösen, úgy, mintha ez nem is lenne igazi ácsmunka. Talán nem is az. Derül az arca, amikor a mellettünk álló fiatal építésvezető, Joó Laci megjegyzi: nem megyünk el Debrecenből. Mi építjük a tejüzemet is. ősszel kezdjük. Üjra kezekbe kerül a szekerce. Állványt kell építeni. És ez már igazi ácsmunka. Szűcsék mestersége. Farkas Kálmán CSÚCSFORGALOM IDEJÉN Mindennap rekord — A mi brigádunkban mindenki tíz évnél régebben dolgozik itt — mondja Baka Ferenc. — A kézi átrakóban dolgozunk, amit megszoktunk, szeretünk. — Ki kell spekulálni a munka menetét. Tudni kell a fogásokat, hogy könnyebben menjen a munka — teszi hozzá egy másik brigádvezető, Zubály János. A forgácslapot említik példának. Valamikor szinte minden brigád félt az átrakásától, mert rossz volt megfogni, könnyen balesetet okozott. Most viszont már úgy ismerik a fogásokat, annyira összehangoltan dolgoznak, hogy a normát túlteljesítve, baleset nélkül végzik az átrakását Amíg beszélgetünk, addig a brigád másik öt tagja tovább dolgozik a vagonban. Nem hiányzik a hatodik? — Amikor jó a brigád, akkor nem hiányzik az az egy ember — vallja Baka Ferenc. — Csak éppen nem ártana, ha többen lennénk átrakómunkások. — Persze, azért keményen meg kell dolgozni — szól közbe Szabadi László állo- másfőnök-helyettes. Daruk és emberek A kereset, a munkafeltételek attól is függnek, hogy ki milyen beosztásban, munkarendben dolgozik. Baka Ferenc például váltott műszakban. Ha éjszakás, utána két szabadnap következik. Zubály János viszont állandóan nappalra jár, az egyik nap 12 órás szolgálatot teljesít, a másik nap szabad. — Azért jó ez — vélekedik —, mert otthon kipihenheti magát az ember, aztán jut idő megpermetezni azt a kis szőlőt, gyümölcsöskertet. Az átrakómunkások többsége a Záhony környéki községekből jár be. Nagydobostól Anarcsig mindenünnen vannak. Akik vasút mellett laknak, azok vonattal érkeznek, mások a MÁV buszaival érik el munkahelyeiket. — A tíz évvel ezelőttihez képest is sokat változott ez a munka — említi Baka Ferenc. — Ami nehezebb áru érkezik, az már megy a daru alá. Keli is a könnyítés, hiszen bármennyire leleményesek az átrakómunkások, mégis elsősorban a fizikai erőkifejtéstől Szinte állandósult a szállítási csúcs ebben az évben Záhonyban, a vasúti átrakókörzetben. A Szovjetunióból annyi áru érkezik, hogy nap mint nap átrakási rekordokat döntögetnek. Igen sokat számít, hogy az utóbbi években új gépi berendezések léptek üzembe, könnyebbé vált a munka, de még mindig becsületük van a kétkezi munkásoknak, akiknek erején, ügyességén múlik, hogy a géppel nem rakható áruk milyen gyorsan kerülnek át a szovjet vagonokból a magyar kocsikba, s jutnak el a megrendelőkhöz. Baka Ferenc Zubály János függ, hogy mennyit teljesítenek. — Ezért bízunk benne, hogy megadják nekik rövidesen a kedvezményes nyugdíjat, 55 évtől már pihenhetnek — mondja az állomásfőnök-he- lyettes. — Segítenek nekünk a Szabadi László csúcs idején máshonnan ideirányított emberek — mondja Zubály János. — De azt mégis jpbban szeretnénk, ha állandó munkások kerülnének. Mi is szívesen fogadnánk az új embereket. Aki rendesen dolgozik, azt befogadjuk magunk közé, ugyanannyit kereshet, mint aki régebben itt van. Hiányzó munkáskezek — Aki két évet ledolgozik nálunk, az már biztosan nem hagyja itt a vasútat — vélekedik Baka Ferenc. Az átrakómunkások kétharmada a törzsgárda tagjai közé tartozik. Rajtuk is múlik, hogy időben eljut-e az üzletekbe a szovjet kerékpár, az üzemekbe az alapanyag, a sok száz fajta áru. — Ha kevesebbet áll Záhonyban a szovjet kocsi, akkor kevesebb bért fizetünk érte, ami mindenkinek jó — mondja Zubály János. — Ezért fontos, hogy milyen gyorsan megy az átrakás. Lányi Botond Tölgy- és fenyőerdőket telepítenek 300 milliós beruházás megyénk fafeldolgozó iparában Az 1970-ben megalakult Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság létrehozásának egyik legfontosabb célkitűzése a telepítési, a felújítási és a kitermelési munka- folyamatok összehangolása, illetve a saját kitermelésű fa félkész vagy késztermékké való feldolgozása volt. A gazdaság erdővel borított területe 60 ezer 450 hektár. Ez a terület Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye területén helyezkedik el, jobbára szétszórtan, kisebb- nagyobb foltokban, ami igen megnehezíti a gazdaság dolgozóinak munkáit. Jelenleg az erdőállományból az akác 56, a tölgy 22,5, a fenyő 9,2, a nyár 7,1 százalékot tesz ki, a fennmaradó 5,2 százalékon pedig egyéb fafajták osztoznak. A távlati tervek szerint ez az arány az elkövetkező 20— 25 évben jelentősen megváltozik majd. Az akác területét lecsökkentik 30 százalékra, és jelentősen növelik majd a tölgy és a fenyő nagyságrendjét. E két fafajta az akkori erdőnek mintegy 60 százalékát adja majd. A jelenlegi kitermelés, valamint az új telepítések és az erdőfelújítások már ezt a célkitűzést szolgálják. Most főleg az akácot vágják — a kitermelt mennyiségnek közel 70 százalékát ez adja —s ezekre a területekre már főleg a nemesebb fafajták, mint a tölgy, a fenyő, a nyár kerül. Ez azért is fontos, mert a különféle fafajták közül a tölgy és a fenyő a legértékesebb, s a gazdaság feldolgozó üzemei is elsősorban ezeket hasznosítják. A gazdaság fa- kitermelése az 1970. évi 280 ezer köbméterről mára 344 ezerre nőtt és az V. ötéves terv végére közel 400 ezerre emelkedik. Ez évente mintegy ezer hektárt érint, mind a kitermelés, mind pedig a felújítás szempontjából. Ezt a növekedést főleg a fafeldolgozó üzemek alapanyag-szükséglete igényli. Az erdő- és fafeldolgozó gazdaság V. ötéves tervében kiemelt helyen szerepel a fafeldolgozási ' tevékenység növelése. A gazdaság által kitermelt és iparilag hasznosítható faanyagon kívül a gazdaság tervei között szerepel a termelőszövetkezetektől és egyéb szektoroktól az ipari faanyag felvásárlásának és feldolgozásának növelése is. Ennek érdekében növelik ti- szalöki és vásárosnaményi üzemük ládagyártási kapacitását. Ezekben az üzemekben az anyagmozgatás terén a minél nagyobb arányú minőségi gépcserét és technológiai fejlesztéseket kívánnak megvalósítani. A gazdaság az V. ötéves terv során mintegy 300 millió forintot fordít különböző beruházásokra, mely több, mint háromszorosa a legutóbbi ötéves terv ráfordításainak. Ez lehetővé teszi a korszerű technika, illetve technológia fejlesztését, a termelékenység növekedését, a termelés bővítését. De ezzel nagy lépést tesznek afelé is, hogy a dolgozók ellátásában, a munkakörülmények javításában a többi népgazdasági ágazathoz viszonyított több évtizedes elmaradottságukat jelentős mértékben csökkentsék.
