Kelet-Magyarország, 1977. szeptember (34. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

1977. szeptember 17. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Együtt N yíregyházán újabb társadalmi össze- j fogásnak leszünk részesei és tanúi. Szep­tember 25-éri indul az Együtt Nyíregyházáért társadalmi munkaakció, amely „hivatalosan” ok­tóber 13-ig tart. A kam­pány előtt és után szá­zak, ezrek fogtak, illetve fognak össze, hogy gya­rapítsák a város kasszá­ját. Nagyobb részt eb­ből a pénzből hozzák lét­re a Bujtoson a gyönyö­rű városligetet, amely egyszer talán a megye- székhely büszkesége lesz. Jelentős erőfeszítések­re van szükség, hogy a milliók összegyűljenek. Az akciót szervezők azonban minden eddigi­nél nagyobb aktivitásra számítanak. Számításu­kat részben arra ala­pozzák, hogy az elmúlt évek eredményei lelke­sítenek. Bölcsődék, óvo­dák, sportlétesítmények épültek a városban az összegyűlt pénzből, több szülő az akciónak kö­szönheti, hogy gyerme­kének helyet biztosítot­tak valamelyik gyermek- intézményben. Azért is lehet eredményesebb ak­cióra számítani, mert a város lakóinak létszáma például az elmúlt két év­ben jelentősen nőtt. Az új városlakók is lelke­sen foghatnak munká­hoz. A hagyományoknak megfelelően az üzemek dolgozói a saját munka- területükön dolgoznak, a hivatali dolgozók és a diákok a bőséges tér-, mésnek örvendő mező- gazdasági üzemek beta­karítását segítik. A nyugdíjasok és a háztar­tásban dolgozó asszo­nyok is hozzájárulhat­nak az akció sikeréhez: részükre a körzeti ta­nácstagok, valamint a párt és a HNF aktivis­tái szerveznek munkát. A munkáért járó pénzt a KISZ városi bizottsá­gának kasszájába kell befizetni. örvendetes, hogy a számla összesítőjén egy­re nagyobbak a számok. A nyíregyházi dohány­gyár dolgozói például már szeptember 10-én megtartották első kom­munista szombatjukat. Munkájuk nyomán 30 ezer forinttal bővült a közös kassza. Szeptem­ber 24-én ismét feláldoz­zák szombatjukat, s újabb 30 ezer forintot utalnak át a számlára. A Nyíregyházi Konzerv­gyárnak mintegy ezer dolgozója áll „csatasor­ba” október elején, s arra számítanak, hogy 90—100 ezer forinttal járulnak hozzá a város­liget kialakításához. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál 367-en jelentkeztek tár­sadalmi munkára, a szeptemberi hét végeken mintegy 35 ezer forintot gyűjtenek össze az emlí­tett célra. A több ütemben épü­lő városliget szá­mos szempontból hasznos lesz. A környe­zetvédelem mellett a szórakozásunkat, a pihe­nésünket szolgálja. N. L. Ezer munkás vállain Rönktéri emberek Akinek a kezén tizenhat éve hetenként egy pár szeges bőrkesztyűt nyű el a sokszor sáros, vizes, havas farönk, az tekintélyt vív ki magának a rönktéren. Rönktér. Százak erejét emésztő, derekat próbára té­vő, visszeres lábakat okozó, ég alatti fabánya. Amerre a szem ellát, fahalmok, fahe­gyek. Az „öreg” Dankó ti­zenhat év óta eszi innen a nehezen keresett kenyeret. Ki tudja, hányszor vette fel másnap a vizes pufajkát, s áll övéi közé, hogy ezek­ből a háncsos, göcsör- tös rönkökből exportké­pes fa legyen? Ügy saccolja. lehet most vagy negyvenezer köbméter fa ezen a rendező- pályaudvarnyi területen. Dankó Lászlód, az egyik legrégebbi rönktéri munkás itt Tuzséron, az ÉRDÉRT gyáregységnél. — Még abból a „világból”, amikor ez telep volt. s embe­ri váll pótolta a gépet. Ezen cipeltük a nehéz bányafát, rúdfát, papírfát, mindent. Nem, nem rokkantam bele. Pedig 16 évvel ezelőtt egy szép márciusi reggelen sze­gődtem a rönktérre. Azóta is hűségesek egy­máshoz. Kitartott a nehéz időben. Most meg könnyebb. Tizenhárom gyereknek ke­reste innen a mindennapit. Csak a lábai sínylették meg. Mutatja is. — Most export csomagokat készítünk faragott fából. Egy bálába 25 darab kerül. Ez olyan félköbméternyi — ma­gyarázza. — Hogy a kereset mennyi? Ebből a napi átlag egy emberre 140 forint. Két vállal nárium segédmunkás szo­cialista brigád vezetője. — Tíz évvel ezelőtt vettem át a brigád vezetését. Sok mindenben példát kell mu­tatni, mert figyelik az em­bert a pártonkívüliek. Meg én így szeretem. Dankó László Nehéz kenyér.. Egy nap egy ember 200 mázsát mozgat meg, még a gépek segítsége mellett is. Karja, lába, de­reka merül ki az embernek. Itt. két vállal kell helytállni. Egész embert kívánó munka ez. Dankó László 16 év alatt nem hiányzott igazolatlanul. Beteg is talán 20 napot, ha volt összesen. — Ráadásul és vagyok a brigádvezető is. Mit szólná­nak? Ö a brigád „apja”. Bíz­na'- benne a többiek. Ha ő a centizőlányoktól megkér­dezi. mennyi faragott fa ke. rült a vagonba, kevés elté­réssel megmondja, hány köb­métert teljesített a brigád. Arra büszke, hogy a Lenin nevét viselő brigád közel áll az aranyfokozat eléréséhez. — Mindent megteszünk — mondja. — Még családi há­zat is építettünk Dögében Kázmér Sanyinak. Ott dol­gozott az egész brigád. Már tető alatt van, csak pucolni kell. Havi 3500—3700-at visz haza. Plusz a családi pótlék. Sokat, mindennap helyt kel állni érte. — Párttag vagyok. Bevá­lasztottak a vezetőségbe is. Ha lazítanék rám szólnának. Hogy miből áll a példamuta­tás? Nem a szájalásból. ha­nem a tettekből. Csak így bizonyíthat az ember. Háromszoros kiváló dol­gozó. Olyan ember, aki nem ismer lehetetlent. Tamás Béla 15 éve él, dol­gozik a rönktéren. A Cente­Tamás Béla Takács Károly Említik, amikor a kommu­nista szombatot szervezték, ő jelentkezett elsőnek. Követ­te a teljes brigád. Pedig a nyolc ember 6 községből ér­kezett. Ki vonattal, ki busz- szal. Kantár József Nyírtass- ról kerékpárral. Első a közérdek — Jöttek, mert megértet­ték, hogy keresetükkel mun- kartársaik lakásgondján eny­hítenek — említi Tamás Bé­la. — Erre ajánlottuk fel a keresett pénzt. Szép summá­val járultunk a lakásokhoz. A brigádban egyedül ő párttag, a brigádvezető. Sok­szor megtörtént már, hogy saját munkáját hagyta, fel­áldozta a szombatot, is. mert így kívánta a közérdek. — Igaz, hogy nincs a bri­gádmozgalomban egy párttag sem, de mind törzsgárdatag, s 6 a kiváló dolgozó. Jól esik hogy hallgatnak rám. Pedig itt sokszor előfordul ősszel- télen, hogy esőben, hóban kell az érkező gömbfát fel­dolgozni, szállítani, s másnap abban az átázot* pufajkában dolgozni, amit előző nap le­vetettünk. (Még mindig nincs ennek a hatalmas gyáregységnek egy szárítója, ahol sok száz segéd­munkás munkaruháját meg­szárítanák !) Tamásék arra büszkék, hogy az ő brigádjuk termeli a zárlécalapanyagot. amelyet az exporthoz hsználnak. — Kiszámoltuk, 280—300 köbméter alapanyagot kell kiválogatnunk ahhoz, hogy üzemünk teljesítse az export­tervét — magyarázza. Sikerült. Az első fél évben nem volt elmaradás. Ök tel­jesítették a 1? szocialista bri­gád között elsőként a fél éves tervet. öt KISZ-tag dolgozik ná­lunk. Dankó Marika. Nagy Kati. Pásztor József, Bor­bély János és Babos József. Segédmunkások. Azon igyek­szünk, hogy amelyikük al­kalmas lesz. párttaggá nevel, jük. Takács Károlyt nem irigy­lem. Egyszerre három posz­ton kell most helytállnia. Ki tudná megszámlálni, hány­szor kell beleakasztani a kampót a farönkbe egy mű­szakba? Beleizzad. Ráadásul most még Bárdi Bélát, a brigádve­zetőt is helyettesíti. Kérték, vállalta. Csak barátságból, elvtársiasságból, nem pénzért. Csak párokban lehet — Itt párokban dolgozunk, csak így lehet — mondja. Es húzzák a fát Vojkó István­nal. — Ügyelni kell a töb­biekre is, hiába nincs itt a brigádvezető. Valójában segédmunkás, mégis több. Harmadik poszt­ja: társadalmi munkában munkavédelmi felügyelő. — Ez a pártmegbízatásom. Járom a telepet, ellenőrzőm a gépek működését — mond­ja. Itt segédmunkásként vé­gezte el a nyolc általánost, a gépek kezeléséből vizsgái vannak. Mégis segédmunkásként dolgozik. Elégedett ember. Példamutatása vonzó, Bár­dival ők nevelték párttagá Tamás Sándort, aki most szo­cialista brigádvezető. Taní­tották Daku Etelkát, aki elő­lépett, gimnáziumba járt in­nen, a rönktérről, a „nehéz” emberek családjából. Egy mondat a jelentések­ből: a tuzséri gyáregység túl­teljesítette fél éves tervét és exporttervét is. LEHETNE JOBBAN? AZ MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberé­ben határozatot hozott a munka színvonalának javí­tására. Minden ember a a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változ­tatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocia­lista brigád vezetőket: mi­lyen területen látnak ed­dig kilfásználatlan tartalé­kokat? Aki válaszol: Szép­laki Márton, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat Haladás szocialista brigádjának vezetője. — Kubikosbrigád va­gyunk, de kőműves szak­munkát végzünk az alagút- zsalús építkezésen. Mi vé­gezzük a betonozást a par­kettázás előtt, a tető végle­ges formáját mi adjuk meg, a vízlefolyót is mi készít­jük el. Szeptember 17-én is bejövünk, kommunista szombatot tartunk, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulója tisz­teletére a nyíregyházi Árok utcán határidő előtt akar­juk átadni az. egyik épüle­tet. Háromszor nyertük el a Vállalat Kiváló Brigádja címet, de még van javítani való a munkánkon. — A felvonó ma sem ér fel a tető legmagasabb pontjáig, ezért a betont la­páttal kell tovább karol­nunk. A toronydaru felér­ne, ha azt hozhatnánk ide, sok fáradtságot és időt megtakaríthatnánk. A fel­vonó nemcsak betont, ha­nem más építőanyagot is szállít, néha három brigá­dot is kiszolgál anyaggal. Ilyenkor kőművesek, ácsok és kubikosok „harcolnak” a felvonóért, egymásra vá­runk és ez időkiesést je­lent. Egy felvonó sokba ke­rül, de jobb munkaszerve­zéssel talán nem kellene három brigádnak várni az anyagra. — Az alagútzsalus építési mód a lakóknak is jó, Jjé- nyelmesek, jók ezek a há­zak, de kisebb hibák itt is előfordulnak. Nagy vihar esetén például az esővíz az Aki válaszol: SZÉPLAKI MARTON szocialista brigádvezető erkélyen át befolyik a szo­bába. Ezen úgy próbáltunk segíteni, hogy a küszöbön belül is megemeltük a be­tont és a parkettát, hogy még nagyobb legyen a lej­tés kifelé. Ez a módszer sem száz százalékos, ki le­hetne találni egy jobb szi­getelést. Hogy milyen mi­nőségben dolgozunk, az a betonkeverők munkájától is függ. Előfordul, hogy nem olyan anyagot kapunk, amilyet szeretnénk. Ezen le­hetne változtatni január előtt. Januártól ugyanis a vállalat minden dolgozóját az egyéni minőségi munka szerint bérezik. Ettől min­denki érdekelve lesz a mi­nőségi munkában. Január­tól egymás munkáját is jobban számon kérjük, mert ha egy brigád gyen­gébben dolgozik, a többi brigád teljesítményét is ronthatja. — Az alagútzsalus építési mód gazdaságos, jobb mint a házgyári módszer. De az alagútzsalus építkezésnél a válaszfalak leeresztése, be­szerelése lassú és nehézkes feladat. Mondják, hogy a válaszfalak helyett később térelemeket alkalmaznak, s ez jobb lesz. Jó lenne mie­lőbb alkalmazni a térele­meket. Az alagútzsalus technológia a . brigádoktól összehangolt munkát köve­tel. Három-négy szakma képviselőiből jó lenne ala­kítani egy komplexbrigá­dot, egy brigádvezető job­ban össze tudná hangolni a munkát, mint három, vagy négy. Komplexbrigád ese­tén a kubikos brigádvezető­nek is csak egy brigáddal kellene egyeztetni a felada­tokat. Farkas Kálmán A vetélkedő nem is volt igazi. Az egészségnevelési na- _/]_Pok programjában szerepelt, mint módszertani bemu­tató. Mégis, ez a kis műsorszám százaknak maradt fel- ledhetetlen élmény. A színpadon a berkeszi gyermekotthon tanulói, négy kis csapat. Velük szemben a tanárnő és suviszkos szemű segítője. A villámkérdéseket nóta követte, s mondani sem kell, dalolt a publikum is. Aztán jöttek a feladatok, hogyan is kell egész­ségesen élni. Pergő válaszok, az asztalokon gyűlő zsetonhe­gyek a csapatok előtt. Tudnak, ezt akárki láthatja. De aztán elég az ülésből, mozogjon a kis együttes. Vezényel a tanár­nő, s ahogy a kicsik elkezdik, úgy mozdul be a nézőtér. Kar­lendítés, fejkörzés, hajlás előre, mély légzés ... Kitör a viharos taps. Szól a talpraesett tanárnőnek, aki megtornáztatta a közönséget, a gyermekeknek, akik olyan jó példát mutattak, s egy kicsit ki-ki magának is tapsol, hogy le merte győzni gátlásait, s megmozgatta gémberedett tagjait. A vetélkedő, mely sok kis részből állt, hisz' volt tejivás, öltözködési verseny, almaevéssel ért véget. A győztes persze a vesztes lett, hiszen itt az nyer, aki a legkésőbben végez a rágással. S amíg a színpadon a négy srác ropogtatott, a ber­keszi lányok sok-sok kosár almát kiosztottak a közönségnek, így aztán hersegő rágcsálástól lett hangos a kállói színház­terem. F égtére teljesen mindegy, hogy a bemutató melyik csa­pata nyert. A győztesek között ott a közönség is, akik végre egyszer nem puszta szemlélők voltak, hanem az egészségért valamit tevők is. Nóta, torna, rágás. Nos, talán furcsa, hogy ennek szól a dicséret. De talán éppen ettől lesz mindenki, aki ott volt, ha nem többel, egy perccel tovább élő. b. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents