Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. augusztus 12. Külpolitikai kommentárunk Atomveszély délről K ét heveny válsággóc irányítja jelenleg a világközvélemény figyelmét Afrikára. Az Etiópia és két szomszédja — Szomália és az eritreai szakadárokat támogató Szudán — közötti viszály lényegét tekintve helyi jellegű bár itt is kimutatható az imeperialista hatalmak beavatkozása, a tűz még lokalizálható. Nem mondható el ugyanez a kontinens déli részén kialakult helyzetről, ahol Rhodesiában a néger többséget elnyomó fehér- telepes rendszer utóvédharcát vívja, a még érintetlen erejű dél-afrikai fajüldöző rezsim pedig egész Afrika nemzeti felszabadító mozgalmának a felszámolására törekszik. A Dél-Afrikai Köztársaság agresszív politikája nemcsak a kontinens, hanem a világ békéjét is fenyegeti. Az apartheidnek nevezett dél-afrikai elnyomó rendszer tulajdonképpen nem más, mint a náci fajelmélet legkövetkezetesebb átültetése a gyakorlatba. A különbség csak annyi, hogy Vorsterék a maguk „faji kérdését” nem az „alsóbbrendű lények” eígá- zosításával, hanem rabszolgasorba taszításával és kíméletlen kizsákmányolásával kívánják megoldani. Több tucatnyi nemzetközi fórum számtalan esetben elítélte a dél-afrikai rezsim népellenes politikáját. Ezt tette legutóbb az ENSZ apartheid-ellenes bizottsága, amely azonban ezen túlmenően egy újabb veszélyre is figyelmeztetett. Nevezetesen arra, hogy a Vorster- rezsim fokozódó katonai előkészületei immár a nemzetközi békét és biztonságát is fenyegetik. A bizottság tagjainak e borúlátó megállapítását azok a komoly aggodalomra okot szolgáltató hírek alapozták meg, miszerint Dél-Afrikában a nukleáris fegyver létrehozásán munkálkodnak s előkészületeket tettek már az atomkísérletekre is. n z ENSZ-bizottság egyetértéssel fogadta a TASZSZ- nak a minap közzétett nyilatkozatát, amely a szovjet kormány nevében felszólítja a világ valamennyi államát: tegyenek azonnali és hatékony intézkedéseket a nukleáris fegyver dél-afrikai kifejlesztésének megakadályozására. Ez elsősorban azoknak a nyugati nagyhatalmaknak szól, amelyek — semmibe véve az ENSZ-nek a dél-afrikai rezsim bojkottjára vonatkozó határozatait — hozzásegítették Vorsteréket katonai atom-potenciáljuk kiépítéséhez. Súlyos a felelősség, amelyet ezzel magukra \ állaltak, következményei elhárításában határozott ellenakciókkal kell részt venniük. P. F. Szovjet—vietnami találkozó Moszkvában Moszkvában csütörtökön Andrej Kirilenko, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára találkozott Truong Chinh-nel, a VKP KB PB tagjával, a vietnami nemzetgyűlés állandó bizottságának elnökével, aki parlamenti küldöttség élén hivatalos baráti látogatáson tar. tózkodik a Szovjetunióban. A barátság és teljes egyetértés légkörében lezajlott találkozón hangsúlyozták, hogy az SZKP és a VKP. a Szovjetunió és a VSZK közösen törekszik az ázsiai és az egyetemes béke megszilárdítására. az államok közötti békés együttműködés fejlesztésére. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista államok, a kommunista- és munkáspártok a békéért és a társadalmi haladásért harcoló valamennyi erő internacionalista szolidaritása megerősítésének. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy az SZKP továbbra is következetesen folytatja a Vietnamnak nyújtandó sokoldalú támogatás és testvéri segítség politikáját. (TASZSZ) Begin elégedett... Vance befejezte közel-keleti körútját Cyrus Vance amerikai külügyminiszter közel-keleti látogatásának utolsó állomására, Alexandriába érkezett, ahol Szadat egyiptomi elnököt tájékoztatja útjának eredményéről. Előző villámlátogatása alkalmával Damasz- kuszban mintegy 3 és fél órás megbeszélést folytatott Asz- szad szíriai elnökkel és Khad- dam külügyminiszterrel. A megbeszélésekről kiadott rövid nyilatkozat csupán annyit közöl, hogy Vance tájékoztatta a szíriai vezetőket azokról a tárgyalásokról, amelyekét Damaszkuszból történt elutazása után közel-keleti kőrútjának további állomásain folytatott. Nem árul el többet az a nyilatkozat sem, amit Vance a damaszkuszi repülőtéren adott újságíróknak. Megfigyelők a három arab országban tett villámlátogatás után megerősítve látják azt a benyomást — amit egyébként Vance szerdai sajtóértekezletén maga is elismert —, hogy az amerikai külügyminiszternek nemigen sikerült haladást elérnie a közel-keleti rendezés tekintetében. Vance-szel ellentétben Me- nahem Begin izraeli kormányfő ismét derűlátásának adott hangot, amikor a kormány csütörtöki rendkívüli ülésén tájékoztatta minisztereit az amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokról. Begin szerint a kétnapos találkozó „politikai sikerként” könyvelhető el. Castro nyilatkozata a kubaiamerikai kapcsolatokról Fidei Castro, a kubai államtanács és a minisztertanács elnöke nyilatkozatot adott a Church amerikai szenátort kísérő újságíróknak, azon a körúton, amelyet Fidel Castro amerikai vendégével szerdán Kuba középső részén tett. Castro utalt árra. hogy legújabban az amerikai kormány együttműködik Kubával az Egyesült Államokban tevékenykedő Kuba-ellenes csoportok veszedelmes terveinek meghiúsításában. „Úgy hiszem, ez a legkevesebb, amit az amerikai kormány megtehet, hiszen egyetlen ország sem engedheti azt. hogy területén terrorista támadásokat készítsenek elő egy másik ország ellen. Mi ugyanezt tennénk, ha például északamerikaiak csoportja kalóztámadást készítene elő itt nálunk az Egyesült Államok ellen” — jelentette ki. SZOVJET ÉLET Pihenés a tengeren és a hegyekben A Szovjetunióban megkezdődött a nyári üdülőszezon. Megtelt az ország legszebb helyein lévő 11 000 szanatórium, üdölő, penzió, turisztikai bázis. Ezekben a létesítményekben évente 60 millióan pihennek. Az elmúlt ötéves tervben, 1971 és 1975 között a szakszervezet több mint 1 milliárd rubelt fordított a szanatóriumi és üdülőhálózat fejlesztésére. A jelenlegi ötéves tervben, 1976—1980 között erre a célra, 1,4 milliárd rubelt szántak. A gyári, üzemi, intézményi szakszervezeti bizottságok kedvezményes beutalókat biztosítanak dolgozóiknak, akiknek a beutalók értékének csupán egyharma- dát kell megfizetniük, a többit szakszervezeti hozzájárulásból fedezik. A szanatóriumi beutalók 20, az üdülőbeutalók 10 százaléka ingyenes. A Fekete-tenger partján, a Kaukázusban, Moszkva környékén, Ukrajnában, a balti-köztársaságokban és Grúziában lévő hagyományos üdülőhelyeken kívül fejlesztik a Szibériában, Kazahsztánban, Közép-Ázsiá- ban, az Urálban és a Távol- Keleten lévő üdülőket. Ily módon közelebb kerül egymáshoz a lakóhely és az üdülés helye. 1360 méter magasan a tenger szintje felett, a Kaukázuson túli Szvaneti hegygerinc lejtőjén épült fel a képen látható üdülő. Itt pihennek a Dombajból Szuhumiba tartó turisták. Az üdülő a nyári-őszi idényben több mint 10 ezer természetkedvelőt vár. A Fekete-tenger partján, Szocsiban épült fel a Kirov Termelői Egyesülés szanatóriumi üdülője. Egyidőben 600 dolgozó pihenhet itt. Az üdülőknek biztosítják az orvosi ellátást, a sportolási és pihenési lehetőséget. A Kennedy-ügy újra kísért (8) Két fénykép Az FBI-tól való segítségkérés még egy botcsinálta marxistánál is kissé szokatlan. Nem kevésbé szokatlanul festettek Oswaldnak más, Kuba „javára” elkövetett cselekményei is. 1963 szeptemberének végén Oswald Mexikóba indult, mivel azt remélte, hogy ott turistavízumot kap Kubába. Később a CIA közzétette a Mexikóban Oswaldról készült fényképeket. Az egyetlen hasonlóság az ottani „Oswald” és az egy hónappal később Dallasban letartóztatott Oswald között az volt, hogy mindkettő kopaszodott. Egy bizonyos William Hau- dit okmányaiból és tanúvallomásaiból — az ő neve közvetlenül Oswald után áll a vizűmért folyamodó személyek jegyzékében — kitűnik, hogy Oswald valóban Mexikóban járt és valóban vízumot kért. De itt is a körülményeknek olyan „titokzatos” összeesése fordult elő, mint amilyenek látszólag egész életében üldözték Os- waldot. Arról van szó, hogy Haudit, egy turista-folyóirat szerkesztője korábban a CIA munkatársa volt. A másik „zavar”, amely felkeltette a kritikusok figyelmét, Oswald letartóztatása után történt, Henry Wade dallasi kerületi ügyész sajtó- konferenciáján. A sajtókonferencia során Wade kétszer is közölte, hogy Oswald a „Szabad Kubáért” bizottság tagja volt. Ez komoly elszólás, mert ez a „bizottság” — a Castro-ellenes szélsőségesek szervezete. A terem túlsó végéből egy baráti hang végül helyreigazította Wadet-et és odasúgta neki, hogy Oswald a „Tisztességes Bánásmódot Kubának Bizottság” tagja volt. A „baráti hang”: egy Jack Ruby nevű, éjszakai mulatótulajdonos volt. Ezen események közül bármelyik, külön véve, mint egyszerű összeesés, leírható a számláról. Együttesen azonban olyan embert rajzolnak elénk, akit hat éven keresztül külön féle hírszerző hatóságok ösztönöztek, bújto- gattak és gyámolítottak. Igaz ugyan, jelenleg semmilyen hiteles bizonyíték sincs arra, hogy a CIA, vagy az FBI részt vett a John Kennedy meggyilkolása céljából szőtt összeesküvésben. Viszont Oswaldnak az amerikai hírszerző hatóságokhoz fűződő kapcsolatai világosan utalnak másvalamire — annak szükségességére, hogy ezeknek a szerveknek el kellett titkolniuk az igazságot. Mivel Oswaldnak Jack Ruby által történt meggyilkolása után a CIA vagy az FBI nehezen bizonyíthatta volna be, hogy 1963. november 22-én ügynökük nem az ő parancsukra cselekedett. Oswald nem az egyetlen gyanúsított volt, akit Kennedy meggyilkolása után letartóztattak. Még kilenc embert vettek őrizetbe, de ezeket rövid kihallgatás utón szabadon bocsátották. Hármuknak közülük megvan a fényképe, amely rendőrök kíséretében ábrázolja őket. Kik ezek? Hivatalosan nem ismeretes. Még azelőtt helyezték szabadlábra őket, hogy bárki is nevük kiderítésével fáradt volna. A .Warren -jelen tésben egyszerűen „csavargókéként szerepelnek. Olyan emberhez képest, aki a feltevés szerint a „század gyilkosságát” elkövette, Lee Harvey Oswald mégis eléggé furcsán viselkedett. Úgy látszik, a gyilkosság előtti napon valósággal törte magát, hogy figyelmet keltsen — többször verekedésbe keveredett, lármát csapott a lőtéren, azzal dicsekedett, hogy hamarosan „egy halom pénzt” kap. Mindezeknek az incidenseknek két jellemző vonása van: Oswald mindig teljesen nyíltan megnevezte magát, de később azok az emberek, akikkel összeakadt, mégis csak üggyel-bajjal ismerték fel. Különös érdeklődésre tarthat számot Oswaldnak a gépkocsi-kereskedővel folytatott beszélgetése. Oswald először is nem tudott autót vezetni. Másodszor, 1963. november 9-én, amikor — feltevés szerint — a kereskedővel Dallasban beszélgetett, a Warren- bizottság adatai szerint otthon volt, Irvingben. Más ellentmondó mozzanatok is akadnak. Szeptember 25-én például Oswald, a bizottság adatai szerint, egy Mexikó felé haladó autóbuszban volt. Ezen a napon azonban egy magát Lee Harvey Oswaldnak nevező ember megjelent a Texas állambeli Austinban lévő bevonulási központban. 1966-ban Richard Popkin St. Louis-i professzor, számos, ehhez hasonló esemény összehasonlítása alapján, arra a következtetésre jutott, hogy két Oswald létezett, és a „hamis” Oswaldra azért volt szükség, hogy kompromittálja a valódi Lee Harvey Os- waldot. Ez megmagyarázná, hogy Oswald miként lehetett egyszerre két helyen. Másrészről megmutatja, hogy egy középszerű lövész miként találhatott el egy 280 láb (1 láb = 30,5 cm) távolságra lévő mozgó célpontot. Harmadszor, magyarázatot ad arra, hogy egy autóvezetéshez nem értő ember miként próbálhatott ki egy gépkocsit, óránként 70 mérföldes sebességgel. A „két Oswald” verziója feltárja annak a „zavarnak” az értelmét is. amely, a CIA állítása szerint, Mexikóban történt. Bár az Oswald nevű „sokfejű hidra” elmélete kissé különösen hangzik, ezt maga Edgar Hoover is komolyan vette. 1960. június 3-án Hoover bizalmas emlékiratot küldött a külügyminisztériumnak, s ebben az állt, hogy Oswald iratait valószínűleg egy szélhámos használja. A Hoo- ver-féle emlékirat meglehetősen terjedelmes hivatalos levelezést idézett elő a külügyminisztérium részéről. De ezen okományok közül egyet sem bocsátottak a Warren- bizottság rendelkezésére. Eltemették őket a Nemzeti Levéltárban és csak nemrég bukkantak rájuk. (Folyt, köv.)
