Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

1977. augusztus 7.

KELET-M AGYARORSZÁG

3

Tiszta forrásból

O

lasz Lajos a traktorról került a főmérnöki székbe. Az egykori segédtraktorost 1974. március elsején nevezték ki erre a posztra. Sokan nem gondolták, hogy ő lesz a MEZŐGÉP Vállalat nagy- kállói gyáregységének főmérnöke. Hegyes István, a HAFE hőkezelő szakmunkása Budapesten most a műszaki tudományokkal birkózik az egyetemen. Sikeresen túl van a második éven is. Drukkolnak érte vezetők és munkatársai. Visszavárják maguk közé a gyárba.

Belényesi Sándor kocsisként kezdte a pályán, lovakat hajtott. Most ő az egyik képzett gyakorlati mérnök a Szamos menti Állami Tangazdaságban. E híres nagyüzem növénytermesztési főágazatát -irányítja. Tiszavasváriban, a MEZŐGÉP gyáregységének vezetői székében Sipos István, a „tegnapi” marós ül. Kicska György gépkocsivezető volt. Jelenleg a Szamos menti Állami Tangazdaság szarvasmarha-tenyésztésének ágazatvezető mérnöke.

Nem volt sima az útjuk. A munkásbó} lett vezetőknek többszörösen meg kell küzdeniök a diplomáért. Ilyen megpróbáltatásokra csak kemény kötésű, szilárd jellemű emberek vállalkoznak. Olyanok, akik bíznak magukban, és leküz- dik az eléjük tornyosuló nehézségeket. Akik képesek lemondani szabad időről, szórakozásról és sok minden másról. Olasz Lajos munka mellett végezte el a traktoros tanfolyamot. Később műhelybe került, megismerkedett az esztergályos szakmával. Szakvizsgázott. Megelégedhetett volna eny- nyivel. Csakhogy megízlelte a tudást, s nem állt meg félúton. Indult a csúcs felé. És diplomás mérnök lett. Sipos is megjárta a „hadak útját”. Pad mellett kezdte, volt normatechnológus, termelési csoportvezető, főmérnök. Szabados József, a MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységének főmérnöke a nyíregyházi anyaüzemben tanult lakatos szakmát. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója említi: „A párt káderpolitikai határozata alapján döntöttünk úgy, hogy főiskolára küldjük, így szerzett üzemmérnöki oklevelet.” Dicséri, milyen takaros, rendes ember. Ez

év februárjától főmérnöke a gyáregységnek.

Érdekességek, egyedi jelenségek? Egyik sem. Pártunk politikájának gyakorlata volt és marad, hogy rendszeresen merít a tiszta forrásból. Ez a lenini vezetési stílus érvényesítése. Nem csak az egyetemről vezet út a gyárba, hanem az üzemből a tanintézetbe és vissza. És éppen az arra érdemes, jó felkészültségű munkások egyetemi, főiskolai továbbtanulása érdekében született párt- és kormányhatározat. így kerültek és kerülnek munkások Szabolcs üzemeiből, a munkapadok mellől az ország különböző egyetemeire, főiskoláira.

Biztos-e a munkásegyetemisták helye? Visszavárják-e őket? Biztos és valójában — a távolság ellenére — elszakíthatatlan szálak fűzik őket gyárukhoz, munkatársaikhoz. Nem csak a hivatalos, az öt évre elkészített káderfejlesztési tervek az összekötő kapcsok, amelyek kötelezik a vállalatok vezetőit. A MEZŐGÉP Vállalat igazgatója kimeríthetetlen forrásnak nevezte a munkásosztályt. Jelenleg a vállalatnak 82 mérnöke van. E szellemi gárda egy része munkásként kezdte. Kevés a mérnök, több kellene. „Az arra alkalmas munkások közül válogatunk főiskolára, egyetemre.” Legutóbb hat munkás egyetemi beiskolázására kaptak lehetőséget.

K

iválóan vette az első startot Fejes János mátészalkai esztergályos, aki érettségi nélkül került az egyetemi előkészítőre, s kitüntetéssel jutott tovább. Berényi László központi fűtésszerelőként került a jogi egyetemre. Nekik többszörös erőfeszítésbe kerül a helytállás. Nem tagadjuk, közülük sokan kihullanak. Emlékszem, mi mindent megtett azért a hat munkásért az ISG mátészalkai gyárának vezetése, akiket egyetemre jelöltek. Az igazgatói iroda mellett rendezték be a tantermet, saját mérnökeik tanították a jelölteket. A többség nem bírta a kétszeres helytállást. Farkas Sándor viszont most a gyár fejlesztési csoportjának vezetője, s utolsó éves a Miskolci Nehézipari Egyetemen.

Ügy tűnik, a tandíjat itt is meg kell fizetni. Tanultak üzemeink párt- és állami vezetői a sikertelenségekből. Gálái Dezső, az ISG igazgatója mondta: „Most 25 szakmunkásunk végzi a szakközépiskolát. Közülük küldünk majd egyetemre, jobb alapképzettséggel. Reméljük, hogy több sikerrel járunk, mint a múlt években.” Hasonló előrelátást tapasztaltunk a HAFE-ban, a Szamos menti Állami Tangazdaságban, a MEZŐGÉP Vállalatnál. Itt jelenleg 453 olyan középiskolát végzett középvezető (kooperátor, diszpécser, kalkulátor) műszaki ügyintéző dolgozik, akik közül többen egyetemre kerülhetnek.

Egyetemista munkások, munkásegyetemisták. Gyáruk fiai, a társadalom gyerekei. Gondoskodik róluk az állam is, vállalatuk is. Tanulásuk idejére átlagkeresetük 80 százalékát kapják. Az első fél évben 10 százalékos tanulmányi pótlékot kapnak, a másodikban a tanulmányi eredményüktől függően ez lehet több is, kevesebb is. Eltartott gyermekeik és a közös háztartásban élő szülők után 5 százalékot kapnak. Ezt biztosítja a rendelet. Kiegészül ez a gyári kollektívban rögzített juttatásokkal. A HAFE-ban megilleti őket a nyereségrészesedés, tagjai maradnak továbbra is a szocialista brigádnak, s ugyanazok a kitüntetések, jutalmak illetik meg őket, mint a többieket. Évente kétszer kapnak segélyt, fedezik iskolázási költségeiket, jegyzeteik, könyveik árait. A Szamos menti Állami Tangazdaságban gondoskodnak arról, hogy ha végeznek, képesítésüknek megfelelő munkakörbe kerüljenek, s a bér- fejlesztésből ugyanúgy részesülnek, mint dolgozótársaik.

S

hogy kötődnek-e ezek a munkásegyetemisták gyárukhoz, vállalatukhoz? Lakatos János, a HAFE fiatal személyzetise egy példával illusztrálta: „Most

kaptak tőlünk 3600 forintos zsebszámológépet. Nem, nem ajándékba. Szerszámkönyvre. Ügy, mint egy szerszámot, amellyel el kell majd számolniuk.”

Csak most nem a termelésben, hanem a tanuláshoz használják.

Farkas Kálmán

K

érkedés nélkül állíthatom. hogy rendelkezem valamelyes kézügyeséggel. Ügy kezdődött a dolog, hogy már

4—5 éves koromban szakszerűen szétszedtem a rossz zsebórát és a gramafont, amelyeket összerakni ugyan még szakszerűtlenül se tudtam. de nem sokkal később már meglehető^ rátermett, sággel készítettem vitorlás hajót, vitorlás szánt, vízimalmot, sőt gumiszalagos légcsavarral meghajtott repülőgépet is. Ez az utóbbi, ha nem repült is, gurulni már tudott a földön. Annál jobban repült a papírsárkányom, szállt a a nádszálból metszett nyílvessző, amelyet fűzfaágból hajlított íjból lőttem ki; a korombeli kislányokat bürökszárból készített vizi- puskával, kenderkóc golyóbisra töltött bodzapuskával

Barkácsoljunk

vagy a libatollseprűből kitépett toliból fabrikált krumplipuskával ijesztgettem. Ma már ilyeneket, sajnos, nem csinálok, de a kisebb hibákat — az elromlott villanyt, vízcsapot, ablakzárat stb. — magam megjavítom odahaza, anélkül, hogy ezzel a kon- kurrenciával a házkezelőség

irigységét még csak egyszer is felkeltettem volna.

Egyben azonban kétbalkezes vagyok: hiába olvasgatom a lapok barkácsolási rovatát, még soha semmit nem sikerült elkészítenem az ilyen amatőr műszaki leírások után. Eleinte sokat bosszankodtam emiatt, később azonban rájöttem valamire: könnyebb

leírni az ilyen műveleteket, mint elkészíteni az utasítások nyomán a megfelelő tárgyakat. Éppen ezért elhatároztam, hogy többé nem próbálkozom újságcikkek alapján barkácsolással, hanem inkább én magam is ilyen cikkeket fogok írni. Ezt ezennel meg is kezdem:

FÁBÓL VASKARIKA: végy a fáspincében egy köteg aprófát. Ezek a kör alakúra formált aprófakötegek pléh- lemezből készült karikával

„Büszkék leszünk rá, hogy mi építettük"

Ungvár, INTURISZT-szálló

Alapkőletételnél szabolcsi munkások között

Kilencezer köbméter földet már megmozgattak és állnak a munkásszálló falai, épül az ebédlő, a szociális helyiségek. Zöld deszkakerítéssel körülvéve hatalmas terület az építkezés színhelye Uzsgorodon (Ungváron), az Október 40. évfordulója téren és a Minaji utca kereszteződésében.

A nagy munkát az INTU- RISZT-szálló építését három hónappal ezelőtt kezdték meg a SZÁÉV és az ÉMEX- PORT dolgozói. A teret körülvevő lakóházakból azóta látják és figyelik, hogy nem akármilyen a tempó. A munkában az ütemet ma még jobbára a frissen alakult, Fabók István által vezetett Szovjet—Magyar Barátság

nevű szállító brigád diktálja,

— Itt verbuválódtunk ösz- sze — mondja egy megtermett betonkeverő tövében a brigádvezető — de elég volt néhány nap, hogy összeszokjunk. A munka, a feladat rázott össze bennünket, különösen az. amit az utóbbi három hétben kellett elvégezni. Két hete szakadatlanul esik az eső, de az alapkőletételhez meg kellett teremteni a feltételeket. Sokszor térdig sárban, vízben dolgoztunk. A kilencezer köbméter földet kiemeltük és nem számított, hogy letelt a munkaidő, hogy már lement a nap.

Egyetlen pillantással fel lehet mérni, hogy mit dolgoztak, milyen munkát végeztek az építkezés területén a ma még csak 130 főt számláló kirendeltség tagjai. Már készen vannak a főbb közlekedési utak, ideiglenesen zúzott kővel takarva, és társadalmi munkában elkészült az a virágos zöldövezet is, amelynek a Barátságkert nevet adták.

A versenyt itt is folytatjuk

— Amikor a brigádot megalakítottuk, azzal kezdtük, hogy megszövegeztük vervannak összefogva. Tüzeld el az aprófát, s megmarad neked a vaskarika.

VASBÓL FAKARIKA: gyújtsd a vasat, aztán add el a MÉH-nek. A kapott pénzből kisfiádnak vehetsz a játékboltba-. egy fakarikát.

L

ehet, hogy ezek a barkácsolási feladatak a gyakorlottabb ezermesterek számára túlontúl egyszerűnek tűnnek, mentségemre szolgáljon azonban az a körülmény, hogy még kezdő vagyok ezen a téren. Amellett van egy nagy előnyük: leírásom nyomán mind a fából vaskarikát, mind pedig a vasból fakarikát a kisebb kézügyeséggel rendelkező gyermekek, sőt felnőttek is előállíthatják.

Heves Ferenc

senyvállalásunkat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kezdeményezett versenyt, amit otthon kezdtünk, itt is folytatjuk. A legalapvetőbb cél, hogy mindent határidőre, kifogástalan minőségben készítsünk el. Ahogy én tudom, a szállodaépítés határideje eléggé rövid. 1979. júliusábaij már az átadási ünnepségre kerül sor. Egy ilyen tizennégy szintes épület tető alá hozásához szűk két esztendő nem olyan sok. De rajtunk nem múlik.

Ahogy az már történni szokott, ha vendég érkezik, és a munkáról, a feladatokról esik szó, akkor kis csoport verbuválódik és mindenkinek akad közölnivalója. így történt most is. Kihasználva az alapkőletétel ünnepsége előtti negyedórát, a Fabók Istvánnal történt beszélgetésből rögtönzött kis termelési tanácskozás lett. Gyebrószki Béla, aki' idehaza autószerelő, most ezermester.

— Különleges helyzeteket teremt — mondja — a külföldi munkahely. Itt aztán nem számít, kinek mi a képzettsége, ki miért jött ki eredetileg, mindent kell csinálni. A mi brigádunk karbantartó brigád — Lógi János, a brigádvezetőnk az NDK-ban van —, de bizony mi még nem karbantartunk, előbb meg kell teremteni, építeni azokat az épületeket, ahol majd a javítási munkákat, fenntartásokat végezzük. Most mi is építünk, betont keverünk, szerelünk, sőt most éppen lakberendezők vagyunk, mert a munkásszállást készítjük elő, a már itt dolgozóknak és azoknak, akik később jönnek.

Megmutatni ki mennyit ér

Ró-e az emberre nagyobb kötelességet, több odaadást egy külföldi kitüntetés? Erre a választ Szabó Ferenc fogalmazta meg, aki ugyan ÉMEXPORT-dolgozó, de SZÁÉV-es munkaruhát visel, és SZÁÉV-es brigádnak a tagja.

— Ha az ember hazulról kiteszi a lábát, ha külföldön dolgozik, mindig úgy érzi, hogy többet kell tenni, hogy meg kell mutatni, mennyit ér. Nem mondjuk mi ezt egymás között, de így cselekszünk. Beszélgettünk már arról, mi a feladatunk, mit kell teljesítenünk. Én azt mondom, rajtunk nem múlik. Néhány embert ugyan már haKét év múlva, ha felépül, ilyen lesz Ungvár legmodernebb szállodája, a tizennégyszintes, több mint 300 szobás „INTURISZT”, amelyet az ÉMEXPORT és a SZÁÉV dolgozói építenek. Az első négy szintig alagútzsalus módszerrel, a továbbiakban debreceni házgyári elemekből.

za kellett küldeni, de aki marad, az szavak nélkül is tudja a kötelességét.

Közben megkezdődött az ünnepség, megtörtént az alapkőletétel és az eső esett, mintha dézsából öntötték volna. Az ünneplők kitartottak, a munkások is és Bogár Mihály vasbetonszerelő beszédét nagy taps követte. Előre megírt volt a beszéd, de néhány alkalommal az írott szövegen kívül is mondott valamit.

„Ha felépül a szálloda, valamennyien büszkék leszünk rá, hogy mi építettük.” Befejeződött az ünnepség, a bronz urnát betonba zárták, és eltelt a nap. Bogár Mihály hajnalban mindenkit megelőzve már a munka „plac- cán” járt.

Igazában most kezdődik

— Igazában most kezdődik majd számomra a munka. Az alapozás vagy két hónapig tart és ahhoz nekünk, a brigádnak több mint 1100 mázsa acélt kell meghajlítani, ösz- szeszerelni. Alig várom már, hogy ez is elkezdődjön. Első alkalom, hogy külföldön dolgozom, nem is igen lesz több lehetőségem a korom miatt. Nagyon örülök annak, hogy itt lehetek. Amit tegnap mondtam, szívemből mondtam, de azt hiszem így gondolkodnak a többiek is.

Ungváron a munka reggel hatkor kezdődik. A lakókocsikból kiképezett öltözők, irodák előtt fél hatkor már gyülekeznek az emberek. Háromnegyed hatkor kőműves nyelven a falészolás történik, — kívülállóknak ez névsor- olvasás. Hat órakor már mindenki kezében ott van a szerszám. Ilyenkor Potor István főművezető, Molnár László építésvezető is körbejárja a munkahelyeket. Röpke eligazítások, megbeszélések történnek, és utána ki-ki tudja a dolgát.

Seres Ernő