Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

1977. augusztus 6. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Patrióták A rendszeres újságolva­só csaknem minden hét végén találkozhat a hírrel: ebben és ebben az üzemben kommunista szom­batot szerveztek, s a dolgo­zók a keresett pénzt városuk vagy falujuk gyermekintéz­ményeinek fejlesztésére, bő­vítésére ajánlották fel. Az egyik legutóbbi hír ettől jó­val bővebb volt, arról szá­molt be, hogy egy város — Nyírbátor — lakói tartottak kommunista szombatot. Tulajdonképpen ez sem számít rendkívüli esemény­nek hiszen Nyírbátor, vagy a megye többi városának éle­tében is volt hasonló, ám ahogy ezt előkészítették, az már nagyobb figyelmet érdé. mel. Nem sokkal a kommu­nista szombat előtt történt, hogy a nyírbátori postások meghívókat hordtak szét vá­rosszerte. A város vezető tes­tületéi aktívaülésre hívták a vállalatok, üzemek, intézmé­nyek képviselőit, s azokat a lokálpatriótákat is. akik a ko­rábbi években ásót-kapát fogtak ha környezetükért tenni kellett. A tájékoztató rövid, de an­nál érdekesebb volt. mert kiderült, hogy a száraznak tű­nő számok mennyi emberi cselekedetet takarnak. Az, hogy az 1970-es év 60 ezer Ft értékű munkájából 1973-ra 1,3 millió lett, egy év múlva már 3,1 millió, s tavaly pe­dig megközelítették az öt­milliót, nemcsak forintokat, még nem is csak óvodát, vá­rosi fürdőt, járdát vagy öl­tözőt takar, hanem várossze- retetet, cselekvő részvételt egy nagy közösségért, szem­léletváltozást. a kollektív ér. zés erősödését. Nem valamiféle önelégült ünnep volt ez az aktíva, még akkor sem. ha itt tüntették ki a társadalmi munkában élen­járókat. Mert arról is szót ej­tettek: nem mindig volt jó a szervezés, nem mindig si­került mozgósítani az embe­reket. vagy épp az is előfor­dult, hogy nem tudtak mun­kát, munkaeszközt adni az ön­ként jelentkezőknek. El­hangzott. hogy jobb összhang megteremtésével, szervezet­tebb irányítással még a tava­lyi kiemelkedő eredmény is megduplázható. A cél eszköze lesz az a szervezet, amely az ak­tíván alakult, hogy szervezze, irányítsa és össze­fogja az üzemek, intézmé­nyek, tanácstagi és társadal­mi munkakörzet által felaján­lott és végzett munkát hogy a városi kiemelt célokhoz orientálja az egyéni vállaláso­kat is. A szervezet megala­kulásán túl megszületett egy határozat is: évente két kom­munista szombatot szervez, nek. amelyek a mérhető száz­ezreken felül gyorsítják a vá­rossá válás folyamatát, s még jobban elmélyítik a város szeretetét. B. J, A HÓDIKOT tiszalöki gyá­rában 16 darab űj stopmotoros varrógépet állí­tanak munká­ba. Ezek a leg­korszerűbb gé­pek igen ter­melékenyek és a szálelvarrást is elvégzik. Az üzembe helye­zett egyik au­tomatikus gép­pel Kenyeres Margit dolgo­zik. AMIKOR NAGY FERENCTÖL, A KALMÁNHÁZI RÁKÓCZI TSZ PÁRT- ALAPSZERVEZETÉNEK TITKÁRÁTÓL — EGYBEN A KÖZSÉGI PÄRTVE- ZETÖSÉG TITKÁRA IS — MEGKÉRDEZTEM, HOGYAN VÉGZIK A SZÖ­VETKEZETBEN A TERMELÉS PARTELLENŐRZÉSÉT, KEZDETBEN ÜGY TŰNT, MINTHA KITÉRŐ VÁLASZT ADNA. n pártmunka nem öncél A gazdálkodás segítése a kálmánházi Rákóczi Tsz-ben Ahogy belemelegedtünk a beszélgetésbe, lépésről lépés­re derül ki, miért nem adott direkt választ. Nem azért, mert nincs pártellenőrzés. Van, csak ezen a szinten, ahol a határozathozók, végrehaj­tók és ellenőrzők nem külö­nülnek el, az ellenőrzés fo­galma szűk, talán átfogóbb, helyesebb a termelés segíté­se. Merőben új, az általánostól teljesen elütő módszerük nincs, nem is lehet. A sajá­tosságokat azonban a leg­messzebbmenőkig iparkod­nak figyelembe venni. Példá­nak két dolgot említenék. Az egyik: a lakosság 40 százalé­ka tanyán él, de a község is szórványos, nagykertes tele­pülés, ezért az átlagosnál na­gyobb méretű a háztáji állat­tartás. A másik: itt nagy ha­gyománya van a dohányter­mesztésnek, viszont a terme­lőszövetkezet más ágazatok fejlesztése miatt nem tudta gépesíteni, ezért e fontos ipa­ri növény termesztését a ház­tájiban szervezték meg. Ezek olyan jelentős helyi adottsá­gok, amelyekkel nem csak a gazdasági, de a pártvezetés­nek is számolnia kell. Ötven párttag véleményével Mit tesz konkrétan a párt- szervezet? Évente háromszor átfogóan foglalkozik a gaz­dálkodás egészével. Az éves tervek elkészítése előtt a főbb irányelveket a pártszer­vezet vezetősége együttes ülésen alakítja ki a tsz veze­tőségével. Erre a megbeszé­lésre a pártvezetőség nem megy „üres kézzel”. Egész évben nyitva a párttitkár aj­taja a javaslattevők előtt, az év végi beszámoló taggyűlé­sek előtt pedig módszeresen gyűjtik a javaslatokat. A ter­melőszövetkezet minden ága­zatában dolgozó ötven párt­tag összesített véleményével ülnek le az éves terv főbb adatainak meghatározására. A terv elkészülte után jön az ismertetés, a megvalósí­tásra mozgósítás, majd két esetben az átfogó ellenőrzés, másszóval. beszámoltatás. Egyik az első fél év eltelte után, a másik az év végén esedékes. Az első félévről jú­lius 19-én számolt be a ter­melőszövetkezet elnöke. Az eredmények biztatóak. A kalászosok hozama 10 szá­zalékkal magasabb a terve­zettnél. (Ez ma már tény, jú­lius 28-án befejezték az ara­tást.) A betakarítást két szo­cialista brigád végezte. A kombájnosok maguk kezde­ményezték, hogy váltótárs nélkül, nyújtott műszakban, egyedül dolgozzanak. így minden szállító, tarlóhántó és másodvetést végző gépre ju­tott szakember. Egyszerre, folyamatosan tudták végezni az időszerű munkákat. Ilyen gyomtalanok még soha nem voltak a kálmánházi határ­ban a tavaszi kapások. Sike­res volt a vegyszerezés, a kukoricából mintegy 20 szá­zalékkal többet várnak a tervezettnél. Rz agronémus tájékoztatója Szálas takarmányból már az első két kaszálás több, mint a múlt évben az összes széna volt. Kell is a takar­mány, hiszen a szövetkezet szarvasmarha-állománya a növendékkel együtt több mint 800 darab és ezer anyajuhot is tartanak. Tejtermelési ter­vüket az első fél évben 113 százalékra teljesítették. A várt 230 vagon almával szemben mintegy 300 vagon­ra számítanak. A pártszervezet évi tervé­ben szereplő három átfogó napirend a munka gerince, de ettől függetlenül minden taggyűlésen szóbeli tájékoz­tatást ad a főagronómus az elmúlt hónap munkáiról. Például most, az aratás után legnagyobb gondjuk a bősé­ges almatermés betakarítása. A taggyűlésen megkérték . a párttagokat, segítsék a ter­melőszövetkezet vezetőségét, győzzék meg a családtagokat, hogy minél többen vegyenek részt az almaszedésben. Ezek­ben a hetekben kötnek meg­állapodást almaszedésre olyan falubeli családokkal, akik nem tagjai a szövetke­zetnek. Az aratás befejezté­vel a felszabaduló kombájno­kat kölcsönadták az újfehér­tói Lenin Tsz-nek, ahonnan cserébe szeptemberben al­maszedőket kapnak. A párt- szervezet vezetősége legfon­tosabb munkának tartja most: megértetni az egész község lakosságával, hogy az éves terv teljesítésének zálo­ga a sikeres őszi betakarítás. Megvalósuló javaslatok A pártvezetőség nem csak a tervezés idején, de évköz­ben is rendszeresen kéri a tagságtól az ötleteket, javas­latokat. Ilyen ötlet nyomán javasolta a pártszervezet, hogy a traktorosoknak, gép­kocsivezetőknek a munkala­pot, menetlevelet már előző nap adják ki. így este már mindenki tudja, másnap hol és mit kell dolgoznia. Amióta ezt megvalósították, reggel nincs sorbanállás a munkael­osztásnál, «okán már a hiva­talos kezdés előtt munkába állnak. Azt is a párttagok javasol­ták, hogy a nagymértékű háztáji gazdálkodás szervezé­sére alkalmazzanak külön szakembert, mert jelenleg a háztáji ügyek intézésével a közös munkától vonják el a vezetőket. Hasonlóan a párt- szervezettől indul ki a beru­házás ötéves tervének bizo­nyos korrigálása. Most dol­goznak a módosításon. Előre hozzák a növendékistálló épí­tését, mert ennek hiánya akadályozza az állattenyész­tés fejlesztését és a tervidő­szak végére helyeznek át ki­sebb — nem termelő jellegű — építkezéseket. A pártszervezet sokoldalú, sokszínű, termelést segítő munkájából mindenképpen meg kell még említeni, ho­gyan foglalkoznak a szocia­lista brigádokkal. A brigá­dokban dolgozó párttagok kezdeményezői a különböző versenyeknek. A következő taggyűlésen értékelik, hogyan teljesítették eddig a csepeli kezdeményezés nyomán tett vállalásaikat. Az évközi ér­tékeléssel is segíteni kíván­ják a verseny sikerét. A kálmánházi példa nem recept, de annyiban általáno­sítható, hogy messzemenően a helyi lehetőségekhez és fel­adatokhoz igazítják az alap­szervezet gazdaságpolitikai munkáját. Csikós Balázs Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga mun­katerületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunk­ban szocialista brigádveze­tőket: milyen területen lát­nak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Farkas Erzsébet, a Kelet Áruház szocialista brigád­vezetője. — Brigádunk, i Kállai Éva szocialista brigád, a vegyes osztályon dolgozók­ból az áruház megnyitásá­val egyidőben, tehát három éve alakult. Huszonnégyen vagyunk, többnyire fiatalok és nők, összesen két férfi és néhány idősebb dolgozó tar­tozik közénk. Idei vállalá­sainkat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hat­vanadik évfordulójának je­gyében tettük. Célunk az áruellátás javítása és a ve- vevőkkel való minél jobb viszony kialakítása. A kettő, végülis, szorosan összefügg, hiszen az eladó kedvessége sem pótolhatja az esetleg hiányzó árucikkeket. — Az első fél évet jól zár­tuk. Tervünket 109,3 száza­lékra teljesítettük, s vevő­inkkel tartott kapcsolatunk is megfelelő volt: igazolja ezt a sok ismerősként visz- szatérő vásárló, az. hogy panasz nem fordult elő. Áll­nunk kell a versenyt, hi­szen ma már Nyíregyházán három nagy áruház műkö­dik. Eredményeink azt bi­zonyítják: a „Kelet” meg­állja a helyét. — Mit tudtunk tenni a jobb áruellátásért? Például azt, hogy ami a megyében nem szerezhető be, azért az ország más vidékeire is el­megyünk. Porcelánt, kerá­miát Hollóházáról, a gyár­ból szállítunk, Sátoraljaúj­helyről illatszert, kozmeti­kai cikkeket hozunk, Buda­pestről pedig ajándéktár­gyakat vásárolunk. Szoros kapcsolatot tartunk nagy­bani vevőinkkel, különösen az óvodákkal és bölcsődék­kel: értesítjük őket, ha va­lami nekik szükséges érke­Aki válaszol: FARKAS ERZSÉBET szocialista brigádvezető zett, vagy a réginél olcsób­ban kapható. De egyéb ve­vőink igényeit is feljegyez­zük — Természetesen nem elég az áru, azt tudni kell eladni is. Az udvariasság­nak, a figyelmességnek ter­mészetesnek kell lennie. Igaz, az áruház nyolcvan százalékban önkiszolgáló rendszerben dolgozik, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy munkánk keve­sebb lenne, kisebb lenne a vásárlókkal való foglalko­zás igénye. Arra kell töre­kednünk, hogy az esetleg csak nézelődőként betévedő is vásárló legyen, hogy üres kézzel, elégedetlenül senki se mehessen el. — Mindehhez azonban az is szükséges, hogy pultjain­kon mindig áru legyen^ hogy az árut ízlésesen, fi­gyelmet felhívóan tegyük ki. Ennek érdekében újí­tottunk is. Labdatartó áll­ványt terveztünk, megol­dottuk az üvegek, porcelá­nok esztétikus elhelyezését. Most a pvc padlószőnyegek szebb elrendezésén törjük a fejünket. Mert a legjobb, ha az áru magát mutatja be. — Amit elértünk, abban közrejátszik az is, hogy jó az egymáshoz való Viszo­nyunk. Az erősebb fiziku­mú segíti a gyengébbet, a jobb szakmai felkészültségű átadja tudását a kevesebb ismerettel rendelkezőnek, a tanulóknak. A legfontosabb pedig, hogy közöttünk min­denki szereti ezt a szakmát, mert enélkül jól és még jobban dolgozni, nem is le­hetne. Kis­cipő 4 tér egyik üres, piros­fehér csíkos padján fe­küdt a kiscipő. Mind a kettő: a jobb és a bal. Sokan jártak arra abban az időben, de a járókelők közül senki sem vette észre. Pedig nem mindennapos látvány egy kis­cipő a padbn, ahol gyakran üldögélnek a fáradt, vagy csak nézelődni akaró embe­rek. Most nem ült rajta sen­ki, nem is tűnt fel a kiscipő. Hogy is lehet így élni?! A kiscipő láthatóan nagyon bá­natos volt. Az egyik oldalára fordulva, kibomlott, rojtos végű fűzőjével, orrával a má­sik sarkának támaszkodva hevert a pad két deszkája között. Kopott, barna színe már cseppet sem fénylett, ré­gen látott cipőkrémet valaha csillogó bőre. Milyen élete lehetett a kis- cipőnek, hogy így, ilyen csú- fondárosan fejezi be? Hol le­het most kisgazdája, és vajon sír-e utána? Ezt már nem le­het megtudni. Pedig milyen büszkén viselhette új korá­ban egy kisfiú, vagy talán kislány. De nicsak, valaki le akar ülni a padra. Most vet­te észre a kiscipőt. Ránéz, majd tétován körbe pislant az utca emberein és határozat­lan lépésekkel, majd egyre magabiztosabban elindul egy másik pad irányába. Nem sokkal később egy kisfiú pil­lantja meg. Odamegy hozzá, kinyújtja érte a kezét — ta­lán a saját kisdpője jutott eszébe —, de rászól az édes­anyja és elvonszolja a pád­tól gyermekét. Ebben a pillanatban jele­nik meg a tér sarkán a park­őr. Kezében hosszú, kampós vasrúdjával felszúrja a he­gyes szerszámra a papírt és más hulladékot. Amikor már sok van rajta, beleszórja a legközelebbi szemetesládába. Gépiesen csinálja, a több éves gyakorlat során megszokta az emberek hanyagságát, az utóbbi időben már rájuk sem szól. Lassan végzi a dolgát, ráér. Ez a park különben se nagyon szemetes. Ahogyan közeledik a pad felé, úgy ve­szi észre a magányosan he­verő pár kiscipőt. Beledugja vasbotjának hegyes végét a kiscipő orrába és rezzenéste­lenül beleejti a pad melletti szemétkosárba. A pad alatt meglát még egy jégkrémes papírt, ezt is felszúrja és a kiscipő után dobja a nemrég lefestett szemetesládába. Sipos Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents