Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

1977. augusztus 31. KELET-MAOYARORSZÁG 7 ill i Víz A HÁZTETŐN Postabontás fl reklámról Egyik nyíregyházi levél­írónk a közelmúltban szóvá tette, hogy városunk né­mely üzletének kirakata olykor elhanyagolt, sokszor hónapokig semmit nem vál­tozik. A por rég belepi a reklámozott árukat, a nap megszívja, az élelmiszerek mcgromlanak, megolvad-:, nak és mégsem gondolnak a kirakat gazdái arra, hogy talán át kellene rendezni, mert így nem hogy reklá­mozzák az árut, hanem egyenesen ellenpropagan­dát fejtenek ki. Pedig na­gyon sok vásárló — olvas­tuk a fentiekben említett levélben — a kirakatokból merít ötletet, esetleg onnan kap vásárlási kedvet, éppen ezért nagyon komoly szere­pe van a kereskedelemben. No persze — szintén levél­írónk véleményét idézzük — lehetne szólni a kiraka­tokban fellelhető giccsekről is, vannak sajnos elég szép számmal (például a tüllből, viaszból készült művirágok stb.) amelyek sértik a jó íz­lésű ember szemét, és sok­szor bosszantó is. Lehet, van aki úgy ítéli m^g: nem érdemes ilyen ap­róságokról szólni, egyálta­lán megemlíteni is. Hiszen csupán apróságok ezek. De nem mindenki gondolkodik így, s a legtöbben nem, bi­zonyítja ezt egy másik levél is, amelyben az ellen tilta­kozik egyik vidéki levél­írónk, hogy ízléstelenség az, amikor egy pályaudvar pénztárának ablakára — amint ez az ő lakóhelyén is van — csipkefüggönyt tesz­nek, s ezzel akarják barát­ságosabbá tenni. „Olyan ez — hangzik a levél — mint­ha a malacsültet marcipán­nal díszítenénk és csokolá­dékrémmel öntenénk le.” Valóban csupán aprósá­gok ezek, amit levélíróink szóvá tesznek? Tévedés len­ne azt hinni, hogy nem ér­demes ezekről szólni. Váro­sunk kirakatai, közintézmé­nyei — így a levélben sze­replő vidéki pályaudvar is — névjegy, például a hoz­zánk érkező idegeneknek ezt nyújtjuk át. Az első be­nyomásukat e névjegy alap­ján nyerik, ízlésünket leg­először erről ítéli meg. Van azonban még egy fontosabb szempont is: töb­bek között az is a feladata egy kirakatnak, hogy a köz­ízlést formálja, mondhat­nánk, hogy elsőszámú for­málója, alakítója. Hogy miért? Hányán fordulnak meg naponta az utcán? Több ezren, tízezren. S ha azt nézzük, ugyanakkor há­nyán juthatnak el egy olyan kiállításra, amely va­lóban ízlést formáló? Leg­feljebb néhány százan. Ha tehát ezt vesszük, bizony méginkább előtérbe kerül a kirakatok ízlést formáló sze­repe. Persze hatásuk általá­ban közvetett, mégis felbe­csülhetetlen. Nem lenne helyes termé­szetesen általánosítani, mert városunkban, megyénkben nagyon sok szép, dekoratív kirakatot, ízlésesen „felöl­töztetett” közintézményt ta­lálunk. Persze vannak mel­léfogások is ... Mindeneset­re az előbbiekből kellene még több, mert ezek vissza­hatnak az emberek gondol­kodására, hangulatára. Ér­demes tehát rájuk időt for­dítani; amely gazdagon megtérül. Soltész Agnes 'm i i v t .1 i n í iii — Látod kisfiam, ez ajó- savárosi háztáji... (K. E. rajza) Az Ungvár sétány 3. és 17- es számú házakig tartó üzlet­sor igen szép, és ami még fontosabb rendkívül haszno­sak ezek a boltok a környék lakói számára. Mégis az utóbbi időben sokat bosszan­kodnak miattuk, ugyanis a lapos tetős épületen nincs csapadékvíz-elvezető csator­na. Úgy látszik megfeledkez­tek róla a kivitelezők, vagy mások. Sajnos emiatt az eső­víz 5—10 centiméter vastag­ságban áll a tetőn, és kelle­metlen szagot áraszt, akár egy kacsaúsztató. Javaslom, hogy mielőbb oldják meg a víz elvezetését az épületnek, hiszen a jelenlegi körülmény közegészségügyi szempontból is megengedhetetlen — teszi szóvá Fehér István nyíregy­házi olvasónk. KIRÁNDULÁS Otthonunk tagjai és dolgo­zói a közelmúltban tapaszta­latcserével egybekötött kirán­duláson vettek részt — olvas­tuk Gábor Jenőné a Dombrá- di öregek Napközi Otthona vezetőjének levelében. Meg­tekintették a Tiszavasvári Szociális Otthont, valamint a Tiszalöki Öregek Napközi Otthonát. Érdekes program volt számukra a tiszalöki vi- zierőmű megtekintése is. Minden résztvevő számára emlékezetes lesz e kirándu­lás, melyet a dombrádi Pető­fi Termelőszövetkezet veze­tősége rendezett, amelyért ez­úton is köszönetünket fejez­zük ki. KÉTSZER ADTAK EL A tiszavasvári TÜZÉP-te- lepen augusztus 19-én parket­tát vásároltam, azaz inkább csak szerettem volna. Az tör­tént ugyanis, hogy annak rendje-módja szerint kifizet­tem a pénztárnál a parketta árát, s a számlával a zsebem­ben megkerestem az árukia­dót. Bejelentettem, hogy fu­varost keresek, és rövidesen visszajövök az áruért. Meg­nyugtatott a telep dolgozója, ráírja a parkettára, hogy „el­adva”. Két óra múlva amikor visszamentem a fuvarossal, a parkettámnak már csak a hűlt helyét találtam. Mint ki­derült, mégegyszer eladták. Engem pedig megnyugtattak, hogy a számlát megsemmisí­tik és tovább magyarázták a bizonyítványukat, amivel egyáltalán nem enyhítették bosszúságomat, ugyanis ne­kem a parkettára volt szük­ségem. Azóta is azon gondol­kodom; milyen munkafegye­lem uralkodhat ott, ahol egy árut kétszer is eladnak — jegyzi meg levelében Rácz Sándor, Tiszavasvári, Petőfi út 76. szám alatti lakos. TAJÉKOZTATAS Augusztus 19-én fél négy­kor a Szarvas utcai kenyér­boltban szerettünk volna vá­sárolni, munkából hazame­net — olvastuk a Kölcsey, Tompa Mihály, Vécsey, vala­mint a Toldi utcai háziasszo­nyok levelében. Sajnos zárt ajtó fogadott bennünket, de reménykedtünk, hogy majd kinyit, hiszen az ajtóra ki­függesztett tábla szerint, pén­teken fél négytől fél hétig nyitva kellett volna tartania az üzletnek. Sajnos ezen a pénteken nem így volt. A bolt — a többitől eltérően — szombati rendhez tartotta magát. Vajon miért, és ha már így volt, erről miért nem tájékoztatták a vásárló­kat. Több figyelmet vártunk volna a sütőipari vállalattól. KÉPESLAP — Te Jenő, igazi bűvész vagy! Kisvárdai képeslap­pal ...? (Kiss Ernő rajza) Szabadságunkat ebben az évben szülőhelyünkön Kis­várdán, illetve Kékesén töl­töttük. Tudtuk, hogy Kisvár- da rendkívül sokat fejlődött az utóbbi években, s ebben nem is csalódtunk. Ragyogó­an épül, szépül. Bővelkedik látnivalókban. Gyönyörű a vár, és annak környéke, szép és modern a strandja. Egy­szóval lenne mit propagálni, de sajnos ottjártunkkor még egy levelezőlapot sem tud­tunk venni, amellyel ismerő­seinknek valamelyest bemu­tathattuk volna az időközben várossá lett Kisvárdát. Jó lenne, ha az illetékesek erre is gondolnának, mert szinte hihetetlennek tűnt, hogy sem az állomáson, sem a trafik­ban, sem pedig a papírbolt­ban nem volt egyetlen képes­lap — teszi szóvá levelében Főző Sándorné, Budapest, Pozsonyi út 6'c szám alatti lakos. rókák a kertben Az utóbbi időben környé­künkön elszaporodtak a ró­kák — panaszolják levelük­ben Geszteréd-Nyiritag lakói. Már kértük a községi taná­csot, hogy mozgósítsák a vadőröket, ugyanis a „hívat­lan vendégek” kertjeinkbe is bemerészkednek, és a barom­fiállományunkat dézsmálják. Sürgős intézkedésre lenne szükség, ugyanis a féktelen ragadozók napról napra több kárt tesznek. Szerkesztői üzenetek özv. Czibusák Józsefné nyírteleki, Spáncz Imréné fényeslitkei, Tóth András nyíregyházi lakosoknak le­vélben válaszoltunk. Tóth József eperjeskei, Szabó Adolf nagyhalászi, Tóth József kótaji, Mezei Ferencné gávavencsellői, Papp Róza csengeri, Pitlik Istvánná tiszateleki, Petris Andrásné nyíregyházi, Szél- pál István tiszavasvári, özv. Ésik Jánosné nyíregy­házi, Pál Ferenc nyírkará­szi, Dolgos János nyíregy­házi, Hegyes Ferencné bal- kányi, Nagy György keme- csei, Novák Istvánná anar- csi, Ragány János gégényi, Zárrtbó Istvánná debreceni, Gyülvészi Tamásné nyír­egyházi, Jakab Gusztáváé nyíregyházi és Nagy János­né máriapócsi olvasóink ügyében az illetékesek se­gítségét kértük. Berencsi Andrásné nagy­halászi lakost a társadalom- biztosítási igazgatóság érte­sítette, hogy a termelőszö­vetkezeti tagot — ha a kö­zös munkavégzés közben üzemi baleset éri — balese­ti táppénz illeti meg, mely az igazgatóságtól jár. A bal­eseti táppénz elbírálásához a sérült keresetét kell kö­zölni, mégpedig a sérülést megelőző 12 hónapra vo­natkozóan. Nagy György csengerúj- falui olvasónkat az OTP megyei igazgatósága többek között arról is tájékoztatta, hogy új családi ház építé­sére Csengerújfalu község­ben maximálisan 90 000 fo­rint összegű állami hitelt engedélyezhetnek. Ennek előfeltétele azonban az, hogy e hitel és a lakás be­kerülési költsége közötti különbséggel az építtetőnek rendelkeznie kell, mert csak így biztosított a lakóépület zavartalan befejezése. Kiss Istvánná tiszabezdé- di lakost levélben értesítet­te a társadalombiztosítási igazgatóság betegségi ellá­tási osztálya, hogy egy éves­nél idősebb, de három éves­nél fiatalabb gyermek ápo­lása címén évenként és gyermekenként 60 napon át jogosult gyermekápolási táp­pénzre. Három évesnél idő­sebb, de hat évesnél fiata­labb gyermek ápolása ese­tén évenként és gyerme­kenként 30 nap, egyedül­álló személy ez utóbbi eset­ben is 60 napig jogosult gyermekápolási táppénzre. Az egy évet a gyermek, vagy gyermekek születési évén belül kell számítani. MIÉRT? Augusztus 14-én 19,30-kor a 7-es autóbuszra — a SZÁ- ÉV munkásszállójával szem­beni megállóban — két 15— 17 év körüli diáklány szállt fel. Erről nem is kellene írni, amire azonban kénytelen volt az utazóközönség odafigyelni az az volt, hogy sehol egy le-, illetve felszálló és az autó­busz mégsem indult el. A motor járt tehát, még arra sem gondolhattunk, hogy mű­szaki hiba történt. Néhány perc elteltével majd hátraszól a fiatal buszvezető és tudatja a lányokkal, hogy le kell szállniuk, mert különben nem indul tovább. A fiatalok jog­gal kérdezték — nem kis za­varukban, hogy „miért”? Hi­szen fizettek, ha csak nem az volt a baj, hogy pénzük kö­zött akadt két ötven filléres is. Remélem ezért senkit sem szállítanak le az autóbuszról? Akkor mégis mivel magya­rázható az előbb említett eset? — jegyzi meg levelében Z. M. nyíregyházi olvasónk. II bér­beszámításról Krasznai Ákos olvasónk 1973-ban örökölt egy több laká­sos házasbelsőségi ingatlant, s ebben az ingatlanban két bérlő lakott. Az egyik bérlő elköltözése következtében olvasónk is be tudott költözni a lakásba és az édesapja után maradt ira­tok, valamint a bérlővel történt tárgyalások eredményekép­pen tisztázták azt, hogy a visszamaradt bérlőnek mi tartozik a bérleményéhez. Ennek eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a bérlő bérleményéhez tartozik az udvar hátsó részén lévő gazdasági épület, amely valamikor istálló is volt, sőt azt is tisztázták, hogy olvasónk édesapja ezt később adta bérbe és ezért a bérlő külön 40 forint bért fizetett a lakás­bérleten felül. Ez az épület meglehetősen régi volt már, évekkel ezelőtt javításra, felújításra szorult volna, ez azonban nem történt meg, mert a tulajdonosoknak az volt a terve, hogy ezt az épületet le fogják bontani. Ez év februárjában az épület már nagyon megrongálódott, s teteje beszakadt, ezért olvasónk bontási engedélyt kért az épületre, amit meg is kapott, de a bérlő ezt teljesen figyelmen kívül hagyta és saját költségén a gazdasági épületet helyreállíttatta és ezt követően kérelmet adott be az építési hatósághoz, hogy a bontási engedélyt von­ják vissza. A munkálatok befejezésével egyidejűleg a bérlő megtagadta a bérfizetést is, közölve, hogy azért nem fizeti a lakbért, mert beszámítja az általa végzett munkák ellen­értékét. Olvasónk ezt nem volt hajlandó elfogadni, írásban felszólította a lakbér fizetésére, amire egy viszontfelszólítást kapott, hogy egy összegben fizessen meg 13 870 forintot, mert ennyibe került a gazdasági épület kijavítása. A felszólításban a lakásrendeletre hivatkozott a bérlő, külön hangsúlyozva azt, hogy az állagmegóvás és karbantartási munkák a bérbeadó kötelessége és miután azt elmulasztotta, a bérlőnek jogában van a bérbeadó költségére ezeket a munkálatokat elvégez­tetni és beszámítani a lakbérbe, sőt egy összegben is követel­heti a renoválási költséget. A kérdés most az, hogy valóban van-e a bérlőnek ilyen beszámítási joga az adott esetben, különös tekintettel arra is, hogy a bérbeadónak a gazdasági épületre már bontási en­gedélye is volt. Mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy a konkrét ügyre nem az 1/1971. sz. kormányrendelet, vagyis a lakásrendelet az irányadó, hanem az 1 1972. sz. kormány- rendelet, amely szabályozza a nem lakás céljára szolgáló he­lyiségek bérletét. A fentiekből kitűnik, hogy a gazdasági épü­letre a bérleti szerződés később jött létre, azért külön bért fizet a bérlő, tehát ilyen körülmények között nem lakásról van szó és éppen ezért a szabályok is eltérnek. Nem vitás az, hogy van mód és lehetőség arra, hogy a bérlő a nem lakás céljára szolgáló helyiséget felújítsa, ha arra szükség van és ennek feltételeit a fent írt rendelet 11. §-a részletesen szabá­lyozza. Anélkül, hogy az összes szempontokat felsorolnánk, ki kell emelni, hogy a bérlő a nem lakás céljára szolgáló ro­mos helyiséget csak a bérbeadó előzetes hozzájárulásával és hatósági engedéllyel állíthatja helyre. Ha e két feltétel meg­van, akkor a bekerülési költség 75 százalékát beszámíthatja a bérleti díjba. A jelen esetben azonban olvasónk nem já­rult hozzá a felújításhoz, sőt ilyen kérés nem is történt és a felújításhoz hatósági engedély sem volt. Hatósági engedély a bontásra volt, mert a hatóság megítélése szerint is az épü­let -már gazdaságosan nem volt felújítható és ezért annak le­bontása indokolt. Mindezek alapján olvasónk jogosan kéri a felújított épület után a bérleti díjat, sőt kezdeményezhet el­járást, hogy rendeljék el az engedély nélkül felújított épület lebontását, a viszontkövetelésnek pedig a bérlő részéről sem­miféle alapja nincs. Dr. Juhász Barnabás Áz illetékes J válaszolf TAXI ÉS CSOMAG „Taxi és csomag” címmel megjelent cikkükben szóvá tették, hogy egyik gépkocsi- vezetőnk nem vállalta a fu­vart, mert az utasnak több csomagja volt. A panaszbeje­lentés alapján a gépkocsi ve­zetőjét figyelmeztettük, és felhívtuk figyelmét, hogy a későbbiekben az utazni kívá­nókkal szemben udvarias és segítőkész magatartást tanú­sítson. A történtekért az érin­tett utas szíves elnézését kérjük. DIVAT Augusztus 4-én „Divat” címmel — vállalatunkat érin­tő cikkel kapcsolatosan — gépkocsivezetőnket meghall­gattuk, aki nem fogadta el azt az állítást, hogy ő durva hangnemben beszélt az utas­sal. Egyébként figyelmeztet­tük, hogy az aprópénzt min­den esetben köteles elfogad­ni. A cikkben említett eset mi­att egy havi helyijárati pót­lékot megvontunk a gépko­csivezetőtől. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza NEM ÉG Az augusztus 17-i Fórum rovatban „Nem ég” címmel Napkor község közvilágításá­val kapcsolatosan jelent meg észrevétel. A községi tanács­nál lévő hibabejelentő könyv­ben szereplő bejegyzések alapján a baktalórántházi ki- rendeltségünk dolgozói — a községlátogatások során — a hibát minden esetben elhárí­tották. A cikkben jelzett hi­báról azonban nem tudtak, de az újságban megjelent észrevétel alapján a Lenin utcában négy izzót kicserél­tek. Ezúton is kérjük a köz­ség lakosságát, hogy a közvi­lágítással kapcsolatos észre­vételeiket vagy a tanácsnál lévő hibabejelentő könyvbe jegyezzék be, vagy a kiren­deltségünkön jelentsék be. TITÄSZ nyíregyházi üzemigazgatósága

Next

/
Thumbnails
Contents