Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-31 / 204. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. augusztus 31. MA HARMINC ÉVE „...komoly lépés történt előre...” Ai 1947-os választások sajtóvisszhangjából □ Szabad Nép (Révai Jó­zsef vezércikke, 1947. július 6.) már a válasz­tási harcok kezdetén figyel­meztet: „Nem szabad, hogy a választási küzdelmet a de­mokratikus pártok egymás­sal való versengése dominál­ja, mert ha igen, akkor a vá­lasztási versengés a dolgok logikája folytán egymás túl- licitálására, szennykonkur- renciára, demagógiára, a de­mokratikus közérdek háttér­be szorulására vezetne, és egy ilyen szennykonkurren- cia gazdaságilag is, politikai­lag is komoly réseket ütne fiatal demokráciánk alapjain. A választási versengés köz­ben sem szabad megfeled­kezni a kormányzópártok kö­zös felelősségéről...” A választásokon a koalíció­ba tömörült kommunista, szociáldemokrata, kisgazda- és parasztpárton kívül hat ellenzéki párt is indult; á Polgári Demokrata Párt, a Magyar Radikális Párt, a Független Magyar Demokra­ta (Balogh) Párt, a Magyar Függetlenségi (Pfeiffer) Párt, a Keresztény Női Tábor és a Demokratikus Néppárt, amelyet Barankovics veze­tett. Programjuk tömören ki­fejezhető: a Függetlenségi Front'tételeinek tagadása. Áttekintve a korabeli saj­tót, ismerve a választási had­járat végső kimenetelét, el­mondhatjuk: a népi demok­rácia leghatározottabban fel­lépő ellenfele a kisgazdapárt­ból kizárt, hosszabb ideig párton kívüli Pfeiffer Zoltán vezetése alatt álló legszélső­ségesebb ellenzéki párt, a Ma­gyar Függetlenségi Párt volt. Szemben állt a kormány egész politikájával. Ezt írták választási zászló­jukra: „Végső célkitűzésünk a tiszta demokrácia. Féle­lemtől és nélkülözéstől men­tes életet mindenki számára! A magántulajdon nevében, a vallás szabad gyakorlásának teljes biztosításáért!” Programadó újságukból, az Ellenzékből az is kitűnik, hogy a Pfeiffer-párt a kapi­talizmus korlátozás nélküli támogatását, az államosítások megszüntetését hirdette. Kö­vetelték még a népbírósági rendszer megszüntetését, a politikai rendőrség hatáskö­rének szűkítését és a B-listá- zás „maradéktalan revízió­ját”. A másik számottevő ellen­zéki tényező a Demokrata Néppárt lett. Katolikus egy­házi színezettel lépett fel a választásokon. (Hazánk, 1947. augusztus 2.) A párt vezére, Barankovics, tudta, hogy az ellenzéki pártok közül az ke­rül ki győztesen, amelyik a katolikus egyház abszolút tá­mogatását élvezi. Mindszenty és az egyházi körök elsősor­ban a Demokrata Néppártot támogatták a választások ide­jén. Vidéken elsősorban a KÁLÓT vezéregyéniségei, va­lamint a volt jobboldali kis­gazdák jutottak a pártban döntő szerephez. Választási jelszavukat slágerversiké- ben fejezték ki: „Lendülj ke­reszt a magosba, keresztet a hatosba!” A további négy ellenzéki párt közül még a Független Magyar Demokrata (Balogh) Párt szerepelt gyakrabban a korabeli újságok hasábjain. Ezt a pártot a legkülönfélébb politikai utat megjárt közéle­ti személyiségek tákolták össze a választások küszöbén. Ide gyülekezett az akkor már feloszlatott, eredetileg szin­tén a Kisgazdapártból kivált Sulyok-párti képviselők egy csoportja és a megújult Kis­gazdapártból kiszorult jobb­oldali képviselők egy része is. A másik három ellenzéki párt a felfokozott választási harcban szinte alig jutott szóhoz, a Keresztény Női Tá­bor például csupán röplapo­kon próbálkozott toborozni választásra jogosult híveket. A választási harcok fi­nisében a kommunista párt központi lapja, a Szabad Nép , amely ebben az idő­ben már az ország legna­gyobb politikai napilapja volt (hétköznap 110 ezer, va­sárnap 160 ezer példányban jelent meg), az ellenzéki pár­tokra és természetes szövet­ségesükre, a rémhírterjesz­tőkre irányította az össztüzet. Pfeifferék már idézett vá­lasztási jelszavára utalva a Szabad Nép felteszi a kér­dést: „Ki éljen félelem nél­kül?” „Azt a félelemnélküliséget, amit ezek az urak visszahoz­ni szeretnének, a tízezer hol­das birtokok parkjaiban lakó földesurak félelemnélkülisé­gét, vagy a bányabárók ret­tenthetetlent bátorságát negy­venezer csendőr szuronya őrizte — szögezi le a lap. — A néhány ezer kastély vagy villa lakóinak félelemnélküli­sége hárommillió magyar ál­landó rémületét, s a másik hárommillió nyugtalanságát és bizonytalanságát jelentet­te. Pfeiffer és társai mögött felrémlik az összeesküvők, a gyújtogatok alakja. Ott sötét­lenek a hazaáruló politiku­sok, a már megszököttek és a még itthon levők, akik ké­szülnek eladni az országot...” Augusztus 5-én a Szabad Nép csaknem egész oldalas riportot közöl Fehér Klára tollából: „Beléptem mind a négybe!” Vagyis néhány fo­rint ellenében — egy délelőtt belépett mind a négy ellen­zéki pártba. Mindegyik kép­viselője biztosította az újság­írót arról, hogy saját pártja „teremti meg egyedül a sza­bad, keresztény, 'magyar éle­tet”. Miközben a polgári sajtó oldalokon át borzalmas gyil­kosságokban „vájkált”, a kommunista párt központi lapjának munkatársai felde­rítették: a tőkések hogyan emelik az árakat, hogyan próbálják szabotálni a há­roméves terv beruházásait, mit tesznek a körzeti párt- szervezetek a magukra ma­radt, idős emberek, a na­gyobb családok gondjainak enyhítése érdekében. Ami a Szabolcsban is láb­ra kapott rémhíreket illeti: a Nyíregyházán megjelenő Magyar Nép több alkalommal megírja, hogy a rágalmazás és a hazugság azoknak a fegyvertárából kerül elő, akik nem a munkájukkal, nemei­ért eredményeikkel, szándé­kaik tisztaságával, hanem ol­csó választási trükkökkel igyekeznek megszerezni a nép rokonszenvét. A legsandább rágalom az volt: ha a kommunisták ura­lomra kerülnek, közös vályú­ból, csajkával fogják etetni a népet. A Magyar Nép min­den alkalmat megragadott, hogy ezt a rágalmat vissza­verje. Augusztus 28-án belső vezércikket közöl a lap Saj- ben András nyíregyházi új­gazda tollából, amelyben így figyelmezteti szabolcsi pa­raszttársait: „ ... ha embersé­ges életet akarsz élni, ha nem akarsz az ingyenélő naplo- pókra dolgozni, akkor ne hagyd magad félrevezetni és szavazz az érted küzdő Ma­gyar Kommunista Pártra...” Számos választási gyűlésen elhangzott; a vád: „A kom­munisták a család és a vallás ellenségei!” Az ilyen vádak ellen csak tények­kel lehetett védekezni. A legkézzelfoghatóbb érvet au­gusztus 31-én a választások reggelén közölte a párt lap­ja: „Számszerűen pártunk befolyása abban nyilvánul meg, hogy augusztusban száz­ezer új tagot nyertünk. Ezek­nek az új párttagoknak jelen­tékeny része más pártokból jött át hozzánk, miután a vá­lasztási küzdelem során ösz- szehasonlították a különböző pártok teljesítményeit. A be­lépők majdnem fele asszony: ez mutatja, hogy már nem hiszik el azokat a rágalma­kat, hogy a kommunista párt a család, a vallás és a haza ellen van ...” Az 1947. augusztus 31-i or­szággyűlési választásokon a lakosság többsége a koalíció programja mögött sorakozott fel. Ezzel mintegy véglegessé váltak az év folyamán foga­natosított rendszabályok: az államigazgatás személyi állo­mányának részleges felfrissí­tése, a hároméves terv indí­tásakor megvalósított további tőkekorlátozó törvények és a burzsoázia rovására végre­hajtott adó-, ár- és bérügyi intézkedések. A szavazók többsége egyetértett a kor­mány politikájával: a koalí­ciós pártszövetség a szavaza­tok 60,1 százalékával a par­lamenti mandátumok 66 szá­zalékát nyerte el. A választások eredményei­nek tehát — az előzőkhöz képest — első jellegzetes vo­nása: a kommunista párt előretörése. Szabad Nép (1947. szeptember 3.) leszö­gezte: az 1945-ös vá­lasztásokhoz képest komoly lépés történt előre. Nőtt a baloldali pártokra leadott szavazatok száma. A jobbol­dali, reakciós ellenzék nagy­részt kiszorult a koalíció­ból ... Az Ország első pártja a Magyar Kommunista Párt lett, amely szinte egyenlete­sen erősödött minden válasz­tókerületben, az egész - or­szágban. A kommunista párt előretörése azt bizonyítja, hogy a demokrácia gyökerei a népben izmosodnak...” Kőszegi Frigyes 0 r • •• I líarminc évvel ezelőtt, 1947. I p | augusztus 31-re írták ki a fel- farad szabadulás utáni második or­szággyűlési választásokat. A kommu­nista párt pozíciói 1945 óta Szabolcs­ban és a szatmári részeken is jelen­tősen erősödtek. 1946 tavaszán meg­történt a közigazgatás megtisztítása. A kommunisták kezdeményezésére megszűnt az infláció, megszületett a jó pénz, a forint. A választási küzdelem hajráját me­gyei kommunista aktívaülés vezette be. Nyíregyházán július 11-én, Máté­szalkán pedig július 13-án tartották. Megvitatták a követendő taktikai módszereket és azokat a tennivaló­kat, amelyekkel a kommunista párt győzelmét biztosítani lehet. A párt a leghatásosabb és legfontosabb mód­szernek az egyéni agitációt tartotta. „A választási küzdelmet csak úgy nyerhetjük meg, ha minden erőnket mozgósítjuk. A győzelmet ingyen nem adják. Semmiféle választási fo­gással a csatát megnyerni nem lehet. Az egyéni agitáció az a fegyver, amely a választási győzelmet bizto­síthatja” — fogalmazódott meg az ak­tívaüléseken. Az agitátorok felkészítésére mind­két megyében 6 napos agitátorképző iskolákat szerveztek. Szabolcsban például 250 főt képeztek ki ezeken az iskolákon. Az egyéni agitáció mellett a gyűlések sorozatát tartották. Min­den községben általában két népgyű­lésen ismertették a párt politikáját és célkitűzéseit. Emellett a párt tö­rekedett arra is, hogy a választási bizottságokban minél több pozíciót megszerezzen. Szabolcs megyében a 464 bizottságból 205-ben az elnök, 125-ben az alelnök, 144-ben pedig a jegyző volt kommunista. Szatmár megyében a 210 bizottságból 83-ban az elnök, 64-ben a jegyző, 36-ban pe­dig az alelnök szintén kommunista volt. Az előkészületekben ez lénye­ges erőt jelentett a párt részére. A választási küzdelemben minden párt nagy lendülettel és ambícióval indult, noha az esélyek nagyon is kü­lönbözőek voltak. A reakció is min­dent elkövetett annak érdekében, hogy a szavazók többségét megnyer­je. Újra elővették a csajka- és kolhoz­mesét, nyílt kommunistaellenes pro­pagandát folytattak. Még a választá­si szövetségben induló pártok is több esetben erős antibolsevista hangot ütöttek meg. A küzdelemben nem eléggé vették figyelembe a koalíciós partnerek érdekeit. Felújultak a régi kortesmódszerek. A kisgazdapárt lényegében az el­lenzék szerepét töltötte be. Az SZDP jobboldala is erős kommunistaelle­Pártok Kommunista párt Szociáldemokrata párt Kisgazdapárt Parasztpárt Barankovics Balogh-párt Választókerületre vetítve a négy koalíciós párt megkapta a szavazatok 65,8 százalékát, amely 5 százalékkal volt magasabb az országos átlagnál. Feltűnő azonban a Barankovics-párt előretörése Szabolcsban. Ennek oka, hogy a megyei pártvezetés lebecsül­nességet tanúsított. Nem_ véletlen, hogy augusztus 7-én Nyíregyházán a két párt, MKP és SZDP megyei ve­zetői egyezményt kötöttek a „kilen­gések megszüntetésére és a további együttműködés megjavítására”. A gyakorlatban azonban ez nem való­sult meg teljes egészében. Hiba volt, hogy a kommunista párt túlzottan a koalíciós ellenfelekre irányította a tüzet és- nem figyelt fel időben a Barankovics-féle reakciós demokrata néppárt tevékenységére. Ez különö­sen Szabolcsban kellemetlen megle­petést hozott. A választásokon a szabolcs-szat- már—beregi választókerületben 8 párt indult. Itt most csak a jelentő­sebb pártok eredményeit ismertetjük százalékos arányban az országos ered­ményekkel együtt: Szabolcs Szatmár Országos 15,5 15,4 22,2 5,8 7,3 14,6 12,5 40,­15,1 14,7 20,5 8,7 28,2 6,9 16,1 10,4 4­5,1 te Barankovicsékat, amely szinte az utolsó napon kapcsolt rá az agitá- cióra, a lelkek „meggyúrására”. A templomokban hangosan suttogták: „szavazz a 6-os kockára”. A papság a házaknál is agitálta híveit. Hiba volt, hogy a párt népnevelői túlzot­tan bíztak a győzelemben és az utol­só nap teljesen leálltak az agitáció- val. Ezt a reakció jól kihasználta. Az összeredményt értékelve igen jelentős volt mindkét megyében a kommunista párt előretörése. Az 1945-ös választásoknál Szabolcsban 9,8, Szatmárban pedig csak 7,6 szá­zalékot ért el a kommunista párt. Az 1947-es választásoknál a pártra sza­vazók száma lényegesen megnöveke­dett. A választókerületben a pártta­gok száma 30 ezer körül volt, a kom­munista pártra leadott szavazatok pedig meghaladták a 46 ezret. Nagy­halászban például 374 párttag mel­lett 1201, Nagyecseden pedig 184 párttag mellett 506 szavazatot kapott a párt. Hasonló eredmények több községben voltak. A párt erősödése elsősorban az újgazdák és a kispa- rasztok rétegeiben jelentkezett. Ez viszont azt jelentette, hogy a pa­rasztság közötti politikai munkát to­vább kell szélesíteni, nagyobb gon­dot fordítani a középparasztság meg­nyerésére. B álasztási eredmények alapján zabolcsban a kommunista árt a második, Szatmárban pedig a harmadik párt lett. Az vi­szont, hogy 'országosan az MKP ke­rült ki győztesen, itt is meghatároz­ta a párt politikai, társadalmi és gaz­dasági tevékenységének lehetőségeit. Tovább növekedett a párt befolyása A választási eredmények lehetővé tették, hogy nagyobb részt követeljen magának a megye irányításában. Az események végül is úgy alakultak, hogy 1947 végére mindkét megyében a legjelentősebb politikai tényező a kommunista párt lett. Filep János Aczél György köszöntése Aczél Györgyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ját, a Minisztertanács elnök- helyettesét több évtizedes munkásmozgalmi tevékeny­ségének és a szocialista tár­sadalom építésében szerzett kiemelkedő érdemeinek elis­meréseként — hatvanadik születésnapja alkalmából — az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Érdemrend­jével tüntette ki. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ad­ta át. Jelen volt Kádár Já­nos, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Óvári Miklós, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Ta­nács titkára. A kitüntetés átadása után az MSZMP Politikai Bizott­sága ebédet adott Aczél György tiszteletére, amelyen részt vettek a Politikai Bi­zottság tagjai, a Központi Bi­zottság titkárai, valamint Brutyó János, a Központi El­lenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság nevében Kádár János köszöntötte Aczél Györgyöt. Gyenes András fogadta Romesh Chandrát Romesh Chandrát, a Béke­világtanács elnökét — aki az Országos Béketanács meghí­vására tartózkodik hazánk­ban — kedden fogadta Gye­nes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Be- recz János és Jakab Sándor, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak osztályvezetője. A talál­kozón megbeszélést folytattak a nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről, a neutron- bomba elleni világméretű til­takozási akcióról, a nemzet­közi békemozgalom soron lé­vő feladatairól. Pahlavl elutazott Prágából Kedden befejeződött Mo­hammad Reza Pahlavi iráni sah hivatalos csehszlovákiai látogatása. A zárótárgyaláso­kat kedden délelőtt tartották meg a prágai várban. A ba­rátság és kölcsönös megértés légkörében lezajlott megbe­szélésen — amint erre a kö­zösen elfogadott záróközle­mény is rámutat — a felek megállapították, hogy a láto­gatás, a tárgyalások és azok eredményei hozzájárulnak a csehszlovák—iráni kapcsola­tok és együttműködés továb­bi fejlesztéséhez. Mohammad Reza Pahlavi, felesége és kí­séretük a ) .éső délelőtti órák­ban elutazott Prágából. Fild körüli pályáo a Vertikal -5 A Szovjetunió európai ré­széről kedden 500 kilométer magasságba felbocsájtották a Vertikal—5 geofizikai raké­tát, hogy tanulmányozzák a napkorong rövidhullámú ki­sugárzásait és a meteorré­szecskéket. Lengyelország, a Szovjetunió és Csehszlová­kia szakértői vettek részt a Vertikal—5 tudományos be­rendezésének szerelésében és a kísérletekben, valamint a rakéta felbocsájtásában. A kísérletben részt vevő orszá­gok tudományos szervezetei megkezdték a nyert informá­ciók feldolgozását.

Next

/
Thumbnails
Contents