Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

1977. augusztus 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A gondolkodás haszna KERESD MEG AZT A TERMÉKET, amelynek a gyártását érdemes korszerűsíte­ni, s amely fontos helyet foglal el a termékek sorrendjében. Végy hat szakembert a gyár mindeh részéből, s ültesd őket egy asztalhoz, hogy töprengjenek a gyártás módosításán. Adj mindehhez egy biztos módszert: az ér­tékelemzést. Segítsd a munkát rendszeres fi­gyelemmel, add meg hozzá a kellő szakmai támogatást. Ha e recept előírásait betartod, akkor több milliós megtakarítást érhetsz el. Egyszerűsítve ennyi lenne annak a törté­nete, hogy a Nyíregyházi Konzervgyárban alakult munkacsoport részt vett az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által hirdetett értékelemzési pályázaton. A tanulmány cí­me: a sűrített almalégyártás rendszerének korszerűsítése értékelemzéssel. Az elismerés: a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium 3. díja. A gyár haszna: több, mint 4 millió forintos megtakarítás egyetlen sze­zonban. Maga az értékelemzés nem újkeletű fo­galom a közgazdaságtanban. Használata vi­szont csak az utóbbi időben került előtérbe. Ez a módszer jóformán csak szellemi munka révén, a gyártási technológia felülvizsgálatá­val, a ráfordítási költségek elemzésével, több variációból a legjobb kiválasztásával hoz kézzelfogható gazdasági eredményeket. Gya­korlat, hogy különböző szakterületek képvi­selői — a konzervgyárban például szervező, üzemvezető, munkaügyekkel foglalkozó, hi­giénikus, áruátvevő és tervező — alkot egy munkacsoportot, elterjedt idegen szóval egy team-et. Ennek a team-nek a célja, hogy egy adott feladatot komplex módon vizsgáljon, tegyen javaslatot a megoldásra. Vagyis nem a munkát osztják fel egymás között részterü­letekre, hanem ki-ki a maga tudását haszno­sítva a közös munka során gazdagítja a má­sik ismereteit, ad hasznos javaslatot a közös cél érdekében. — Egyéves közös munka eredménye a ta­nulmány — mondja dr. Kemenesi Tiborné, a munkacsoport vezetője. — A napi féladatok elvégzése melle’ t, többletmunkaként vettünk részt a team-ben. AZ ORSZÁGBAN 112 VÄLLALAT je­lentkezett a pályázatra, az értékelésnél csakis azokat a munkákat vették figyelembe, ame­lyeknél a vállalat vezetője bevezetésre elfo­gadta a javaslatot. A szakemberekből álló zsűri egyaránt vizsgálta a megvalósíthatósá­got, a hatékonyságot és gazdaságosságot, va­lamint a műszaki színvonalat. A konzervgyárban kezdettől fogva támo­gatták a vezetők az értékelemzésben részt vevők munkáját. Segítséget kaptak a Kon­zervipari Kutató Intézettől, de támogatta munkájukat az egyik legnagyobb felvásárló és exportáló, a HUNGAROFRUCT is. A mód­szer azért is figyelemre méltó, mert a megye adja az ország almatermésének nagy részét, s a sűrített almalégyártással éppen az ex­portra, vagy belföldi felhasználásra nem ke­rülő gyengébb minőségű almából lehet nyer­ni a külföldi piacokon keresett sűrítményt. A munkacsoport ezért olyan javaslatot dolgo­zott ki, amelyik maximálisan igyekszik ki­elégíteni a vásárlók igényeit, ugyanakkor gazdaságosabb gyártást eredményez. AZ ELEMZÉS KOMPLEX VOLTAT BI­ZONYÍTJA, hogy a javaslatok között egy­aránt szerepelnek tárolási javaslatok, mű­szaki megoldások, de még az elhelyezésre szóló ötletek is. Az értékelemzést felülvizs­gálták a gyár vezető szakemberei, mielőtt az országos zsűri elé bocsájtották volna. Itt már a bevezetés lehetőségeit — anyagi, gé­pi, beszerzési stb. — is megnézték, hiszen a pályázatnak csak akkor van értelme, ha a gyakorlat bizonyítja a hasznát. A gyártást az idei szezonban kezdik meg az értékelemzés­ben javasoltak alapján. A munkacsoport a bevezetésben közreműködik, mint újítás sze­repel a javaslat megvalósítása a gyárban. A konzervgyári példa azt bizonyítja, hogy érdemes a legújabb módszereket alkal­mazni. Az értékelemzésben részt vevők meg­kapták mind az anyagi, mind az erkölcsi el­ismerést munkájukért. Ám ami ennél fonto­sabb, a gyár különösebb beruházás nélkül többleteredményt érhet el. Ráadásul a nyers­anyag-felhasználásban is megtakarítást ér­nek el, a javasolt módszerrel kevesebb munkásra van szükség. Lányi Botond A népművészet szeretete Negyedszázad egy munkahelyen liWi lunka nélkül nem tud- IkjJ tam volna elképzelni !■■■ az életemet... — Sok­szor a család sem számí­tott ... — Gyakran jártunk haza éjfélkor... Ezek a folytatást kívánó mondatok három munkásasz- szonnyal lezajlott beszélgetés során hangzottak el. Ök hár­man, együtt ünnepeltek a Nyíregyházi Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezettel az idén. Nem keve­sebbet, mint 25 szorgos és ne­héz munkával eltöltött évet. Csak azt sajnálták, hogy az ünnepségen az első sorban mindössze heten ültek „hu­szonöt évesek”. Ketten közülük — Somogyi Sándorné és Szegesvári Jó- zsefné — még ma is dolgo­zik. Kitka Jánosné az idén kezdte el nyugdíjaséveit. Er­re a beszélgetésre jött el elő­ször a szövetkezetbe nyug­díjba vonulása óta, mert „tudja, könnyen elsírom ma­gam”. — A huszonöt év olyan gyorsan eltelt, hogy alig vet­tük észre — mondja Somogyi Sándorné — aki 12 éves kora óta dolgozik. — Eleinte egy nagy családias közösség volt a mienk. Mindössze nyolcva- nan voltunk a szövetkezet­ben. A családias légkör las­san felbomlott, az emberek kicserélődtek és egyre többen jöttek. Ma már ötszázan va­gyunk itt a központban. A leghűségesebbek azok voltak, akik pár évvel utánunk ér­keztek. Közülük sokan 20 éve a háziipari munkásnői. Gon­dunk inkább az utóbbi évek­ben végzett fiatalokkal van, mert sokan pár száz forint­tal több fizetésért könnyen odébbállnak. Nem érzik ma­gukénak a szövetkezetét. Nem is érezhetik úgy, mint Somogyiné, aki a népművé­szet szeretetével nőtt fel, a bemintázásokat itt kezdte el. A régi motívumok olyan sok variációs lehetőséget adnak számára, hogy csak győzze a munkát. Egy motívumból ezerféle térítőt, futót, garni­túrát varázsolhat, hogy az­után elképzeléseit a bedolgo­zók megvalósíthassák. A Kis Jankó Bori-pályázatra és a különböző kiállításokra ké­szülés mind, mind külön iz­galmat és sikert jelentenek. De nemcsak a népművészet szeretete tartotta egy helyen ezt a három asszonyt. Szepes- vári József né és Kitka János­né a szövetkezet építéséről, fejlődéséről beszél. — A jelenlegi épület „hon­foglalását” a vasasoktól mi hajtottuk végre. Munka előtt sokszor takarítottunk ki, fű­töttünk be, s tettük munkára alkalmassá az elhanyagolt épületet. De megküzdöttünk a régi, kézzel hajtható kötő­gépekkel, a parazsas vasa­lókkal és a mosóteknőkkel. Egyik napról a másikra a megszokottól egészen más ter­méket kezdtünk gyártani, mert a kevés létszámú szö­vetkezet sokféle termék elké­szítését vállalta. Ha valaki kiesett a munkából, nekünk kellett pótolni. így lett Kitkáné nem egy­szer részlegvezető, sőt a szö­vetkezet megbízott elnöke is pár hónapig. Örökre emléke­zetes marad számukra az el­ső félautomata kötőgépek megérkezése, munkába állítá­sa, a korszerű gőzvasaló, az automata mosógép munkája. Ma már, ha hirtelen rákérde­zünk, meg sem tudják mon­dani a modern berendezések számát. A sok és felelősség- teljes munka mellett nem maradt idejük a családra, a pihenésre. Somogyiné a 25 év alatt egyszer sem volt táp­pénzen, pedig nemegyszer otthon maradhatott volna. Ügy formálták kis közösségü­ket, hogy a szórakozást is megtalálják az üzem falai kö­zött. Báloztak, kirándultak, vetélkedtek egymással. A z elmúlt évek egyikük életében sem teltek el nyomtalanul. Kitka Já­nosné jól megérdemelt pihe­nését tölti, s most újra kezé­be vette a főzőkanalat. De már azon gondolkodik, hogy hamarosan visszajön a szö­vetkezetbe. Somogyi Sándor­né és Szepesvári József né még jó pár év végi hajrát fog megélni és gyorsan ki­szállítandó exportot elkészí­teni a háziipari szövetkezet­ben a nyugdíjba vonulásig. B. J. ÉPÍTŐK KÖZÖTT Fölöttük a messze ég... — Ez lesz a hetedik emelet — mutat az ég felé meredő vasbordákra Berencsi László, a SZÁÉV szocialista brigád­jának a vezetője. Alattunk a Búza téri piac nyüzsgő forga­taga, fölöttünk a végtelenül messze ég. Egyetlen felhő sem takarja a napot, itt fent még sincs meleg. A falak kö­zött halkan fütyörészik a szél, belemar a perlitbe, s széthin­ti a város fölött. — A fogai­mat is ez az örökös huzat tet­te tönkre — mondja a brigád­vezető — mert itt állandóan fúj a szél. Most éppen Berencsi Mik­lós hosszú, lányosán göndörö­dő haját lobogtatja, aki egy létrán kapaszkodott fel a zsa­luk tetejéig, ahol egy csavar­ral bajlódik. Megszokták a magasságot — Ki lépnének ezek a fia­talok akár a puszta levegőbe is, nem félnek az ördögtől sem — néz a brigádvezető a fiatalabb Berencsire. — Meg­szokták már a magasságot, évek óta ilyen, tízszintes la­kásokat építünk. Legutóbb a Sóstói úton emelkedő három, kilenceme- letes ház építését fejezte be n brigád, nemrég jöttek át ide az Árok utcára. De itt sem so­káig maradnák már, szeptem­ber végére befejezik a szere­lési munkákat. S most éppen ez a legnagyobb gondja a bri­gádnak. Ugyanis attól félnek, ha itt befejezik a munkát, a brigádtagokat különböző mun­kahelyekre vezényelik, s ez menthetetlenül azzal jár, hogy szétszélednek. — Ha itt ezt a néhány régi földszintes épületet a tervek szerint idejében lebontanák, egy ideig még nem is lenne gond, hiszen azok helyére is egy ilyen épülettömb kerül majd, mint ahol most állunk — mondja Idrányi Gyula. — De számunkra ez sem a vég­leges megoldás. Mi ugyanis nem tudunk arról, hogy a városban most valahol is ilyen, alagútzsalús eljárással építenének lakást. Pedig kár lenne ezért a brigádért, na­gyon jól összerázódtunk ez alatt a néhány év alatt. Meg a magasság is összébb ková­csolt bennünket. Hajnalban kürtöl a Zsuk... Mellettünk, alig karnyúj­tásnyira hatalmas toronydaru vesztegel, két napja áll, el­romlott a fékje. Emiatt is bosszankodik a brigád, hiszen így kevesebb a pénzük. Per­sze munka így is van, éppen a szobák választófalait állít­ják, amikor felkapaszkodunk hozzájuk. Bakó Laci. a brigád legfiatalabb tagja — nemrég szerezte meg az ács szakmun­kás-bizonyítványt — fürgén szaladgál egyik emeletről a másikra. — Ilyenkor nyáron 3500 fo­rintot is megkeresek havon­ta, igaz nem tátjuk a szánkat munka közben. Meg ráadásul 10 órát dolgozunk, otthon Ti- szabercelen hajnali fél ötkor már kürtöl a Zsuk, hiszen fél hatkor már kezdődik a mun­ka. Reggel aztán feljövünk, s csak ebédkor megyünk le is­mét a földszintre. — Az nálunk -a legnagyobb ■probléma, hogy mindig akkor készül el a lift, amikor mi már befejezzük az építkezést — mondja mosolyogva Póz- mór Béla. aki vasöntőből lett A brigádvezető. építőmunkás. — Itt a közel­ben nem találtam a vasöntő szakmának megfelelő munka­helyet, így inkább beálltam az építők közé. Közelebb ke­rültem a családhoz, minden este otthon alszom, s a fizeté­semre sem panaszkodhatott!. Bár ez télen jóval kevesebb, de rövidebb a munkaidő, meg nem is tudunk annyit teljesí­teni, mint ilyenkor nyáron. f/Hazavárnak bennünket..." A brigád vezetőjével jár­juk a félig kész alsóbb eme­leteket, s később fent a tetőn átsétálunk a már elkészült hatodik lépcsőházba. Nagy, tágas szobák, hatalmas abla­kok, szépen csillogó csempék fogadnak bennünket. A szo­bákban vakációzó diáklányok takarítanak, jól jön a nyáron keresett zsebpénz. — Az alagútzsalús eljárás­sal készült házaknak az a nagy előnye a házgyári laká­sokkal szemben, hogy jóval tágasabbak a szobák — jegyzi meg Berencsi László. — Itt egy kétszobás lakást még én is elfogadnék. Bár jól érzem magam Nagyhalászon csak egy kicsit fárasztó a bejárás. Mindennap hajnalban kelni, meg azért itt is vigyázni kell, hiszen elég egy rossz lépés, s máris a levegőben találhatjuk magunkat. Igaz, eddig nem fordult elő a brigádban bal­eset. De vigyázunk is, hiszen bennünket is hazavárnak. Balogh Géza ... és lent a házak tövében. (Gaál Béla felvételei.) Fent a magasban ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents