Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

1977. augusztus 26. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Áz emberen sok múlik A kádermunka néhány tapasztalata a nyírbátori járásban Q árásunk kedvezőtlen természeti és köz- gazdasági adottságokkal rendelkezik. Fejlődő szocialista mezőgazdasági üzemeink sok nehézséggel küzdenek, gyen­ge homoktalajon gazdálkodnak. Ipari üze­meink fiatalok, s bár jelentős sikereket'értek el az utóbbi években, a kibontakozásnak a kezdetén tartanak. Ha azt mondjuk, hogy sok minden az emberektől függ, a kádere­ken múlik, akkor ez a mi járásunkra foko­zottan érvényes. Ezért is fordított és fordít megkülönböztetett figyelmet járási pártbi­zottságunk a kádermunkára, a párt káder­politikai határozatának következetes érvé­nyesítésére. Legutóbb széles körű felmérést végez­tünk. Mindenekelőtt azt vizsgáltuk, hogyan fejlődött a XI. pártkongresszus, a megyei és járási pártértekezlet óta a káder- és sze­mélyzeti munka? Hogyan érvényesülnek az MSZMP KB 1973. november 28-i határoza­tában rögzített elvek és módszereit? Elemez­tük, hogyan segíti a párthatározat a járás előtt álló politikai gazdasági és kulturális célok megvalósítását. Két fontos területre összpontosítottuk figyelmünket. A járásj pártbizottság feladat­tervének végrehajtása nyomán a káderpoli­tikai elvek és módszerek széles körű mégis, mertetésére és a káderpolitikai elvek gya­korlatban való érvényesítésére. Járási párt-végrehajtóbizottságunk meg­állapította. hogy a XI. kongresszus óta eltelt időszakban fokozottan előtérbe került a ká_ derekkel való foglalkozás, kiválasztásuk a hármas követelmény elveinek szigorú meg­tartásával történt. Rendszeressé vált a veze­tőkkel való foglalkozás. tervszerűbb lett ne­velésük és az utánpótlásról való gondosko­dás. A pártszervek hatásköri listái reálisak és az alapszervezetek véleményezési listái is mindinkább megfelelnek a hármas követel­ménynek. Járásunkban a különböző beosztásokban dolgozó vezető káderek döntő többsége meg­felel a követelményeknek. Nagv felelősség­gel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Ezt bizonyítja: teljesítettük IV. ötéves tervün­ket. reális terv készült az újabb öt esztendő­re, melynek végrehajtásán sikeresen mun­kálkodunk. ■> Nagy figyelmet fordítottunk és fordí­tunk arra is, hogy a különböző párt-, állami, társadalmi és tömegmozgalmi szervek, tes­tületek összetételét rendszeresen új káderek­kel javítsuk. Az utóbbi években így került több, elsősorban fizikai munkás, fiatal és nő ezekbe a testületekbe. Járási pártbizottsá­gunk feladatterve célul tűzte, hogy még szervezettebbé és tudatosabbá kell tenni a vezetők képzését, továbbképzését és így a káderutánpótlás biztosítását. Ezt következe­tesen megvalósítjuk. Elsősorban a járási pártbizottság apparátusában és a pártszer­vezetek vezetőségeiben dolgozók képzésére fordítottunk gondot. A pártvezetőségi titká­roknak jelenleg 57 százaléka rendelkezik a szükséges pártiskolával és 72 százalékuknak van közép- vagy felsőfokú állami iskolai végzettsége. Jelentősen javult az állami élet területén dolgozó káderek politikai képzett­sége is. Korábban alig 17 százalékuk rendel­kezett az előírt politikai képesítéssel. A ká­derpolitikai határozatra épült feladattervünk következetes érvényesítésének az eredménye, hogy ma már a tanácsoknál, az állami élet különböző területein dolgozó kádereinknek csaknem fele rendelkezik megfelelő politikai képzettséggel, s közép- vagy felsőfokú álla­mi iskolai képesítése 90 százalékának van meg. Hasonlóan alakul a káderek politikai képzése és továbbképzése az igazságügyi szerveknél, a közoktatás és a közművelődés­ügy területén dolgozóknál is. Terveink megvalósítása jórészt a gazda­sági élet területén dolgozó vezető káderek helytállásától, áldozatos munkájától függ. Éppen ezért fordítunk megkülönböztetett fi­gyelmet az ipari és mezőgazdasági üzeme­inkben dolgozó káderek képzésére, tovább­képzésére. Tizenhárom mezőgazdasági tér. melőszövetkezet gazdálkodik járásunkban. Ezekben a nagyüzemekben 93 a felsőfokúlés 167 a középfokú szakképzettséget végzett ve­zetők, szakemberek száma. Itt még bőven van teendőnk hiszen a termelőszövetkeze­tekben dolgozó vezető kádereknek csupán négy százaléka rendelkezik az igényelt po­litikai végzettséggel. A Nyírlugosi Állami Gazdaságban kedvezőbb a káderhelyzet, ahol 51, egyetemet, főiskolát és középiskolát vég­zett szakember dolgozik. Különösen az utób­bi két esztendőben értek el eredményeket, amikor 11 fővel növekedett a végzett mér­nökök, technikusok száma. De az sem mel­lékes, hogy 44 százalékuknak ma már meg­van a szükséges politikai képesítése is. Kádereink politikai képzésének és az utánpótlás oktatásának-nevelésének fontos bázisa a pártiskola. Ezt a lehetőséget igye­keztünk a múltban is kihasználni, s ezt tesz. szük a jövőben is. 1976 szeptemberében in­dítottuk a marxista—leninista esti egyetemi képzést a kihelyezett önálló tagozatunkon. Évről évre növekszik a szakosítóra jelentke­zők száma. A káderek utánpótlását segíti a marxista-leninista esti középiskola is, ame­lyen mind többen tanulnak. Az utánpótlás biztosítása érdekében szorgalmazzuk az ösz­töndíjrendszer biztosította lehetőségek ki­használását. Tapasztalataink szerint az üzé- mek,_ intézmények egy része él is ezzel. Most mezőgazdasági üzemeinkből 21 ösztöndíjas tanúi különböző egyetemeken. főiskolákon. Ezekre a fiatalokra számítunk, visszavárjuk őket. Milyen tényezők segítették és segítik a kádermunka tervszerűségét, tartalmának fo­kozatos javulását? Egyik, hogy sikerült meg­értetni a kádermunka jelentőségét. A má­sik. hogy javult a segítő-ellenőrző munka színvonala. Járási pártbizottságunk éven­ként. végrehajtó bizottságunk pedig nemcsak általában, hanem ágazatonként is napirendre tűzi és értékeli a kádermunkát, az erről szóló párthatározat végrehajtását. Jelentő­sen segíti a kádermunkát az is. hogy a párt­titkári értekezleteken egy-egy Dárttitkár be­számol a káderpolitikai határozatról. Ezek mellett a párttitkárok képzésén is rendsze­resen foglalkozunk a káderpolitíka egyes kérdéseivel. Végrehajtó bizottságunk reálisan ele­mezte a kádermunkában elért eredménye­ket. Megállapította, hogy a sikerek ellenére még számos gonddal kell megküzdenünk. Ezek közül csak néhányat említek. Egyik ilyen gond a káderutánpótlás folyamatos biz­tosítása. A másik az, hogy a káderek neve­lése, munkájuk ellenőrzése még mindig nem eléggé differenciált. Csak kis mértékben lép­tünk előre a nők vezető funkcióba állítása területén. Esetenként a kiválasztás sem elég­gé körültekintő. Probléma az is. hogy a mezőgazdaságban a kedvezőtlen közgazdg, sági és egyéb adottságok miatt nem szívesen vallatnak vezetői posztot jól képzett szakem­berek. Tapasztalható bizonyos bátortalanság is a szükséges kádercserék megoldásában. S még nem minden üzem fordít gondot az ösz­töndíjrendszerben rejlő lehetőségek kihasz­nálására. a fiatal szakemberek letelepítésé­nek segítésére és a fizikai munkások felké­szítésére. E gondokat is figyelembe véve végre­hajtó bizottságunk megállapította, hogy a hosszabb időre szóló káderpo­litikai határozat végrehajtása járásunk te­rületén eredményesen folyik. Az eredmények növelése, a gondok csökkentése érdekében végrehajtó bizottságunk megjelölte azokat a szükséges feladatokat, amelyek megoldásán a jövőben dolgoznunk kell. Kovács Ferenc, a nyírbátori járási pártbizottság első titkára E '’ gnek körben a lámpák. A Jumbó — dögnagy masina — a zúzott kő­re tette a kanalát, azon ült az őr. — Nem lopnak el itt sem­mit — mondja —, de azért vigyázni kell. A lámpa fénykörében — ott is, ahol a betonsiló áll, meg a barakk végénél is — lepkék cikáznak. Lepkék. — Azzal szórakozom, né­zem, hogyan vadásznak a de­nevérek. Belezuhannak a sö­tétből a fénybe, és vagy há­rom, négy lepke bánja. Hosszú az éjszaka. Ketten virrasztják. A társ kisebb kőrútról érkezik és leül a la­kókocsi lépcsőjére. — Semmi, — közli. Megné­zi az órát és tudatja mit oL vasott le. — Mindjárt éjfél. — Akkor már kibírjuk ... — Éjfél a legrosszabb, akkor kezd álmos lenni az ember. Reggel meg nem megy az al­vás. Délig elütjük az időt. Sokszor el sem megyek a szállásra, teszek-veszek itt és délután fekszem le. Zömök, vállas, erős a be­szélő, kezét mélyen a zsebé­ben tartja és minden ízében mosolyog, amikor a családról esik szó. — Nem mondom, az asz- szony az hiányzik ... Félre­értés ezért ne essék. A gon­doskodásra értem. Az étel, a főztje. A jó paprikás krump­li, a lecsó. Ürrá lesz az éjszakai posz­ton a gasztronómia. — A húslevest szeretem, ha benne fő a tyúk, a töltött ká­posztát, a keltkalácsot. — Ez hát a honvágy? — Á. Máskülönben mintha otthon lennék. Már magyaro­san főznek itt is kilencven kopejkáért, jó nagy adagot adnak. Kell is, mert vékony étellel nem lehet kubikolni. A nagy gödörben mélyebb, » Idén nyolcvan vaslemezvázas transzlornialora llomást készítenék szov jet exportra a Nyír­egyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Képünkön: a villamos-lakatos műhelyben a transzformátorállomások vasszerkezeti összeá llításán dolgoznak a szövetkezet szakmunká­sai. (Gaál Béla felvétele) NAGYÜZEMEK — KIS LÉPÉSEK Mostohagyerek-e a közművelődés? Itt dolgozni kell, nem érünk rá kultúrával, meg effélékkel foglalkozni — hányszor hallhattunk ha­sonlókat nagyüzemeinkben munkásoktól, igazgatóktól. Sok vezető ezt még meg is toldotta: nincs is ilyen igény... Az utóbbi néhány év alatt vált nevetségessé ez a szemlélet. Fontos dokumen­tumok jelentek meg a köz- művelődésről, s arra is ki­tértek: milyen teendőjük van a nagyüzemeknek, hogy társadalmunk egyre több művelt emberrel gazdagod­jék. Megyénk II kiemelt nagyüzemét látogatjuk most sorra — azokat, ahol a sza­bolcsi munkásság java ré­sze dolgozik, hogy érdek­lődjünk: mostohagyerek-e még a közművelődés? Az elsők között A tinédzser korú gyárat a megyeszékhely iparfejleszté­sének történetében már a ve­teránok között tartják szá­mon. A Nyíregyházi Kon­zervgyár idén 3150-es lét­számmal — a kismamákat, katonákat stb. leszámítva — 2500 dolgozóval közel nyolc- százmilliós termelési érté­ket állít elő. Gyártmányaik a fél világ asztalára kerülnek. Kiemelt nagyüzemeink so­rában aligha' találunk még egy olyat, ahol pénzből, öt­letből s a vállalat vezetőinek támogatásából olyan bőven jutna a közművelődésre, mint itt. Nem volt még róla párt- határozat, törvény, amikor már példamutató kezdemé­nyezések híre hallatszott — előbb a kultúra bőkezű anya­gi támogatásáról, majd a kisebb és nagyobb lépések­ről. Az elsők között alkal­maztak függetlenített könyv, tórost. Jelenleg két közmű­velődési dolgozót alkalmaz­nak. Egyikük Szőke Sándor- né. az oktatási-művelődési Nyíregyházi előadó. Szakképesítését egye­lőre bőven pótolja több éves tapasztalata: sokáig dolgozott . fizikai munkásként. Tervei között arról beszélt, hogy az üzemnek nem mindenáron „művelnie” kellene a dolgo­zókat — ahogy sou helyen teszik — hanem a lehetősé­gek széles skáláját kínálni választásra: továbbtanulástól — klubig. Három év alatt duplájára emelkedett a vállalati kultu­rális alap. Idén 222 ezer fo­rint. Emellett még sokat költ kultúrára a szakszervezet és a KISZ is. A vállalati kultu­rális alap felosztása azonban szerencsésebb is lehetne, mert olyan tételek is szere­pelnek — nőnap, Télapó-ün­nepség — amelyeknek itt semmi keresnivalójuk. A hiányzó iskolai osztályok pótlására kihelyezett tagoza­tot indítottak. Idén harminc­egyen jártak, minden költség a gyáré, a nyolcadik utón 500 forint jutalom is jár — lehetne magasabb a létszám. Az elmúlt tanévben a külön­féle állami, politikai, tömeg, szervezeti oktatásban 1200-an vettek részt — a vállalat dolgozóinak fele. Jelentős a szakmai továbbképzés: 250­en tanultak, konzervgyártó szakmunkás-bizonyitványí 65- en szereztek munka mellett. Tízezer kötet Tízezer kötetes könyvtáru­kat ezer olvasó rendszeresen látogatja. Itt működik egy felnőtt és eav ifjúsági olva­sókör. A szocialista brigádve­zetők klubja túl van a for­mális szokásokon, életet vit­tek a klub munkájába. Há­rom kézimunkakor működik — a női dolgozók vannak többen — a szabó-varrók praktikus képzést kapnak, a díszítőművész stúdió tagjai a népművészettel foglalkoznak. Konzervgyár a kézimunkázok hímeznek. Feléledt az énekkar, rendsze­resen találkoznak a kertbará­tok, a nyugdíjasok, a kisma­mák. a filmbarátkor tagjai, megkezdték a foglalkozáso­kat a bejárók klubjában. Szükség van-e egy válla­laton belül ennyi kulturális lehetőségre, kik élnek vele, s hogyan? Először a gyümölcs­feldolgozó üzem Martos Flóra szocialista brigád tag­jaival beszélgettünk. Véle- i ményüket Bácskái Ferencné összegezte. — Szükség van minden-te­hetőségre, ahol megismer­hetjük egymást. Napközben ' nemigen érünk rá beszélget­ni. pedig jó tudni, miféle em­berekkel dolgozunk együtt. Erre jó alkalom egy kirándu­lás. egy múzeumlátogatás, egy kötetlen gyári rendez­vény. S hogyan él ezekkel a le. hetőségekkel a brigád? Nincs a naplóban — Úgy, hogy ne legyen túl gyakran. Két-három havon­ta tudunk összejönni, olyan­kor. amikor más ok is van rá. Vállalni azonban mégiscsak kellett kulturális programot is. ezért felajánlottuk, hogy nagyobb ünnepeken meglá­togatjuk a szociális otthon la­kóit és ügyeletet tartunk a könyvtári olvasóteremben. Nehezen hihető, hogy ez volna a legkedvesebb szóra, kozásuk. — Persze hogy nem. de azt nem írjuk a naplóba. Kima­rad a naplóból az is. hogy az egyik fel négykor kel. fél négyre ér haza. ez 12 óra, de a vonaton olvas, kézimunká­zik. vagy tanul, mert gimná­ziumba jár. A másik a gyer­mekéhez rohan, de közben megszervez egy kirándulást. Bejárók vagyunk, de a bejá­rók klubjába még nem ju­tottunk el. mert nem érünk rá. S miért van szüksége a vállalatnak ennyiféle kultu­rális lehetőség megteremté­sére? — kérdeztük Csabai Lászlóné szakszervezeti tit­kárt. Tóth Jánost, a pártszer­vezet titkárát, s Rudi Bélát, a vállalat igazgatóját. Nem véletlen, hogy a válaszok sok­helyen hasonlítottak egymás­hoz: — hogy kevesebb le­gyen a brigádok formális vállalása, hogy az önmagá­val igényesebb ember a vál­lalatnak is hasznosabb dolgo­zója. A vélemények közül ezért Rudi Béla igazgatóét idézzük: — Úgy látom, nem lehet csak pénzzel kialakítani a jó munkahelyi légkört, az em­beri igények szolgálata leg­alább ennyire hatékony. Ezért kísérletezünk olyan sok művelődési formával. Baraksó Erzsébet feketébb a sötét. Az Október 40. évfordulója tér kellős.kö­zepéből kilencvenezer köbmé­ter földet markoltak ki. — Az elején még én is ku- bikoltam. De hogy jött a sok anyag, vigyázónak állítottak. Majd dolgozom megint. így álldogálni, a denevéreket les­ni unalmas. Azt szeretem, ha látom, ami munka utánam marad. — Mondják itt az ungvári­ak — néznek bennünket az ablakokból — mindenki úgy dolgozik, megállás nélkül, mintha magának építene. Hát mit csináljunk. Olyan hosszú a 24 óra, ha letelik az idő, gyakran akkor is maradunk, maradnak a szaktársak. Van persze szórakozás is, újság, rádió, tv, könyv. Már barátsá­gos mérkőzésen futballoztak is a fiúk. Egy üveg sör se drága. De ez is más, a munka is más. — Már elmúlt éjfél, — mondja a társ. A zömök, a beszédes kedvű, nyújtózik, ropog a csontja. — Ilyenkor a legnehezebb. Olyan csendes ez a város. Jó mélyen alszanak az emberek. Na, megyek körülnézek. M egy arra, amerre a szálloda lesz. Nagy, 14 szintes épület neonbe­tűs INTURISZT felirattal. El­el nyeli, aztán kidobja alakját a fényre a sötét. így él, dol­gozik egy éjjeliőr Ungváron — Szabolcsból. , Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents