Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. augusztus 4. Készül a tinóm perec a nyíregyházi kenyérgyárban. Felvételünkön Pesti Jánosné, Harsányi Pálné, Oláh Istvánná, Diczku Istvánná munka közben. Naponta 40 ezer üveg üdítő ital kerül ki a nyíregyházi szikvizüzem Csályi Ferenc utcai üzeméből. Felvételünkön Zajder Erzsébet a Dorita üdítőtöltősor gépkezelője. Bútor 380 millió forintórt Lesz-e lakberendezési áruház? Nem vitatéma a szakemberek között sem, hogy Sza- bolcs-Szatmár megyének égetően szüksége lenne egy korszerű lakberendezési áruházra. Ezt indokolja az évente 350—380 milliós bútorforgalom. Hasonlóan nagy összegért vásárol a lakosság lakberendezési textíliákat is. A megyében élők jobb ellátását egy 3500—4000 négyzetméter alapterületű áruház oldaná meg, aminek a felépítése, berendezése legalább 60 millió forintba kerülne. Zsúfolt boltok A jelenlegi gondok közismertek. A megyében 17 helyen árusítanak bútorokat és különböző textíliákat. Nyíregyházán két bútorbolt van — az iparcikk kiskereskedelmi vállalaté és a Szatmár Bútorgyáré — és lakástextiliákat árusítanak az áruházak is. Önálló boltok ezen kívül még Kisvárdán és Mátészalkán létesültek. A megye községeiben az ÁFÉSZ-ek boltjai gondoskodnak az ellátásról. Már a felsorolás számadatai is elárulják, hogy szűkösek a lehetőségek, és a legtöbb bolt zsúfolt, a bemutatásra kevés a hely. így azután a vevő nem egyszer zsákbamacska vásárlására kényszerül. Uj áruház építésére azonban ebben a tervidőszakban nincs lehetőség. A megyei tanács vb kereskedelmi osztálya elkészített egy tervezetet, melyben javaslatot tett a Centrum Áruháznak és a BÚTORÉRT Vállalatnak egy közös beruházásra a megye- székhelyen. Ehhez a tanácstól anyagi támogatást is kaptak volna. Ezek a minisztériumi vállalatok azonban nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy ilyen nagy összegű beruházást elbírjanak. Intézkedések a forgalmazásban A lakberendezési áruház ilyen okok miatt egyelőre csak elképzelés, terv marad. Éppen ezért szükséges, hogy a jelenlegi forgalmazás rendszerén változtassanak a gondok enyhítése érdekében. Intézkedések már születtek. Nyíregyházán bemutatóteremmé alakult a bútorbolt, az Orgona utcai raktárt bővítették, itt történik az árusítás is. A gyermekbútorok árusítását „átköltöztették” a Nyírfa Áruházba. A kereskedelmi osztály ezenkívül meghatározta az ÁFÉSZ-ek- nek, hogy jobb munkaszervezéssel folyamatossá kell tenni az értékesítést, a kiválasztást, a szállítást. A meglévő boltokat, ahol lehet bővítsék, növeljék a bemutatóteret, időben végezzék el a felújításokat is. Kelendő bútorokat vásároljanak és bővítsék a választékot. Nagyon megkönnyítenék a vásárlók dolgát, ha a boltok katalógusokkal is bővítenék választékukat. Hasznos újdonság a garzonbútor, mely darabonként rendelhető meg az üzletekben előleg fizetésével. A gyár csak a megrendelés után kezdi gyártani az elemeket és egy hónapon belül szállítja a boltnak. A garzonbútor divatos, praktikus, otthon szakértelem nélkül könnyen összeszerelhető. Ezeknek a bútoroknak a propagálására érdemes lenne több figyelmet fordítani. Megfontolandó... Megfontolandó, vajon nem lenne-e célszerű a nyíregyházi Centrum Áruház átpfö- filozása? A megyeszékhelyen ugyanis 3 éve a két, összesen 11 ezer négyzetméter alapterületű áruház ellátja a lakosságot ruhaneműekkel, háztartási, kozmetikai cikkekkel. A választékot bővítik a szakboltok is. A lakosság mindenképpeh, jobban járna — de a Centrum sem fizetne rá — ha átállna lak- berendezési cikkek árusítására. Könnyítve ezzel a megye jelenlegi szorult helyzetén. A gondok nem kicsik, s az új lakberendezési áruház létesítése sem a közeljövő témája. Ezért szükséges a jelenlegi hálózat mielőbbi korszerűsítése, a meglévő helyzethez való rugalmas igazítása. Balogh Júlia H arminc éve minden este — kivéve a vasárnapot — akkor állt munkába, amikor a legtöbb ember nyugovóra tért. Késő éjjel állt fel a nyomdai szedőgép mellől. Betűk mií- liárdjait sorakoztatta végtelen rendbe — kézzel, géppel. Értelemmel. Szedett gyertyafénynél, közvetlenül a felszabadulás után. Nem egyszer gyalog jött be Nagykállóból, térdig érő hóban, viharban. De sohasem késett. Aztán Nyíregyházára költözött, a városszéli Alsópázsitról kerékpározott a nyomdába. Kezében természeti katasztrófák, világesemények, háborúk (koreai, vietnami, közel-keleti), az ember első űrrepülése, sok-sok esemény öltött ólomruhát. Közben szívta az ártalmas ólomgőzt, s száguldott a szedőterem és a szerkesztői szoba között, leste a telexgépen kígyózó fontos hírt, amire még szükség volt. És rohant a szedőgéphez. Mindig 8—10 órával a megjelenés előtt kéziratban olvasta a másnapi újságot, a Kelet-Magyarországot és elődjét. Látott sok jó és A betűszedő sok rossz (összefirkált) kéziratot. Előfordult, hogy kézirat nélkül, diktálás után szedte ki a lapzártakor érkezett gyorshírt. Sok hibát, elírást, elszedést vett észre és javított ki, akárcsak volt tanítómestere, Rácz Ali bácsi. És kritizált is, a rossz írást nem szívesen szedte... A harminc év alatt az újságon kívül szedett esküvői, báli meghívót, plakátot, kereskedelmi nyomtatványt, folyóiratot, könyvet. Nem fáradt a szeme, nem volt betűundora. Annyira nem, hogy az egykori hat elemit, amivel Nagykállóban az inaséveket kezdte, a munka mellett 8 általánosra egészítette ki. Aztán nekivágott az érettséginek is. Sikerrel. Futotta az erejéből az esti egyetem elvégzésére is, pedig a szedőmasinán kívül nyomdásztársai ügyeivel is törődött. Volt szakszervezeti vezető, évekig pártvezetőségi tag, alapszervezeti titkár. Kedvenc szavajárását mindenki ismerte a nyomdában. „Igyekezzünk, nem álmoskönyv ez” — Az évő- dő, humoros sürgetés éppúgy vonatkozott a nyomdásztársakra, — jó ideig a laprészleg tördelését irányította — mint az esti szerkesztőre. Minden idegszálával érezte az újság egyik lényeges pontját, a gyorsaságot. De a másik mondása is ismert: „nem lóverseny ez”. A pontosság, a jó munka a vérében volt. A napokban az ólombetűkkel írt hétköznapok után pont került. Búcsút kellett mondania a nyomdának, ahol felesége most is dolgozik. S aki harminc év alatt minden estéjét munkával töltötte, a másokról szóló híreket szedte, most saját nevét olvashatja az újságban, nyomdásztársai szedték a róla szóló írást: Békési József nyomdai szedő, aki ez év augusztus elsején múlt 30 éve, hogy a szakmát elkezdte, — nyugdíjba vonult. Páll Géza A kistételű áruk felvásárlása ElSxetes bejelentés — Megfelelő előkészítés — Minden mennyiséget átvesznek A kistételű áruk szervezett felvásárlásának fontosságát felismerve a kormány az elmúlt évben határozatot hozott arról, hogy minden fogyasztásra és feldolgozásra alkalmas árut fel kell vásárolni. Természetesen a rendeletnek az a célja, hogy ezáltal is javítsuk a lakosság ellátását. E cél elérése szervezett felvásárlást kíván. A Fogyasztási Szövetkezetek megyei szövetsége és a ZÖLDÉRT Vállalat megállapodást kötött e munka végzésére. Ennek lényege, hogy a községekben a kistételű áruk felvásárlását az ÁFÉSZ-ek végzik. Nyíregyházán viszont a ZÖLDÉRT Vállalat kijelölt boltegységei is vásárolják a zöldség- és gyümölcsféléket. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a felvásárolt kistételű áruk mennyisége igen jelentős. Megyei szövetségünkhöz, valamint a sajtóhoz is érkezett jelzés, hogy nem minden esetben vásárolják fel az árut időben és főként megfelelő értékben. A felvásárolt árunak rövid idő alatt a fogyasztóhoz vagy a feldolgozó iparhoz kell jutnia. Ez megkívánja, hogy a tevékenység szervezett legyen. A boltosnak előre ismernie kell a felkínált áru mennyiségét. Ismerve a helyi szükségletet, ennek alapján tudja eldönteni, hogy szükséges-e a központi árualapból árut rendelnie. A bolt vezetőjének 48 órával előbb már ismernie kell az árakat is, így az áru eladójával közölni tud. ja azokat. A boltok a napi fogyasztói ár 20 százalékával kevesebbért vásárolják fel a termékeket. Vidéken, a községekben a boltok azt a meny- nyiséget veszik meg, amely a helyi ellátáshoz szükséges. A bolt részére felesleges árut az ÁFÉSZ felvásárló telepein veszik át napi felvásárlási áron. A fentiekből következik, hogy a felvásárlási hálózatnak előre ismernie kell a felkínált áru mennyiségét, hogy a szükséges intézkedést rneg tudja tenni, A másik fontos kérdés az áru szabvány szerinti értékesítése. Jelenleg probléma, hogy az uborkát például a termelők nagyság szerint nem válogatják szét. Több esetben a kistermelők nem tartják be az árura vonatkozó minőségi követelményeket. A kereskedelemnek a fogyasztók érdekét is védeni kell. amely megkívánja, hogy az áru jó minőségben és reális áron kerüljön értékesítésre. Igaz, hogy találkozunk sajnos olyan esetekkel is, amikor egyes felvásárlók magatartása, hanyag munkája akadályozza a népgazdasági- lag is fontos tevékenységet. Ha az ilyen estek tudomásunkra ^jutnak a felelősségre- vonás nem marad el. Karádi István, Fogyasztási Szövetkezetek megyei szövetsége TARPAI VÁLASZ kulcskeresés ürügyén Táj ház — de kinek? címmel a közelmúltban megjelent megjegyzésünkre reagálva levél érkezett Tarpáról. Sipos László, a tájház megbízott vezetője abban a következőket hozta tudomásunkra: Az 1977. áprilisától vezetett statisztikai lapok tanúsága szerint április 1-től július 20- ig 1969 ember nézte meg a kiállítást. Ezek alapján a havi átlag 450—500 fő, ami a a megnyitás óta mintegy 6500—6800 főt feltételez. A levél írója ezen kívül megjegyzi, hogy a közelmúltban megjelent kiadványban is fel van tüntetve a tájház látogatásának módja. így tehát a kényelmes turista az oka, hogy nem részesülhetett a tájház nyújtotta élményekben — fejeződik be a levél. ★ Igazán örülünk és büszkék vagyunk a statisztika kimutatta élénk érdeklődésnek. Sajnos, ezek a számok mit sem változtatnak azon a tényen, hogy a Tarpára érkező „kultúrára éhes” kiránduló kulcskeresésre, vagyis idejének vesztegetésére van kárhoztatva. Időközben a szerkesztőség máshonnan is kapott jelzéseket, hogy azon a bizonyos vasárnapon mások is hiába (áradtak ki Tarpára, nekik sem sikerült a kulcsot megtalálniuk. S bár a Tarpáról érkezett levél mellékleteként láthattuk a propagandakiadványt — melyben minden szükséges információt megkap a Tarpára induló — sajnos, ezt még a NYIRTOURIST Idegenforgalmi Hivatal dolgozói sem kapták kézhez, ezáltal a kis tájékoztató létezéséről sem tudhattak. Megkockáztatjuk: amilyen gondosan vezetik a látogatási naplót, a statisztikát, talán oly nagy figyelemmel lehetne viseltetni a kulcs elhelyezése iránt is. Kézenfekvő lenne például a település központjában lévő, s általában vasár- és ünnepnapokon is nyitva tartó vendéglátóipari egységben elhelyezni a kulcs egy példányát. Mert akkor talán még több élménnyel gazdagodott, elégedett ember neve kerülhet majd be a tarpaiak szép tájházának vendégkönyvébe... (kz) Kiapadhatatlan motívumkincs Elő beregi népművészet A szépséges beregi táj, ahol ember és természet ma is oly egymásba olvadva él, az eldugott, kis falvakban őrzi még a népművészetet. Kincsként örökítik egymásra nagyanyák, anyák és lányok a tűforgatás fortélyait, a kiapadhatatlan motívumkincset, a színes fonalba örökített virágokat, indákat, madarakat, apró, a mindenkori népviseletről árulkodó figurákat és a reneszánsz kancsó- kat. — Szemérmes művészet ez —, mondja Felhősné Csiszár Sarolta muzeológus a vásá- rosnaményi múzeumban. — Szemérmes, mert nincs benne semmi hivalkodó, legszebb darabjait nem magukon viselték az emberek, hanem a fiókok mélyén, szekrényekben és móringos ládákban lapultak pompás példányai: a kiskendők, melyek a készítő ügyességéről, vagyoni állapotáról vallottak, a komakendők. abroszok és dísztörülközők és a gyász művészetének termékei, a tükörre való gyászkendők. A Bereg Múzeum mintegy háromezer darabot őriz a színek és minták kavalkádját felvonultató, mégis oly fegyelmezett, a geometrikus ábrázolásból kiinduló, sokszor szabad rajzú mintákból, melyek közös jellemzője, hogy a szabadon csapongó fantáziát kordába szorítva, mindig megtartják mértani felépítésüket. Sokan foglalkoznak ma is a beregi minták készítésével. Az évszázadok során sok minden változott, a háziszőttest felváltotta a gyári anyag, új minták lopakodtak a régiek közé, a századfordulón a megelőző időszak színorgiáját a kék és piros szín — fonalhiány szülte — alkalmazása váltotta fel, majd újra sokasodtak a színek. Csak az ősi foglalatosság szeretete nem változott. Hímeznek Csarodán, Be- regsurányban és Tákoson, a beregi részek minden falujában. Sokan csak esteli kedvtelésként teszik ezt, mások, mint Buda Lajosné Vezse Berta, továbbfejlesztik, amit megtanultak, tanítanak és új mintákat komponálnak, alkotnak, nem egyszer komoly elismerést szerezve önmaguknak és a művészetnek, amit képviselnek. Ha pedig a boltokba kerül a hímzett anyagok jó része, az nem csak azért jelentős, mert az ezzel foglalkozóknak némi „mellékest” ad, sokkalta fontosabb azért, mert régi mintáit a mai divatba becsempészve új, most már ruhát és modern lakást díszítő funkciót is szerez a beregi népművészet. S. Z. Generációk Kinéznék Vezse Berta udvarán.
