Kelet-Magyarország, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
1977. augusztus 20. 0-0 p re rak. Nap. i is, iggyant, gok sérüinél telt gasba ekért, vele, ízában • gben, leteti, n túl, gött, Csupa élet apróságok — Mikor a kis Edina megszületett, s kiderült, hogy ő is csípőficamos, nagyon elkeseredtünk. Mónika, az első kislányunk kél hosszú esztendeig szenvedett a freyka párnában. Novák Ferencné cipőfelsőrész-készítő betanított munkás megkönnyebbült mosollyal említi, hogy Mónika szerencsésen kiheverte betegségét. Ügyes „nagylány”. Szeptemberben mát iskolába megy. — Két gyermekünket a debreceni klinikára hordtuk kezelésre. Érdekes, ott mindig hamarabb végeztünk, mint a nyíregyházi rendelőintézetben, ahol rendszerint órák elteltével került ránk a sor. így viszont reggel a fél hetes vonattal mentünk, a 9 óraival pedig már utaztunk is haza. A kezelés nem került sokba. A 16 hónapos Edina szerencsére csak négy hónapig kényszerült a párna viselésére. Vele mégis nehezebb volt, az első év, mint Mónikával. — Egyszerűen nem akart ez a kis rosszaság szopni. Nem bírta az anyatejet. Ezt az orvos is megállapította, ezért ingyen jutottunk tápszerhez is. Különben drága mulatság lett volna. Eleven, csupa élet apróság a kislány. — Mikor Dinácska megszületett, úgy döntöttünk, hogy nem megyek vissza dolgozni. Azóta gyermekgondozási segélyen vagyok. Óriási előny ez a kismamáknak. Nekünk a kicsi betegsége miatt különösen előnyös volt. Ha nincs a gyes, fizetés nélkül is itthon maradtam volna. Novákné közel ezer forintot kap kézhez havonta. Férje, aki pénzügyőr, három és fél ezret keres. Ügyes beosztással jól megélnek. Lassan másfél éves jósavá- rosi otthonukban adósságok nélkül kezdték életüket. A bútor már megvolt, a házasévek alatt pedig került porszívó, mosógép, hűtő- szekrény is. Novákék több, mint hétéves házasok. A fiatalasz- szony alig hiszi el — mint mondja —, hogy lassan egy 57. §. (1) A Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. évtized lesz az együtt töltött idő. A gyűjtögetés évei után csak most szusszannak egy keveset. — Elgondolkoztam azon, hogy mióta összeházasodtunk, jószerével egyszer sem voltunk túl Nyíregyházán. Nem azért mondom, mintha unalmas lenne így az élet. Hiszen hetenként 3—4 alkalommal vendégek jönnek hozzánk: a férjem barátai, sokszor családostól. Unalomra tehát nincs okunk. De egyszer végre szeretnénk úgy kikapcsolódni, hogy csak mi négyen lennénk együtt valahol. Ha nem jön közbe semmi jövőre megvalósul ez az elképzelésünk is. Házasságunk alatt először két hétre elutazunk. Hévízre, vállalati üdülőbe, együtt a gyerekekkel. A fiatalasszony úgy tervezi, hogy nem várja végig otthon a gyermekgondozási segély három évét. Jövő szeptemberben dolgozni megy. — Szerintem két évnél nem kell több a gyermeküket nevelő anyáknak. De ennyi időre mindenképp szükség van. ’78 szeptemberéig itthon maradok, mert Mónikát segíteni szeretném a tanulásban. Nagyon zárkózott, félénk természetű. Azt hiszem, az első iskolás évben nagy szüksége lesz rám. Novákné mikor visszatér a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezetbe nagylánya nyomdokain folytatja majd a munkát. Már két éve, hogy jelentkezett szakmunkásképző tanfolyamra. Legelőbb ezt szeretné majd elvégezni... 57. §. (2). Ezt a jogot a Magyar Népköztársaság a munkavédelem, az egészség- ügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg. Biztosan tudja, hogy va- :or fizikai munkás nemkerült be a megyeházáCsak az irodalomból, az idősebbek elbeszélé- l. Én már a felszabadu- tán születtem. Nekem i természetes, hogy min. í választhat és választ— Ad-e sok munkát ez a megbízatás? — Mindig akad tennivaló. A legnagyobb gondot talán az a másfél kilométeres út okozta, amely végül is tavaly megépült. A falunak egy része ugyanis kövesút nélkül volt, ide esős időben még gyalog sem lehetett bemenni. Akkoriban gyakran megkérdezték tőlem még az utcán is: „Te Tibor, mi lesz már velünk? — Épül már vízmű is. — Igen, a Geszteréd—Bö- köny. Ujfehértó és Érpatak lakóit ellátó regionális vízmű. Sokat talpaltunk érte, — legtöbbet persze a tanácselnökünk — de megérte. Egy kicsit büszkék is vagyunk rá. — Akad segítőtárs a téesz- ben is? — Hogyne. Különösen a közvetlen munkatársak. Gólya Ferenc és Kun Csaba. Fiatalok, még közelebb vannak a húszhoz, mint én, de megértik, hogy néha el kell mennem és a munka sem állhat meg. Más dolog az, hogy gépjármű-villamosságis csak én vagyok. Képzelje el, hogy ha aratás idején bejön egy kombájn estére, hogy baj van a villamossággal. Volt már úgy. a hajnal vetett haza bennünket, de reggel már a másik géppel folytattuk. — Szabad időben mit csinál legszívesebben? — Nem sok van, de ilyenkor első a család. A feleségem „óvó néni”, most szülésin van a másfél éves fiunkkal. Ö még „iskolás”, felsőfokon végzi az óvónőképzőt. Azt hiszem még én is nekivágok a főiskolának. Van egy háztájink, az is ad most elég sok munkát. Szeretnénk még egy kis pénzt összehozni és családi házat építeni... Ami a véletlent és a szerencsét illeti, Sarkadi Tibor nem panaszkodhat. A természet játéka, hogy augusztus 20-án született és éppen ma töltötte be a 27. évet. Fortuna szeszélye, hogy alig néhány hónapja egy Trabant „jött” a házhoz. Nyeremény- nyel húzták ki az autónvere- mény- betétkönyvüket. Tóth Árpád A PULPITUSON — Egy férfi állított meg az 46. §.: A bíróságok hivatásos bírákból és népi ülnökökből alautcán. „Nem ismer meg? — kérdi tőlem. Pedig már találkoztunk néhány évvel ezelőtt. A bíróságon. Hat évet adtak. Emlékezik már?” Mi tagadás, egy kicsit megijedtem, de aztán tovább folytatta: Tudja, azt hittem megúszom. Abban bíztam, elhiszik, amit mondok. Ráfáztam. Na, viszlát! Nincs harag. Annyit érdemeltem. Fényes György, a TITÁSZ főszerelője 53 éves. Harminc- három éve, hogy ezt a munkahelyet választotta, azóta csak akkor hiányzott, ha szabadságon volt és ha egyéb irányú kötelezettségei elszólították. Egyik ezek közül az, hogy népi iilnök. Mióta? Kerek 30 éve. Először gazdasági ügyeket tárgyalt 47-től, 49-től pedig büntetőbíróságon dolgozik. — Nem tudom megmondani, hány tárgyaláson ülnökös- ködtem, de nagyon sokan. Emberölések, emberölési kísérletek, nagy kárt okozó tulajdon elleni bűncselekmények elkövetői áltak szemben velünk. Az ember sokat elfelejt, de vannak olyanok, amelyek évek múlva is emlékezetesek maradnák. — Egyszer egy fiatalember állt előttünk. A vád emberölés volt. Míg nem ismertem az ügyet, gondoltam, ez is kap vagy 10—15 évet, aztán mikor befejeződött a tárgyalás, a felmentés mellett szavaztam. Aki csak ismerte, mind azt mondta: nagyon rendes fiú. Egy idősebb férfi kötekedett vele, mert évekkel korábban a nagyapjával volt valami anyagi természetű vitája. Az ember többször is megütötte, aztán mikor újra neki akart menni, a fiú meglökte. Olyan szerencsétlenül esett hanyatt, hogy belevágta a fejét a kőbe és meghalt. A tanács a felmentés mellett szavazott. A bíró és a népi ülnökök egy-egy szavazattal rendelkeznek. Először eldöntik, kított tanácsokban ítélkeznek. hogy a vádlott bűnös-e vagy nem, aztán hogy miben bűnös, s végül arról szavaznak: milyen legyen a büntetés mértéke. A szavazattöbbség dönt. — Sokan azt hiszik, hogy ez valami egyszerű dolog. Ott a bíró, ő a jogvégzett ember, aztán mi bólintunk rá egyet. Egyáltalán nem így van. Bennünk is kialakul egy vélemény, ismerjük milyen bűn- cselekményért mennyi büntetés jár, meg aztán ott van bennünk az igazságérzet, a felelősség. Hányszor gondoltam már én is, hogy ezt az embert fel kéne akasztani. Aztán mikor alaposan megismertem az ügyét, az előzményeket, a körülményeket, megváltozott a véleményem. — Legutóbb, amikor az előkészítő tárgyaláson meghallottam a vádiratot, halálos ítéletre gondoltam. Aztán a több napos tárgyaláson kiderült, hogy — mivel tanú nincs — a vádlottak vallomását kell mérlegelni és a bizonyítékok alapján kell dönteni. Enyhén szólva a bizonyítékok is hiányosak voltak és az ítélet ennek megfelelően született. Hallottam utána, hogy sok embernek nem tetszett. Talán én is így vélekednék, ha nem lettem volna közvetlen részese az ítéletnek. De vajon vállalnák-e mások azt a felelősséget, hogy halálra ítéljenek egy embert, meggyőző bizonyítékok hiányában? A bíróság előtt a tanúknak igazat kell mondani, a vádlott hazudhat is, ám ha őszinte és megbánta amit tett, azt enyhítő körülményként értékelik. Vajon hogyan lehet azt megállapítani: ki hazudik s ki mond igazat? — Nem tudom megmagyarázni mitől van, de úgy érzem, néhány mondat után már tudom , ki mond igazat. Egy-egy tanúnak időnként csak egy mondatát lehet elfogadni, a 60k vallomásból mégis kiderül az igazság. Aztán következik az ítélet. Nálunk az a gyakorlat, hogy először a legfiatalabb mondja meg mennyit adna, aztán az idősebb ülnök következik, majd a bíró. Ha hárman három véleményen vagyunk, akkor tartunk egy kis szünetet, átgondoljuk mind a hárman. Aztán a többség dönt. Többször volt már rá példa, hogy a két ülnök véleményét kellett elfogadni a tanácsvezetőnek is. — Előfordult természetesen az is, hogy a tanácsvezető és az ülnöktársam engem szavazott le, de olyan is van, amikor mindhárman egyformán ítélünk meg valamit. Mi az életet, a bíró a jogot ismeri jobban, azt hiszem, nagyon szerencsés dolog a kettőt összehangolni. Ügy érzem, igazságos ítéletek születnek, amelyek megvédik a társadalmat a bűnözőktől, de az embert is védik attól, hogy ártatlanul kerüljön börtönbe. Nekünk harag és részrehajlás nélkül kell dönteni. r Érettségi, nyelvvizsga — Eddig huszonegy fajta géppel dolgoztam már, ahány, annyiféle. Mindet alaposan kell ismerni ahhoz, hogy szakavatott kézzel nyúljunk hozzá. Ha meg egy újabb fajta kerül a műhelybe, hát előbb meg kell vele barátkozni — ilyenkor aztán sokszor hasznát veszem a német tudásomnak is. Itt van például az a nagy gép, a Horizont marógép. Igen korszerű, bonyolult masina, lengyel gyártmányú, viszont német ismertetője van. Alaposan átböngésztem... Kerek arcú, komoly pillan- tású fiatalember Katona László, a MEZŐGÉP nyíregyházi marógépfelújító műhelyének dolgozója. Villany- szerelő a szakmája — ötödik éve dolgozik a vállalatnál. — Apám suszter volt, tizennyolc éves koromban halt meg. Mindig azt mondta — hol tréfásan, hol meg komolyan —, hogy egy jó szakembernek világot kell látni, minél több helyen fordul meg fiatal korában, annál tapasztaltabb lesz. No, én megfogadtam a tanácsát... Harminc éves, és eddigi munkáséletéből négyet külföldön is eltöltött: az NDK- ban dolgozott, Halléban. Azelőtt Budapesten két nagyüzemben: az Egyesült Villamosgépgyárban és az Élelmi- szeripari Gépgyárban töltött néhány évet. — Igaz, egy turnus csak kétéves az NDK-ban, de én kértem még kettőt. Nagyon jól éreztem magam, jól is kerestem — és főleg rengeteget tanultam. Részben szakmailag, hiszen Halléban egy nagyüzemben dolgoztam a szakmámban — másrészt vi18. §.: A Magyar Népköztársaság... biztosit ja az állampolgárok képzettségének és műveltségének állandó növelését. szont jól megtanultam németül. Nem volt kis vállalkozás: fél éven át minden este órákat tölteni a nyelvtanulással — pusztán önszorgalomból, hiszen társai nagyobb része csak a napi gyakorlat alapján tanulta a nyelvet. De sikerült letennie az alapfokú vizsgát, ami — tekintettel a későbbi négyéves „beszédgyakorlatra” — jó nyelvtudást jelent számára. — Itthon is olvasok németül, beszélni már kevesebb alkalmam van. De feltétlenül szeretném elérni, hogy idővel felsőfokú nyelvvizsgát tehessek! Ehhez viszont kell az érettségi. Jövőre az is meglesz. Most fejeztem be a harmadik évet a Kossuthban, levelezőn. Nem könnyű ez sem a munka mellett — amikor beiratkoztam, nem is gondoltam. Kéthavonta beszámolók, amelyek néha egy hónapig is elhúzódnak — úgyhogy szinte állandóan tanulni kell... De kibírom: szeretek tanulni. A kedvenc tárgyam egyébként a történelem. A fizikát is kedvelem — a szakmám is ezt követeli meg. Abból fogok érettségizni majd. Nőtlen. Ezt azért is érdemes megjegyezni, mert a vállalat tavaly szerette volna szakmunkásként egyetemre küldeni — nőtlenként köny- nyebb, mondták, ö azonban (hosszú töprengés után) mégsem vállalkozott. — Egy év előkészítő, s ha az sikerül, öt év egyetem Gödöllőn — sok. Legalábbis nekem, aki már a harmadik ikszet átléptem. És ami azt illeti, hamarosan nősülni is szeretnék... Hej, de jól jött volna ez a lehetőség mondjuk öt évvel ezelőtt! Bár... még most sem ment ki a fejemből, hogy jól tettem-e, hogy visszaléptem. Nagyon csábító volt az ajánlat, de én először azt gondoltam, körülbelül három évről van szó. Csóválja a fejét, aztán hozzáteszi. — Pedig valamit tanulnom kell érettségi után. A nyelvvizsgát már említettem. Ajánlanak egy olyan lehetőséget is: legyek szaktanár. A Kossuthban dolgozom már két év óta másodállásban a tanműhelyben. Szó volt arról, hogy átmegyek, s levelezőn tanulhatok tovább. Nem tudom, hogy is lesz... Egy évem van még a döntésre — az érettségiig. Tarnavölgyi György
