Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
4 kelet-magyarorszag 1977. július 14. Atomvita a nyugati világban K emény vitákat ígértek Schmidt nyugatnémet kancellár szerdán kezdődött washingtoni tárgyalásai. A vitát lényegében Carter amerikai elnök terve élezte ki. Néhány hónappal ezelőtt azt az ajánlatot tette legfontosabb szövetségeseinek, hogy az Egyesült Államok lemond a plutónium kereskedelmi előállításáról, de ezt elvárja tőlük is. Javaslata kétségtelenül érzékenyen érintette az amerikai szövetségeseket, Nyugat-Európát és Japánt. Miért? Leegyszerűsítve: a hagyományos atomerőművek alapanyaga az uránium, ám energiatermelés közben radioaktív hulladék is keletkezik, s ebben plutónium van. A plutónium viszont az úgynevezett szaporító-, vagy gyorsreaktorok segítségével önmagát újratermelő fűtőanyag, vagyis kimeríthetetlen energiaforrás. Logikus tehát, hogy elsősorban az energiában szegény országok érdeklődnek iránta. Ez egyben magyarázza azt is, miért hódították el az utóbbi években az atompiac jó részét nyugat-európai cégek az amerikaiaktól. Carter természetesen nem az amerikai gazdasági érdekekre hivatkozott, hanem arra, — s ebben tagadhatatlanul van igazság — a gyorsreaktorok elterjedése, a plutóniumgazdaság kialakulása veszedelmes nukleáris fegyverkezési versenyt indíthat meg. Már néhány kiló plutónium is elegendő az atombombához. Ugyanakkor az Egyesült Államok semmit sem veszít, ha késlelteti a plutónium felhasználását, mert az ország nemcsak a legnagyobb urániumfogyasztó, hanem a legnagyobb urániumtermelők egyike is. Schmidt Washington előtt Kanadában járt, ahol sikerült „ideiglenes megállapodást” kötnie az urániumexport felújításáról. Eszerint Kanada „hamarosan” ismét szállít urániumot az NSZK- nak. Hogy a kanadai „hamarosan” valójában mit jelent, az hamarosan kiderül — Schmidt washingtoni tárgyalásain. Nagyhatalmak genfi konzultációja Genfben szerdán a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia részvételével megkezdődött annak a háromoldalú konzultációnak az első menete, amelyen a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes megtiltásáról szóló szerződéssel foglalkozó tárgyalások kérdéseit vitatják meg. A Szovjetunió küldöttségét Igor Morohov, az állami atomenergia bizottság elnökének első helyettese, az Egyesült Államok küldöttségét Paul Warnke, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója, és Nagy-Britannia küldöttségét Percy Cradock berlini nagykövet vezeti. A szovjet delegáció vezetője sajtónyilatkozatban kijelentette: „A Szovjetunió, mint ismeretes, következetesen síkraszáll a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes megtiltásáért. Készek vagyunk minden erőfeszítést megtenni e cél elérésére, és reméljük, hogy tárgyalópartnereink hasonlóképp készek az előttünk álló kérdések érdemi megtárgyalására és megoldására.” Paul Warnke a tanácskozás megkezdése előtt tartott sajtóértekezletén elmondotta, hogy a konzultációk célja a szerződéssel foglalkozó tárgyalások kilátásainak felmérése. Ha sikerül megállapodni mindenfajta nukleáris kísérlet megtiltásában — mondotta —, ennek igen nagy jelentőségű következményei lehetnek a nukleáris fegyverzetek fejlesztésének leállítását illetően. Kérdésre válaszolva kijelentette, nincs jele annak, hogy Franciaország és Kína csatlakozna a tervezett szerződéshez. (Folytatás az 1. oldalról) képviselői megvonták a feladatok teljesítésének mérlegét és összegezték az elkövetkező tennivalókat. A tanácskozáson magyar részről dr. Juhász Adám nehézipari államtitkár vett részt. Megállapította: egyöntetű a vélemény, hogy a munkák mindenütt tervszerűen, összehangoltan haladnak. „Itt, a gigászi munka helyszínén látpttak alapján szeretném’ hangsúlyozni: minden elismerést megérdemelnek a kivitelezésben oroszlánrészt vállaló szovjet dolgozók és magyar társaik is, akik nehéz terepen, dacolva az időjárás viszontagságaival, munkaidőn túl is vállalják a munkát azért, hogy határidőre közös kinccsé válhasson az országaink energia- és vegyiparának fejlesztését megalapozó uráli gáz. A vállalkozás jelentőségét akkor látjuk igazán, ha tekintetbe vesszük: hazánk évente mintegy 6 milliárd köbméter gázt termel. E mennyiséget nem tudjuk növel/ni. Jelenleg a Szovjetunióból évente 1 milliárd köbméter gáz érkezik hozzánk. Az orenburgi terv megvalósulásával további igényeinket teljes egészében az Uraiból érkező gáz elégíti majd ki. Innen évente 2,8 milliárd köbméter gázt kapunk” Dr. Juhász Adám részletesen felsorolta az elmúlt 2 évben a 3 munkahelyen elkészült létesítményeket, majd így folytatta: „Építőink ez év derekára átadhatják helyüket a gyár- és gépszerelő vállalattól érkezőknek, és a kompresszor- állomások speciális fémszerkezetes épületeinek szerelésében járatos német szakértőknek. Jövőre a magyar szakaszon már megkezdi működését a huszti és bogorodcsanyi kompresszorállomás. A rákövetkező évben az orenburgi gázvezeték teljes üzembe helyezésének időpontjában lát munkához a guszjatyini állomás is” — mondotta végezetül dr. Juhász Adám. A nap eseményeit gazdagította a magyar népművészeti kiállítás megnyitása. Az iva- no-frankovszki kiállítóteremben 100 fotó, hímzés, fafaragás ad ízelítőt tájegységeink ősi díszítőművészetéből. Az esti órákban a fesztivál résztvevői ellátogattak Bogo- rodcsanyba, ahol a telephely magyar éttermében Nagy Mária, az MSZBT főtitkára vacsorát adott tiszteletükre. A művelődési házban a Bartók Béla Művészegyüttes adott műsort. Munkatársaink testvérországokban Fiatalos ötletek Romániában is reflektor- fényben van az ifjúság — csakúgy mint nálunk. A formák természetesen mások, de az ötletek egyike-másika méltó a figyelemre. Az ifjúság sportolását, testedzését nagyon sokféle eszközzel segítik s ebből nagyrészt vállalnak az ifjúsági lapok és a legnevesebb élsportolók. Romániában például „az ifjúság nemzeti sportja” lett a tenisz. A Sein, tea Tineretului (a román ir. júsági szövetség 350 ezer példányban megjelenő központi lapja) teniszversenyén például évente 300 ezer fiatal vesz részt. A lap hasábjain kezdeményezték például a pályaépítést is. és hogy milyen sikerrel, azt egyetlen számadat is jelzi: az első évben 3000 pálya épült szerte az országban. Ami az élsportolók szerepét illeti: Ion Tirjac az egyik legnevesebb román teniszező a legszebb serlegét ajánlotta fel különdíjként a legjobbak egyikének; a másik tenisz- csillag, Ilian Nastase pedig azt az ütőt adta át az egyik fiatal versenyzőnek, amellyel --Wimbledonban győzedelmeskedett. Az élsport így forr össze a legszélesebb tömegsporttal. Hogyan kapcsolódik az egyetemi képzés a gyakorlathoz? — többek között erről is beszélgettünk a bukaresti mű. szaki egyetemen. Vendéglátóink elmondták: minden felvett fiatalember előbb egy esztendőt a hadseregben szolgál. s tanulmányait csak az. tán kezdi meg. A fő cél a tanulmányi idő alatt az, hogy a kész mérnök ne „lombik ember” legyen, necsak a laboratóriumban mozogjon otthonosan, hanem a gyárakban is. Az első három évben ezért 2-2 hónapot az üzemi (ritkábban az egyetemi) műhelyekben dolgoznak. Az „Elektronika” Bukarest egyik legnagyobb üzeme: kilencezren dolgoznak itt, köztük hatezer nő, s 200 ezer rádiót, 500 ezer televíziót gyártanak évente. Hogy miért éppen az ifjúsággal kapcsolatban említjük az elektronikát, annak az az oka, hogy ebben a mammutvállalatban 22 esztendő az átlagéletkor. A Bukaresti Elektronika rádió- és tévégyárban az átlagéletkor 22 év — a nagyüzem a fiatalok gyára. (Hegedűs Ferenc felvétele) — Hogyan produkál ez a fiatal kollektíva? — kérdeztük Vintila Popescu műszaki igazgatóhelyettestől. — Az említett adatok már jelzik, hogy nem állunk rossz helyen, nemcsak hazai, hanem nemzetközi méretekben is számottevő az üzem. Ami az ifjúságot illeti, az nálunk azért lényeges, mert csaknem teljes egészében saját nevelésű. S ha a szalagok mellett dolgozó szakembereink jól végzik munkájukat, az visszahat a gyártmányfejlesztésre is. Elmondhatom, hogy saját tervező- és fejlesztőgárdánk van. S szintén a fiatalok vállalkozókedvét, új iránti fogékonyságát jelzi, hogy a 77. évi terveinkben a sztereo és a Hi-Fi ugyanúgy helyet kapott, mint a hordozható tévé, a fantáziadús ka- rosszériájú minirádió, mint a hagyományos készülék. A fiatalok nemcsak derékhadát, hanem alapvető részét is képezik az Elektronikának. Nálunk kevésbé ismert a hegyivadász fegyvernem, Romániában az ország nagy részén szolgálatot teljesítenek a kötelékébe tartozók. — A legkeményebb munkát igénylő szolgálatok egyike a hegyivadászoké — mondta IHa Puran őrnagy a kiképzőhelyen, s a gyakorló- pályán suhanó katonák meg is győzik erről a vendégeket. Sebes folyású hegyi patak felett 30 méternyire húzódik a drótkötél, speciális eszközzel ezen csúszik a katona. Meredek falat küzd le ezután, majd szinte pihenésnek tűnik a szökellés a hatalmas kőtömbökön, a függeszkedés magas ágakon — és így tovább. Szinte valószínűtlenül nehéz kiképzés. — Mindez a szolgálat kifogástalan ellátásához kell — mondja az őrnagy. — Májusban hatalmas hóviharban teljesítettük a nehéz gyakorlat követelményeit... Marik Sándor Pintér István: Gyilkosság a Pola r: —g A Polanski házaspár londoni esküvőjén 1968-ban. A Los Angeles-i rendőrök ezúttal gyorsak voltak — nem úgy, mint a helyszínen, ahol 1969. augusztus 9-én a tett felfedezése után éppen öt órával érkezett csak meg a gyilkossági csoport, addig buzgó, de hozzá nem értő kollegáik teljesen összeforgatták a helyszínt. Most egy bizonyos Michael Watson azonnal fel is kereste Weis- séket. Kérdés Stevenhez a tárgyaláson : — Megmutattad Watsch bácsinak a forgópisztolyt? — Igen. | — Ö kézbe fogta azt? — Igen. — Hogyan fogta meg? — Mindkét kezével és mindenütt... A gyerek azt is elmondta, hogy Watson kiürítette a tárat, amelyben 7 üres hüvely és még hét töltény volt. Egy Hi Stardard Longhorn 22-es forgópisztoly volt, olyan, amilyennel akkor, szeptember elsején már rendelkezésére álló adatok szerint a Polanski- villában gyilkoltak. A rendőrség azt is tudta, hogy a markolat jobb oldali része sérült. A Steven által talált fegyver tökéletesen megfelelt ennek a leírásnak. Hogy Watson ezek után az egész, nagyfontosságú leletet egy borítékba zárta, s átküldte a „talált tárgyak osztályára”? Ismét alkalom adódott rá, hogy a tárgyalóterem közönsége nevessen. Egyébként természetesen nagyon szomorú ügy volt ez. Hét ember életéért kellett felelnie a vádlottak padján ülőknek. Vagyis: Charles Mansonnak, „Jézus Krisztusnak”, s három fiatal lánynak, tettestársainak, de egyben áldozatainak: Susan Atkinsnak, Patricia Kren- winkelnek, Leslie Van Heu- tennek. öt embert öltek meg a Cielo Drive 10 050-ben. A gyilkosságot 1969. augusztus 9-én reggel, nyolc óra és fél kilenc között Winifred Chapman, a házvezetőnő fedezte fel. Az 50-es éveinek közepén járó asszony a szokásos időben érkezett meg munkahelyére. A ház kapujához érve, valami szokatlant vett észre. Egy drót lógott a kapun, leszakított telefonvezeték lehetett. Ahogy belépett, egy fehér gépkocsit látott, amely nem volt sem a ház lakóié, sem a Mrs. Chapman által ismert látogatóké, barátoké. Átment az ebédlőn, a lakószobába sietett. Két nagy kék hajókoffer állta útját. Ezek előző délután, amikor munkája végeztével a házvezetőnő távozott, még nem álltak ott. A kofferen ragadós vért látott, és két, a folyosón heverő törölköző szintén véres volt. Mindenütt vért látott, sok vért. A ház főbejárata nyitva állt. Kinézett rajta: a ház előtti úton vérfoltok. Kissé odébb, a füvön egy holttest hevert. A rémült asszony sikoltozva rohant segítségért. A szomszédból telefonáltak a rendőrségre. A központ — ritka eset ebben az ügyben — pontosan feljegyezte a bejelentést, és annak időpontját: 1969. augusztus 9., 8 óra 33 perc. Szokás szerint, URH-n intézkedtek. A 8 L 5-ös rendőrjárőr, Jerry Joe DeRosa bekapcsolta kocsija szirénáját. Mielőtt bemerészkedett volna a házba, tájékozódott, Mrs. Chapman képtelen volt bármit összefüggően is elmondani, csak jajgatott. A szomszéd azonban megőrizte nyugalmát, és elmondta, amire a rendőr kíváncsi volt. Az 10 050 alatti ház tulajdonosa Rudi Altobelli, mielőtt Európába utazott volna, bérbe adta a villát Roman Polanskinak, a lengyel származású filmrendezőnek és feleségének, Sharon Tatenek. a világhírű filmsztárnak. Amikor azok márciusban szintén Európába indultak, átengedték a házat két ismerősüknek, Abigail Folgernak és Voytek Frykowskinak. Július elején Mrs. Polanski visz- szaérkezett, de Abigail Folger és Voytek Frykowski nem költözött el. Polanskiné előrehaladott terhes volt, ezért nem hagyták magára, s vele laktak, amíg a férje vissza nem érkezik. Közben megérkezett egy másik járőrkocsi, a 8 L 62- es, s azzal William T. Whi- senhunt és Robert Burbrid- ge. Most már hárman folytatták a felfedező utat. Először a füvön heverő két holttestet találták meg, Abigail Folgert és Voytek Frykows- kit. Mindkettőjüket szokatlan kegyetlenséggel ölték meg. Súlyos, ütésektől származó és szúrt sebek sokasága borította testüket. Bementek a házba. A szobában a heverőn fedezték fel Sharon Taté holttestét, egy amerikai zászlóval letakarva. Virágos melltartót és hozzá való bikinit viselt, mindkét ruhadarab csupa vér volt. Nyakára fehér nylonkötelet hurkoltak, amelynek egyik ágát átdobták a tetőgerendán, a másik vége pedig az ötödik holttesthez Jay Sebrinéhez vezetett Az ő ruházatát is vér itatt^ át, s kb. egy méterre feküdt a földön a halott asszonytól. Mindkettőjükkel hasonló módon végeztek, mint a kertben talált áldozatokkal. (Folytatjuk)
