Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 13. Liberális demokrata többség a japán szenátusban Munkatársaink testvérországokban Földrengés után Bukarestben A földrengés utáni helyreállítás elsőként az üzemekben in­dult meg. (Hegedűs Ferenc felv.) Afrika egy napja E tiópiában újabb harcok folynak; az ENSZ de- kolonizációs bizottsága elé a gyarmatosítás minden formájának elítéléséről ter­jesztettek határozatterveze­tet a szocialista és az el nem kötelezett országok; Mobutu ismét „minden fillért köszö­nettel nyugtázok” jeligéjű könyörgést intézett nyugati támogatóihoz; az NSZK hi­vatalosan „politikai ténye­zőkként” ismerte el a dél­afrikai felszabadító mozgal­makat; Zambia riadókészült­ségbe helyezte csapatait a rhodesiai rezsim sűrűsödő provokációi miatt és magá­ban Rhodesiában is meggyor­sultak a politikai mozgások. Mindez egyetlen nap, sőt néhány óra Afrikával kap­csolatos és korántsem teljes hírcsokra. Minden egyes hír arról árulkodik, hogy a föld­rész történelmi nagyságrendű vajúdás színhelye. Hol van­nak már azok az idők. ami­kor a „fekete kontinens és valamennyi országa előtt ott volt a gyarmattartó „anyaor­szág” nevének jelzése (brit Kelet-Afrika, francia vagy éppen olasz Szomália, spa­nyol Marokkó és így tovább). Ebben a tarka történelmi­politikai kaleidoszkópban még egyetlen nap tükrében is jól látszik, hogy a jelenlegi helyzet talán legfontosabb eleme: a még meglévő „fehér bástyák”, a fajüldöző rezsi- mek helyzete. Dél-Afrika, a maga hatalmas gazdasági erőforrásaival, a . körülmé­nyekhez képest még jól — bár korántsem rezzenetlenül, elég a sowetói robbanásokra gondolnunk — tartja magát. De a rhodesiai rezsim felett félreérthetetlenül. messze hallhatóan szól a lélekharang, a Nyugat, elsősorban Anglia, amelyet a jelenlegi helyzetért súlyos felelősség terhel, is­mét közvetítéssel kísérlete­zik. A terv lényege: a maj­dani választások előtt a „jo­gilag” még mindig brit gyár-, matnak számító országban Anglia gondoskodjék az át­menet nehéz időszakának rendjéről. Csakhogy minden érdekelt fél tudja a történel­mi leckét. A felszabadító mozalom derékhada, a haza­fias front attól tart, hogy Smith — esetleg a most ha­zatért Sithole segítségével — hatalma meghosszabbítására használja fel ezt a sajnálatos „brit békét”. Smith pedig at­tól, hogy — ez nem sikerül neki. A japán felsőházi válasz­tásokon a liberális demokra­ta párt megszerezte a több­séget a szenátusban. Bár a hivatalos végeredmény sze­rint az LDP-nek nem jutott be a törvényhozásba annyi képviselője, ahánnyai több­ségbe került volna, a párthoz később csatlakoztak függetle­nek is, így immáron a har­madik választáson segítették ki a függetlenek az LDP-t. Mint a hivatalos végered­ményből kitűnik, a közép­utas Komeito és a demokra­tikus szocialista párt négy, il­letve egy, az új liberális klub három, és a függetlenek két képviselői hellyel erősítették meg pozícióikat a felsőház­ban. A szocialista párt öt, a kommunista párt négy helyet vesztett. A választások kimenetelét kommentálva az Aszahi Sim­James Carter amerikai el­nök támogatja a neutron- bomba, az új atomfegyver gyártását — közölte kedden a Fehér Ház szóvivője. Az amerikai törvényhozásban, tudományos, sőt, katonai kö­rökben is jelentős ellenzéke van az új bombának, amely ösztönzően hathat arra, hogy fegyveres konfliktus esetén nukleáris fegyvereket vesse­nek be. A Washington Post keddi értesülése szerint Carter úgy döntött: ajánlani fogja a kongresszusnak a harcászati nukleáris fegyverek közé szá­mító neutronbombák gyár­tását és továbbfejlesztését. A neutronsugárzású robbanó­fejekkel a NATO nyugat-eu­rópai csapatainak rakétaegy­ségeit és tüzérségét szerelnék fel. A neutronbomba nem pusztítja el az épületeket és a hadianyagot — „csak” az emberi életet oltja ki, né­hány órán belül, esetleg csak egy hét múlva. Carter múlt héten még azt mondotta: felülvizsgálja a kérdést s csak nyár végén bún megállapítja, hogy jól­lehet az LDP ismét biztosí­totta magának a többséget, hosszú távon a fejlődés a koalíciós korszak irányába mutat. A Mainicsi Simbun szerint a választók szavaza­taikkal egyaránt nyilvánítót-^ ták ki, hogy politikai válto­zást és politikai stabilitást óhajtanak. — A kis pártok egész so­rának felbukkanása új hely­zet elé állította az egész el­lenzéki tábort — állapítja meg a lap. Minthogy képte­lenek voltak közös politika kidolgozására, nem is folytat­hattak választási együttmű­ködésen alapuló, hatékony választási kampányt sem. A keddi újságok közölték, hogy pártjának nagyarányú választási veresége után Na- rita Tomomi, a Japán Szo­cialista párt elnöke bejelen­tette lemondási szándékát. hoz végleges döntést. A Pen­tagon melegen támogatja az új fegyver gyártását, míg. a kormány fegyverzetellenőr­zési hivatala ellenzi. A SALT-tárgyalásokban is ille­tékes szakértők szerint a ne­utronbomba tovább nehezíti a Szovjetunióval folvó és tervezett fegyverzetkorlátozá­si tárgyalásokat. Amerikai tudósok, írja a Washington Post, figyelmez­tetnek: a neutronbomba ra­dioaktívvá teheti a Föld mé­lyében rejtőző szenet, kobal­tot, ezzel új veszélyeket idéz­ve fel. Herbert Scoville, a Penta­gon fegyverkutatásainak volt vezetője kedden a New York Times-ban elutasítja a neut­ronbomba híveinek érvelését, hogy az új fegyver hatéko­nyabb „elrettentő” eszköz, hiszen bevetése valószínűbb, mint a nagy pusztítású ha­gyományos atombombáké: „Érdekünk erősíteni, nem pe­dig gyengíteni a gátat a ha­gyományos és a nukleáris fegyverek között" — írja Scoville. — Kezdjük a programot •formabontóan, s tegyünk egy sétát a belvárosban — java­solta mindjárt a megérkezés utáni percekben, még a bu­karesti főpályaudvar peron­ján romániai kísérőnk, 1 La­dislaus Tarco, majd mintegy magyarázatként hozzátette; magam is újságíró vagyok, és biztos voltam benne, hogy 1977 nyarán a Bukarestbe lá­togató vendégek első kérése úgyis az lenne, nézzük meg, mi történt a földrengés ide­jén, s azóta. Róttuk a belváros utcáit, a legszebb sugárutakat, a Bal- cescu és Magheru körutat, ahol a március 4-i földrengés a leginkább sújtotta a román fővárost. Az első benyomá­sok kettősek: a károk nagyok, a rend és a nyugalom azon­ban már régen helyreállt. A romokat mindenünnen el­hordták, csak magas deszka- palánkok jelzik, hogy a fog­híjteleknek számító részen néhány hete értékes, szép épületek állhatták. Hogy mi­lyenek, azt csak a helyszínen jártasok, helybeliek tudják — a földrengés a föld színével egyenlővé tette azokat. De szinte mindenütt kisebb cso­portokban beszélgetnek az emberek: ismerősök, rokonok nézegetik: vajon igaz lehet-e, hogy az a bizonyos negyven másodperc valóban olyan sú­lyos volt? Másutt építők dolgoznak a szép, régi épületeken, sínek­kel, betontöltetekkel erősítik meg a repedt főfalakat, gon­dosan mérik az elmozduláso­kat, ellenőrzik, nem moz­dult-e meg azóta is valame­lyik épületrész, mert akkor ott is bontásnak kell követ­keznie. A helyreállítás tehát első­ként a megmaradt épületek­nél kezdődött; a legszüksége­sebb munkákat végzik el, hogy az épületek veszély nél­kül lakhatók legyenek. A leg­fontosabbakat természetesen (gáz-, elektromos és vízveze­tékek, villamossínek javítása) néhány napon belül elvégez­ték, a közműszolgáltatás, a közlekedés rövid idő' alatt helyreállt. A’ foghíjtelkek hosszabb ideig üresek lesznek: elkép­zelések vannak, de (mivel szinte mindegyiket egyedileg kell megtervezni és beépíteni, házgyári vagy más, gyors technológia a történelmi vá­rosközpontban aligha jöhet szóba) még nem is dőlhetett el, hová, milyen épület kerül a főváros szinte legértéke­sebb telkeire. Rendkívül érdekes, hogy Bukarest új épületei, házgyá­ri épületekből emelt városré­szei kiállták a próbát, szinte sehol sem történt jelentős kár. Az új épületek közül mindössze kettő omlott össze, de mindkét helyen tudják a konkrét okokat is: az építke­zésnél mulasztások történtek. Az új városrészek szinte sé­rülés nélkül vészelték át a katasztrófát. Ennek is kö­szönhető, hogy mindössze két-három napon belül min­den családot elhelyeztek: át­adás előtt álló épületekben vagy már teljesen kész laká­sokban kaptak új otthont, s gyorssegélyt az élet fenntar­tásához és folytatásához. Ez nagy erőfeszítést igényelt, hi­szen az országban (nemcsak Bukarestet érintette a föld­rengés, bár a károk itt vol­tak a legjelentősebbek, kivé­ve Zimnicea városát, amelyet csaknem teljesen romba dön­tött). 35 ezer család maradt hajléktalanul. A román nép­gazdaság tízmilliárd lejjel ká­rosodott. Rendkívül érdekes adatokat hallottunk magáról a földren­gésről Jean Moncea profesz- szortól a bukaresti műszaki egyetemen. Elmondta, hogy a károk azért voltak rendkívül nagyok, mert az első másod­percekben függőleges irányú földmozgás rázta meg az épü­leteket, néhány pillanat múl­va pedig vízszintes irányú, tehát amelyik kibírta az egyik irányú megpróbáltatást, a másikat már aligha. Ez okoz­ta például azt i6, hogy az ut­casorokon egyes házak össze­dőltek, a szomszéd épületek pedig szinte sértetlenek ma­radtak. A szakemberek abban találnak magyarázatot erre, hogy Bukarest régi tengerfe­nék iszapja felett fekszik, s az iszapréteg viselkedése telje­sen kiszámíthatatlan — elté­rően az erősebb kötött, vagy köves talajtól. A földrengést követő napon Richter pro­fesszor is Bukarestbe érke­zett, hogy tanulmányozza a helyzetet, s ha szükséges, fi­nomítson is a földrengés mé­résére, összehasonlítására szolgáló Richter-skálán. Marik Sándor Carter támogatja a neutronbomba gyártását Pintér István: Gyilkosság a Polanski-villában A felsőfokok bírósági tár­gyalása volt. A leghosszabb az Egyesült Államok történe­tében, kilenc és fél hónapig tartott. A legdrágább: egy­millió dollárt emésztettek fel a tárgyalás költségei. Két­százhuszonöt napig tartották az esküdteket bezárva, amíg meghozták ítéletüket: vala'- mennyL vádlottat halálra ítélték. A sokkötetes akta a „Ka­lifornia népe Charles Man- son, alias Jézus Krisztus el­len indított pere” — feliratot viselte. A bűnüldözés törté­netében ez volt az első, s minden bizonnyal ez is ma­rad az utolsó eset, amikor egy bűnöző a Megváltótól kölcsönözte álnevét. Megbízhatónak látszó ki­mutatások szerint erről a perről írtak a legtöbbet az Egyesült Államok történeté­ben. A gyilkosságok közül csak egyetlen esettel, John F. Kennedy lelövetésével foglalkozott többet az ameri­kai sajtó — abban az ügyben azonban, mint ismeretes, so­ha nem került sor bírósági tárgyalásra. A vádat Vincent Bugliosi képviselte. Koronatanúja Linda Masabian volt. — Mondta-e valaha Man- son, hogy ő a Jézus Krisztus? — kérdezte tőle az ügyész. — Nem, ezt soha nem ál­lította — hangzott a válasz. — Milyen körülmények késztették önt arra, hogy mégis ezt higgye? — Én Krisztust kerestem magamban és azért láttam annak. Az ügyész megakadt. Za­varában furcsa útra terelte a kihallgatást. — Mansonnak volt szakál­la? — Igen! — Leborotválta később a szakállát? — Igen! — Látott már valaha olyan képet, amelyen Krisztus sza- kálltalan volt? — Nem. — Miután Manson leborot­válta a szakállát, még min­dig azt hitte, hogy ő Jézus? — Igen. Ez a jelenet Bugliosi kevés számú kisiklásai közé tarto­zik. Egyébként kitűnő mun­kát végzett a tárgyalás fo­lyamán, valamint a vádirat összeállításában. A Los Angeles-i rendőrség jóvoltából alig állt a vádha­tóság rendelkezésére bizo­nyíték. Még azután sem, hogy a tettesekről tudták, hogy tettesek és egy véletlen foly­tán valamennyien már jóval előbb a rendőrség őrizetébe kerültek. A rend derék őrei, akiket a televízió krimisorozatai mindig tévedhetetlennek áb­rázolnak, ebben az ügyben hibát hibára halmoztak. Mintha semmiképpen sem akartak volna a bűnözők nyomára bukkanni, mintha szántszándékkal meg akarták volna semmisíteni a bizonyí­tékokat. Nemcsak a helyszínen, rö­viddel a Cielo Drive 10 050 szám alatti villában történt szörnyű vérfürdő felfedezése után, hanem a bírósági tár­gyalóteremben is meglehető­sen szánalmas alak benyo­mását keltette Jerry Joe DeRosa. Ez a rendőr volt az, aki a 8 L 15-ös számú rend­őrjárőrként először érkezett rádióskocsijával a villába. A tárgyaláson elmondta: amikor később, az őrizetbe vett William Garretsonnal el akarta hagyni a villát, az elektromos zárral járó kapu belső oldalán észrevette, hogy az a gomb, amellyel a kaput nyitni lehet, véres. Mi sem látszott kézenfekvőbb­nek, mint a feltételezés: a gyilkos nyomta meg a gom­bot, az ő kezétől lett véres és minden bizonnyal az ujjle­nyomatát is rajtahagyta. De Rosa mégis megnyomta a gombot. Végeredmény: ujjle­nyomatával megsemmisítet­te azt az ujjlenyomatot, amely azonnal a gyilkos nyo­mára vezethette volna a rendőrséget. — Miért nyomta meg az ujjával a véres gombot a kapun? — kérdezte tőle az ügyész. — Azért, hogy kijussak a kapun! mennem... A tárgyalóterem közönsége nevetett. A rendőrön. És egy másikon akkor, amikor egy tízéves gyerek szégyenítette meg a közbiztonság őreit- Steven Weiss mintegy há­rom héttel azután, hogy a lapok tele voltak a Sharon Tate-üggyel, a szülői ház mögött egy revolvert talált. Az okos kis Steven — elég bűnügyi sorozatot látott ő is már a televízióban — a cső végén és két ujjal óvatosan fogta meg a fegyvert, ne­hogy megsemmisítse az eset­leg rajta lévő ujjlenyomato­kat. így vitte haza, s letette édesapja íróasztalára, aki meg sem érintette, s azonnal feltárcsázta a rendőrség szá­mát. (Folytatjuk) A Polanski-villa vendégei: Sebring Abigail Folger, Frykowski, Parent. 1. ___

Next

/
Thumbnails
Contents