Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 10. GUSZEVI GONDOK „Átmeneti” lakótelep? Guszevi „üzletsor” Duda Gyuri elindul Mit ígér az „uborkaszezon”? Nyári kulturális körkép Nyírbátor Laktanya helyén barátsá­gosnak, csendesnek látszó la­kások. A hatalmas fák, a tá­gas terek láttán azt hiheti az idegen, hogy öröm itt lakni — a nyíregyházi Guszev-lakó- telepen. Sziics Elek, a helyi pártalapszervezet és a HNF vezetőségi tagja: — Az egyik kátyúban tel­jesen oldalra billent a sörös autó és két láda sör összetört. A közelmúltban társadalmi összefogással törmeléket szál­lítottunk ide, de még mindig sok a buktató... Üres hűtőpult Akadozik az ellátás, nem a legszilárdabb a közbiztonság, kisebb szeszháború folyik, a telepekről, külterületekről ide költöztetett cigány csalá­dok egy része nem tud beil­leszkedni. A legtöbben tud­ják, hogy csak átmenetileg laknak itt, de azt senki sem tudja: meddig tart az átme­net. A központi helyen hosszú „üzeletsor”. A középső ajtón az ÉKV vegyesboltjába ju­tunk. Az alapvető élelmisze­rek nem hiányoznak. Egy el­kerített részben hús, sertés­máj és turistaszalámi van bőven. Két hosszú polcon sok-sok üvegben szesz. Az egyik hűtő viszont üres. Tö­rök Andrásné, a bolt helyet­tes vezetője: — Baromfit tárolnánk a pultban, de hiába rendelünk hetente két és fél mázsát, nem kapunk csak 50—60 ki­lót. Aprólékot csak elvétve hoznak, pedig kellene a kis­pénzűéinek. Olcsó kolbász is ritkán jön. A kenyér- és tejellátásra nem panaszko­dunk. A zöldségbolt vezetője, Magéra Istvánná: — Ha rendelek 150 kiló uborkát, vagy paprikát, ka­pok helyette 70 kilót. Azt is kissé megkésve. A járat hoz­zám rendszerint délelőtt 11 óra körül érkezik. A békés presszóban fagyiz­nak, söröznek. Seres Gábor- né, a szórakozóhely vezetője: — Képzeljék el, a városi tanács rendelete alapján ki­vonták a szesz árusítását. Arra hivatkoztak, hogy a szomszédos iskola gyerekei rossz dolgokat látnak... Lát­nak azt másutt is. Ha nálam nem ihatnak, elmennek a kö­zeli „Kis mozdonyba” és az még rosszabb lesz. A döntést a vendéglátó vállalat megfel­lebbezte... Fiatalember lép hozzánk, bemutatkozik: — Jabonkai Árpád vagyok. Nagyobb gond, hogy a bolt­ban néha petyhedt kolbászt árulnak, azt nézzék meg. Kétezer a „bankban” Visszamegyünk a boltba. Török Andrásné: — A KÖJÁLL februárban felszólította a vállalatot, hogy állítson ide hűtőpultot. Meg is ígérték a központban, min­dennap várjuk a hűtőpultot. Romlott árut még nem árul­tunk. Vannak elhanyagolt házak is. Az egyiknek ajtaja, ablaka betörve. Idegesnek látszó fér­fi lép hozzánk: — Szlovenszki Gyula, kő­műves vagyok. Ide költöztet­ték mellém ezt a családot, azóta nincs nyugtunk. Közös a folyosónk, vékony a közfal. Többször hívtam ki a ren­dőröket, sajnos, jó ideje a rendőrségi segélyhívó sem működik. Gyakori a vereke­dés, a fenyegetés, a lopás. Kártyáznak a téren, néha kétezer forint is van a bank­ban. A gyerekek itt nem lát­nak semmi jót. A fiataloknak kialakítottak egy pinceklubot, amely már bezárta kapuit. A miértre Bognár János, az egyik fia­talember válaszol: „Nem volt aki összefogja az ifjúságot. A klubvezető gyakran késve nyitott ki”. A kórképet a városi tanács A 62 éves földműves fog­lalkozású Girán Pál nyírbél- teki lakost már régóta gya­núsították vadorzással a nyír- bélteki „Széchenyi Zsimond” Vadásztársaság tagjai. Ed­dig azonban nem sikerült tet- tenérni, bár földjein és an­nak környékén rendszeresen találtak kirakott hurkokat és vadelejtésre utaló nyomokat. ( Az első nagyobb hó leesése alkalmas időpontnak ígérke­zett a vadorzásra, de e tevé­kenység megfigyelésére is. A vadásztársaság hivatásos va­dásza a terület mezőőrével 1977. január 3-án, már kora hajnalban figyelte, hogy kik mennek a hóval borított erdő­re megnézni az előzőleg ki­rakott hurkokat. Nem sokáig kellett várakozniuk, mert a térdig érő hóban csakhamar megjelent virradatkor Girán Pál és amikor felelősségre vonták, beismerte, hogy a korábban lerakott hurkokat jött ellenőrizni. Ennek alap­ján tartottak házkutatást Gi- ránéknál, valamint a szom­szédságában lakó vejénél, Orosz Sándornál. A házkuta­tást tartó rendőr felhívására Giránék tagadták, hogy a lakásban vadhús, vadbőr, vagy hurok lenne. A helyisé­gek átvizsgálása után azon­ban hamar előkerült mind­két lakásból a korábbi na­pokon befogott 4—5 éves őz­bak bőre és a még meglévő 8—10 kg húsa és egy nyúl hú­sának egy része. Ezeket a helyszínen bűnjelként lefog­lalták. két illetékese elé tárjuk. Bodnár István főelőadó: — Alapvető élelmiszerek­ből az ellátást a Guszevben is kielégítőnek tartom. Háromszáz családért Erdős András csoportveze­tő: — Egy vb-határozat értel­mében a lakások átmeneti jellegűek, a telep felszámolá­sa után raktárak és ipari lé­tesítmények lesznek a Gu­szevben. A felszámolás kez­detére és főleg végére dátu­mot nem mondhatok. Csaknem háromszáz csa­lád, több mint háromezer ember él az egykori nyíregy­házi huszárezred helyén. Há­romszáz lakást és egy sor közintézményt nem lehet máról holnapra előteremteni. A rend megszilárdításának, az ellátás javításának azon­ban meg lehet és meg kell teremteni a feltételeit. A bizonyítékok súlya alatt Giránék kénytelenek voltak elismerni a tényeket, ám ek­kor azzal kezdtek védekezni, hogy a megtalált őzet nem ők fogták hurokkal, hanem valaki lelőtte, úgy találták az erdőben. A lefoglalt húsokból azonban meg lehetett állapí­tani, hogy azok nem lelövésből származnak, hiszen a lövés nyomai a húson felismerhe­tők. A nyomozás eredményeként az ügyészség Girán Pál ellen lopás, míg az őz megnyúzá- sában és felhasználásában közreműködő Orosz Sándor ellen orgazdaság miatt emelt vádat. A Nyírbátori Járásbíróság a vadorzók bűnösségét a vád­irattal egyezően megállapítot­ta és figyelembe véve a vád­lottak büntetlen előéletét, Girán Pált 4000, Orosz Sán­dort pedig 3000 forint pénz- büntetésre ítélte. Kötelezte a vádlottakat, hogy az ítélet jogerőre emel­kedésétől számított 15 napon belül a nyírbélteki vadász- társaságnak az elejtett őzba­kért 5100, míg a befogott nyúlért 450 forint kártérítést fizessenek meg. Kötelezte a vádlottakat ar­ra is, hogy a kártérítési ösz- szeg után 331 forint illetéket fizessenek be az állam javá­ra. A lefoglalt őzbőrt a va­dásztársaságnak rendelte ki­adni. Az ítélet jogerős. Dr. Pálfy Ferenc ügyész Uborkaszezon — szoktuk mondani a nyári hónapok kulturális életére. Egy-két ki­emelt rendezvényen túl nincs miből válogatni, konganak az ürességtől a művelődési há­zak. Ezen a nyáron több he­lyen igyekeznek erre rácá­folni. A hét járási és városi művelődési központban arról érdeklődtünk: mit ígér az uborkaszezon? Nyíregyháza A főszerep az ifjúsági par­ké, tehát a tizen- és huszon­éveseké. Júliusban és augusz­tusban összesen húsz beat- kondertet rendeznek. A „leg­nagyobb” együttesek a sza­badtérin lépnek fel, itt tarta­nak egy nagy zenekari hang­versenyt is, a programban operettelőadás és egy népi- táncműsor is szerepel. A vá­rosi művelődési központban képzőművészeti, a Városma­jor úti művelődési- házban gyermekrajz-kiállítást ren­deznek, az országos népmű­vészeti kiállítás anyagát a Sóstói Kulturpark kiállítási csarnokában mutatják be. Nagykálló Követésre méltó ötletet „találtak fel” a színházi elő­adások bérletezésére. A tíz részes sorozatot kettévágták, így kedvezőbb a közönségnek is, s a nyári hónapokra is tudnak öt előadást ajánlani. Minden második vasárnap ötórai táncra hívják a kör­nyék ifjúságát. Júliusban bolgár népitáncegyüttest fo­gadnak, a vendégszereplés viszonzására a Kállai kettős néptáncegyüttes a burgaszi fesztiválra próbál. Nem szü­netelnek a foglalkozások a többi csoportban sem, ezen­kívül tanyanapra és a Neo- ton-koncert rendezésére ké­szülnek. Nem „viszi el” a nyarat a zenei napok néhány rendez­vénye. Több alkalommal ter­veznek művész-közönség ta­lálkozót az alkotóház nyári vendégeivel. Duda Gyuri el­indul — a 25. Színház pro­dukciójaként az Uj Barázda Tsz-ből. A színészek a vásá­ri komédiák hagyományai szerint szabadtéri előadáso­kon szórakoztatják a közön­séget a járás több községé­ben. Augusztus a zenéé. A hagyományos zenei napok koncertjein kívül 14 kamara- és nagyzenekari hangver­senyt tartanak, a nemzetközi zenei tábor művészvendégei­nek közreműködésével. Mátészalka Csengersima és Vaja-Rá- kóczi-tanya után Fábiánháza- Előtelek lesz a következő ta­nyai vasárnap színhelye. Er­re készülnek a város és a já­rás művészeti csoportjai. A művelődési házban a köny- nyebb műfajé a főszerep, előbb egy kabaréműsort, majd a leghíresebb beat- együtteseket fogadják. Vendé­gük lesz az LGT, az Omega, a Fonográf. A szocialista brigádvezetők klubja a járás üzemeiből érkező résztvevők­kel kibővítve tartja foglalko­zásait, a szakkörök, tanfolya­mok nyáron is működnek. A felnőtt fúvószenekar muzsi­káját a térzenéken hallhat­ják a város lakói. Fehérgyarmat Nem kaptunk hírt nagy- közönségnek szánt kiemelke­dő rendezvényről, viszont nagy örömmel számoltak be arról, hogy egyetlen klub és művészeti csoport sem szü­netelteti foglalkozásait a nyá­ron. Az ifjúsági klubban va­sárnaponként discoműsor van, a nyugdíjasok havonta kétszer találkoznak, a többi csoport az éves program sze­rint működik. Kisvárda Nem merült ki a kínálat a nagy sikerű felső-szabolcsi napok nyár eleji rendezvé­nyeivel. Kilenc könnyűzenei koncert szól a fiataloknak, az idősebbeknek magyarnóta- esteket és operettelőádást rendeznek. Két tanyai napra, két nyári táborra és egy iro­dalmi emléktúrára készül­nek. A várszínház színpadán Hajdú megyei művészeti cso­portok mutatkoznak be mű­sorukkal, kéthetenként vasár­nap délután pedig a fiatalo­ké a színpad — ötórai tánc­ra. Vásárosnamény Minden korosztály megta­lálja az érdeklődésének meg­felelő programot, gyermekek­től nyugdíjasokig. Az iskolá­soknak szünidei gyermek­programokról gondoskodnak, az ifjúsági klubok tagjai a járás területéről több alka­lommal találkoznak kulturá­lis- és sportvetélkedőkön. Minden kedden délután film­vetítést tartanak ismeretter­jesztő kisfilmekből a műve­lődési ház melletti téren. Több tanyai napra készülnek, könnyűzenei koncertjeik kö­zül egy szovjet esztrádegyüt- tes vendégszereplése emelke­dik ki. Szervezésükben egy­mást él ik a táborok, ezeket kiállításokkal kötik össze. A fafaragók munkáit bemutató kiállítás után a honismereti tábor idején a karcagi mú­zeum anyagából népi faze­kasmunkákból rendeznek ki­állítást. • B. E. Múzeumba kerültek Viaszba öntött kívánságok Babonás népszokás emlé- lékei kerültek a közelmúlt­ban a nyírbátori Báthori István Múzeumba, amely 40 ezer régészeti, képzőművé­szeti, néprajzi tárcvat őriz. Itt találhatók a népi kis­mesterségek tárgyi emlékei, az egykori szíjgyártó, csiz­madia, varga, kötélgyártó, mézeskalácsos, szűcs, köszö­rűs, rézműves, szitakészítő, drótos, foltozó, kékfestő, gyertyamártó — újabban pedig viaszöntő eszközök. A viaszöntés Máriapó- cson volt szokás, s hozzájuk babonás hiedelmek fűződ­tek. A kis viaszfigurákat a helybeli parasztasszonyok és férfiak készítették. A fafor­mákat a kerékgyártó mes­ter faragta. A búcsúkon árulták a különféle viasz­tárgyakat. A viaszt többnyire Nyír­egyházán vásárolták, a szí­nezésre a mézeskalácsosok- tól vették a sárga, vagy ritkábban . piros festéket. Meleg időben a búcsú nap­ján készítették a figurákat, mert így nem volt idejük megrepedezni, kiszáradni. Harminc-negyven liternyi olvasztott viaszból 1200— 1500 figurát készítettek. A pócsi búcsúkon negyven­ötven árus kínálta a szob­rocskákat. A legnagyobb búcsúkon, 80—100 ezer vi­asztárgy került asztalra, melyeket csak nők árusítot­tak — a templomkerten kí­vül. S milyen hiedelmeket idéznek a pócsi viaszfigu­rák? Mágikus erőt tulajdo­nítottak a szobrocskáknak, a magtalan asszony kis pó- lyásbabát, aki házat épített, az ház alakút, aki lovát, te­henét, disznaját, baromfiját féltette a kórtól, pusztulás­tól, az a megfelelő viaszál­latkákat, a várandós asz- szony a varangyra emlékez­tető „méhanyát”, akit pedig valamilyen betegség gyö­tört, az a fájó testrészét jel­képező figurát vásárolta meg. Néhány évvel ezelőtt, a hetvenes évek elején szűnt meg a viaszfigurák készíté­se és árusítása: megszűnt irántuk az igény. (P.) Nábrádi Lajos Vadorzók

Next

/
Thumbnails
Contents