Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-09 / 160. szám
4 KELET-MAGY ARORSZÁG 1977. július 9. L. Brezsnyev beszéde a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, pénteken a moszkvai Kremlben fogadta a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit, köztük Marjai Józsefet, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Az SZKP KB főtitkára ez alkalommal első ízben találkozott a diplomáciai testület tagjaival államelnöki minőségében. A diplomáciai képviseletek vezetői kormányaik nevében szívélyesen üdvözölték Leonyid Brezsnyevet a magas állami tisztségbe történt megválasztása alkalmából. A külföldi diplomaták nevében Robert A. D. Ford kanadai nagykövet, a diplomáciai testület doyenje mondott beszédet. Ford elöljáróban megjegyezte, hogy a jelenlévők a politikai vélemények és a társadalmi-gazdasági rendszerek rendkívül széles skáláját képviselik, s faji, valamint nyelvi vonatkozásban is különböznek egymástól, mint ahogy igen különböző az általuk képviselt országok politikai viszonya is a Szovjetunióval. A nagykövetek egy része a közelmúltban érkezett csak állomáshelyére, mások régebben képviselik országukat, maga a kanadai nagykövet viszont végig figyelemmel kísérhette Leonyid Brezsnyev politikai tevékenységét. „Tizenkét és fél éven keresztül szemtanúja voltam, elnök úr, annak, hogy milyen hatékonyan irányította ön a Szovjetunió sorsát, s mély tisztelettel figyeltem, hogy főtitkári minőségében milyen nagy művészettel, foglalkozott személyesen országa belpolitikájának kérdéseivel, s ami még nagyobb jelentőségű számunkra: a szovjet külpolitika kidolgozásával” — mondotta Ford. A diplomáciai'testület tagjai — állapította meg a doyen — most nagy megelégedéssel fogadják Leonyid Brezsnyev megjelenését az államfői poszton. „Ez az elégedettség "awmsah 'mriwralMilL ihtoL a meggyőződéshez, hogy az ön politikája változatlanul a vezetői előtt baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiépítését célozza más államokkal.” Ford hangoztatta, hogy Leonyid Brezsnyev neve azonosul az enyhülés politikájával, azzal a fogalommal, melyet különféleképpen lehet értelmezni; még lefordítani is különféleképpen lehet az egyes idegen nyelvekre, de a földkerekségen élő emberek többsége számára ez a fogalom az országok közötti békés kapcsolatokra való törekvés pozitívabb korszakát jelenti. A kanadai nagykövet kifejezte reményét, hogy Leonyid Brezsnyev főtitkári és államfői irányítása mellett az enyhülés irányzata folytatódni fog, majd sok szerencsét és jó egészséget kívánt a diplomáciai testület nevében a szovjet vezető sokoldalú feladatainak elvégzéséhez. Leonyid Brezsnyev válaszában örömmel üdvözölte a moszkvai nagykövetségek vezetőit, akik közül többel — mint mondotta — már volt alkalma megismerkedni, másokkal pedig a jövőben kíván közelebbi kapcsolatot teremteni. Köszönetét mondott Ford üdvözlő szavaiért, majd a következőket mondotta: „Nem tartom kétségesnek, hogy önök tüzetesen tanulmányozzák és elemzik a Szovjetunió minden lépését országaik viszonylatában, figyelemmel követik nemzetközi tevékenységünket mind világpolitikai, mind regionális politikai szinten. Emellett önök megvilágítják előttünk saját országuk politikáját is, hiszen ez is a nagyköveti funkciók közé tartozik, s mi ezt a tevékenységet nagyra becsüljük.” „Ismerve kötelezettségeik és érdekeik körét, szeretnék külön aláhúzni egy mozzanatot. Csak a fogadó ország politikájának mély ismerete, a Szovjetunió ilyen vagy olyan konkrét lépésének, javaslatának alaposan mérlegelt és előítéletektől mentes értékelése teszi lehetővé az objektív következtetések levonását, az igazsághoz vezető, valóságos út fellelését.” Brezsnyev beszélt a nagy- követek és nagykövetségek, lehetséges hozzájárulásáról az egyes fővárosok közötti nézeteltérések, félreértések tisztázásához, a barátság és jóindulat légkörének kialakításához, s hangoztatta, hogy a diplomáciai képviseletek vezetői mindig számíthatnak a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a szovjet kormány együttműködési készségére küldetésük betöltésében. „A jelenlegi nemzetközi fejlődést erőteljes dinamizmus jellemzi — állapította meg Brezsnyev. — Szüntelenül növekednek a lehetőségek a béke megszilárdítására, de ugyanakkor nőnek a békére leselkedő veszélyek is. A széles látókörű politika, az ésszerű diplomácia egyik elsőrendű feladata nyilvánvalóan az, hogy minden módon szélesítse ezeket a lehetőségeket és csökkentse a veszélyeket”. Az SZKP KB főtitkára megjegyezte, e feladat megoldásában nagy szerepe van mind a Szovjetunióban dolgozó külföldi diplomatáknak, mind a külföldön dolgozó szovjet diplomáciai meg- bízottalmak. Leonyid Brezsnyev a nagyköveteken keresztül a következő üzenettel fordult a külföldi államfőkhöz: „A világban lényegében nincs olyan ország és olyan nép, amellyel a Szovjetunió ne törekedne jóviszonyra. Nincs olyan időszerű nemzetközi kérdés, amelynek megoldásához a Szovjetunió ne lenne kész hozzájárulni, nincs olyan fegyverfajta, mindenekelőtt tömegpusztító fegyver, amelynek korlátozásához ne lenne hajlandó hozzájárulni, ne lenne kész a kölcsönösség alapján betiltani, s más országokkal megegyezve kivonni a katonai fegyvertárból.” Végezetül Leonyid Brezs- myev hangoztatta a Szovjetunió készségét a részvételre minden olyan nemzetközi akcióban, amely a békés együttműködés és a nemzetközi biztonság erősítését szolgálja. „Hisszük, meggyőződéssel hisszük, hogy a politikai realizmus és az enyhülés akarata, a haladás óhaja .végeredményben felülkerekedik és az emberiség olyan béke feltételei között léphet át a XXI. századba, amely megbízhatóbb, mint a múltban bármikor, s a magunk részéről mindent megteszünk e cél érdekében.” Truman -i‘ lit csodálatos Miss Hobbit 9. Egy hétre rá a becsapott fiúk valamennyien kaptak egy csekket Manny Foxtól, mely fedezte a veszteségüket, és Miss Bobbit elszánt léptekkel csörtetett be az „Akasszuk Fel” Klub gyűlésére. Nézzétek fiúk — szólt rögtön a tárgyra térve — egyi- kőtök sem hitte, hogy valaha is viszontlátja a pénzét, de most, hogy így történt, valami hasznos dologba kéne azt beruháznotok, például énbe- lém. Röviden az volt a javaslata, hogy mind tegyék össze a pénzüket és fizessék ki az útiköltségét Hollywoodba. Viszonzásképpen megkapják a keresetének tíz százalékát egy életen át, miután ő befutott, ami nem tarthat sokáig, s így mindnyájukat gazdag emberré fogja tenni. Eleinte egyik fiú sem hajlott a dologra, de ha egyszer Miss Bobéit az ember szemébe r.éz, mit lehet tenni? A búcsú napja szomorú volt Billy Bob számára. Délfelé kibújt a nap, a levegő megtelt a visztéria édes illatával. El néni sárga Lady Anne rózsái éppen virágoztak, és El néni valami csodaszép dolgot csinált: azt mondta Billy Bobnak, hogy leszedheti őket, s odaadhatja Miss Bobbitnak búcsúzóul. A kislány egész délután ott ült a verandáján, s körülvették a vendégek, akik azért jöttek, hogy jó utat kívánjanak. Ügy festett, mintha első áldozásra készülne, hófehér ruhájában, fehér napernyővel. Rosalba Nővér zsebkendőt ajándékozott neki, de vissza kellett kérnie kölcsönbe, mert nem bírt a könnyeivel. Egy másik kislány sült csirkét hozott, feltehetően azért, hogy Miss Bobbit az úton, a buszon elfogyassza. Csupán egy baj történt, elfelejtette kibelezni a csirkét, mielőtt megsütötte. Miss Bobbit édesanyja közbeszólt, hogy semmi baj, a csirke az csirke, s ez már csak. azért is emlékezetes, mert ez volt az egyetlen vélemény, amit a jó asszony valaha is megkockáztatott. Csak egy disszonáns hang volt egész délután. Preacher Star órák óta ott lődörgött a sarkon, néha egy fa mögé rejtőzött, máskor feldobott egy pénzdarabot, mint aki csak úgy elüti az időt. Körülbelül húsz perccel a busz indulása előtt odaballagott és nekitámaszkodott a mi kapufélfánknak. Billy Bob még mindig a rózsákat szedte a kertben; már annyi volt a karjában, hogy máglyát is rakhatott volna belőle, s az illatuk nehéz, bódító. Preacher egyetlen szó nélkül bejött a kertbe és segített Billy Bobnak, hogy a rózsákat két hatalmas csokorra ossza. Együtt cipelték ki őket a járdaszegélyig. Az utca túlsó oldalán a búcsúzkodók beszélgetése olyan volt, mint a méhdöngés, de amikor Miss Bobbit meglátta őket, a két fiúarcot a sárga holdként virító csokrok mögött, akkor lerohant a lépcsőn kiterjesztett karokkal. Már láttuk, mi fog történni; és rákiáltottunk, a hangunk belehasított az esőbe, mint a villám, de Miss Bobbit csak rohant a sárga rózsák holdjai felé, és nem hallott semmit. Ekkor gázolta el a hatórai autóbusz. (Fordította: Zilahi Judit) (Vége) Munkatársaink testvérországokban Városnézésre indul a magyar csoport Novorosszijszk kikötőjéből. Háttérben a Karélia. Szabolcsiak a Szovjet-Riviérán S zocsi egyetlen végelát- hatalan sétány a ten. gerparton: százötven kilométer hosszan húzódnak az üdülők, parkok! Itt már mindennapos látvány a legyezőpálma, a virágba borult magnólia. A kikötőben nagy meglepetéssel láttuk a Karélia egyik testvérhajóját, a Grúziát. Hamarosan megtudtuk: a hajó már visszafelé tart Batumiból, fedélzetén kétszázötven Békés megyei turistával. Ezen a napon magyar szótól visszhangzott Szocsi, magyarok százai csodálták meg a nyüzsgő piacon a hatalmas lepényhalakat, keresték az üzletekben a csillogó szamovárokat... A strandon is gyakori volt a magyar nyelvű kiáltás, amikor a kissé háborgó, ám kellemes hőmérsékletű tenger hullámai át-átcsaptak az óvatosan bemerészkedőkön. Kölcsönösen mesélték egymásnak élményeiket. sokszor szóba kerültek a hajók esti programjai is: a filmvetítések, a balettbemutatók, a tréfás vetélkedők, no meg a nagyszerű ellátás... Az IBUSZ — az út szervezője — szovjet „kollégájával” az INTURISZT-tal gaz. dag programról gondoskodott. ★ Batumi már aszubtrópi- kus égöv alatt fekszik, gyakoriak a trópusi záporok. Ennek nyomai látszottak a szűk utcácskák házfalain is: több helyen vaslemezek borították a falat, hisz a heves esőt nehezen viselik a vakolatok. Megcsodálhatják a turisták a Szovjetunió egyik leggazdagabb botanikuskertjének ezernyi növényritkaságát, a bambuszerdőket, a zöldellő tea- és mandarinültetvényeket. Az egyik legérdekesebb élmény azonban a batumi Delfinárium. Jókora akváriumokban a tenger változatos formájú és színű halai ficánkoltak, hatalmas teknőcök lustálkodtak. A három medencéből álló delfinparadicsomban háromméteres behemót állatok dugták ki hosszú orrukat a vízből, amikor ido- mitójuk füttyentett. fürgén kapkodták a bedobott karikákat, pöccintették vissza a labdát. Majd vízbe ereszkedett a fiatal férfi és bemutatta a látványos delfinlovaglást. Végül parancsszavára több méter magasra emelkedtek ki az értelmes jószágok a vízből, átsuhantak a karikákon, s három mázsájukkal visszazuhantak a vízbe. A Delfinárium persze nem puszta látványosság: kutatási céllal nevelik itt a delfineket, életmódjukat, viselkedésüket tanulmányozzák, hiszen érteim?szempontból az emberhez talán legközelebb a a delfinek állnak. ★ Végül újra pár szót a Ka- réliáról — hiszen ezen az úszó városkán töltöttük a hét nap jó részét. Esténként indult, szinte észrevétlenül, s reggel pár száz kilométerrel odébb találta magát a fedélzetre siető utas — egy újabb kikötőben. Ennél kényelmesebb utazási módot nemigen találtak ki... Az út koronája az utolsó előtti estén volt, amikor a hajó személyzete valódi orosz teázásra invitálta vacsora után az utasokat. Az egyik fedélzeten em- bermagassású szamovár állt, röpködtek a szikrák alóla, előtte dúsan terített asztal. Hatalmas torta volt a fénypontja: világítótorony büszkélkedett tetején. Az asztal mögött pompás ukrán népviseletbe öltözött lányok kínálták a vendégeket, pergett a rájuk szegezett filmfelvevő — ugyanis a moszkvai televízió színes filmet forgatott az útról! A sütemények, a vodka, a torta után itt-ott népdal csendült — aztán minden magyar utas bekapcsolódott, hamarosan dobogott a fedélzet a csárdástól. A vendéglátó ukrán lányokat is bevonták az egyre gyorsabb ritmusú körtáncba — nagyokat nevetve ropták a tüzes csárdást. A Karélia pedig rendületlenül szelte a nyílt tengert a koromsötét éjszakában... Tarnavölgyi György # Újjáépül a varsói vár Alig hat esztendeje, hogy megkezdték a varsói királyi vár újjáépítését, s ma már a vár nagy részét birtokba vehetik a látogatók. Az újjáépítés során a legfőbb szempont az volt, hogy a vár visszanyerje eredeti történelmi és művészeti értékét. A földszinten a belső termek végleges építészeti formájukat a Jagellók idején nyerték el. Az úgynevezett egyoszlopos, továbbá a két- és háromoszlopos termek Giovanni Battista Quadro olasz építész tervei szerint alakultak ki. A szejmi teremben a szejm marsalljának (a lengyel nemesi országgyűlés elnökének) karosszéke, a falakon a szejm marsalljának és vezető személyiségeinek képe, valamint a XVII. századi faliszőnyegek találhatók. Az úgynevezett egyoszlopos teremben a XVI. és a XVII. században a kancellária működött. Az északkeleti szárnyon a reneszánsz kiképzésű Jagello-termek találhatók. A falakon ott sorakoznak Zsigmondi Ágost, Barbara Radziwill és Báthori István portréi. Az első emeleten a királyi lakosztály eredeti kiképzése 1774—77 között Domini Mer- lini tervei szerint történt. A második emeleten állandó kiállítások lesznek, itt helyezkedik majd el a kincstár és a történelmi képcsarnok. A régi korok atmoszféráját idéző várba beáramlott a modern technika is: az alagsorban és a padlástérben korszerű klimatizációs berendezések működnek. Z. Czaplinski
