Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

4 KELET-MAGY ARORSZÁG 1977. július 9. L. Brezsnyev beszéde a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke, pénteken a moszkvai Kremlben fogadta a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetőit, köztük Marjai Józse­fet, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét. Az SZKP KB főtitkára ez alkalommal első ízben talál­kozott a diplomáciai testület tagjaival államelnöki minő­ségében. A diplomáciai kép­viseletek vezetői kormányaik nevében szívélyesen üdvözöl­ték Leonyid Brezsnyevet a magas állami tisztségbe tör­tént megválasztása alkalmá­ból. A külföldi diplomaták ne­vében Robert A. D. Ford ka­nadai nagykövet, a diplomá­ciai testület doyenje mondott beszédet. Ford elöljáróban megjegyezte, hogy a jelenlé­vők a politikai vélemények és a társadalmi-gazdasági rend­szerek rendkívül széles ská­láját képviselik, s faji, vala­mint nyelvi vonatkozásban is különböznek egymástól, mint ahogy igen különböző az ál­taluk képviselt országok po­litikai viszonya is a Szovjet­unióval. A nagykövetek egy része a közelmúltban érkezett csak állomáshelyére, mások régeb­ben képviselik országukat, maga a kanadai nagykövet viszont végig figyelemmel kí­sérhette Leonyid Brezsnyev politikai tevékenységét. „Tizenkét és fél éven ke­resztül szemtanúja voltam, elnök úr, annak, hogy milyen hatékonyan irányította ön a Szovjetunió sorsát, s mély tisztelettel figyeltem, hogy fő­titkári minőségében milyen nagy művészettel, foglalko­zott személyesen országa bel­politikájának kérdéseivel, s ami még nagyobb jelentősé­gű számunkra: a szovjet kül­politika kidolgozásával” — mondotta Ford. A diplomáciai'testület tag­jai — állapította meg a doyen — most nagy megelégedéssel fogadják Leonyid Brezsnyev megjelenését az államfői poszton. „Ez az elégedettség "awmsah 'mriwralMilL ihtoL a meggyőződéshez, hogy az ön politikája változatlanul a vezetői előtt baráti és kölcsönösen előnyös kapcsolatok kiépítését céloz­za más államokkal.” Ford hangoztatta, hogy Leonyid Brezsnyev neve azo­nosul az enyhülés politiká­jával, azzal a fogalommal, melyet különféleképpen lehet értelmezni; még lefordítani is különféleképpen lehet az egyes idegen nyelvekre, de a földkerekségen élő emberek többsége számára ez a fo­galom az országok közötti bé­kés kapcsolatokra való törek­vés pozitívabb korszakát je­lenti. A kanadai nagykövet kifejezte reményét, hogy Leonyid Brezsnyev főtitkári és államfői irányítása mellett az enyhülés irányzata folyta­tódni fog, majd sok szeren­csét és jó egészséget kívánt a diplomáciai testület nevében a szovjet vezető sokoldalú feladatainak elvégzéséhez. Leonyid Brezsnyev vála­szában örömmel üdvözölte a moszkvai nagykövetségek ve­zetőit, akik közül többel — mint mondotta — már volt alkalma megismerkedni, má­sokkal pedig a jövőben kíván közelebbi kapcsolatot terem­teni. Köszönetét mondott Ford üdvözlő szavaiért, majd a következőket mondotta: „Nem tartom kétségesnek, hogy önök tüzetesen tanul­mányozzák és elemzik a Szovjetunió minden lépését országaik viszonylatában, fi­gyelemmel követik nemzet­közi tevékenységünket mind világpolitikai, mind regioná­lis politikai szinten. Emellett önök megvilágítják előttünk saját országuk politikáját is, hiszen ez is a nagyköveti funkciók közé tartozik, s mi ezt a tevékenységet nagyra becsüljük.” „Ismerve kötelezettségeik és érdekeik körét, szeretnék külön aláhúzni egy mozzana­tot. Csak a fogadó ország po­litikájának mély ismerete, a Szovjetunió ilyen vagy olyan konkrét lépésének, javasla­tának alaposan mérlegelt és előítéletektől mentes értéke­lése teszi lehetővé az objektív következtetések levonását, az igazsághoz vezető, valóságos út fellelését.” Brezsnyev beszélt a nagy- követek és nagykövetségek, lehetséges hozzájárulásáról az egyes fővárosok közötti né­zeteltérések, félreértések tisztázásához, a barátság és jóindulat légkörének kialakí­tásához, s hangoztatta, hogy a diplomáciai képviseletek vezetői mindig számíthatnak a Legfelsőbb Tanács elnöksé­ge és a szovjet kormány együttműködési készségére küldetésük betöltésében. „A jelenlegi nemzetközi fej­lődést erőteljes dinamizmus jellemzi — állapította meg Brezsnyev. — Szüntelenül növekednek a lehetőségek a béke megszilárdítására, de ugyanakkor nőnek a békére leselkedő veszélyek is. A széles látókörű politika, az ésszerű diplomácia egyik el­sőrendű feladata nyilvánvaló­an az, hogy minden módon szélesítse ezeket a lehetősé­geket és csökkentse a veszé­lyeket”. Az SZKP KB fő­titkára megjegyezte, e feladat megoldásában nagy szerepe van mind a Szovjetunióban dolgozó külföldi diplomaták­nak, mind a külföldön dolgo­zó szovjet diplomáciai meg- bízottalmak. Leonyid Brezsnyev a nagy­követeken keresztül a követ­kező üzenettel fordult a kül­földi államfőkhöz: „A világ­ban lényegében nincs olyan ország és olyan nép, amellyel a Szovjetunió ne törekedne jóviszonyra. Nincs olyan idő­szerű nemzetközi kérdés, amelynek megoldásához a Szovjetunió ne lenne kész hozzájárulni, nincs olyan fegyverfajta, mindenekelőtt tömegpusztító fegyver, amely­nek korlátozásához ne lenne hajlandó hozzájárulni, ne lenne kész a kölcsönösség alapján betiltani, s más or­szágokkal megegyezve kivon­ni a katonai fegyvertárból.” Végezetül Leonyid Brezs- myev hangoztatta a Szovjet­unió készségét a részvételre minden olyan nemzetközi ak­cióban, amely a békés együtt­működés és a nemzetközi biz­tonság erősítését szolgálja. „Hisszük, meggyőződéssel hisszük, hogy a politikai rea­lizmus és az enyhülés akara­ta, a haladás óhaja .végered­ményben felülkerekedik és az emberiség olyan béke fel­tételei között léphet át a XXI. századba, amely megbízha­tóbb, mint a múltban bármi­kor, s a magunk részéről mindent megteszünk e cél ér­dekében.” Truman -i‘ lit csodálatos Miss Hobbit 9. Egy hétre rá a becsapott fiúk valamennyien kaptak egy csekket Manny Foxtól, mely fedezte a veszteségüket, és Miss Bobbit elszánt lép­tekkel csörtetett be az „Akasszuk Fel” Klub gyűlé­sére. Nézzétek fiúk — szólt rög­tön a tárgyra térve — egyi- kőtök sem hitte, hogy valaha is viszontlátja a pénzét, de most, hogy így történt, vala­mi hasznos dologba kéne azt beruháznotok, például énbe- lém. Röviden az volt a javaslata, hogy mind tegyék össze a pénzüket és fizessék ki az útiköltségét Hollywoodba. Vi­szonzásképpen megkapják a keresetének tíz százalékát egy életen át, miután ő befutott, ami nem tarthat sokáig, s így mindnyájukat gazdag em­berré fogja tenni. Eleinte egyik fiú sem hajlott a do­logra, de ha egyszer Miss Bobéit az ember szemébe r.éz, mit lehet tenni? A búcsú napja szomorú volt Billy Bob számára. Dél­felé kibújt a nap, a levegő megtelt a visztéria édes illa­tával. El néni sárga Lady Anne rózsái éppen virágoz­tak, és El néni valami cso­daszép dolgot csinált: azt mondta Billy Bobnak, hogy leszedheti őket, s odaadhatja Miss Bobbitnak búcsúzóul. A kislány egész délután ott ült a verandáján, s körülvették a vendégek, akik azért jöttek, hogy jó utat kívánjanak. Ügy festett, mintha első áldozásra készülne, hófehér ruhájában, fehér napernyővel. Rosalba Nővér zsebkendőt ajándéko­zott neki, de vissza kellett kérnie kölcsönbe, mert nem bírt a könnyeivel. Egy má­sik kislány sült csirkét ho­zott, feltehetően azért, hogy Miss Bobbit az úton, a bu­szon elfogyassza. Csupán egy baj történt, elfelejtette kibe­lezni a csirkét, mielőtt meg­sütötte. Miss Bobbit édesany­ja közbeszólt, hogy semmi baj, a csirke az csirke, s ez már csak. azért is emlékeze­tes, mert ez volt az egyetlen vélemény, amit a jó asszony valaha is megkockáztatott. Csak egy disszonáns hang volt egész délután. Preacher Star órák óta ott lődörgött a sarkon, néha egy fa mögé rejtőzött, máskor feldobott egy pénzdarabot, mint aki csak úgy elüti az időt. Kö­rülbelül húsz perccel a busz indulása előtt odaballagott és nekitámaszkodott a mi kapu­félfánknak. Billy Bob még mindig a rózsákat szedte a kertben; már annyi volt a karjában, hogy máglyát is rakhatott volna belőle, s az illatuk nehéz, bódító. Prea­cher egyetlen szó nélkül be­jött a kertbe és segített Billy Bobnak, hogy a rózsákat két hatalmas csokorra ossza. Együtt cipelték ki őket a jár­daszegélyig. Az utca túlsó ol­dalán a búcsúzkodók beszél­getése olyan volt, mint a méhdöngés, de amikor Miss Bobbit meglátta őket, a két fiúarcot a sárga holdként vi­rító csokrok mögött, akkor lerohant a lépcsőn kiterjesz­tett karokkal. Már láttuk, mi fog történni; és rákiáltottunk, a hangunk belehasított az esőbe, mint a villám, de Miss Bobbit csak rohant a sárga rózsák holdjai felé, és nem hallott semmit. Ekkor gázol­ta el a hatórai autóbusz. (Fordította: Zilahi Judit) (Vége) Munkatársaink testvérországokban Városnézésre indul a magyar csoport Novorosszijszk kikötőjéből. Háttérben a Karélia. Szabolcsiak a Szovjet-Riviérán S zocsi egyetlen végelát- hatalan sétány a ten. gerparton: százötven kilométer hosszan húzódnak az üdülők, parkok! Itt már mindennapos látvány a le­gyezőpálma, a virágba bo­rult magnólia. A kikötőben nagy meglepetéssel láttuk a Karélia egyik testvérha­jóját, a Grúziát. Hamarosan megtudtuk: a hajó már visszafelé tart Batumiból, fedélzetén kétszázötven Békés megyei turistával. Ezen a napon magyar szó­tól visszhangzott Szocsi, ma­gyarok százai csodálták meg a nyüzsgő piacon a hatal­mas lepényhalakat, keresték az üzletekben a csillogó szamovárokat... A strandon is gyakori volt a magyar nyelvű kiáltás, amikor a kissé háborgó, ám kellemes hőmérsékletű tenger hullá­mai át-átcsaptak az óvato­san bemerészkedőkön. Köl­csönösen mesélték egymás­nak élményeiket. sokszor szóba kerültek a hajók esti programjai is: a filmvetíté­sek, a balettbemutatók, a tréfás vetélkedők, no meg a nagyszerű ellátás... Az IBUSZ — az út szerve­zője — szovjet „kollégájá­val” az INTURISZT-tal gaz. dag programról gondosko­dott. ★ Batumi már aszubtrópi- kus égöv alatt fekszik, gya­koriak a trópusi záporok. Ennek nyomai látszottak a szűk utcácskák házfalain is: több helyen vaslemezek bo­rították a falat, hisz a heves esőt nehezen viselik a va­kolatok. Megcsodálhatják a turisták a Szovjetunió egyik leggazdagabb botanikus­kertjének ezernyi növény­ritkaságát, a bambuszerdő­ket, a zöldellő tea- és man­darinültetvényeket. Az egyik legérdekesebb élmény azon­ban a batumi Delfinárium. Jókora akváriumokban a tenger változatos formájú és színű halai ficánkoltak, ha­talmas teknőcök lustálkod­tak. A három medencéből álló delfinparadicsomban háromméteres behemót ál­latok dugták ki hosszú or­rukat a vízből, amikor ido- mitójuk füttyentett. fürgén kapkodták a bedobott kari­kákat, pöccintették vissza a labdát. Majd vízbe eresz­kedett a fiatal férfi és be­mutatta a látványos del­finlovaglást. Végül parancs­szavára több méter magas­ra emelkedtek ki az értel­mes jószágok a vízből, át­suhantak a karikákon, s há­rom mázsájukkal visszazu­hantak a vízbe. A Delfin­árium persze nem puszta látványosság: kutatási cél­lal nevelik itt a delfineket, életmódjukat, viselkedésü­ket tanulmányozzák, hiszen érteim?szempontból az em­berhez talán legközelebb a a delfinek állnak. ★ Végül újra pár szót a Ka- réliáról — hiszen ezen az úszó városkán töltöttük a hét nap jó részét. Esténként indult, szinte észrevétlenül, s reggel pár száz kilométer­rel odébb találta magát a fedélzetre siető utas — egy újabb kikötőben. Ennél ké­nyelmesebb utazási módot nemigen találtak ki... Az út koronája az utolsó előtti estén volt, amikor a hajó személyzete valódi orosz te­ázásra invitálta vacsora után az utasokat. Az egyik fedélzeten em- bermagassású szamovár állt, röpködtek a szikrák alóla, előtte dúsan terített asztal. Hatalmas torta volt a fénypontja: világítótorony büszkélkedett tetején. Az asztal mögött pompás uk­rán népviseletbe öltözött lá­nyok kínálták a vendégeket, pergett a rájuk szegezett filmfelvevő — ugyanis a moszkvai televízió színes filmet forgatott az útról! A sütemények, a vodka, a tor­ta után itt-ott népdal csen­dült — aztán minden ma­gyar utas bekapcsolódott, hamarosan dobogott a fedél­zet a csárdástól. A vendég­látó ukrán lányokat is be­vonták az egyre gyorsabb ritmusú körtáncba — na­gyokat nevetve ropták a tü­zes csárdást. A Karélia pe­dig rendületlenül szelte a nyílt tengert a koromsötét éjszakában... Tarnavölgyi György # Újjáépül a varsói vár Alig hat esztendeje, hogy megkezdték a varsói királyi vár újjáépítését, s ma már a vár nagy részét birtokba ve­hetik a látogatók. Az újjáépítés során a leg­főbb szempont az volt, hogy a vár visszanyerje eredeti történelmi és művészeti ér­tékét. A földszinten a belső termek végleges építészeti formájukat a Jagellók ide­jén nyerték el. Az úgyneve­zett egyoszlopos, továbbá a két- és háromoszlopos ter­mek Giovanni Battista Quad­ro olasz építész tervei szerint alakultak ki. A szejmi te­remben a szejm marsalljának (a lengyel nemesi országgyű­lés elnökének) karosszéke, a falakon a szejm marsalljá­nak és vezető személyiségei­nek képe, valamint a XVII. századi faliszőnyegek talál­hatók. Az úgynevezett egy­oszlopos teremben a XVI. és a XVII. században a kancel­lária működött. Az északke­leti szárnyon a reneszánsz ki­képzésű Jagello-termek ta­lálhatók. A falakon ott sora­koznak Zsigmondi Ágost, Barbara Radziwill és Báthori István portréi. Az első emeleten a királyi lakosztály eredeti kiképzése 1774—77 között Domini Mer- lini tervei szerint történt. A második emeleten állandó ki­állítások lesznek, itt helyez­kedik majd el a kincstár és a történelmi képcsarnok. A régi korok atmoszférá­ját idéző várba beáramlott a modern technika is: az alag­sorban és a padlástérben korszerű klimatizációs beren­dezések működnek. Z. Czaplinski

Next

/
Thumbnails
Contents