Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

1977. július 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Képviselet A korszerű szövetkezet- politikai elvek és a je­lenlegi gazdaságirá­nyítási rendszer eredménye­képpen megváltozott a há­rom szövetkezeti szektor me­gyei szövetségének funkciója. A felügyeleti és az irányító feladatokat az állami szer­vek látják el. A szövetségek fő feladata a szövetkezetek érdekképviselete... Ez a megállapítás olvasható a koordinációs bizottság je­lentésében, melyet a napok­ban tárgyalt meg és fogadott el. Nem kisebb feladatról van szó, mint a TESZÖV, a KI- SZÖV és a MÉSZÖV érdek- képviseleti munkájáról. Kép­viseleti megállapodásokat köt­nek, szakértői szolgáltatáso­kat végeznek, jogvédelmet nyújtanak, segítik az adott területen a szövetkezetek gazdasági munkáját. A koordinációs bizottság ülésén megállapították: a TESZÖV szorgalmazta a ter­melés gyorsabb ütemű fej­lesztését szolgáló termelési rendszerek elterjesztését. Eredménye: jelenleg 71 tsz 52 ezer hektár szántóterület­tel vesz részt korszerű ter­melési rendszerben. Gyü­mölcstermelő rendszerben 42 szövetkezet és 4 állami gaz­daság 10 ezer hektáron gaz­dálkodik eredményesen. A növénytermesztési társulások­ban 33 tsz 6 ezer 315 hektár területen egyre jobb ered­ményekről adhat számot. A KISZÖV mellett működő irodák az iparfejlesztési ter­vek, a beruházások kivitele­zésében végeznek jelentős te­vékenységet. Segítik a he­lyes bérgazdálkodás kialakí­tását, a szövetkezetek ármun­káját, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ál­landó javítását. A MÉSZÖV részt vesz a törvényességi vizsgálatokban, ajánlásaival elősegíti a pénz- és a hitel­fegyelem megtartását, s a társadalmi tulajdon . védel­mét. Az eredmények ellenére még sok a tennivaló. A há­rom ágazat vezető és vá­lasztott testületének a gazda­sági feladatok megoldása mellett emberközpontúbban kell feladatát megoldania. Ezért is határozták el, hogy létrehozzák a tsz-tagok jogse­gélyszolgálatát, nagyobb fi­gyelmet fordítanak az üdül­tetésre, a kulturális és a sportmunkára. Az ipari szö­vetkezeteknél a közművelő­dési kérdések kerülnek elő­térbe, az ÁFÉSZ-eknél pe­dig nagyobb figyelmet fordí­tanak a társadalmi és a szö­vetkezeti érdekek érvényesü­lésének helyes összhangjára. Dragos Gyula Az országgyűlés nyári ülés­szakán az egyik napirend mindig az előző évi költség- vetés megvalósításának ér­tékelése. Alapos számadás kerül ilyenkor a képviselők elé és a pénzügyminiszter feladata, hogy a sok ezernyi fontos adat közül a leglé­nyegesebbekre, a jövő szem­pontjából is alapvetőekre irá­nyítsa a figyelmet. Faluvégi Lajos expozéjában Számos olyan megállapítás szerepel, amelyet jól támasz­tottak alá a szabolcs-szatmári tapasztalatok — erről beszél- gettünk megyénk képviselői­vel az ülésszak szüneteiben. Hosszú László, a hármas számú választókerület kép­viselője elmondta, az orszá­gos és megyei összegezések egybevetése után kitűnik: 1976 eredményes, jó esztendő volt Szabolcs-Szatmárban, az ipar és a mezőgazdaság egyes területein jobb eredményt ér­tünk el az országos átlag­nál. Megyénk dolgozóinak munkája is benne van az olyan ágazatok fejlődésében, mint például a vegyipar. Az Alkaloida és a nyíregyházi gumigyár olyan fontos terü­leteken értek el jó eredmé­nyeket, mint az exportszállí­tás, köztük tőkés export nö­velése. A pénzügyminiszter is érin­tette az élelmiszeripar fejlő­dését. Ehhez kapcsolódva Hosszú László elmondta: me­gyénkben jelentős helyi kez­NÁGY ÜZEMEK - KIS LÉPÉSEK Mostohagyerek-e a közmivelődés? Itt dolgozni kell, nem érünk rá kultúrával, meg effélék­kel foglalkozni — hányszor hallhattunk hasonlókat nagyüze­meinkben munkásoktól, igazgatóktól. Sok vezető ezt még meg is toldotta: nincs is ilyen igény... Az utóbbi néhány év alatt vált nevezetessé ez a szemlélet Fontos dokumentumok Jelentek meg a közművelődésről, s arra is kitértek: milyen teendőjük van a nagyüzemeknek, hogy társadalmunk egyre több művelt emberrel gazdagodjék. Megyénk 11 kiemelt nagyüzemét látogatjuk most sorra — azokat, ahol a szabolcsi munkásság java része dolgozik, hogy érdeklődjünk: mostoha- gyerek-e még a közművelődés? szervezeti és a KISZ-ve- zetők közös feladata volna. A gazdasági vezetőknél kezd­tük. A vállalat igazgatója azonban továbbadta a témát a főmérnöknek, a főmérnök — korrekt indoklás után — a részkérdésekben illetékes osztályoknak. Meglepőnek ta­láltuk ezt a „választ”. Onda Antal, a pártvezető­ség titkára a szakmai isme­retek bővítését tartja alap­nak, erre épülhet az általá­nos műveltség gyarapítása. A pártszervezet évente négy csoportban közel száz hallga­tónak tart politikai előadá­sokat — nagyobb részben párttagoknak. Zenés „vetélkedők” A Taurus nyíregyházi gyárában Henzsel András esztergá­lyos egyedi alkatérszeket kész ít különböző gépek javításá­hoz. (Elek Emil felv.) ÁFÉSZ és RACITA Segítik az ifjú házasok lakásépítését Külföldre vállalati támogatással Kisvárdai vasöntöde Az Öntödei Válallat kis­várdai vasöntödéje, népsze­rűbb nevén a Vulkán — ahol ezer dolgozó van — azért ér­demelt figyelmet, mert a va­sas szakmában munkásha­gyományaikkal egyedül áll­nak a megyében. Mit követel ma a Vulkán egy jó szakmunkástól? Mol­nár Zoltán, az egyik legjobb lakatos így fogalmazott: — Én úgy mondom: mun- káslelkiismeretet. Furcsán hangzik, de a mi brigádunk például nem érdekelt abban, mennyit dolgozik. Tavaly még plusz 2 forintot kaptunk, ha az öntöde teljesítménye 102 százalék felett volt. Ezt levették. Nálam ez mínusz 1,10 óránként. Mit tehetünk? Két választás van, aztán aki nem megy el, az nem „égeti magát”, hogy órákig vacakol valamivel. Mert az állásidő nekünk nem számít, de a többi részlegnek igen, ha miattunk leállnak. Nem több a pénz, de lelkiismeret is van a világon, s szerintem itt kezdődik a szakma szeretete. Jó kórus, rossz tanfolyam Egyetértünk abban, hogy egy nagyüzemben a művelő­dés alapja a szakmai kultúra fejlesztése. Erre épül a többi. Molnár Zoltán és brigádja esetében a továbbtanulás — most érettségizik — s a kö­zös kulturális program, amit maguk terveznek. Aznap dél­után kiállításra készültek. Fejtegetéseinek azonban el­lentmond, hogy éppen a la­katosoknak indított szakmai továbbképző tanfolyamot kel­lett abbahagyni. Egy-két fog­lalkozás után megszűnt a tanfolyam — érdeklődés hiá­nyában. Ennek viszont is­mét ellentmond egy másik tény, amit Simó Márton új­ságol örömmel: feltámadt poraiból a munkáskórus. Ve­le együtt idősebb szakmun­kások az alapítói, maguk kö­ré gyűjtik a fiatalokat. He­tenként egyszer próbálnak. Ez a csoport vállalta fel a munkáshagyományok ápo­lását. Jó munkáskórus és rossz tanfolyam. De vannak itt más ellentmondások is. A megyében elsőként itt alakult munkás olvasókör. Szinte hi­hetetlen az érdeklődés: 82 beiratkozott tagja volt. Meg­szűnt — egyik napról a má­sikra. Dolgozók iskolája ki­helyezett tagozatot tartanak fenn — s dolgozóik egyhar- madának nincs általános is­kolai végzettsége. A szocia­lista brigádokra lehet szá­mítani — a brigádvezetök klubja nem működik. Nem jött létre az üzemi közműve­lődési bizottság — papíron január 1-től „működik”. 2000 kötetes a szakszerveze­ti könyvtár — 100 olvasója van. S a legszomorúbb adat: évente mindössze 20 ezer fo­rint van a szakszervezet számláján kultúrára — eny- nyi a kulturális alap. (A he­lyi KISZ ugyanennyit csak társadalmi munkával keres, s kétszerannyit utal át a vál­lalat a város sportszámlájá­ra.) Kitérő válaszok Hagyományápoló igények — és érdektelenség. Fogadjuk el, hogy vannak ilyen ellent­mondások? Vagy járjunk utána, mi az oka? Arra gyanakodtunk: egy­két lelkes szervező munká­jának eredménye mutatható csak ki, egyébként a közmű­velődés azért nem kedves gyermek, mert nincs igazi gondviselője. Ki is lehetne? Az üzem létszáma még nem indokolja a függetlenített népművelő alkalmazását. De akár van népművelő, akár nincs, ez a gazdasági, továbbá a párt-, a szak­A szakszervezet — amint arról Vécsy Gyula titkárhe­lyettes beszámolt — három tanfolyamot tartott az utóbbi időben — elsősorban saját aktíváinak. Tanfolyamot in­dítottak például szocialista brigádok vezetőinek. A párt- szervezettel együttműködve igyekeznek a brigádok kul­turális vállalásaihoz támoga­tást adni, a kikapcsolódást kirándulások, szakmai ta­pasztalatcserék szervezésé­vel, színházjegyek vásárlásá­val segítik. Sípos László KISZ-titkár elmondta, hogy évente 60 fiatal kapcsolódik be a poli­tikai oktatásba, a KISZ részt kér a város kulturális életé­ből is. A fiatalok használják a közös rendezvényekre al­kalmas egyetlen helyiséget, az ebédlőt — másfél havonta zenés vetélkedőket tartanak. Az üzemi közművelődés feladatairól, útjairól a leg­többet Gólyán István mun­kaverseny felelőstől tudtunk meg. Népművelőnek is dicsé­retére válna az a néhány szép terv, amit szövöget. Már segítséget is kap hozzá, Kis­váráéról egyedül ő a tagja a nagyvállalati központi köz- művelődési bizottságnak. Nehéz évek után állt talp­ra a Vulkán. Másfél évvel ezelőtt a napi termelési gon­dokon kívül még senkit sem foglalkoztatott más téma. A sikeres év után megfigyelhe­tő, hogy az emberek már egymást is észreveszik. Né­hány kis lépés bizonyítja, hogy igényük és kedvük is van műveltségük fejlesztésé­re. Jó lenne idejében odafi­gyelni. Baraksó Erzsébet mányt termelni már tudunk, de betakarítani, tárolni még alig, pontosabban csak nagy és jórészt indokolatlan vesz­teségekkel — mondta. — Olyan téma ez, ami előbb- utóbb a jelenleginél nagyobb nyilvánosságot'kér, mert ben­ne olyan tartalékok rejlenek, amiket a népgazdaság hama­rosan igényelni fog. A pénzügyminiszteri expo­zéban lényeges helyet kapott a tanácsi munka is. A témát Széles Lajossal, a 19. számú választókerület képviselőjé­vel folytattuk. — A tanácsok önkormány­zati jellegének kiteljesedését jelentősen segítette a gazdál­kodási önállóság fokozása. Nagyon lényegesnek tartom — emelte ki a képviselő —, hogy nem lett járda és a ré­gi értelemben vett „KÖFA” központú a tanácsi gazdálko­dás, hanem mindazok az ága­zati feladatok, amelyek fon­tosak (gyermekintézmények, egészségügyi létesítmények, kulturális, kommunális fel­adatok, stb.) megfelelő arányt képviselnek a tanácsi szer­vekben. — A beruházásokkal ná­lunk is gyakran elhúzódnak. Szerintem túl sok szerv mű­ködik közre a tanácsi beru­házások előkészítésében, lebo­nyolításában és köztük sajnos nem mindig legjobb az össz­hang. Marik Sándor A Nyíregyháza és Vidéke ÁFÉSZ-nél ifjúságpolitikai feladatok megoldására 400 ezer forintot fordítanak. Eb­ből a kimondottan ifjúsági alap 20 ezer forint. Az ÁFÉSZ-nél 100 ezer forinttal segítik az ifjú házasok lakás- építési akcióit. Ebben az év­ben a fiatalok közül négyen részesülnek támogatásban. A fiatalok politikai, szakmai képzésére 80 ezer forintot fordítanak. Sportfelszerelése­ket vásárolnak 30 ezer fo­rintért. Kulturális célokra 40 ezer forintot áldoznak. Ki­rándulnak 15 ezer forintért. A fennmaradó pénzből szín­ház-, mozi- és fürdőkabin- bérleteket vásárolnak. A RACITA Cipőipari Szö­vetkezetben Rakamazon eb­ben az esztendőben a része­sedési alapból 10 ezer forin­tos ifjúsági alapot képeztek. Ezt a KISZ-szervezet üteme­zése szerint használják fel. Ezenkívül jelentős összegeké kel támogatják az ifjúság politikai, szakmai és kulturá­lis képzését, továbbképzését. A július 4-én Szovjetunióba induló barátságvonattal fia­talokat küldenek jutalomki­rándulásra és az utazás költ­ségeihez 6800 forinttal já­rulnak hozzá. (sigér) Szabolcsról — a parlamentben deményezések vannak. Tavaly a mátészalkai húsüzem és a kisvárdai baromfifeldolgozó jelentette a leglényegesebb lé­péseket, most az ipari alma feldolgozásával kapcsolatos kezdeményezések figyelemre méltóak — de a megye élel­miszeriparát nagyobb mér­tékben kellene továbbfejlesz­teni, amire a saját erő már nem elég. — Jóleső érzés volt hallani azt is — mondta a szabolcsi képviselő —, hogy több, or­szágosan is számottevő beru­házás — mint az orenburgi gázvezeték, a 750 kilovoltos távvezeték, a Keleti termék­vezeték — építése jól halad. Ezek a munkák részben me­gyénk területén is zajlanak, részben pedig megyénk vál­lalatai is részt vesznek az építésben és eddig feladatai­kat derekasan teljesítették. Szabó Gusztáv a 12. számú választókerület (Nagyecsed) képviselője nagy figyelemmel hallgatja a költségvetéssel kapcsolatos mondatokat. — Most legszívesebben a mezőgazdasági részhez, azon belül a takarékosabb gazdál­kodás témaköréhez szóltam volna hozzá, ha nem lett vol­na rekordszámú hozzászólás­ra jelentkező. Az eredménye­ket ugyanis fokozni lehetne, ha a mezőgazdasági tervezés­sel, beruházással foglalkozók nem őrölnének olyan sok ma­lomban. Az állattenyésztés minden területén ugyanis na­gyon sokféle állatfajtával kí­sérleteznek. Ez luxus. Minden fajtához másféle elhelyezés, takarmány a legjobb, mások az állategészségügyi előírások. Ezek kidolgozása, teljesítése aránytalanul sok energiát emészt fel és sokba is kerül. Gondot okoz, hogy néhány olyan üzem is fejleszt, ame­lyiknek nincs miből, mégis hozzákezd. A korszerű tele­pek benépesítésével helyen­ként bajok vannak. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a telep tervezésével egyidőben a benépesítést is meg kell szervezni, különben jelentős bevételektől esnek el az ille­tő gazdaságok — közvetve a népgazdaság. Végül a takarmánygazdál­kodás ellentmondásaira hívta fel a figyelmét a szabolcs- szatmári képviselő: takar­Mező, vagy rekonstrukció? S zabolcsban vagyunk, sok az új beruházás. Ez a jobb, vagy a régi üzemek rekonstrukciója? — kérdezte Sólyom Mihály, az egyik vállalat szervezője. — Egy termelő munkáshoz mennyi kiszolgáló, alkal­mazott kell, milyen itt a statisztika — érdeklődött egy másik szervező. — Milyen helye van a vállalati szervezeten belül an­nak, aki a szervezéssel foglalkozik — szólt egy újabb kérdés. Kedden este kérdések tucatjaira kellett választ adnia dr. Parányi Györgynek. a Magyar Tudományos Akadémia ipargazdasági kutatócsoportja igazgatóhelyettesének. Bár a téma a IV. szervezéstudományi nyári akadémia e vitaestjén „csak” a munkaszervezés lett volna, óhatatlanul {elmerül­tek az ezzel összefüggő kérdések is. A megyében több példa volt a „zöld mezős” beruházá­sokra, amikor teljesen új területen, a szántóföldön épült fel a gyár. Igaz ugyan, hogy az építési költségek magasabbak voltak, mint egy régi üzem fejlesztésénél, hiszen a csat­lakozó beruházások — út, közműhálózat, szociális létesít­mények — is pénzbe kerültek, azonban a hatékonyságot nem egyedül ez határozza meg. Szabolcsi példákkal lehet igazolni, hogy a vállalatok két irányzatot követtek az új üzemeknél. Az egyiknél az új csarnokba régi gépeket telepítettek be, mondván, hogy az ipari múlttal nem rendelkező munkások előbb azokon sajá­títsák el a gyártási fogásokat, míg a másik irányzatnál nem féltek a legmodernebb gépeket, berendezéseket hozni, ehhez igazítani a teljesítménykövetelményeket — de előfordult, hogy a munkásgárda még nem nőtt fel a követelmények­hez. A megoldás — ahogy a vitavezető is hangsúlyozta — valahol a középúton van. Ez már átvezet a másik kérdésre is, hogy a szervezők­nek nemcsak az alapvető folyamatokra kell odafigyelniük, hanem legalább olyan fontos a kiszolgáló munka, a szállí­tás szervezése is. A gépipar példája jól bizonyítja ezt, mert egy gépmunkásra átlagosan egy másik kiszolgáló ember jut, egy alkalmazott munkaidejének fele fordítódik arra, hogy a gépen dolgozó munkával el legyen látva. Megfigyelhető egy kedvezőtlen tendencia is. A gépipar­ban az utóbbi öt évben 18 százalékkal nőtt a gépek száma, a munkások száma viszont nem gyarapodott. Énnek tud­ható be, hogy sokszor a nagy értékű gépek is kihasználat­lanul állnak, hiszen átlagosan több, mint két gép jut egy termelő munkásra. A szervezés összetett folyamat, amely nem egyedül a szervező elhatározásán múlik. Ahhoz, hogy a vállalaton be­lül megfelelő becsületük legyen a szervezéssel foglalkozók­nak, ne a napi munkába való beleszólás legyen a feladatuk, hanem a tanácsadás. Mégpedig a vezetőknek szolgáló ta­nácsadás, amikor nemcsak a meglévő helyzetet elemzik, ha­nem az okokat is megadják, amiknek az ismeretében tervez­ni lehet a változtatást. Lányi Botond

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents