Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-03 / 155. szám
KM VASÁRNAPI MELLÉKLET A Képcsarnok Vállalat és lapunk képzőművészeti mozaikrejtvénye Kétszáz rézkarc a nyerteseknek Lapunk és a Képcsarnok Vállalat közös képzőművészeti mozaikrejtvényt ad közre, amely egyfordulós. Olvasóink — akik érdeklődnek a képzőművészetek iránt — keressék meg, ismerjék fel a részletképeken látható művészi alkotásokat. A képek, szobrok, megtalálhatók a Képcsarnok Vállalat nyíregyházi Benczúr Gyula-termében. Megfejtésül beküldendő: a mű alkotójának neve és a festmény, illetve szobor címe. A megfejtések helyben — a Benczúr Gyula-teremben — bedobhatok a „mozaikrejtvény” feliratú gyűjtőládába, vagy beküldhetők a Kelet-Magyar- ország szerkesztősége címére, a borítékon a következő felírással: „Képzőművészeti mozaikrejlvény.” A helyes megfejtők között 200 darab „Szabolcs-Szatmár” rézkarcalbumot sorsolnak ki. A beküldés határideje: 1977. július 17. A sorsolás eredményét a július 24-i számunkban közöljük, a nyereményeket ünnepélyes keretek között július 27-én adják át a Benczúr-te- remben. O Á bábművészet megszállottjai Paraván Jemeljuska, aki jótette fejében olyan hatalomhoz jutott, hogy kívánságait még az élettelen tárgyak, s az erdei vadállatok is teljesítették, annak rendje-módja szerint elnyerve megérdemelt jutalmát, dolga végeztével bevonult egy nagy zsákba, a zsák egy még nagyobb bőröndbe, ahol társaival. a cárral, a bojárokkal és családjával együtt végre kipihenheti magát. Rászolgáltak a lustálkodásra, sikeresen teljesítették feladatukat. A nagy bőrönd lakói néhány napja érkeztek meg Békéscsabáról, ahol 14 ország bábosainak nemzetközi fesztiválján vettek részt. Bár a csomagolás még hátravan, már a bőröndökbe be sem férő hatalmas díszletek láttán is meggyőződhetünk róla, ho'gy valódi mesekertben járunk: a megyei művelődési központ Mesekert bábszínházának kulisszái mögött. Hatszáz mesealak Másfélszeres embernagyságú virágok, lila szakállas bojárok, világos kék tapsi- lüles — csupa mutatós mesefigura, ha mindezt egy előadáson a nézőtérről látjuk. Itt, a kulisszák mögött nem szereplők, csak egyszerű tárgyak, valamit azért mégis elárulnak e mesekert gazdáiról. Szavak nélkül vallanak a bábszínház tagjainak kézügyességéről. ízléséről. Itt nem ismerik a hulladék fogalmát, minden apró tárgy jó valamire. A cipőgyárból kapott bőrhulladék, a nyír- madai nikecell, a ruházati vállalat és a szövetkezet semmire sem jó szélanyaga itt még főszereplő lehet, egy léggömbre kasírozott lej, egy fakanál, egy bot segítségével. Minden figurát maguk készítenek, jelenlegi vagyonuk majdnem hatszáz mesealak. Időnként selejteznek, a kifutott darabok szereplőit kezdő bábegyütteseknek ajándékozzák. Féltett kincsek is vannak készletükben, a bábművészet történetében ma már értéknek számító Wayang-figu- rák. Ezeket még az együttes alapítója. Garay József tervezte, 29 évvel ezelőtt, amikor a pedagógus-szakszervezet szervezésében megalakult a Mesekert elődje, megyénk első bábcsoportja. A láthatatlan ember Nem véletlenül fordítanak ekkora gondot a „báb- parkra". Vallják, hogy a legfontosabb célhoz, a gyermekközönség meghódításához továbbra is a bábok közvetítésével vezet az út — bár éppen a mostani fesztiválon láttak néhány meghökkentő megoldást, ami már alig emlékeztetett a bábszínházra. Egy francia házaspár például egy óriási kabátot alkalmazott díszletek helyett, a lengyelek hatalmas díszletek előtt bábok helyett a bábosokai szerepeltették nagy fejmaszkokkal, a kanadaiak magánbábszínháza a cirkuszi bohóctréfák megoldásait használta. Ezek között a legmerészebbnek és legfeltűnőbbnek a Mesekert megoldásai hatottak, mégpedig azzal, hogy modernebbnél modernebb díszletek, figurák között megjelentek a lehető legegyszerűbb paravánnal és a hagyományos, igazi bábokkal. Bármennyire fontos is a báb megjelenése, formája, ennél sokkal lényegesebb a paraván mögötti láthatatlan ember. Aki megszólaltatja, életre kelti a bábot. A közel harminc év alatt sok százan megfordultak a csoportban. Garay József után mögött Tökei Károly, majd Orosz Zoltán vette át a szakmai irányítást, jelenlegi vezetőjük Bárdi Margit öt éve lelkes szervezője és aktív tagja az együttesnek, ő rendezi a darabokat, tervezi a bábokat. UHIHA díszdiploma A csoport most tizenöt tagú, mindnyájan valóságos megszállottjai a bábművészet ügyének. Egy bábos esküvővel is büszkélkedhetnek, itt a próbák közben talált egymásra Csontos Gyöngyi és Kerekes János. Gyöngyi, aki most „igazoltan” van távol — hamarosan megszületik az első mesekertes gyerek — az együttes legrégibb tagja, 11 éve lépett be. Órás és autószerelő, női szabó és géplakatos, adminisztrátor és technikus — tehát a legkülönbözőbb foglalkozású fiatalok gyűlnek össze a próbákon. Jelenleg hat mesejátékot tudnak, s állandóan olvasnak hozzá; mi az, amit fel tudnának dolgozni? Gyakorolják a beszédtechnikát, érteniük kell a színpadi mozgáshoz, az énekléshez, a festészethez, iparművészethez, villanyszereléshez, világítási trükkök- höz, s a nagy kézügyesv g mellett a hatalmas díszletek cipeléséhez a megfelelő testi erő sem árt. Napi munkájuk után, szívesen, nagy lelkesedéssel vállalják. Bárdi Margit egy példát említ. Amikor legutóbb tagfelvételt hirdettek, többen azzal a kérdéssel jelentkeztek: mit fizetnek ezért? Aki a pénzt emlegette, attól sürgősen igyekeztek megválni. Az amatőr művészeti csoportokban ugyanis másképpen „könyvelnek". A Mesekertben úgy, hogy büszkék 29 éves történetükre, hagyományaikra, kiváló együttes címükre, miniszteri dicséretükre, s az UNI- MA díszdiplomára, amely- lyel kollektív felvételt nyertek a Nemzetközi Bábművész Szövetségbe. Könyvelik a meghívásokat, a fesztiválszerepléseket. A legnagyobb fizetségnek pedig azt tartják, ha a nézőtérről felhangzik egy önfeledt kacagás, egy féltő kiáltás. a produkciót jutalmazó taps. Baraksó Erzsébet „Mint örvendetes tényről számolhatok be a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottság előtt levéltári anyagunk hazaszállításáról. Mint ismeretes, 1944. év őszén a kiürítéssel kapcsolatban Szabolcs vármegye levéltára több mint 70 ládában Sátoraljaújhelyre szállíttatott és ott is nyert elhelyezést. A közlekedési viszonyok javulásával szükségesnek láttam a levéltári anyag hazaszállítására vonatkozó indézkedések megtételét s a lebonyolítással Hadházy Lajos mb. vm. levéltárost bíztam meg. Megbízottam teendőit a legnagyobb odaadással és lelkiismeretességgel látta el, s munkájának eredményeként az értékes anyag nagy része csaknem sértetlenül került haza.” Többek között ennyit örökített meg a megyei levéltár legértékesebb anyagának hazaszállításáról a törvényhatósági bizottság ülésének 1946. május havi jegyzőkönyve. # 1945. április 1-én vettem át a vármegyei levéltár vezetését. A rendezés közben jöttem rá. hogy levéltárunk legértékesebb anyagai hiányoznak. Nincsenek meg az adóösszeírási lajstromok, a protokollumok, a legrégibb oklevelek és az anyakönyvi másodpéldányok, konseripciók stb. Megérkeztek a községi jegyzők „utólagos bejegyzéseket” tartalmazó jelentései. Nem tudtam azokat átvezetni az anyakönyvi másod- példányokba. Elégett, harci cselekmények folytán megsemmisült anyakönyveiket pótolandó keresték a Megyei ten Szigeti György Kövek harmati Kövek harmatossági anyám göröngyös ág szívem zörgő zenéje acél-csuhajú béke keservem tisztasága gyökértelen fa ága apám kezén a morzsi lóbál a szél bolondja száradó vászonillat tüdőmbe szúr a csille lp’.kemben kés kapir; szomjazz ha vélem ir éhezz ha velem enné borzas madárka lenn szempilla-könnyű sz; üres szememre zárja Bodnár István SZABÓ L(1 Ra Találni itt munkáskezei bizakodó tekintetet Paraszt-ivadék tanítót igaz hazát alapítót Költőt olyat akár a kút tisztavizűt vasderekút Kétlaki népet jámborát ki vonaton sző álmokat A várme A szabolcsi levélte másodpéldányokat a községek vezetői. Üres kézzel kellett őket elbocsátanom. Ezért határoztam el. hogy mindent elkövetek az elszállított levéltári anyag hazahozatalára, melynek helyéről tudomást szereztem. * 1945. július havának végén indultam útnak felkutatni, vajon valóban Sátoraljaújhelyen van-e levéltárunk, s ha igen, milyen állapotban van, hazaszállítható-e? A kisvonat már járt a Tisza-partig. Sötét, csillagtalan, sáros útú éjszakában mentem gyalog Zalkodtól Sárospatakig. Szurok sötétben keltem át a megáradt Bodrog palló- hídján, görcsösen fogva a korlátot. Egy mellélépés végzetes lehetett volna. Az éjszaka töredékrészét a sárospataki állomás asztalán aludtam át. Másnap vonattal mentem be Sátoraljaújhelyre. A megyeházán Kocsis István irattáros világosított fel levéltári anyagunk álla megyeháza falazva vá talt. Még azni sza Bődre nattal. máj tül Gáváig már járt becsben ne tös”. A tapas; molva meg hazaszállíts tésére. 1945 án indulta vonattal — szán át — log Sáro; sza-parton Horváth 0 Bálint pén; helybe igye ban rövidéi tizennyolc toraljaújhe! zaszállítás segítségül tury János volt bővei a hazaszáll: ni nem tue csit nem 1 Horváth és Ql'ftlrlml 4- r o o
