Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. július 30. „Opti­misták" N em kétséges: az opti­mizmus dicséretes tulajdonság. És mi töretlenül derűlátók va­gyunk. Ki tagadná, hogy az úttesten fejvesztve cikázok optimisták? Mert igaz ugyan, hogy a kijelölt gyalogátkelő mindössze kétlépésre húzódik bak­ugrásaik színhelyétől, az égnek sem közlekednének szabályosan. Pedig ők is olvassák a lapok fekete krónikáit, melyek szerint: „Szabálytalanul haladt át és elütötte ..Ám ők szentül hiszik, hogy velük ez nem eshet meg, mert ök erősek és ügyesek. Eb­ben bíznak szilárdan mindaddig, míg a kórte­remben fel nem ébred­nek ... Optimisták ezenkívül a sikkasztok, akik szintén ol­vassák a bírósági ripor­tokat, melyekben feketével fehéren az áll, hogy: „fo. lyamatosan elkövetett sik­kasztás miatt stb ..Az ő hitük például csak akkor törik meg, amikor a bör­tön szabója méretet vesz róluk. Szilárd remény hatja át továbbá az áruházi szarkát, aki tizenkét eset után ti- zenharmadszor is három . pár fuszeklival akar lelép, ni és csodálkozik, amikor elkapják. Ö például nem gondol arra, hogy a tizen­három szerencsétlen szám, ezért a tizennegyediknél kellett volna folytatnia ... Az esős idők után már várom nyakas optimizmu­sunk újabb jeleit. Bizo­nyos vagyok benne, hogy a sajtó az alábbiakhoz ha­sonló híreket fog közölni: „Tizennyolc amatőr gom­baszakértőt kellett kórház­ba szállítani. Állapotuk, a 101 esztendős nagyapát ki­véve, súlyos ...” Mi eb­ben az optimizmus? Az, hogy ők tizennyolcán, há­rom nappal korábban, a most róluk hírt adó újság­ban fejcsóválva böngész­ték a tudósítást: „Gomba­mérgezéssel stb ...” Akkor egymásra néztek, s megál­lapították, hogy vannak még balekok. (speidl) Csak két hét múlva lehet bakot lőni A Magyar Közlöny 56. szá­mában megjelent az 1977—78. évi vadászati idényről intézkedő rendelke­zés, amely vadfajonként sza­bályozza a vadászati idényt, illetve a tilalmi időszakokat. Az eddigiekhez képest válto­zás, hogy érett, éremváro­mányos őzbakot csak a szo­kottnál később, augusztus 15- től lehet lőni, hogy az őz­állomány minősége tovább javuljon. Selejt bakot vi­szont ugyanúgy, mint eddig, május 1. — október 15. kö­zött lehet vadászni. A fácán­tyúk vadászatának lehetősé­gét először biztosította a ren­delkezés, összefüggésben az­zal, hogy az intenzív fácán­tenyésztés nyomán megnőtt az állomány. Fácántyúkot azonban mesterséges te­nyésztéssel feldúsított állo­mányú területeken lehet csak vadászni: az ilyen terü­leteket a megyei tanácsi szakigazgatási szerv jelöli ki. A vadászati idény a ren­delkezésben megszabott idő­szak előtti, illetve az ezt kö­vető napra is kiterjed akkor, ha a vadászati idény kezde­te hétfőre, illetve ha a vége szombatra esik. Szüretre készülnek Ládák 1400 vagon almának Egy műszak alatt 1800 ..Szabolcs”* ládái gyártanak a tűzőgé­pek. Munka közben: Zagyva Albertné, Kábái Imréné és Gál Miklós. Almaszüretre készül a Fel­ső-tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság tiszalöki üzeme. Az első fél évben annyi „Sza­bolcs’’ ládát és tartályládát gyártottak, amennyi ötszáz vagonnyi gyümölcs tárolásá­ra elegendő, S hogy hiány ne lehessen a megyében oly fon­tos csomagoló-, tárolóeszköz­ből, az év elkövetkező hat hónapjában kevés híján megduplázzák korábbi telje­sítményüket, összesen kilenc- száz vagon alma elhelyezésé­re szükséges ládát állítanak elő. A 280 munkás és 22 alkal­mazottat foglalkoztató kis­üzem az év első felében ki­elégítő eredményeket ért el. Igaz, darabszám szerint ke­vesebbet produkáltak, mint előzetesen tervezték, de ki­egyenlíti a mérleget, hogy termelési értékük meghaladta az időarányosan előírtakat. A mennyiségi elmaradás oka pedig: az esztendő eddigi sza­kaszában elsősorban az időt és figyelmet igénylő rakodó­lapok készítésével foglalkoz­tak. Ugyancsak a dicséretes tények közé sorolható, hogy kevesebb anyagot használtak fel. mint eredetileg tervezték. A 75,8 millió forintot ki­tevő éves termelés több, mint tíz százaléka a külföldi vá­sárlókhoz kerül. Ebben a fél évben túlteljesítették export- terveiket: az egész évre szánt 10 millió forintos érték 61 százalékát juttatták el hatá­rainkon túli partnereikhez. Legfőbb vásárlójuk az NSZK, de nyugatnémet köz­vetítéssel Franciaországban, a skandináv államokban, sőt még Kanadában is találkozhat a vevő a tiszalöki raklapok­kal. A Szovjetunióból származó értékes fenyő és a hazai nyár­fa fizikai erőt igénylő feldol­gozását a hagyományos, és meglehetősen régi faipari be­rendezések mellett tűzőgépek, s az Ausztriából frissen be­szerzett pnematikus szögbe­lövők könnyítik. A ma még csak kísérletképpen használt osztrák masináktól a terme­lékenység másfélszeres növe­kedését várják. Kulturális szolgáltatóház ? Tározó, partvédelem, átereszek Vízmentében Egy-egy kánikulai hőhul­lám idején víz mellé mene­kül aki csak teheti. Ilyenkor ezrek töltik pihenésüket ta­vak, folyók mellett, de az, hogy a vízmellék egyeseknek munkahely — valljuk be — ritkán jut eszünkbe. Milyen nyári munkák folynak a Fel- -ő-Tisza-vidéki Vízügyi Igaz­gatóságnál kint a határban? E kérdésre keresve a választ, Vitéz Gézával az igazgatóság 16-os számú építésvezetőségé­nek vezetőjével indultunk vízmenti körútra. Levelek térségében kanya­rodunk le a 41-es útról. Itt a tavaly átadott 4,5 millió köbméter befogadóképességű víztározó utómunkálatai foly­nak. Jól halad a rőzsekolbá- szok lerakása. Ezek a 4 mé­ter hosszú vesszőfonatok vé­dik a gátat a hullámverés romboló hatásától. — Ez a partvédő eljárás csak ideiglenes. Bár sokáig kitart — hisz a fonatok fűz­fából vannak — végleges megoldást csak a gát füvesí­tése, valamint a nád, és a sás ültetése jelent — fűzi hoz­zá a magyarázatot. A víz mellett már jó dara­bon ácsorognak a zöldellő nádszálak. Amíg megkerül­jük a tározót, több helyen „Fürödni tilos!” táblát látni. — Miért nem szabad itt fürödni? — Egy esztendő alatt még nem alakulhatott ki a víz sta­bil biológiai egyensúlya. En­nek befejeződésével, no meg a nád és a sás megerősödése után — ha a laboratóriumi vizsgálatok is úgy akarják — a helyi tanács kezelésében nyílhat strand. — Vannak-e halak a táro­zóban? — Igen. Most még horgá­szati tilalom van. De ha meg­felelő lesz a szaporulat, a horgászok örülhetnek az új „halas víznek”. Már újból a főúton va­gyunk. Uticél: Nyírgyulaj. Egy csatorna partján ál­lunk meg. — Ez a IH-as számú főfo­lyás. Itt a víz különböző«szin- tű esésváltozásai és a laza, folyós talaj miatt kell ezeket a félbevágott hangerre emlé. keztető betonidomokat le­rakni. — Ezzel egyidőben meg­erősítjük a csatornán átveze­tő hidakat, az úgynevezett át­ereszeket is, 8 méteresre ki­szélesítve, beton támfallal el­látva a legnagyobb mező- gazdasági gépek is elférnek rajta. Az ér mellett haladva a me­derkotró géphez igyekszünk, s nem messze az előző munka­helytől meg is találjuk. — Ez a gép tisztítja meg az eliszaposodott, növényzettel benőtt, hordalékos medret. Nézem, mint szakítanak ki a hatalmas vasfogak a csa­torna aljáról egy-egy agyagos „falatot”, hogy aztán hangos tottyanással terítsék el a part mentén. A gépkezelő megáll, kiugrik a fülkéből és hangosan pöfögő gépe mellől kiált át: — Küldjenek szerelőt, hi­bás — mutat rá a masina csigaszerkezetére — nem so­káig fogja bírni. Az építésvezető jegyez, majd int. — Meglesz, ha be­érünk, rögtön szólok. Csendes Csaba Nem csak a pénzt, a szépet is szeretik Nyírmadán „Igen dolgos nép.” „Szere­tik a pénzt”. Ilyen jelzőkkel illetik a nyírmadai embere­ket. Ezt nemcsak a szomszé­dos községekben mondják, a nagyjából ötezer lakost szám­láló Nyírmadán a „bennszü­löttektől” is hallani ilyet. Nem hiányzik hát az önis­meret sem. De valami még nem vált szólásmondássá, pe­dig ez is Nyírmadára illő: szeretik itt a szépet, a műve­lődést is, jobban, mint má­sutt. Mellbevágó számok Tíz éve nagy lépésre szán­ta el magát a község: 3 mil­liós költséggel — községfej­lesztési alapból — felépítet­ték a művelődési házat. Igaz­gatót is kerestek és találtak, mégpedig függetlenített munkára: Balogh Ferencet. Civilben matematika-fizika szakos általános iskolai ta­nár, aki a rohodi iskolaigaz­gatói posztot cserélte fel a művelődési házzal. Volt tetszetős, új művelő­dési ház. Volt főhivatású igazgató. De nem volt pénz. Az első évben 20 ezer forint­ból kellett gazdálkodni — „népművelni”. Balogh Ferenc hozzá is látott a munkához. Először adatokat gyűjtött, is­merkedett a községgel. Még azt is kiszámította, hozzáve­tőleg mennyit költ egy nyír­madai lakos italra, kávéra, könyvre. Kicsit „mellbevágó" számok jöttek ki, az e^y la­kosra jutó italfogyasztás 601 forintra rúgott (a saját, házi és más községekben történt fogyasztás nélkül). De leg­alább ennyire meglepő volt, hogy egy lakos egy év alatt 30 forintot költ könyvekre. Ez már l— ha nem is nagy szám — mutat valamit, ami­re érdemes odafigyelni. Tartották a kezüket... Ötletben nem volt hiány. De a szűkös költségvetés csak arra volt jó, hogy ne kelljen becsukni a művelő­dési házat. De meg kelleti szüntetni a szépen megin­dult szakköröket, mert nem volt pénz rájuk. A községben a nagyobb gazdasági egysé­gek a következők: (az akkor még három, jelenleg egy tsz) a Béke tsz, az állami gazda­ság, a hizlalda. De amikor az anyagiakra került a sor, annyian tartották a kezüket, egyébként jogosan, hogy el­aprózódtak a pénzek. Az MHSZ, a tűzoltótestülel, az Ifjú Gárda, a sportkör és persze a művelődési ház ... A közművelődési párthatá­rozat ebben is válaszút elé állította a gazdasági és' egyéb szerveket. Vagy komo­lyan veszik a művelődés tá­mogatását, vagy ott lesz a ház — jóformán üresen. Nyírmadán az érdemi tá­mogatás mellett döntött min­denki. Hamarosan kigondol­ták a módját is. Nem közös kalapba adják a pénzt, ha­nem — mint a menedzserek — minden gazdasági szerv választott egy patronáltat, hogy az anyagi ellátását meg­oldja. Kulturális üzemág ? A művelődési házat a tsz „kapta”, tavaly negyedmillió forint körül volt a támoga­tás összege. A nagyközségi tanács sem fukarkodik, ők 220 ezerrel „szálltak” be. A nagyközségi művelődési ház — amelynek hatókörébe tar­tozik Pusztadobos, mint társ­község — már 900 ezer fo­rintos évi költségvetéssel dolgozik. Szinte példátlan, négy főhivatású népművelőt alkalmaznak, felosztották maguk között a művészeti ágakat. Külön felelőse van az üzemi népművelésnek, a szocialista brigádoknak. Balogh Ferenc igazgató ar­ról beszélt: az a törekvésük, hogy a művelődési ház egy sajátos szolgáltatóház legyen a községben. A bejáratnál hatalmas plakát hirdeti, hogy kalocsai gépihímző tanfo­lyam kezdődik, amelyre még lehet jelentkezni. Sok nyír­madai asszony innen küldte el a megvásárolt mintákat, hogy a kalocsai népművésze­ti szövetkezetben kihímezzék azokat. A népművelők most tanfolyamot szerveznek a gyesen lévő kismamáknak. A szép motívumok ezután helyben rajzolódnak ki az ügyes kezek nyomán. De figyelnek a divattá vált országjárásra, kirándulá­sokra is. Űtiprogram-ajánla- tot készítenek, népművelő idegenvezetőt is adnak a cso­portokhoz, hogy a kirándulók ne csak a sörivásra emlékez­zenek ... Legyőzik az időt Tizennégy szakköre van a háznak, s több időszerű tan­folyam, köztük autóvezetői is az ATI-val közösen. Nem csoda, hogy egy év alatt a község minden lakosa, sőt ennél több, hatezer látogató fordul meg a művelődési házban. Az egyik legkomo­lyabb vállalkozásuk: a helyi pedagógusok fáradtságos munkáját igénybe véve ház­ról házra járva felmérték a nyolc általánossal nem ren­delkező 45 éven aluli lakos­ságot. 961-en kerültek fel a listára. Négy év alatt százan elvégezték a művelődési ház szervezésében és az általános iskola közreműködésével le­bonyolított 160 órás, inten­zív tanfolyamot. Sikeres vizs^ gát is tettek. „De mi lesz a többivel, ilyen tempóban ki­lenc év alatt se végzünk” — mondják. S ez az önmaguknak sza­bott gyorsított tempó jellem­zi a nyírmadai művelődést, így bizonyára legyőzik az időt is. Páll Géza Az Aida Szegeden M iközben a művelő­déselméleti nyári egyetem 250 részt­vevője — népművelők, könyvtárosok, tanácsi dol­gozók —, előadásokat' hallgatnak a művelő­déspszichológia legújabb hazai és külföldi eredmé­nyeiről, a hét vége újabb nagy szabású eseményeket tartogat a szegedi ünnepi heteken. Az ifjúsági napok rendezvénysorozatát, vala­mint az Aida bemutatóját. Tizenegyedik esztendeje visszatérő program itt több mint tízezer fiatal nyári randevúja. Az ország leg­különbözőbb vidékeiről ér­keznek különvonatokkal, különbuszokkal az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda meg a városi KISZ- bizottság háromnapos non­stop rendezvényére, az el­múlt évtizedben tehát jó százeren látták a karnevá­li felvonulásokat, vettek részt politikai nagygyűlése­ken, táncoltak késő éjsza­kákig az utcabálokon. Idén új színfolt gazdagítja a ha­gyományos műsorokat: az első magyar—lengyel ba­rátsági napok eseménysoro­zata. A lengyelek mellett jugoszláv, belga, szovjet, NSZK-beli és francia fiata­lok is bejelentkeztek. Bár az Aida utoljára 1968-ban ment, ez a Verdi- opera a legsikeresebb pro­dukciók emlékét hagyta a szegedi Dóm színpadon. Az elmúlt 19 évadban három­szor mutatták be, mindany- nyiszor rangos külföldi vendégművészekkel. Akik­ben most sincs hiány: a címszereplő Lorenza Cane- pa Itáliából. Radames: Francesco Ortiz Spanyolor­szágból, Amneris: Gisela Schröter az NDK-ból, Amo- nasro: Nikola Szmocsevsz- ki Bulgáriából érkezett — íme a nemzetközi stáb. Amneris: Gisela Schröter

Next

/
Thumbnails
Contents