Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
1977. július 22. KELET-MAGYARORSZÁG Zöld utat kapott a zöldség hazánkban az önálló HÁZTARTÁSOK SZÁMA meghaladja a 3 milliót, azaz h- termelőként vagy fogyasztóként — ilyen hatalmas sereg ellenőrizheti, s ellenőrzi is napról napra, mi hogyan alakul a zöldség- és gyümölcsellátásban. Rögtön leírjuk: az idén lényegesen jobb a helyzet, mint tavaly. Az árukínálat nagyobb, az árak mérsékeltebbek, s bár jókora vámot szedett a tavaszi fagy, az utóbbi hetek ismétlődő jégverése; a forgalom kiegyensúlyozottabb, az ellátás zavartalanabb az előző esztendeinél. A tömegkommunikációs eszközök kora tavasz óta rendszeresen nyomon követték, hogyan láttak neki a termelő gazdaságok, a fölvásárló vállalatok és szövetkezetek a tavaly, az év második felében hozott kormányhatározatok végrehajtásának. Zöld utat kértünk és kaptunk a zöldségtermesztéshez. Tapasztalataink java része örvendetes. A korábbi évek meglehetősen merev frontvonalai, s az azokon zajló csatározások helyett mind több tanújelét látjuk az érdekeltek együttműködésének, az erők ésszerű összefogásának, a kölcsönös előnyök keresésének. A kormányhatározatoknak is, a szemlélet változásának is része van abban, hogy a felvásárló szervek eddig az előző esztendeinél 35 százalékkal több zöldségre köthettek szerződést, s hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út kevésbé kátyus, mint volt. tavaly, tavalyelőtt. kedvet növelő akcióival. A különböző, s óhatatlanul részletekre vonatkozó intézkedések, lépések ugyanakkor arra is figyelmeztettek, nagyobb szervezettségre, előrelátásra van szükség, sőt, egyes helye ken a szervezés minimumé nak kialakítására. NE TAGADJUK: a zöldség- és gyümölcstermelés eredményei korántsem a gazdaságok, azok vezetőinek szándékain múlnak. Éveken át enyhén szólva következetlenül formálódott az érdekeltség, tekintélyes késedelem halmozódott fel a gépi termesztésbe vételnél, a komplex gépesítésnél — kivéve a zöldborsót, a paradicsomot —, a megfelelő, hűtött raktárterek kialakításánál. Utalhatunk azután a kusza szövevény olyan szálaira is, mint az eszközellátás egyenetlensége — ami a kistermelők és a nagy gazdaságok esetében egyaránt igaz —, a vetőmag- termesztés és -forgalmazás, az oltványelőállítás zökkenőire, de arra is, hogy némely helyen baj van a felvásárlók hozzáértésével, szakmai alkalmasságával. Az országgyűlés legutóbbi, júniusi ülésszakán a tavalyi költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri expozé megkülönböztetett figyelmet szentelt a zöldségellátás változásainak, s azokat bíztatónak ítélte. Valóban, a felvásárlási árak átlagosan 15 százalékos emelése, a termelésfejlesztéshez nyújtott állami támogatás — így például a gyümölcskultúrák telepítésénél, hajtatóházak építésénél — okos helyi kezdeményezésekkel társult, egyebek között az ÁFÉSZ-ek termelési A nyári konyha előtti fedett részen érett, vö- I rös-barna házi sonkát, piros sapkás szalonnát, illatozó uborkát eszünk ropogós héjú friss kenyérrel. Az udvar felett, a szürke ég alatt fecske cikázik, villámkém csap a földig, majd, mintha a vadászgép botkormánya irányítaná röptét, a kelő hold felé veszi útját. A harcias kakas takarodót kukorékol, alkonyodik. A csend oltalmazó takaróként borul a falura. , — Jövőre már 25 éve leszek a téeszben — szólal meg a házigazda M. Kokas Sándor. — Aranygyűrűt kapok... — Legalább lesz gyűrűd... — jegyzi meg némi éllel a felesége. — A régit, a jegygyűrűt ugyanis elvesztette. Pedig azt mondják, aki elhagyja a gyűrűjét, elhagyja a feleségét is... Ezen még elévődnek, szó HATALMAS ÁRUTÖMEG SORSÁT, útját kell jól elegyengetni. Tavaly például 308 ezer tonna paradicsomot, 200 ezer tonna zöldborsót, 73 ezer tonna zöldpaprikát, s 672 ezer tonna almát értékesítet tek a termelők. Idén nem kisebbek, hanem nagyobbak a feladatok, s ezért megnő a rugalmasság, s gyors áttekintés, ha kell, emberek, eszközök, áruk átcsoportosításának szükségessége, jelentősége. Amihez elsősorban minden érintettől a kötelességek maradéktalan teljesítése szükségeltetik, ám az a többlet is, amit a megoldások kölcsönös keresésének, a partner érdekei tiszteletének, együttműködési készségnek nevezhetünk. Tavaly 94 ezer tonna burgonyát vásároltunk külföldön, s ennek következménye volt a zavartalan kínálat. Az ilyen vagy hasonló tényék azonban elgondolkodtató jeleket is rejtenek magukban; legfontosabbként azt, hogy az ellátás hosszú távoh nem hagyatkozhat a kerül, amibe kerül megoldásokra. Átmeneti intézkedésekre mindig is szükség lehet — a zöldség- és gyümölcstermesztés erősen függ az időjárástól —, de a megnyugtató megoldást a hazai termelés folyamatos fejlesztése, korszerűsítése kínálja. Ennek jeleit — az öntözés fokozott hasznosításától a több gazdaság alakította társulásokig, a háztáji és kisegítő gazdaságok növényvédelmének megszervezéséig — vizsgálódásaink során örömmel láttuk. EZEKNEK A JELEKNEK EGYSÉGES RENDSZERBE ötvözése már ma feladat, s holnap még inkább az. Nem mindenáron, költséget alig bánva, hasznot éppen csak figyelve kell a termelésfejlesztést folyamattá tenni, hanem a társadalmi és a termelői, forgalmazói érdekek közelítésével. Erre — lapunk hasábjain is publikált tények igazolták — lehetőség van, akár a paprikatermesztést nézzük, akár az öntözőrendszerek bővítését, a fejlesztési források koncentrációját. Egy valamire nem nyílhat lehetőség. Arra, hogy a megtermelt áru körbevesszen, ne jusson el megfelelő minőségben a fogyasztóhoz, a felhasználó iparhoz. S ahogy gyarapodik a megtermelt áru mennyisége, úgy kell rövidülnie s gyorsulnia a termék mozgásának — akár hűtőházba, konzervgyárba, akár üzletbe kerül —, mert ami itt a kevesebb, az az ellátásban — mennyiségben, árban, választékban — a több. K. S. szót követ, de látszik mindkettőn, dehogy is tulajdonítanak jelentőséget a dolognak, régen összetartoznak ők már. Csak a fiatalosan virLabdagyár Csengerben Az utóbbi években nagy előrelépés történt a megye legtávolabbi nagyközsége, Csenger iparosításában. Két éve termel itt a vegyesipari szövetkezet labdagyára, amelyet Nyíregyházáról telepítettek Csengerbe. Gumilabdákat az országban egyedül itt készítenek, ebben az évben több mint hatmillió forint értékben. Elek Emil képriportja 1. Jakab Sándorné hőprésgéppel formálja a labdákat. 2. Késztermékek 3. Tasanyi Sándor keze alatt szép pettyessé, mintássá válnak a rúgnivalók. H ázasságra lépett hatvanhat községünk. Hozományként kaptak huszonkét nagyközségi rangot — ami a tanácsi munkában tulajdonképpen városi szintű jogokat jelent. A huszonkét nagyközségi közös tanács egyike Máriapócs, Kisléta, Pócspetri jelenéért. jövőjéért felel. A három település szerencsés időben lépett házasságra, s a közigazgatási változások időpontja egybeesett a tsz-egyesüléssel. Ez utóbbi azért lényeges — magyarázza Orosz József tanácselnök —, mert egy-egy gazdasági év lezárt eredményei látványosabbak, kézzelfoghatóbbak most a szövetkezetben, mint a tanácsi életben. Biztos háttér Az 5200 hektáros nagy tsz pedig jól zárt; mindkét évben elnyerték a „kiváló termelőszövetkezet” címet. A tsz a gesztora a megye egyik dohánytermesztési társulásának, amelyet rendszerré fejlesztenek, tagjai a juhte- nyésztési társulásnak, jó eredményeket értek el a gyepgazdálkodásban — azaz a nagy, egyesült tsz már le tudta rakni az iparszerű terszakszerű előadásba kezd a kenyérsütés fortélyairól, arról, miképp kell a kemencét befűteni, mert azt sem lehet akárhogy, mi a tésztaszaggaÁ hozomány: nagyközségi rang Házasság Máriapócson melés alapjait. A jövedelem mindkét esztendőben magasabb volt a korábbiaknál a korábban munkaerőgondokkal ' küszködő kislétai gyümölcsösben munkát kapott az is, akinek Pócspetriben csak látszatmunka jutott — a számításokat mindenütt megtalálták. A korszerűbb tanácsi munkához nagyon fontos volt ez a biztos háttér. Mivel a három település lakóinak kétharmada a tsz-ben dolgozik, s ott kellő az anyagi biztonság, a közvélemény nyugodt, bizakodó, és az emberek szívesen vesznek részt a tanács által kezdeményezett településfejlesztést segítő akciókban is. — Az volt az alapelvünk, hogy mindhárom tanácstól átvettük a jó tapasztalatokat, s azokat igyekeztünk a másik két településen is meghonosítani — mondja Orosz József. — A legszembetűnőbb jó példa erre a társadalmi munka — kapcsolódik a beszélgetésbe Dankó Miklós tanácstag, kislétai iskolaigazgató. — Kisléta háromszor volt első a megyei versenyben. Tavaly Pócspetri, amely korábban meg sem közelítette az élmezőnyt, a hasonló nagyságú települések között első lett és ezzel félmillió forintot nyert, de Máriapócs is negyedik lett, éppencsak tizedekkel maradt el a díjazottaktól. Az a 3,2 millió forint, amit 1976-ban a község lakossága végzett társadalmi munkában, kétszeresénél is több, mint amit korábban a három községben külön-külön elértek... Új létesítmények A nagyközségi tanács az idén 11 millió forintos költségvetéssel és 6,5 millió forintos fejlesztési alappal gazdálkodik. Az idei esztendő fejlesztései jórészt Máriapócson valósulnak meg: óvoda épül hárommillió forintért (szeptember 1-re akarják átadni, a finisre szocialista szerződést kívánnak kötni a kivitelező nyírbátori szakipari szövetkezettel), ravatalozó épül egymillió forintért. (A többi pénz járdaépítésre, villanyhálózat-közvilágítás korszerűsítésre és más kisebb fejlesztésekre kell.) Hogy a három közül mikor, melyik település kapja a „nagy pénzt”, nem képezi vita tárgyát, az együttgondolkodás a tanácsi testületben kialakult. Jó példát mutatott erre az első két év: olyan gyorsan nem készült vízmű és hálózat a megyében, mint Kislé- tán. A közös pénzét akkor oda koncentrálták, s néhány hónap alatt 245 lakásba vezették be a vizet, s a hálózat már azt a részt is érinti a faluban, ahol most parcelláznak. De mindenki tudja azt is, hogy a következő lépés Máriapócs és Pócspetri közös vízműve, amely hamarosan épül is. A társulást az első szóra a megkérdezettek 95 százaléka aláírta... Magyar Gyuláné tanácstag Pócspetriben: — Ma már természetes, hogy szinte mindent helyben intézhetünk, az apróbb ügyeket a kirendeltségen, de az építésigazgatási, szabálysértési, gyámügyi vagy szociálpolitikai kérdésekben is Máriapócson határoznak. És ami a legfontosabb, a tanácson szinte mindenkit ismernek és sokkal hamarabb döntenek, mint régebben a járásnál. gönc nyolcvannégy esztendős Etelka néni böködi némán a szőttest a fonalkígyót húzó fényes tűvel, mígnem — talán, mert valaki evés közben a kenyeret dicsérte — a kenyérre keríti a beszéd sorát. — Mi, még ma is sütünk — jelenti ki büszkén, s ecseteli a különbséget, ami az egy hétig is finom otthoni sü- tetű és a „házinak nyomába sem jön” bolti kenyér között leledzik. Nincs is olyan semmi, mint az — mondja, s tás tudománya, és mikor a kenyérlángosról beszél, amit zsírral szokás megkenni, újra éhesek leszünk. A kenyérből kiindulva mi sem természetesebb, hogy az aratásról ejtsünk szót. A házigazda, a csarodai téesz raktárosa a gépeket dicsérve emlegeti a régi aratások gyöt- relmességét. Már a legújabb kombájnok előnyeit vizsgál- gatja, amikor a felesége veszi át a szót. — Annál szebb, mint az érett búzakalászt ölelni, semmi sincs... Olyan volt a régi aratás, mintegy ünnep... Ma? — legyint — ma csak egy munkanap... — Nem is jó mindenre a gép, — szól közbe a hímzés fölül Etelka néni. Kis vita alakul ki, Kokas Sándor érvelne, de pontot nem tehet mondatai végére, mert egy tíz év körüli fiúcska toppan az udvarra, hóna alatt hegedűtokot szorongatva. A szomszédék pesti unokája. — Sándor bácsi! Tessék felhangolni... Sándor bácsi a gyerekkel az udvarra vonul. — Szépen hegedül ám! — int fejével a férje után az asszony. — Pedig az én uram, sosem járt zeneiskolába. Ö, annyi mindenhez ért... ért a kertészethez, a gépekhez, a hegedűhöz... Tudja, az az ő baja, hogy korán született. — Na, ez is megvan — hallatszik és előkerül a házigazda. — Játszana valamit? Eleinte szabódik, majd hátát a falnak vetve, hegedülni kezd, sorjában mindent, ahogy eszébe jut. — Ezt szeretem a legjobban — mondja és rázendít: „Betyár gyerek hol eszi a vacsorát zöld erdőbe süti a nyers szalonnát...” Énekel, s új darabba kezdene, de feleszmél: elcsendesült már a falu. Aratni kell holnap. Speidl Zoltán Még csak kezdet... — Sokat változott a tanács szakigazgatási munka is — mondja Orosz József. — Iti már elképzelhetetlen a kisközségek egyszemélyes ügyintézése, hogy mindenben aj elnök vagy a titkár dönt. A szakelőadók jól ismerik £ jogszabályokat, az ügyfeleket a helybeli lehetőségeket — csak jól kell felhasználni azokat a jogokat, amiket nagyközségi tanácsként kaptunk. Készül az új rendezési tervünk, bőven van fejlesztési elképzelésünk, gyorsítottuk az állampolgárok ügyeinek intézését — de nagyközségként mindez még csak kezdet. M. S.
