Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-20 / 169. szám

1977. július 20. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Út közben Szerémi György levél­írónk mindennap több mint egy órát utazik autóbusz- szal míg munkahelyére ér. Sokszor várakoznia kell, s mint levelében írja e kény­szerű percekben van ideje nézelődni, egyes dolgokat jobban szemügyre venni, így tűnt fel neki például az egyik közeli építkezésen dolgozók lezsersége, amely­ről a következőket olvashat­tuk levelében: .......négy ember közül egy dolgozik, három nézi. Az egyik oda­adó feszült figyelemmel, a másik révedezve, a harma­dik viszont egyszer csak lassú komótos mozdulattal kiegyenesedik, megpörgeti kezében a szerszámnyelet, és váratlanul nekiveselke­dik a munkának. Abban a pillanatban az addig dolgo­zó negyedik mintha átven­né tőle a semmittevés sta­fétabotját leáll, és most már ő is csak jelenlétével szolgálja a ház építését...” A levél további részéről megtudtuk, hogy e látvány itt ezen az építkezésen nem ritka, az autóbusz többi uta­sa is észrevette, már erről egyízben heves vita is tá­madt. Volt aki tiltakozott az általánosítás miatt, és azzal érvelt, hogy a finis­ben ugyanezek az emberek hogy hajtanak. Mások pedig elítélték e lazaságot, s a munkafegyelem semmibe- vevőit. Egyesek szigorú kritikusokká váltak, bizo­nyára azok, akik az üzlet­ben is’ megróják, ha az el­adók a pult előtt ácsorgó, várakozó vevők szemeláttá- ra beszélgetnek, és ennek hevében megfeledkeznek a kenyérre, a felvágottra, a gombra várakozókról. De ugyancsak nem hagy­ják szó nélkül — és telje­sen igazuk van — ha a hi­vatalban az ügyintézők ké­nyelmesen uzsonnáznak, fc- ketéznek, vagy szempilla- festési szünetet tartanak, hosszasan magánügyben te­lefonálnak, miközben az ügyfelek várakoznak. He­lyénvaló a méltatlankodás akkor is, ha már a második nap lejön az új cipőtalp, és már a legelső alkalommal ereszt a gumimatrac, vagy a mosószeres doboz csak fé­lig van tartalommal. Jogos minden felháborodás, ha a hivatal, a szolgáltatás, vagy a kereskedelem packázását érzi valaki, és drága idejét más kedve szerint tékozolja. Egyről azonban nem sza­bad megfeledkezni a bírá­lat hevében. Helyes, ha mindenki a saját portáján is körülnéz. Nem követ-e el, ő maga is hasonló hibákat, nem készít-e hibás munka­darabokat, íróasztalánál ügyfeleket, vagy ügyeket intéz-e el? Ugyanis miköz­ben mások vétségeit óriási­nak látjuk, hajlamosak va­gyunk a saját hibáinkat észre sem venni. Megfeled­kezünk róla, hogy azt meg mások bírálják, és lehet, hogy nekik is igazuk van. Soltész Ágnes MA MEG CSAK ELKEPZELES SZÉP ÁLOM. Ha a kereskedelem és a szervizszolgálat kap­csolata ilyen lenne,... de szép is lenne ... (Kiss Ernő rajza) Sajnos, már nem először történt meg velem, hogy a javí­tásra szoruló televízióm hetekig állt a szervizben, ^mert nem volt hozzávaló alkatrész. Ismerőseim is már többször kerül­tek hasonló helyzetbe. A szerviz tehetetlen, ha nem kap al­katrészt, melynek hiányáról esetenként én is meggyőződtem, amikor segíteni igyekeztem annak beszerzésében. Hiába jár­tam a megye, de az ország különböző helyeit, üzleteit, a kere­sett alkatrészt sehol nem kaptam meg. Jó lenne, ha az ipar, a kereskedelem és a szerviz között szoros együttműködés len­ne, s ez megmutatkozna a zökkenőmentes alkatrészellátásban, mert tapasztalatom szerint ma még ez sok kivánnivalót hagy maga után — teszi szóvá levelében Leveleki István mátészal­kai olvasónk. ELTŰNT EGY SZEMÉTTÁROLÓ Több hónapja elvitték a szeméttároló edényt Nyíregy­házán, a Soltész Mihály utca 45. számú ház elől. A kör­nyék lakói — mivel kukával nem rendelkeznek — rend­szeresen a tároló helyére vi­szik a szemetet. A közút és a járda közé gyűlt szemétdomb kóbor kutyák és baktériumok gyülekezőhelye lett. Igaz, né­ha elszállítják az összegyűlt kupacot, de eltüntetni az adott körülmények között nem is lehetséges. A megol­dás az lenne, ha a régi tá­rolót visszatennék eredeti he­lyére. Ha erre nincs lehető­ség, akkor lássák el az utca lakóit szeméttartóval, kuká­val — jegyzi meg levelében Fehér István. LEGALÁBB KÉT PAD! Szép környezetben fejezi be útját a 8-as számú autó­busz Sóstógyógyfürdőn, szem­ben a strand bejáratával Forgalmas és reprezentatív környék ez. Csupán egy hiá­nyossága van: sehol nincs ülő alkalmatosság. Éppen azokról feledkeztek meg, akiknek érdekében az egész megállót létrehozták: az uta­sokról! A várakozók kényte­lenek a fűben, vagy fák ki­álló gyökerein helyet foglal­ni, míg Jön a busz. .Az idén egy padot sem helyeztek el itt. Tavaly két-lóca is volt, de az is kevésnek bizonyult. Nagyon örülnénk, ha legalább ezt a kettőt visszaadnák — kéri a környékbeli kisma­mák, öregek és a fürdőzők nevében Csorba Csaba. BEZÁRT EGY BOLT Szinte nincs év, hogy rövi- debb-hosszabb időre be ne zárna' Nyíregyházán, a Simái úti sorompón túl álló 65-ös számú fűszerbolt. Az üzlet nagy körzetet lát el, szükség lenne a nyitvatartásra. He­tek óta ismét lakat került a boltra. Üzemeltetője, az élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalat nem adott magyaráza­tot, hogy betegség, vagy eset­leg szabadság miatt zárt-e be a részleg. A lényeg, hogy idősebbek és fiatalok egy­aránt kénytelenek a távok városközpontból beszerezni a tejet, kenyeret. Tarthatatlan állapot ez. Ha lehet, új dol­gozó beállításával, vagy he­lyettesítéssel, de oldják meg a helyzetet minél előbb — kéri Szegedi Sándor. EGY HELY A BUSZON A napokban történt, hogy a Tisztaberek felé közlekedő autóbuszon észrevettem egy idős bácsit, amint állva uta­zott. Én magam is álltam, ezért több ülő utast próbál­tam megkérni: adják át he­lyüket. Erre egyetlen meg­kért 20—40 év közötti nő, il­letve férfi sem volt hajlandó. Mint megtudtam, a bácsi 78 éves és épp a kórházból tar­tott hazafelé. Egészségügyi dolgozó vagyok, ezért dup­lán bosszantott az eset — ír­ja levelében Hegedűs Lászió­né Fehérgyarmatról. PAD A POCSOLYÁBAN A megyei kórház előtt a buszmegállóban mindig sok a várakozó ember, és főleg, amikor beteglátogatási nap van. Az itt elhelyezett, amúgy is kevés három pad közül az egyik sajnos állandóan vízben van, pedig szeretné­nek megpihenni az itt vára­kozók. Hónapokkal ezelőtt földet hordtak ide, valószínű, a pocsolya megszüntetésére. Kérdés, hány hónap szüksé­ges még ahhoz, hogy fel is töltsék vele a gödröt? — ér­deklődik Papp Vilmosné nyíregyházi olvasónk. NÉVADÓ ÜNNEPSÉG Az elmúlt héten 13 kis­gyermek névadójára került sor az állatforgalmi és hús­ipari vállalatnál, ahol száz vendég vett részt, öt éve már hagyománnyá váltak a név­adók, eddig közel hatvan gyermek vette fel utónevét. A 12. sz. általános iskola út­törői műsorral és egy-egy kis­dobos nyakkendővel kedves­kedtek a kicsinyeknek. A vál­lalat és szakszervezet, vala­mint a Zrínyi és Április 4. szocialista brigádok ajándé­kait is odaadták az ünnepei­teknek, majd hangulatos va­csorával fejeződött be az ün­nepség, írja F. I. Szerkesztői üzenetek Kovács András rohodi, özv. Kiss Lászlóné debrece­ni, Papp Istvánné nyíribro- nyi, Balogh Ferenc nyírbá­tori, Nagy István nyíregy­házi, Banu Nándor nyíregy­házi, Tölgyesi Béla nyír­egyházi, Mező Sándorné sóstóhegyi, Pokol Zoltán nyíregyházi, Kun Sándor nyírmadai, Lengyel Sándor ópályi, Mocsáry Jánosné nyíregyházi, Csabai Ilona nyíregyházi, Csonka István nyíregyházi, Bakk József kispaládi, Tóth Dezsőné bi- harugrai. Vincze Károlyné nyírmadai, Gyulai Istvánné jánkmajtisi, Lipécz Lászlóné tímári olvasónk ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Papp Györgyné biri olva­sónkat a járási hivatal tájé­koztatta, hogy az ingatlaná­ra vonatkozó forgalmi érték megállapítása — amelyet le­vélírónk szóvá tette — meg­felel a helyileg kialakult értékviszonyoknak. Kosa Pálné jármi lakos­nak a nyíregyházi- gyógy­szertárközpont postán el­küldte a kért gyógyszert, egyben tájékoztatták arról is, hogy a jövőben hol tudja megvásárolni. Gyöngyösi Gedeonná gé­gényi olvasónkat a társada­lombiztosítási igazgatóság tájékoztatta, hogy ha az öregségi járadékos a jára­dékának megállapításáig 10 év figyelembe vehető szolgá­lati időt szerzett, a járadé­kának folyósítása helyett kérheti az öregségi nyugdíj megállapítását. Abban az esetben, ha a 10 év szolgá­lati idővel nem rendelkezik, de a járadék megállapításá­ig szerzett levélírónk 5 év figyelembe vehető szolgálati időt, és mint járadékos a termelőszövetkezetben nap­tári évenként szükséges munkaegységeket, illetve munkanapokat teljesítette, a nyugdíjjárulék utólagos megfizetése mellett kérheti a naptári évek szolgálati időként történő beszámítá­sát. A szükséges munkaegy­ség, illetve munkanap nő­dolgozó esetében 1967. január elseje előtt 80 nap, 1967. ja­nuár elseje után 100 munka­nap. A beszámítási kérelem­nek csak akkor van helye az említetteken kívül, ha a já­radékos a beszámítási kére­lem esetén öregségi nyug­díjra jogosulttá válik, s já­radékát 1973. január elseje előtt állapították meg. A be­számítási kérelmet a társa­dalombiztosítási igazgatóság járulékügyi osztályán kell előterjeszteni, illetve a nyugdíjosztályon, ha a jára­dékmegállapításig a 10 év szolgálati idővel rendelke­zik. HIDEG FÜRDŐ VÁRATLANUL A Sóstó szépségeit mutat­tam be a napokban budapes­ti vendégeinknek. Utolsó útunk a csónakázótónál lé­vő szigetre vezetett. A hídon meghökkenve álltunk meg, amikor megláttuk, hogy a hídból egy deszka hiányzik. Nem vették volna észre az illetékesek? — pedig nagy baleseti veszélyt rejt magá­ban. A gyanútlanul sétáló fel­nőttek esetleg lábukat törhe­tik, de a figyelmetlenül sza­ladgáló gyermekek meg is fürödhetnek a tó hideg vizé­ben. A régen készített híd deszkái több helyen mozog­nak, éppen ezért megérett már egy kis felújításra, mi­előtt nagyobb baleset nem következik be — teszi szóvá N. I. nyíregyházi olvasónk. MIÉRT NINCS HAL? Mi, nyíregyháziak, de a vi­dékiek is szeretjük az ízletes húsú élő halat és vásárol­nánk is, ám a város három halüzletéből kettőt tataroz­nak, a harmadikban viszont hiánycikk az élő hal. Nem lehetne jobb szervezéssel megoldani, hogy legalább eb­ben az egy üzletben kapható legyen a hal? — kérdezi több olvasónk. Az alkalmazott kárfelelőssége Kővágó József olvasónk 1977 februárjában szobafestő kis­iparos mellett vállalt munkát. Szabályszerűen volt bejelentve az SZTK-ba és a munkaviszonyát a munkakönyvébe is beve­zették. A munkavállalási szerződés megkötése alkalmával szóban közölte vele a kisiparos, hogy a munkát nagyon óvatosan és precízen kell végezni, hiszen a festések alkalmával a bútorzat egy része a lakásban marad, gondatlanság esetén azok ko­moly mértékben megsérülhetnek és ha ilyen károsodás törté­nik (vagyis olvasónk kárt okoz), azért ő tartozik felelősség­gel. Hangsúlyozza olvasónk, hogy ez a közlés szóban történt, írás nem készült róla. Ez év áprilisában az egyik lakásban 'végzett festés alkalmával az egyik létra felborult és nekiesett a lakásban lévő üvegezett szekrénynek, betörte az üveget és összetört a 12 személyes herendi étkészlet egy része, így a kár több ezer forintot tesz ki. A tulajdonos tőle követeli a kár megtérítését, arra hivatkozva, hogy a kisiparostól kérte a kár­térítést, aki közölte vele, hogy ő nem tartozik megfizetni. Sze­rinte olyan megállapodást kötött az alkalmazottjával (olva­sónkkal), hogy amennyiben akár gondatlanságból is kárt okoz, azért kizárólag ő tartozik felelősséggel. Olvasónk kérdése most az, jogos-e, hogy a teljes kárt ő viselje, mert álláspontja szerint a kárnak legalább egy része a kisiparost terheli, ugyanis az ő érdekében is végezte a mun­kálatokat, és a nagyobb haszon a kisiparosé. Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a törvényeink értelmében minden olyan megállapodás semmis, amely ellen­tétes a törvénnyel. Az adott esetben akár szóban, akár írás­ban történik olyan megállapodás, hogy az alkalmazott a har­madik személynek gondatlanul okozott kárt tartozik megté­ríteni, eleve semmis. Az alkalmazottak kárfelelősségét a Polgári Törvénykönyv 348. paragrafusa szabályozza, amely kimondja, hogy „az alkal­mazott munkakörében, vagy hatáskörében harmadik személy­nek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató a fele­lős”. Magánmunkáltató esetében is érvényes ez a szabály, vál­tozás csak annyiban van, hogy abban az esetben, ha a kár a magánmunkáltatótól nem hajtható be, ez esetben felel az al­kalmazott a keletkezett kárért. Olvasónk tehát a lakás tulaj­donosával szemben semmiféle kárfelelősséggel nem tartozik, s ha ilyen követeléssel vele szemben fellépnek, nem tartozik fizetni. Az érvényes szabályok szerint vele szemben a károsult pert sem indíthat, vagy ha mégis megindítja, a bíróság a kö­vetelését el fogja utasítani. Az alkalmazott akkor felel egyetemlegesen a munkálta­tóval együtt, ha az alkalmazott a kárt munkakörével kapcso­latosan szándékos bűncselekménnyel okozta. Olvasónk levelé­ből nem tűnik ki teljesen egyértelműen, hogy következtetni tudnánk arra: az adott esetben szándékos bűncselekményről nem lehet szó. A szándékos bűncselekménnyel kapcsolatosan kihangsúlyozzuk, ennek igazolásához nem szükséges, hogy az” elkövető ellen a cselekményért bűnvádi eljárás induljon, és azért büntetőbíróság elítélje. A polgári bíróság is megálla­píthatja a szándékos bűncselekmény megtörténtét, vagy meg nem történtét. Nem szeretnénk azonban, hogy ha bárki azt hinné az itt írtak alapján, hogy a munkavállalók semmiféle felelősséggel nem tartoznak az általuk okozott kárért és mindenféle kö­vetkezmény nélkül felelőtlenül, és hanyagul végezhetik mun­kájukat. A munkavállaló felelőssége is fennál, de ez a fele­lősség a munkáltatóval szemben áll fenn, és a felelősség mér­tékének megállapítására más jogszabályok az irányadók. A törvény ilyen esetben azért rendelkezett így, hogy a károsult minél előbb, és minél biztosabban megkapja a kár­térítési összeget és a munkáltatónak nagyobb és biztosabb anyagi fedezete van a kár megfizetésére, mint a munkavál­lalónak, és a károsultat így éri a legkisebb sérelem. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents