Kelet-Magyarország, 1977. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. július 17. NYÁR R eggel újjongunk. ahogy kinézünk az ablakon. Végre szép tiszta ég, máris csak úgy tűz a nap. ma aztán irány a strand, bele a vízbe, kife­küdni a fűre, felejteni sok hétköznapi apró meg nagy gondot. Igen, igen, ve­szünk majd Leót is, meg lángost, friss hurkát, és fagyit, ropogós zöldpaprikát a turistaszalámihoz, csak siessünk, sies­sünk! Hosszú sor a jegypénztárnál. Sebaj, mások is jönnek. Plusz öt perc, mi az? Igen, két felnőtt-, egy diákjegy, a legki­sebb még ingyen. Persze, csak belépő, kabin van, bérelt a vállalat. Végre min­denki strandegyenruhában, pléd a félig napos, félig árnyékos helyre lehevere- dünk — s megkezdjük a teljes kikapcso­lódást, rendes évi szabadságunk egy szép napján. — Helló! — kiált valaki messziről — s már siet is felénk a régi ismerős, ötven felé tartó férfi —. „Mi az, ti is csak itt?!í — kedélyeskedik némi részvéttel a hangjában. Mert azt mondja utána: „Akinek nincs összeköttetése, az csak ide szorul, a városi strandra.’’ Gyorsan vissza kedélyeskedek: „Ezek szerint ta­valy nektek még volt összeköttetésetek, hiszen a Balcsin nyaraltatok, főszezon­ban!" Esetlenül heherészik, mintha csak az egészet viccnek szánta volna. Egyéb­ként ha kapott volna beutalót, az idén akkor sem megy el, hét végén kezdik a vakolást a víkendházukon, ma hajnal­ban is kinn volt már kőpor után, s tár­gyalt a műkövessel, merthogy a lépcső­feljárót úgy akarják. Nem .mondja, lett volna kedve egy kedvezményes külföldi üdülésre, de megtudta, hogy vagy hú­szán pályáznak rá. ,,És mit gondolsz, ki ment el? Úgyse találod ki. A sok főnök között nem lehetett igazságot tenni, hát az eszbés odaadta egy lakatos brigádve­zetőnek, akit úgy kellett agitálni, hogy menjen el. Hallottál még ilyet?” Az utolsó szavaiból már csak fosz­lányokat hallok. Illetlenség, de ottha­gyom a víz miatt. A víz miatt, amely „szükségmegoldásból” szép tiszta és me­leg, jót tesz az ember derekának. Hét­köznap van, mégis sokan vagyunk, csaknem telt ház a medencében. Aka­ratlanul is figyelni kezdem, miként tük­röződik az „összeköttetés nélküli embe­rek” arcán a „ha nincs más, ez is meg­teszi” hangulat. Hiába. A legtöbben derűsek, s nemcsak a gyermekek, meg­lett korú férfiak is versenyt bukfencez­nek, pancsolnak a vízben. Aztán irány a hidegebb uszoda, majd az olasz mintá­ra készült kisebb medence, ahol állan­dóan türkizkék a víz. Hosszú sor a lángossütőnél: tízesé­vel viszik. Nagyüzem van a lacikony­hán, az eladó nem győzi csomagolni a pirosra sült házikolbászt, a ropogós má­jas- és véreshurkát, mustárral, esetleg Kovászos uborkával. A szomszédos gyékényen bosszús egy fiatalasszony. „Ez mégiscsak felhábo­rító ! Képzeljétek nincs csokis tej a pavi­lonban, csak ezt a vacak poharas kakaót kaptam.” Mezítlábas, szeplős kis szőke 'srác nagy szatyorral bóklászik a füves részen. Szedi össze a szétdobált, otthagyott vagy ottfelejtett sörös- meg kólásüvegeket. „Tegnap ötven forint jött tgy össze.” A fordulónál külföldiek. Lengyelek, németek, már pirosra sülve. Itt horgo­nyoznak a kempingben, onnan gyalogol­nak ki strandköpenyben, hónuk alatt a felfújt gumimatraccal. A hangosbemondó többször megis­métli: „A gyermekmedencében tizenkét éven aluliak nem tartózkodhatnak... Labdázni csak a kijelölt pályán sza­bad... Tizenegykor a tejipari vállalat pavilonjában friss túrós palacsinta kapható... Kérjük az UC .... rendszámú gépkocsi tulajdonosát, menjen a parkíro­zóba, mert nem tudnak a kocsijától ki­állni... Egy barna hajú, kék szemű há­roméves kislány édesanyját keresi a hangosbemondónál... A medencében egészségügyi okból ne étkezzünk...” A legmelegebb medence kőpárká­nyán fejkendős, fekete ruhás nénike ül, csak a lábát lóbálja a vízbe s állandóan azt mondja: „Zsuzsika... Lacika... ne menjetek a mélybe... ne ugorj olyan magasról... ha még egyszer a víz alá bújsz, otthon megmondalak az édes­apádnak...” Finom volt a hurka-kolbász, éppen kellemes hideg a sör, az újságban sém találtam riasztó hírt. Amíg bele-bele- szívtam a cigarettába, láthattam, akár­ha divatbemutatón lennék, a sok csinos lányon, asszonyon ezerféle szép fürdőru­ha tarkállott. Már nem gondoltam a kedélyeskedő ismerősre. Kállai Sándorral, a MÉSZÖV elnökével az ÁFÉSZ-ek gazdálkodásáról 9 Egy friss adat szerint megyénk kiskeres­kedelmi forgalmának közel kétharmadát a fogyasztási szövetkezetek bonyolítják. Ez tavaly mintegy hat, idén már hét és fél milliárdos összeget jelent. Ahogy mondani szokták: nagyon sokat kell ezért eladni sóból, paprikából... Más ol­dalról közelítve a kérdést: milyen fele­lősséget ró ez a szövetkezeti kereskede­lemre, illetve a megyei szövetségre? — Az adatokhoz kívánkozik, hogy az or­szág megyéi közül a mi szövetkezeti keres­kedelmünk forgalma Pest megye után a má­sodik. De az ország ÁFÉSZ-ei által felvásá­rolt termékek egyharmada is Szabolcs-Szat- márból származik. Közel kétezer szövetke­zeti boltban és vendéglátóhelyen majdnem tízezren dolgoznak azért, hogy a megye la­kosságát ellássák. Ezt a bonyolult és szerte­ágazó tevékenységet segíti és fogja össze megyei szövetségünk, amely az ÁFÉSZ-ek, a takarék- és lakásszövetkezetek érdekkép­viseleti szerve Szabolcs-Szatmárban. 9 A MÉSZÖV tehát érdekvédelmi szerv. Hogyan képes e keretek között megfe­lelni annak a felelősségteljes feladat­nak, amelyet a párt- és állami szervek reá bíztak? „ — Ha arra gondol, hogy megyei szö­vetségünk a törvényadta lehetőségeken be­lül nem lehet képes érvényt szerezni a tár­sadalmi elvárásoknak, akkor erre azt mond­hatom, hogy ez nincs így. Nem irányítunk a régi értelemben. Ajánlásokat dolgozunk ki és figyelemmel kísérjük a végrehajtást is,. Jelenlegi ötéves tervünk elkészülését is sok ajánlás előzte meg. Ilyen volt például a munkáslakta, illetve a háromezer lelken aluli települések ellátásának fejlesztésére, a vendéglátás javítására, a felvásárlás techni­kájára, a kistermelők segítésére vonatkozó ajánlásunk. A szövetkezetek ennek alapján dolgozták ki saját tervüket. Valamennyi ÁFÉSZ-nek javaslatokat adtunk az ágazati elképzelésekhez és elmondtuk azt is, mihez adunk támogatást. Ezenkívül minden év elején megbeszéljük velük, mit várhatunk az országtól, s hogy mit várnak tőlünk. El­képzeléseink teljesen találkoznak a szövet­kezetekével. 9 És ha valamelyik szövetkezet, illletve annak vezetője kilógna a sorból? Van­nak rá eszközeik, hogy a helytelen vá­gányról letérítsék őket? — Vannak, élünk is azokkal, ha szük­séges, de ilyenekre az utóbbi időben alig volt példa. ^ Hogyan történik a szövetkezeteknél a számonkérés, mondjuk az ajánlások esetében? — Eleinte szokatlan volt, de ma már szinte természetes, hogy szövetkezeteink be­számolnak egy-egy megyei ajánlás sorsáról. Elnökségi üléseinken szinte állandó napi­rend az alapvető élelmiszerekkel való ellá­tás, vagy mondjuk a nők helyzetének javí­tása. Rendszeresek a kereskedelmi szemléink is, amelyekre a községi párt- és tanácsi ve­zetést is meghívjuk — és úgy látjuk, ezek­nek van foganatjuk. A Igen bonyolult gazdálkodni, keresked- w ni a mai viszonyok között. Láttam egy kimutatást a szövetkezeti vezetők álla­mi, szakmai és politikai képzettségéről, amely szerint a helyzet egyáltalán nem rózsás. Mi erről az Ön véleménye? — Általában — s ezt eredményeink is mutatják — ellátják feladataikat megyénk­ben az ÁFÉSZ-ek vezetői. Sajnos, az elnö­kök, főkönyvelők ék a kereskedelmi vezetők egy részének képzettsége valóban nem felel meg a követelményeknek. Ugyanakkor fél­tékenység, vagy igénytelenség miatt hiány van közgazdászokban, jogászokban és felső­fokú kereskedelmi, illetve agrárszakembe­rekben is. Az utóbbiakból pedig lenne a me­gyében, ha anyagilag megbecsülnék őket. Most már jó néhány szövetkezetnek van ösz­töndíjasa, amely a jövőre nézve kedvező tendencia. Úgy érzem azonban, határozot­tabban kell fellépnünk és megkövetelnünk, hogy itt valóban legyen változás. Mert a jelenlegi helyzet fenntartása egyáltalán nem a szövetkezetek, inkább egy-két vezetőjük pillanatnyi érdeke. Szükséges, hogy mind az alsó, mind a középfokú képzettségűek ta­nuljanak tovább. Hozzátenném: a bölcs, az előrelátó ^vezető nem hogy nem gátolja, de egyenesen ösztönzi és anyagilag is támogat­ja azt, aki továbbtanul. Ez az ő igazi érde­ke is. A Sok a gond a szövetkezeti vagyon vé­delménél. Több, ezzel foglalkozó szerv marasztalja el emiatt az AFESZ-eket. Jogos-e az elmarasztalás? — Igen. Sajnos szövetkezeteink többsé­génél gyenge a belső ellenőrzés.* Ez részben a már említett felkészültségbeli hiányokból fakad. Ma már létrehoztuk a belső ellenőr­zés szervezetét, képezzük is az embereket. Ök sokszor legjobb tudásuk szerint vizsgá­lódnak, fel is tárnak hibákat, de a legtöbb­ször arra már nincs erő, hogy a megállapí­tások nyomán következetesen eljárjanak. Ez pedig megbosszulja magát. A káderprob­lémához kapcsolódik, hogy nemegyszer elő­fordul: valaki valahol már sikkasztott, nem kértek tőle erkölcsi bizonyítványt, s beállít­ják anyagilag felelős állásba. A A napokban hallottam, hogy Rakama- zon a felvásárló egyszerű szekrényben őrizte a pénzt, a kulcsot pedig a szek­rény tetején tartotta. Természetesen be­törtek. Mi a véleménye erről? — Igen nagy probléma, hogy szövetke­zeteink egy részénél hiányoznak a biztonsá­gi felszerelések. Másfél éve a rendőrséggel közösen valamennyi egységünknél felmértük a helyzetet, s akkor előírtuk, hogy mi a kötelezettségük. Bár nem nagy pénzbe ke­rülő dolgok ezek, csak néhány szövetkezet rendezte a dolgát, a többi elhanyagolta. Pe­dig a rakamazi eset is mutatja — ez szinte csábítja a betörőt. Nemrégiben Piricsén ma­gam tapasztaltam, hogy miközben a boltos eltávozott az ebédszünetben, nyitva hagyta az üzlet hátsó ajtaját és bent drága cikkek maradtak őrizetlenül. A Mit tehet a MÉSZÖV a szabálytalansá- w gok ellen? Korábban ugyanis a revizori iroda csak akkor vizsgálódhatott, ha arra a szövetkezet vezetői megkérték... — A szövetkezeti törvény módosítása szerint megnőtt a megyei szövetség e jogkö­re. A MÉSZÖV elnöksége elrendelhet vizsgálatokat, külön célvizsgálatot is tarthat, ha egy területen komoly problémákat lát. _ És ha — mint korábban elmondta — a 9 vizsgálat után késik a realizálás, ho­gyan jutnak előre? — Én ebben nem látok gondot. Vizs­gálatainkra egyébként is visszatérünk. A megyei észrevételeket általában figyelembe veszik, a hibákat kijavítják. Ha mégsem ez történne, fegyelmi felelősségrevonást kezde­ményezünk, s a vétkesek leváltását is kér­jük a törvényességi felügyeletet ellátó ta­nácsoktól. A Beszéljünk az ellátásról. Nyíregyházán, w a járási székhelyeken és a nagyközsé­gekben ezzel már nincs különösebb baj. De miért nem tudunk nagyobb ered­ményt elérni a kisközségekben, a ta­nyákon? — Mindjárt az első ok: Szabolcsban ta­lálható a legelavultabb üzlethálózat. A kis falusi szatócsboltok ma már sok mindent nem képesek megoldani. A helyzeten min­denképpen változtatni kell. 1980-ig tizenöt­ezer négyzetméteren hajtunk végre rekon­strukciót. A legtöbb helyen összevonjuk a boltot és a kocsmát, korszerű önkiszolgáló üzletet alakítunk ki a kettőből. Kocsmát sehol sem létesítünk, csak bisztrót. A nagy- kállói tanyavilágban szép faházakból alakí­tunk ki korszerű, a célnak megfelelő bolto­kat. Az ilyen elképzeléseket a MÉSZÖV anyagiakkal is támogatja. Visszatérve az el­látásra: csökkent, de még mindig magas a hiánycikkek száma. Nehéz beszerezni példá­ul a vízvezetékhez, a fürdőszobához a be­rendezést, de olyan egyszerű dolgokat is, mint kapa, ásó, villa, vagy a kisgazdasá­gokban használható korszerű kisgépek és az egyes gyermekruházati cikkek. A Ez nem a boltosokon, hanem az iparon w múlik. De ami már ottani hiba, hogy kenyér, tej sincs délelőtt, vagy nincs mindennap. — Sajnos ilyen is van. Ennek a meg­szüntetéséért sok történt, de a mi megyénk­ben sok a kis lélekszámú település. Nagyon nehéz elérni, hogy minden reggel minde­nütt ott legyen a kenyér, vagy a tej. Ennek technikai okai vannak. A baromfiellátás is javulhatna, ha megoldódna a szállítás. Úgy vélem azonban, hogy sok mindent meg le­het és meg is kell oldani helyben. Néhány helyen, ahol már van hűtőkocsL meg lehet­ne tenni, hogy az ipar a szövetkezet szék­helyére szállítja az árut, ahonnan ők a társ­községekbe viszik tovább. A gondok megol­dása tehát részben a szövetkezeteken, azok vezetőin és alkalmazottain múlik. A Mennyiben csökkenti a hiánycikkeket a w kishatármenti forgalom? — Sok mindennel próbálkozunk. Itt-ott még egyes hiánycikkek gyártásával is. Az ipari szövetkezetekkel is tárgyalunk, miben tudnának segíteni. Igen jelentős forrásunk a kishatármenti. Sok hiányzó cikket hozunk be a Szovjetunióból, Romániából és Cseh­szlovákiából. Sokat segít az áruházi hetek szervezése. Most már a belkereskedelmi tárca is szorgalmazza a közvetlen ipari be­szerzést, ami az utóbbi években visszaesett. Itt is nagyon sok múlik a szövetkezeti veze­tők rugalmasságán. Az egész megyében ja­vítani kell a piackutatást, az árubeszerzési munkát. A- Régi sérelme a falusi lakosságnak a w húsellátás. Mit mondhat erről? — Természetesen nem lehetünk elége­dettek. De magam is meglepődtem azon, hogy jó néhány községünkben ma városi szintű a húsellátás. Ebben nagy szerepe van a 19 sertéshizlaló szakcsoportunknak. A na­pokban jártam Nyíribronyban és környé­kén, s örömmel tapasztaltam, hogy friss zöldpaprikát és paradicsomot kínálnak. A korábbi évekhez képest sokat javult a zöld­ségellátás. Sok ÁFÉSZ-ünk sajátmaga ter­meltet a környéknek primőrt. Segítünk a vetőmag beszerzésében. Tízezer négyzetmé­ter fólia alatt neveltek idén palántát. Nö­vényvédő szert,. műtrágyát szereznek be, a kis tételeket felvásárolják. Ahol — s ez összefügg a húsellátással — a legtöbb gon­dot látjuk az a táptakarmány beszerzése, amelyre korántsem lehet azt mondani, hogy zavartalan. A Kielégítőnek tartja a fogyasztási szö- w vetkezetek szolgáltató tevékenységét? — Az utóbbi két év jelentős fejlődést hozott különösen a házhoz szállításban, a kész- és félkész áruk előállításában, illetve áruellátásban. A nagy értékű árucikkeket ki­vontuk a falusi kis boltokból. Ezek viszont megrendelhetők minden kis településen és azokat hazaszállítják. Háztartási segédesz­közöket kölcsönöznek mindenütt. Mégsem vagyunk elégedettek. Harminc falusi bolt­nak segítünk anyagilag is a baromfiárusítás feltételeinek megteremtésében. Vagy: egy év múlva a megye minden iskoláját el tud­juk látni iskolatejjel. Előkészítjük, hogy a járási székhelyű ZÖLDÉRT-telepek zöldsé­get tisztítsanak, burgonyát csomagoljanak a falunak is. Persze, lehetőségeink ezeknél is tágabbak, csak élni kell velük a jövőben. A A közvélemény úgy tudja, hogy a szö­vetkezeteknél nagyon magas a kiske­reskedelmi árrés. Igaz ez? — Nem. Az árrésünk annyi, amennyi a zavartalan gazdálkodáshoz szükséges. Tisz- teségtelen haszonnal sem találkozunk: Nyil­ván van ilyen, csak éppen ellenőrzésünk azokat nem tárta fel. A Elegendőnek tartja-e az AFÉSZ-ek koc­kázati alapját és felhasználják-e azt? — Elegendőnek és általában felhasznál­ják. A szezon végi kiárusításon túl néhány áruházunk rendszeresen ad kedvezményt egyes cikkekre, boltjaink pedig időszakosan adnak árengedményt. Tavaly a megye szö­vetkezeti kereskedelme ilyen tekintetben elérte a megengedhető határt. A Két évvel ezelőtt negyvenöt ÁFÉSZ volt a megyében, ma 25 van. Bevál­tak-e az egyesüléshez fűzött remények? — Kézzelfogható az egyesülések haszna. Egy nagy egységnek nagyobb a fejlesztési le­hetősége. De áruválasztékot is csak az tud produkálni. Az ezernyi előnyből csak né­hány: ahol korábban nem volt szódavíz, na­rancs, téliszalámi, ott most már van. Az el­látás máról holnapra megjavult. Másrészt a szellemi erőket is össze lehet vonni. Köze­lítettünk ahhoz a célhoz, hogy magas szin­ten gazdálkodhassunk. Beruházásaink is je­lentősen gyarapodtak. Soha annyi kisáruház, boltkorszerűsítés nem volt, mint ma. ^ Mondana néhány példát? — 1976 és 80 között 34 ezer négyzetmé­terrel bővítjük üzlethálózatunkat és 11 ezer négyzetméteren mezőgazdasági raktárterü­letünket. Ezenkívül százötvenhat boltot korszerűsítünk és kilencvenhárom italbolt­ból alakítunk ki bisztrót. Nagy alapterületű ABC-áruházakat építünk a munkáslakta te­rületeken. Kisvárdáá, Nyírbátorban vendég­látó kombinátot, Nyíregyházán, az új vásár­csarnokban nagy gyorskiszolgáló éttermet hozunk létre, összesen háromnegyed milli- árdot költünk fejlesztésre! A Még egy kérdés: az AFÉSZ-ek önálló­sága és a népgazdasági, illetve megyei érdekek nem zavarják egymást? — Pontosan abban van megyei szövet­ségünknek nagy szerepe, hogy a különböző érdekeket egyeztesse, s az össztársadalmi érdeknek biztosítsa az első helyet. Sem a szövetkezetnek, sem az egyes személyeknek nem nyújtunk érdekvédelmet a társadalmi érdekkel, a törvények előírásaival szemben. Köszönöm az interjút. Kopka János E Vasárnapig INTERJÚ J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents