Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1977. június 12. o Tóth Sándor szobrászművész A nyíregyházi Búza utcai ház udvarán hatalmas szürke márványtömb terpeszkedik a fűben, körötte félkész vagy kész szobrok. Bent alkotások, gipszből, viaszból, a falakon rajzok, az asztalon szerszámok, csiszológép, mindenféle különféle méretű érmék, plakettek. Első pillantásra látszik: Tóth Sándor szobrász- művész sokat dolgozik. — Nem panaszkodhatom: van munkám bőséggel. Az idei év különösen jól indult, igen sok megbízatást kaptam. A legfrissebb munkáim, melyeket most küldtem föl zsűrizésre: a NYIRTERV nívódíja, meg az idei nyírbátori zenei napok plakettje. Előveszi a kisplasztikák fotóit: a NYIRTERV-plakett domború korong. Kettényitható — belülről egy emberi tenyér redői közt a tervezők megálmodta legújabb nyíregyházi épületek... — A nagyközönség többnyire a kisplasztikái alkotásait ismeri: ezt tartja ön is fő profiljának? — Igaz, hogy több érmémet láthat a közönség, mint szobromat, de az csak azt jelzi: a plakettkészítés „szaporább” ... Nem csak ezzel foglalkozom azonban. Nemrégiben avatták Mátészalkán a Baross Gábor-szobromat. Sze_ geden egy életnagyságú Zal- ka-domborművet, Kisvárdára most készítek egy kőfigurát. Pár napja jöttem haza Raven- nából, ahol a harmadik Dan- te-biennálén szerepelek egy szobrommal. Hosszú lenne sorolni, hol láthatók Tóth Sándor alkotásai : Bulgáriában, Lengyel- országban áll több szobra, emellett jó néhány múzeumi gyűjteményben szerepelnek művei. A 44 éves művész eddigi rpérlege sem rossz, pedig ... — Három évvel ezelőtt határoztam úgy, hogy felhagyok a tanítással, és a szobrászatnak szentelem minden időmet. A szegedi képzőművészeti gimnáziumban tanítottam 14 PLAKETT évig. Miután Nyíregyházától megfelelő körülményeket kaptam, 1974-ben itt telepedtem le. A családom — feleségem, három gyerekem — még Szegeden lakik. Az asztalán két hancúrozó apróság bronzból — a két kisebb gyereké ikerpár. — A sok munka közepette stúdiót vezet szobrászattal foglalkozó fiataloknak. Milyen eredményeket ért el tanítványaival? — Többen megfordultak már a körben, melyet a megyei művelődési központ tart fenn, jó néhányan önként hagyták abba, volt, akit el kellett tanácsolni. De igen nagy reményekre jogosít két jelenlegi fiatal: Nagy Lajos és Sebestyén Sándor ... Egy évig járt hozzám egy 14 éves gyerek, Simorka Sanyi — most a szegedi képzőművészeti gimnáziumban tanul, rendkívül tehetséges fiú. Ebben a hónapban lesz egyébként egy közös kiállításunk a művelődési központ másik stúdiójával, a Berecz András vezette képzőművészeti körrel. Ott láthatják az érdeklődők, mit produkálnak a fiatalok ... Különös gipszöntvény fekszik az asztalán: „200 forint — Magyar Népköztársaság” ... — Pályázatot írtak ki egy 200 forintos érme elkészítésére, amelyet a Nemzeti Múzeum alapításának 175 éves évfordulójára bocsát ki a Nemzeti Bank. 12 pályázóból ketten maradtunk — Csík- szentmihályi Róbert és én. Most készülnek a próbaöntvények, azok alapján döntik el, ki a nyertes. Ha nekem sikerül, akkor ez a pénz „szabolcsi” lesz: ugyanis a Raka- mazon talált honfoglalás kori tarsolylemez és hajfonat korong motívumai díszítik ... — ön túlnyomórészt megbízatások alapján dolgozik. Nem megy a művészi munka rovására, hogy megrendelők igényeit kell kielégítenie? — Nem! Határozott véleményem, hogy így lehet valóban jót alkotni. A feladatok inspirálnak igazán. Nem önmagámnak, hanem a társadalomnak dolgozom — ez a művész feladata. S azt tartom az igazi kapcsolatnak, ha megbízásokat kapok a társadalom legkülönbözőbb rétegeitől. Hogy ezeket milyen művészi színvonalon oldom meg, az már tőlem függ teljes egészében. — A szabolcs-szatmári közönség előtt eddig két önálló tárlattal mutatkozott be, 1974-ben és 1976-ban. Mikor láthatjuk legközelebb a munkáit? — Szeptemberben a nyíregyházi Benczúr-teremben lesz kiállításom, most arra készülök. Szöveg: Tarnavölgyi György Fotó: Elek Emil IKREK HOZZÁSZÓLÁS A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola lovoje A KELET-MAGYARORSZÁG 1977. április 16-i számában egy rövid ismertetés jelent meg a „Mezőgazdasági Főiskola holnapja” címmel. Ebben jogos kérdésként vetődött fel a főiskola jövője. Érthető, hogy az érdekelt szülők, a megye és a mezőgazdasági üzemek vezetői aggodalommal figyelik a 16 éves felsőoktatási múltra visszatekintő intézmény további fejlődését. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola oktató-nevelő munkája szorosan összefügg az egész magyar felsőoktatás, de különösen a felsőfokú mezőgazdasági szakemberképzés jövőbeni alakításával, fejlesztésével. Korunkban az oktatás és a szakképzés a termelőerők fejlesztésének központi kérdésévé vált. Az ezzel kapcsolatos feladatokat legteljesebben az MSZMP KB 1972. évi, az állami oktatás továbbfejlesztéséről hozott határozata fogalmazta meg. A tennivalókat a párt XI. kongresszusának határozata megerősítette, illetve továbbfejlesztette. A mezőgazdasági szakoktatás területén a feladat végrehajtását széles körű konzultáció és felmérés előzte meg. Ennek alapján megállapították, hogy a vállalatok és egyéb gazdálkodó és költségvetési szervek igényei több szempontból meghaladják a lehetőségeket, esetenként a szükségletet is. Ez arra hívta fel a figyelmet, hogy a központi irányítás erősítésével célratörőbben formáljuk a társadalmi igényeket és tudatosabban befolyásoljuk annak kielégítési módját. Megállapítható azonban az is, hogy a jogos igények kielégítésének visszaszorítása nem szolgálja egyes termelő ágazatokban a termelőerők fejlesztését. A FELELŐSSÉGET ÉREZVE, az illetékes minisztériumok olyan célt tűztek maguk elé, amely szerint felül kell vizsgálni a mezőgazdasági felsőoktatás strukturális összetételét, az égyes szakterületek arányát. Az arányok vizsgálata mellett fontos kérdésként vetődött fel a felsőfokú intézmények szakirányultságának meghatározása is. A szakemberekből álló bizottságok olyan álláspontot alakítottak ki, amely szerint a mezőgazdasági főiskolák eredményesebben végezhetik oktató munkájukat, fejleszthetik személyi és tárgyi feltételeiket, ha egy intézményen belül egy, esetleg két szakterület oktatását látják el. Ezáltal egységesebb oktatói testület alakítható ki, fejlettebb műszaki, technikai, anyagi feltételeket lehet biztosítani. E megállapítások után vizsgálták meg a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola helyzetét is. Az április 16-án megjelent tájékoztatóból és a korábbi cikkekből is ismeretes, hogy főiskolánk vegyes profilú intézmény. Jelenleg öt szakterületen képez mezőgazda- sági üzemmérnököket. Ez az öt szakterület megosztotta az erőket, nehéz volt egységesen fejleszteni a személyi és tárgyi feltételeket. Mindenki előtt világos, hogy a mező- gazdasági termelés és a gépesítés, az automatizálás irányába fejlődik. Ezért döntött úgy a minisztérium, hogy üzemmérnöki szinten Magyarországon két alapvető műszaki oktatási bázist alakít ki. Az egyiket Mezőtúron, a másikat Nyíregyházán. Ez a döntés azt jelenti, hogy a Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola fő profilja a mezőgazdasági gépész üzemmérnökképzés lesz. Ehhez a képzéshez kapcsolódik szorosan a jövő nagyón fontos szakemberének, a mezőgazda- sági pilótáknak a képzése. SOK EMBERBEN FELVETŐDIK, hogy megyénkben, ahol a mezőgazdaságon belül a gyümölcstermesztés az egyik leglényegesebb ágazat, jelenleg a gépészképzést fejlesztik és főiskolánk profilját ennek megfelelően alakítják. Ügy gondoljuk, ha a fejlődés tendenciáját vesszük alapul, ez érthető és elfogadható. Természetesen a kertész üzemmérnökképzést sem szabad háttérbe szorítani. Egyre több, egyre képzettebb gyümölcs- termesztő üzemmérnökre van szükség, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a Központi Bizottság és a Minisztertanács határozatát, amely szerint gyorsabban kell fejleszteni a kertészeti ágazatokat. A minisztérium erre is gondolt és ezért döntött úgy, hogy a kertész üzemmérnökképzést Kecskeméten, a Kertészeti Egyetem főiskolai karán kell koncentrálni. A koncentrálás azt jelenti, hogy az ösz- szes kertész üzemmérnök hallgató oktatását az 1—4. félévben a kecskeméti főiskolai kar látja el a kiadott tantervek alapján. Az 5. és 6. félévben a gyümölcstermesztő szakos kertész üzemmérnökök főiskolánkon folytatják tanulmányaikat; a képzés befejezésével ugyancsak főiskolánkon tesznek államvizsgát és eredményes vizsga esetén üzemmérnöki oklevelet kapnak. A szőlőtermesztő kertész üzemmérnök szakos hallgatók szakképzettségüket Gyöngyösön, az agrártudományi egyetem mezőgazdaságtudományi főiskolai karán szerzik meg. A többi kertész szakterületen (zöldség, dísznövény) a kertész' üzemmérnök hallgatók a kecskeméti főiskolai karon fejezik be tanulmányaikat. A Kecskeméten beiskolázott fiatalok tehát a gyümölcstermesztés részletes ismeret- anyagát főiskolánkon sajátítják el. Itt tanulják meg az egyes gyümölcsfajok termesztéstechnológiáját, az egyes fajták tulajdonságait, termesztési értékeit. A- megyénkben töltött egy év biztosíték arra, hogy a hallgatók még jobban megismerik az egyik legfontosabb gyümölcsfaj, az alma termesztés- technikáját. A FŐISKOLA JÖVŐJÉNEK ismertetésekor meg kell említenünk azt az igen komoly munkát, amelyet a megye szakembereinek továbbképzése terén fejtünk ki. Az eddigi eredményeinkre alapozva olyan továbbképző bázis kialakítására törekszünk, amely biztosítani tudja a kor követelményeinek megfelelő ismeretanyag oktatásával azt, hogy a szakemberek tudásukat, szakmai tájékozottságukat a velük szemben támasztott igényeknek és elvárásoknak megfelelően használják fel. összefoglalva: nincs ok a pesszimizmusra. Tisztán kell látni, hogy főiskolánk jövője szilárd. A szakok csökkentése a fejlődést szolgálja. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola holnapja biztosított, fejlesztésére nagy gondot fordít a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. ÍGY KELL ÉRTÉKELNÜNK ÉS LÁTNUNK a főiskola jelenét, és jövőjét. Dr. Pethő Ferenc főigazgató ÚT AZ APÁCZAI-DÍJIG H |ogyan lehet csaknem egy emberöltő küzdelmes munkáját három-négy parányi kéziratpapíron kifejezni? Örök konfliktusa ez a toliforgatónak. Életpályát, embert megismerni futó egy-két óra alatt? Marad a beletörődés: az örök titokról, az emberről csupán apró jelzéseket adhat a másik. Jelzőrakétákat, s fényüknél legfeljebb az ember körvonalai rajzolódnak ki... mekek elé. A tűzkeresztség után Kéken talált a falujára, ahol tíz évig tanított. „De milyen tíz év volt az?” — sóhajt. Emlékek rajzanak az első úttörő-összejövetelről, színjátszásról, tanácstagi munkáról. Gyalog, kerékpáron, szekéren. A legfőbb szenvedély persze az iskola, a nevelés maradt. Az élővilág, a természet, valójában az élet szeretetére nevelni az apróságokat. Százakat, ezreket kellene megkérdezni — volt tanítványokat, szülőket, nevelőtársakat — hogy a mozaikokból kirakodjon a teljes kép. Mert mit mond a szűk szavú, ám igen sokatmondó híradás: Ballai Antalné nyíregyházi pedagógus, a tanárképző főiskola 2-es gyakorlóiskolájának biológia—földrajz szakos szakvezető tanára a legmagasabb pedagóguskitüntetést kapta: az Apáczai Csere János-díjat. Mi lehet a nevelői pályán eltöltött 35 év mögött, ami fedezetül szolgál a magas díjra? A magas díjak elnyerőiről hajlamos az ember meghökkentő, emberfeletti tetteket várni. De a legtöbbször ilyenek nincsenek. Mindennapi tettek, emberi mértékkel mérhető és felfogható tettek vannak. S ezek egymásba kapaszkodó lépcsői. Ezeken haladt Ballai Antalné is, 1942-t írtak, a háború egyik leggyilkosabb évét, amikor a Körös menti faluban, Űjirázon először állt a gyeröt évig elsősöket tanított. S milyen jó lenne megidézni, a sok tanítvány közül csupán egyet, — akinek a nevét nem írhatjuk le — akit csaknem a lejtő széléről hozott vissza. A fiú hallani sem akart a nagymamáról, aki egyedül nevelte. „Később megtudtam, hogy dolgos ember lett belőle, itt lakik Nyíregyházán. És a nagymama nála élte le az utolsó éveit...” „Soha nem a pillanatnyi népszerűség érdekelt. Tudtam, ha szigorú is vagyok, a gyermekért tegzem. S a legnagyobb elismerés, hogy később meg is értették” — mondja. S a nyíregyházi évekről beszél: először a 2-es iskolában tanított, igazgatóhelyettes is volt. Valószínű régóta vágyott arra, hogy ne csak a gyermekekkel ossza meg önmagát, hanem a leendő tanítókkal, tanárokkal is. Amikor tizenöt évvel ezelőtt pályázni lehetett az éppen induló tanárképző gyakorlóiskolájába — jelentkezett. Felvették, s egyik alapító ALKOTÓMŰHELYBEN KM
