Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-08 / 133. szám

4 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1977. június 8. Díszvacsora a ^ílla Madamaban Napi külpolitikai kommentár (Folytatás az 1, oldalról) Kedden este a Villa Ma­damaban, az olasz kormány vendégházában Giulio And­reotti miniszterelnök és fele­sége vacsorát adott Kádár János és felesége tiszteleté­re. A vacsorán részt vett a Központi Bizottság első tit­kárának kísérete, valamint az olasz politikai, gazdasági és társadalmi élet számos ve­zető személyisége, köztük: Amaldo Forlani külügymi­niszter, valamint Gianni Ag­nelli, a FIAT igazgató taná­csának elnöke. A szívélyes légkörű dísz­vacsorán Giulio Andreotti pohárköszöntőt mondott. Andreotti miniszterelnök pohárköszöntője Első titkár úr! — Az olasz korntóny és a magam nevében van szeren­csém nagy örömmel újból üdvözölni első hivatalos olaszországi látogatása alkal­mával önt, Kádárné asszonyt, és önt kísérő kiemelkedő sze­mélyiségeket. — Olaszországot a rene­szánsz pezsgő szellemi és mű­vészi világáig visszanyúló kapcsolatok fűzik a magyar néphez. Ezek a kapcsolatok tovább erősödtek azoknak a harcoknak a révén, amelye­szabta meg az enyhülési fo­lyamat fejlődésének irányvo­nalait az államközi kapcsola­tok intenzívebbé tételével és a népek közötti közvetlen érintkezések megkönnyítésé­vel. — Meg szeretném még em­líteni, Olaszország arról is meg van győződve, hogy a fegyverkezés csökkentésére vonatkozó megfelelő egyez­mények nélkül nem biztosít­ható az enyhülés térnyerése, sem a béke megszilárdítása. Olaszország úgy véli: ebben a tekintetben elkerülhetetlen, hogy megfelelő fórumok hat­hatós és konkrét rendszabá­lyokat fogadjanak el, hogy így közelebb kerüljünk a ha­tékony nemzetközi ellenőr­zéssel megvalósuló általános leszereléshez. — Ma az a feladatunk, hogy megértsük, magunkévá tegyük és valóra váltsuk né­peinknek az enyhülésre és a békére irányuló óhaját, ezál­tal a biztonság kölcsönös egyensúlyának fenntartásá­val minőségileg új fejlődési folyamatot indítsunk el a kormányok és a népek kap­csolataiban. Szeretnénk, ha az ifjú nemzedék is e nagy­szerű célt tűzné maga elé. Mert bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy így kifejezésre jut­hat erőteljes megújulási tö­rekvése, építő lendülete. — Ebben a szellemben a magyar népnek újabb és mind nagyobb sikereket kí­vánva emelem poharamat az ön és Kádárné asszony egész­ségére, a magyar nemzet fel­virágzására, országaink ba­rátságára és együttműködé­sére — fejezte be pohárkö­szöntőjét az olasz miniszter- elnök. Az olasz miniszterelnök szavaira Kádár János vála­szolt. Kádár János pohárköszöntője két népeink a XIX. század közepén szabadságukért és függetlenségükért vívtak, lelkes szolidaritásban. — Együttműködésünk fo­kozatosan a kulturális kap­csolatok és a történelmi ha­sonlatosságok e közös alapjá­ra épült. Ezt a magas szintű látogatások egész sora fém­jelezte. Közülük kiemelem Lázár Györgynek, a Minisz­tertanács elnökének 1975-ben Olaszországban tett látogatá­sát, ami alkalmul szolgált a két ország közös nyilatkoza­tának kiadásához. Ennek olasz részről kiemelkedő je­lentőséget tulajdonítunk. Az olasz miniszterelnök emlékeztetett más magas szintű látogatásokra, a két or­szág külügyminisztériumai közötti megbeszélésekre, majd így folytatta: — örömmel állapítjuk meg, hogy az olasz—magyar áru­csere-forgalom növekedésének üteme hosszú évek óta ál­landóan fokozódott olyan mértékben, hogy értéke 1976- ban a 318 milliárd lírát is túlhaladta, jóllehet konjunk­turális nehézségekkel is szem­be kell néznünk. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozva Andreotti hangsúlyozta: — Ha azt akarjuk, hogy ez a világ jobb legyen, azazmél- tányosabb és stabilabb, akkor nincs más választásunk, köl­csönösen erőfeszítéseket kell tennünk. — Szükségesnek, tartom hangsúlyozni, hogy a gazda­sági kapcsolatokon kívül kü­lönösen nagy fontosságot tu­lajdonítunk a kulturális és tudományos együttműködés­nek országaink viszonyában. A kulturális együttműködés az 1965-ös egyezménynek megfelelően folytatódott mindkét fél megelégedésére, mind az akadémiai szintű és egyetemi hallgatócsere, mind a kiemelkedő jelentőségű ren­dezvények szervezése terén. Ugyanakkor a tudományos együttműködés elsősorban az alapkutatásokban mutat jelentős eredményeket. — Olaszország és Magyar- ország tevékeny jelenléte a nemzetközi színtérén tanúsít­ja azt a közös törekvésűinket, hogy ki-ki saját nemzetközi elkötelezettségeinek tiszte­letben tartásával — előmoz­dítsa az enyhülés ügyét, va­lamint Európa és a világ bé­kéjének, biztonságának meg­szilárdítását. — Ezektől az eszméktől in­díttatva vett részt Olaszor­szág és Magyarország az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten. Ebben a szellemben készülnek most a belgrádi találkozóra a helsin­ki értekezlet záróokmányát aláírt többi állammal együtt annak tudatában, hogy ez a záróokmány megfelelően. Tisztelt miniszterelnök úr! Tisztelt Andreotti asszony! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt megköszö­nöm az Olaszországba szóló meghívást, a vendégszerető fogadtatást és a miniszterel­nök úr imént elhangzott üd­vözlő szavait. Látogatásom célja annak demonstrálása, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elve alap­ján a kölcsönösen előnyös kapcsolatok széles körű kiépí­tésére törekszik a.z Olasz Köztársasággal. örömmel szólhatok arról, hogy az utóbbi években mind gyakoribb magas szintű politi­kai. gazdasági és kulturális tárgyalásokon éppen úgy, mint a mai, igen jó légkörű megbeszéléseinken, olasz partnereink hasonlóan ítélték meg kapcsolatainkat, s azok jó kilátásait. Gazdasági téren, annak el­lenére, hogy még vannak kapcsolataink fejlődését za­varó, leküzdendő és leküzd­hető akadályok, sikerült meg­felelő együttműködést kiala­kítani és Olaszország ma egyike legfontosabb partne­reinknek. Kulturális együttműködé­sünkről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy az ha­gyományosan jó és sokrétűen beleilleszkedik országaink kapcsolatainak rendszerébe. Magyarországon jól ismerik és nagyra értékelik a régi és mai olasz kultúra kimagasló alkotásait. Megelégedéssel ta­pasztaljuk, hogy a magyar kultúra olasz ismerőinek és barátainak száma is egyre gyarapszik. Áttérve a nemzetközi kér­désekre, megállapította, hogy még sok bonyolult, megol­dást váró problémával ter­helt korban élünk, de már a jelenben is vannak kedvező lehetőségék és a jövőt illető­en megalapozott remények. A Magyar Népköztársaság ar­ra törekszik, hogy elősegítse az enyhülés térhódítását, a béke és a biztonság megszi­lárdítását. Most mindazoknak, akiknek erőfeszítése létrehozta a Hel­sinkiben megtartott történel­mi jelentőségű európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezletet, azon kell dolgoz­niuk, hogy az idei belgrádi találkozó a jó kezdetnek jó folytatása legyen. Tudjuk, hogy a hidegháború marad­ványainak felszámolása, fel­élesztésének megakadályozá­sa nem könnyű és nem egy­szerű feladat. De azt is tud­juk, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhülésének folya­matában a világ minden népe egyaránt érdekelt. A magyar kormány és a Magyar Nép- köztársaság minden felelős szerve arra törekszik, hogy a helsinki záróokmányban megfogalmazott elvek és aján­lások minél teljesebb mérték­ben érvényesüljenek a gya­korlatban is. A Magyar Népköztársaság is vallja, hogy a politikai enyhülést a fegyverkezési verseny lefékezésének, a ka­tonai enyhülésnek kell követ­nie. Az országok vezetőinek nagy felelősséggel kell a kér­déseket kezelniük. Megté­vesztő szólamokkal, egyolda­lú előnyök erőszakolásával e téren sem lehet előrejutni. Csak a jelenlegi egyensúly fenntartásával, az egyenlő biztonság elvének szem előtt tartásával oldhatók meg a problémák. Bízunk abban, hogy a józan ész, minden nép érdekének megfelelően, felül­kerekedik és a stratégiai fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tár­gyalások, valamint a közép­európai haderők és fegyver­zet csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A Magyar Népköztársaság kormánya következetesen sík- raszáll a világ különböző tér­ségeiben meglevő feszültség- gócok felszámolásáért. Támo­gatjuk az ENSZ leszerelési ülésszakának munkáját s azt követően egy leszerelési vi­lágértekezlet összehívását. A nagy anyagi értéket fel­emésztő, veszélyes fegyverke­zési verseny lefékezése, az atomfegyverek elterjedésé­nek, egy új világháború ki­robbanásának megakadályo­zása, a béke megőrzése min­den nép érdeke, s nekünk úgy tűnik, e nagy kérdésben a mi két országunknak is egy irányban kell s lehet tevé­kenykednie. Tisztelt miniszterelnök úr! Tisztelt olasz barátaink! Az elmondottakkal kíván­tam jelezni azokat a szándé­kokat, amelyekkel az önök természeti szépségekben és az emberi kultúra alkotásaiban gazdag országába jöttünk, hogy fejlesszük kétoldalú kapcsolatainkat és megkeres­sük azokat a területeket, ahol közösen is tehetünk valamit a népek barátságáért, boldo­gabb és békésebb jövőjéért. Még egyszer megköszönöm a magam, feleségem és a kísé­retemben lévő honfitársaim nevében a vendéglátást, a ta­lálkozásainkat, megbeszélé­seinket átható jó légkört, a megértést és egyetértést ke­reső szándékot. Emelem poharam Andreot­ti miniszterelnök úr és ked­ves felesége, a jelenlévők egészségére, az olasz nép bol­dogulására, a magyar—olasz kapcsolatok fejlődésére, a bé­kére! Emberközpontú alaptörvény A SZOVJETUNIÓBAN FOLYÓ ORSZÁ­GOS VITA közepette világszerte érdeklődés­sel tanulmányozzák: milyen elveket, célokat és — természetesen — jogokat hirdet meg új alkotmányának ország-világ elé tárt terveze­tében a földkerekség első — és legnagyobb — szocialista országa. s Nagyvenegy éve, hogy 1936-ban elfogad­ták a Szovjetunió előző, s mindmáig érvé­nyes alaptörvényét. E négy évtized alatt na­gyot fordult a világ,' s óriásit változott a Szovjetunió is. Ezek a mélyreható társadal­mi-gazdasági változások „kinőtték” a meg­lévő alkotmányos kereteket, s szükségessé tették, hogy az alaptörvényt hozzájuk igazít­sák. Ebből két következtetés kínálkozik. Az egyik az, hogy a Szovjetunió új alkotmányá­ban a mai valóság tényei (s nem holmi áb­rándképek) öltenek testet. A másik pedig az, hogy épp ezért az új alaptörvény valóban korszakot jelentő változásokat fog tükrözni. Az új alkotmánytervezet szerint a Szov­jetunió: össznépi állam, ami azt jelenti, hogy már teljesítette a proletárdiktatúra államá­nak feladatait. Az ország előbbre lépett a kommunizmushoz vezető úton: felépült a fejlett szocialista társadalom. A Szovjetunió ma összehasonlíthatatlanul erősebb és gazda­gabb, a nemzetközi életben játszott szerepe sokkal nagyobb, mint négy évtizeddel ezelőtt volt. Az alkotmánytervezet ennek megfele­lően határozza meg társadalmi, politikai és gazdasági rendjének alapjait: kiemeli a kom­munista párt vezető szerepét, megfogalmazza a szocialista demokrácia további kibontakoz­tatásának feladatait, meghatározza a terv- gazdálkodás és a vállalati kezdeményezés­önállóság összefüggéseit. A SZOVJETUNIÓBAN MINDEN AZ EMBERÉRT TÖRTÉNIK: ez tükröződik az alkotmánytervezet cikkelyeiben, amikor ar­ról intézkedik, hogy a társadalmi termelés legfőbb célja az emberek fokozódó anyagi és szellemi szükségleteinek minél teljesebb ki­elégítése, s akkor is, amikor — minden ko­rábbinál kiterjedtebben, s magától értetődő­en a kötelességekkel szerves összefüggésben — megfogalmazza a Szovjetunió állampolgá­rainak jogait és szavatolja az ország szilárd jogrendjét és a törvényességet. A külvilág nem csupán arra figyelt fel, hogy a szovjet alkotmánytervezet az emberi és állampolgári jogok milyen teljességét biztosítja, hanem arra a fontos megkülönböztető vonására a szocialista állam alaptörvényének: miként ez az alkotmány pontosan megfogalmazza azt is, miként mozdítja elő, hogy az írott jog ne maradjon papíron, az emberek valóban élni tudjanak vele. A szovjet társadalom demokratizmusát tükrözi az is, hogy az eddigi gyakorlat alap­ján — amit most az alkotmánytervezet or­szágos vitája is példáz — intézményesíti a legfontosabb államügyek össznépi vitáját, sőt bevezeti azok eldöntésére a népszavazást. A választói korhatár leszállításával újabb tö­megek számára nyújt lehetőséget a köz­ügyekbe való beleszólásra. A népi küldöttek tanácsainak új elnevezésével pedig azt a tar­talmi vonást emeli ki, hogy máris kétmillió szovjet állampolgár vesz részt a népképvi­seleti szervek munkájában. DE HELYÉNVALÓ, HOGY SZÓLJUNK ARRÓL IS, ami változatlan az új alkotmány tervezetében. Nem változik az állam szövet­ségi jellege; az alkotmánytervezet itt új mó­don éppen a soknemzetiségű állam egységé­nek belső összetartó erejét: a kommunizmus építésének közös célját fogalmazza meg. S bár formailag teljesen új, hogy a szovjet ál­lam külpolitikáját külön fejezetben foglalja össze az alkotmánytervezet, az alapokat il­letően nincs változás: a Szovjetunió — mint eddig — ezután is következetesen folytatja lenini békepolitikáját. Üj alkotmányának tervezete a békés kommunista alkotó munka társadalmának igazságos, demokratikus és emberközpontú alaptörvényét tárja a világ elé. Brezsnyev fogadta a francia külügyminisztert Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kedden a moszkvai Kremlben fogad­ta Louis de Guiringaud-t, a Francia Köztársaság külügy­miniszterét. A francia diplo­mácia vezetője a szovjet kor­mány meghívására tartóz­kodik hivatalos látogatáson a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev és Louis de Guiringaud megbeszélésén jelen volt Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisz­tere. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta a Szovjetunió­nak Franciaországgal való széles együttműködése fej­lesztésére és a megállapodá­sok körének kiszélesítésére irányuló politikáját. Mint a tárgyalásokról ki­adott közleményből kitűnik, az SZKP KB főtitkára és a francia külügyminiszter át­tekintette a két ország kö­zötti kapcsolatok fejlesztésé­nek néhány kérdését, a Szov­jetuniónak és Franciaország­nak az európai és a nemzet­közi biztonság megszilárdítá­sa érdekében történő együtt­működését. Leonyid Brezs­nyev meggyőződését fejezte ki, hogy a két országnak az enyhülési folyamat elmélyí­tését, a nukleáris háború ve­szélyének csökkentését célzó új, egyeztetett lépései meg­felelnek a szovjet és a fran­cia nép várakozásának, az európai és a világbéke érde­kének. A francia külügyminiszter kedden visszautazott Párizs­ba. Megkezdődött a KGST atomenergia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottságának ülésszaka A plenáris üléssel kedden megkezdte munkáját a KGST atomenergia békés fel- használásával foglalkozó ál­landó bizottságának 32. ülés­szaka, amelyen a tagországok küldöttségeivel együtt részt vesz az Interatomenergo és az Interatominstrument nem­zetközi gazdálkodó egyesülés, valamint a Dubnái Egyesí­tett Atomkutató Intézet kép­viselője is. A plenáris ülésen Szekér Gyula, a Minisztertanács el­nökhelyettese a kormány ne­vében üdvözölte az ülésszak résztvevőit. Hangsúlyozta, hogy a nem­zetközi együttműködés külö­nösen jelentős az atomener­gia békés felhasználásában, hiszen az atomtudomány és az atomtechnika bonyolult problémáinak megoldása gyakran meghaladja az egyes országok lehetőségeit. A tag­országokban a kétoldalú együttműködés keretében a Szovjetunió tudományos-mű­szaki és ipari segítsége tette lehetővé az atomenergia bé­kés felhasználásához szüksé­ges tudományos és műszaki bázis létrehozását. Elmondotta, hogy az állan­dó bizottság integrációs in­tézkedéseinek megfelelően jött létre a reaktorfizikai ku­tatásokkal foglalkozó ideigle­nes nemzetközi kutató kol­lektíva, amely immár ötödik éve dolgozik eredményesen a Magyar Tudományos Aka­démia Központi Fizikai Ku­tató Intézetében. Andranyik Petroszjanc, a Szovjetunió állami atomener­gia bizottságának és egyben a KGST állandó bizottságá­nak elnöke is köszöntötte az ülésszak résztvevőit, akik a következő napokban a bi­zottság munkacsoportjai és műszaki-tudományos koordi­nációs tanácsának előterjesz­tésére összesen 24 együttmű­ködési témát, tervezetet és beszámolót vitatnak meg. El­sősorban a reaktortechnika és az atomenergetika fejlesz­tésének, a radioaktív hulladé­kok feldolgozásának, a su­gárzás elleni biztonság fej­lesztésének lehetőségeiről tár­gyalnak. Törökországi választások Kedden déli 12 órakor adta ki Ankarában hivatalos, majdnem végleges jelentését a választási bizottság. Ebből ki­tűnik, hogy Ecevit győzött, ő kapja a kormányalakítási meg­bízatást, de abszolút többségre nem tehet szert. Már csak 20 mandátum sorsa ismeretlen. A 450-ből az ismert 430 mandátum megoszlása (záróljel- ben az 1973 októberi választási eredmények): köztársasági néppárt 205 (185), igazságpárt 180 (149), nemzeti jólét pártja 23 (48), nemzeti mozgalom pártja 15 (3), köztársasági bizalom pártja 3 (13), demokrata párt 1 (45), függetlenek 3 (6). A két nagy párt egyaránt növelte befolyását, de mind­ketten a kis pártok, elsősorban a fő vesztes, a demokrata párt rovására. Ecevit keddi nyilatkozatában a többi között hangoztatta: óriási dolog, hogy egy demokratikus baloldalt párt Törökor­szágban ellenzéki pozícióból nem egészen négy év alatt leg­alább 25 hellyel növeli képviseletét. Az eredmény jelzi, hogy a nemzet a knp-ba veti bizalmát.

Next

/
Thumbnails
Contents