Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-08 / 133. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 8. S' Ármunka, kis hibákkal E gyik vidéki építőipari szövetkezet különleges körülmények címén három százalékkal megemelte munkájának ellenértékét. Ez rendjén is lett volna,41a aka­dályoztatás címén újabb 10 százalékkal nem emelte vol­na ismételten az árat. így két bőrt igyekezett lehúzni egy rókáról, s nem rajta múlott, hogy sikertelenül. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságán az 1976-os év második félévére vonatkozó, a vállalatok ár­munkáját ellenőrző vizsgála­tából kitűnik, főleg az építé­si vállalatoknál és szövetke­zeteknél találkozni rossz pél­dákkal. A vizsgált 32 építő­ipari vállalatnál összesen 7 millió forint jogtalan hasznot állapítottak meg ebben az ágazatban. Gyakran előfor­duló típushiba még ugyanitt, hogy az építtető által köl­csönadott gépek után is fel­számították a géphasználatot, holott ezek a kivitelezőnek egy fillérjébe sem kerültek, így az építtető kétszeresen is rosszul járt. Ingyen hasz­nálták gépeit, s nekik ugyan­annyiba került a munka, mintha nem engedték volna át gépeiket a gyorsabb kivi­telezés érdekében. Egy időben följebb ment a savanyú káposzta ára. Egy kiló öt forinttal drágult meg. Ez olyan áremelkedés volt, amelyet a vendéglátó tovább háríthatott a fogyasztókra. Tovább is hárított. De ho­gyan? Megemelték a töltött káposzta árát, egy adag öt forinttal került többe, mint annak előtte. A vizsgálatok fényt derítettek ehhez hason­ló jelenségekre is. Egy-egy importanyag áremelkedése esetén nemcsak annyival drágult még a végtermék ára, amennyivel az új im­portár nőtt, hanem többel. Vagy ugyanez árcsökkenés­sel: az egyik alapanyag ára csökkent, de a vállalat to­vábbra is a régi árral kalku­lálta termékeinek az árát. Felületes munka? Elnézés? A következmény 'szempont­jából mindegy. Éppen ezért az is biztos, hogy a vétkes vállalat nem ússza meg a dolgot azzal, hogy csupán el­nézést kér. A revizorok sok esetben az elért jogtalan, ne­tán tisztességtelen hasznot meghaladó gazdasági bírság­ra tesznek indítványt. Ha a kalkulátorok „rosszul szá­molnak”, többet vesztenek a vámon, mint amennyit nyer­nek a réven. Vajon mi az oka az ilyen jelenségeknek? Az esetek kis részében bizonyítható a nye­részkedési szándék. Inkább az ármunka gyengéi szembetű- nőek. Sok vállalatnak nincs árképzési szabályzata, s a kalkulációk útvesztőiben — kellő támogatás híján — el­tévednek a gyakorlatlan munkatársak. A vállalati bel­ső ellenőrzés figyelme sem terjed ki sokhelyütt e témá­ira. Ezek a jelenségek azért “ veszélyesek, mert árfel­hajtó hatásuk van. A nép- gazdasági terv számol egy meghatározott mértékű ár­növekedéssel, amely magá­ban foglalja a központi in­tézkedések miatt bekövetke-- zett áremelkedéseket, csak­úgy, mint a vállalatok indo­kolt árváltoztatásait. Ha az utóbbiak közé olyanok is ke­rülnek, amelyek alaptalanok, amelyekkel nem számolhatott a terv, nem lehet tartani az erre az évre előirányzott ár­emelkedés tavalyinál mérsé­keltebb ütemét sem. Ez pe­dig az életszínvonalra való hatása miatt fontos politikai kérdés. Ezt mérlegelve kell végezniük ármunkájukat a vállalatoknak is. G. J. Az úgynevezett „szülő párok” kiscsibe korban érkeznek a telepre. Gyarmati Gáborné veszi őket gondozásba. Amikor felnövekednek, átkerülnek a tojóházba és egy-egy tojó mintegy 160 darab tojást ad a tíz hónap alatt. Tojásgyár Sástóhegyen A sóstóhegyi Vörös Csillag Termelőszövetkézet baromfi- telepén ideális környezetben sorakoznak a gondosan, tisz­tán tartott épületek. Ide csak ritkán jut be kívülálló láto­gató, az is csak megfelelő tisztasági előírások megtartá­sa után. Orvos vigyáz az itt nevelt sok ezer baromfi egész­ségére. A tenyésztojást ter­melő gazdaság már az elmúlt évben több mint 6 millió da­rabot adott a keltetőállomás­nak, míg ez évben 7 millió darabnál is több kiscsirke' láthat napvilágot az itt ter­melt tojásokból. Balogh Jánosné raktáros naponta 30-35 ezer darab tojást vesz át és innen továbbítják a tenyész- anyagot a keltetőbe. (Hammel József felvéte­lei) JÚNIUS 24-ÉNÍRÁSBELI 1200 jelentkező a tanárképzőn Az idén is á humán sza­kok vezetik a népszerűségi listát a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főisko­lán. A korábbiakhoz hasonló­an ezúttal ismét ezekre ad­ták be a legtöbben jelentke­zésüket. Talán egy kicsivel csökkent, de még mindig igen népszerű a fiatalok kö­rében a magyar-történelem szak, ugyancsak sokan — szám szerint 57-en —válasz­tották a történelem-oroszt. Semmivel sem kisebb az ér­deklődés a biológiával páro­sított szakok iránt. A bioló­gia-testnevelésre 88-an, a bi­ológia-mezőgazdasági szakra 67-en, míg a földrajz-bioló­giára 76-an pályáznak. Úgy tűnik, még mindig az újdon­ság erejével hat a gyors- és gépírás szak. 63 fiatal vág neki felvételisorozatának. A tanárképző szakokra összesen 900 középiskolát végzett jelentkezett. Nem lesz ez évben felvételi a földrajz­testnevelés és a népművelés­földrajz szakon. Tavaly ugyanis már előfelvettekből betöltötték a keretszámot. Ez utóbbi egyébként az egyes szakokra vetítve csupán jú­nius közepén válik ismertté, hisz az Oktatási Minisztéri­um ekkor teszi közzé a fel­vehetők pontos számát. A tanítói szakra 288 — többségében természetesen lány — fiatal pályázik. Úgy tűnik, hogy tovább tart a pálya elnőiesedése, hiszen június 24-én 953 lány mellett csak 164 fiú tesz írásbeli fel­vételit. A jelentkezett fiata­lok 66 százaléka munkásszü­lők gyermeke s 250-en közü­lük már a korábbi eszten­dőkben érettségiztek. Újdonság, hogy idén első­ízben alkalmazzák az átirá­nyítás rendszerét. A felvétel­re jelentkezők előre jelezhe­tik, ha tanárképzős szak he­lyett tanítóin, illetve óvónőin kívánnak továbbtanulni. Ez- esetben a felvételin szerzett pontszámúkat automatikusan továbbviszik s egy bizottság dönt jelentkezésük elfogadá­sáról. A június 24-én — egy na­pon — sorra kerülő írásbelik után a szóbeli vizsgákat jú­nius 27-től július 2-ig tart­ják. (kalenda) Mozgalmas napok Mátészalkán A nyári hónapok jól kezdődnek Szatmár központjában. A Zalka Máté városi-járási Művelődési Ház gondoskodik arról, hogy mind az idősebb, mind a fiatalabb korosztálynak megfe­lelő programok álljanak rendelkezésre. Érdemes első helyen kiemelni az ifjúsági házban megrendezésre kerülő Ki mit tud folkpódium című rendezvényt. Ezt 10-én élvezhetik a látoga­tók, akik találkozhatnak a Gúnya és Kaszakő együttessel, Vas Zoltánnal, Dévényi Ádámmal és Boros Lajossal, valamint a Viktor Jara chilei együttessel. Június 8-tól a Benczúr-terem rándui ki Mátészalkára, hogy 12-ig a művelődési központban rendezzen kiállítást és vásárt. Gazdag képző- és iparművészeti anyagot vittek ma­gukkal a rendezők, hogy ezzel is segítsék a lakáskultúra színvonalának emelését. Ugyancsak nyolcadika eseménye a Szatmári utakon című vetélkedő, amely a honismeret iránt érdeklődők nagyszerű versenyének ígérkezik. A most aktuális kulturális rendezvények mellett érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy egész hónapban lesznek cse­megék, így Mátészalkán lesz Zalatnay, folyamatos a discó programja is, és jó néhány érdekes foglalkozást kínál a könyvtár. Gazdag a mozi műsora, s ami örvendetes, hogy a legkisebbek részére mesemozi is működik. A mátészalkai művelődési élet nagy porondja, a múzeum is sok széppel várja a nézőket. Az állandó kiállításokon kí­vül bemutatják Elek Emil fotoriporter gyűjteményes anyagát, Lakatos József festőművész mintegy félszáz képét, de Mak­iári László bőrműves munkái is közönség elé kerülnek. A múzeum ezenkívül az egész nyári szezonban tanácsadással is foglalkozik, néprajzi, régészeti, honismereti kirándulásokhoz ad értékes támpontot csoportoknak és egyedül kirándulóknak. ÍJRÁDIÓ MELLETT Az a legtermészetesebb dolog, hogy az Ifjúsági Rá­diószínpad mutatta be Jász István rádiójátékát, az Egy mikrolánc-ot, hiszen fiata­lokról szól, olyan kérdést feszeget, -amely főként az ő köreikben gyakori gond. Hol és hogyan találja meg az erős sodrású tettvágy a neki legjobban megfelelő teret, miként bontakoztat­hatja ki az ember az alkotó energiát? Különösen a fia­talokban nagy a buzgalom, hogy megtalálják azt a pá­lyát, azt a munkát, amihez leginkább hajlamuk, ked­vük, tehetségük van. Jász István rádiójátéká­nak fiatal üzemmérnöke, a tmk-műhely vezetője is al­kotni, teremteni akar, nem pedig reparálni. Ügy érzi, többre képes. Szereti a szakmáját, a híradástechni­kát, furcsa módon mégsem ezen a téren keresi a meg­oldást először, hanem egy teljesen „idegen” pályán: rádióriporter akar lenni. Azt gondolja, ott találja meg a termelőmunka le­hetőségét. Belebukik a vál­lalkozásba. Mint a rádiójá­tékból kiderül, Körner üzemmérnöknek sem ele­gendő érzéke nincs annak megérzéséhez, felismerésé­hez, valóban komoly téma, ügy-e az, amibe belebotlott, sem az elszánás nem elég erős benne a rádióriporter- séghez, hisz az első nagyobb kudarc kedvét szegi. Kere­si tehát a teremtő munka lehetőségét ott, ahol erede­tileg is tennie kellett vol­na: egy másik gyárban, ha már az eredetiből távoznia kell. A világos vázra azonban olyan „alkatrészeket is sze­rel” a szerző, hogy stílszerű maradjak, amelyek megza­varják a hallgatót. A figura és a cselekvés megoldatlan­ságait a rádiós szerkesztő monológszerű mondataival igyekszik helyreütni a já­ték végén. Nem jó az sem, hogy némely helyen a szer­ző nagyobb hangsúlyt ad olyan momentumnak, amely a valóságban az adott szi­tuációban jóval kisebb je­lentőségű. Jó lenne, ha az Ifjúsági Rádiószínpad nemcsak a közérdekű témaválasztást kívánná meg a fiatal szer­zőktől, hanem a világosabb dramaturgiát is. Seregi István MKÉPERWYŐpfim Többnyire értelmes és a praktikumot sem mindig nélkülöző, szolid hobbykat láthattunk Vitray Tamás szelíden ironikus kommen­tárjaival a Csak ülök és mesélek legújabb adásában, mely — az „ablakmosó ak­robaták” a mostani temati­kához kevéssé illő bemuta­tásának kivételével — az idős emberek érdekesebb- nél-érdekesebb szabadidő­eltöltéséről szólt. Csakhogy az érdekességre nem min­dig szükséges még rá is li­citálni a periférikus, meg­mosolyogni való különckö­dés bemutatásával, mert a tárgyilagos kamera jóval kegyetlenebb a derűsen el­néző Vitray Tamásnál. Pél­da erre az „egészségügyi sétatorna” produkáltatá- sa... A népszerű — az utóbbi időben sajnos igen későn jelentkező — műsor mintha egyébként is a nem egyszer szélsőségesen kü­lönleges riportalanyok egy­begyűjtése felé tolódna el. Nehogy panoptikum váljék belőle. A „komolyabb” iróniáról szólva mindenképpen em­lítést érdemel Oláh Gábor rendező pompás kis doku­mentumfilmje, a szerdán sugárzott Rejtvénykártyák. Bánok Tibor operatőr ka­merája előtt az került a leg- nyilvánosabb pellengérre, hogy a széles körben for­galmazott képes reklám- kártyák, kártyanaptárak árucikkeket hirdető csinos, „szekszis” propagátorhöl- gyeiről — a szöveg nélkül — nemigen lehet kitalálni, mit is reklámoznak tulaj­donképpen? Más szóval: sokszor a legcsekélyebb ösz- szefüggés sincs a propagált áru és a meglehetős egyön­tetűséggel figyelemfelhívó „ábra” között. Az ironikus dokumentumfilm a remekül kiválasztott példaanyagá­nak és a hirdetett dolgokra jókedvvel (s persze hiába­valóan) totózó lehetséges vásárlóknak az ötletes be­mutatásával derűs perceket szerzett, amellett, hogy egy nem szerencsés jelenségre hívta föl a figyelmet. Korunk tudományos­technikai forradalma, az „információrobbanás” új feladatok elé állítja az ok­tatást, képzést. Megállhat-e az új technika a korszerű iskola, s különösen a jövő iskolájának a kapuja előtt? A válasz nem lehet kétsé­ges. Erről volt szó a Menet közben című — a szokvá­nyos ünnepi középszerű­ektől előnyösen eltérő — pedagógusnapi műsorban. Pásztory János szerkesztő- rendező a szombathelyi ta­nárképző főiskolán készített filmje mai pedagógusi és főiskolai hallgatói arcélek felvillantásával elsősorban a legkorszerűbb törekvése­ket, nevezetesen az okta­tástechnológusok („ ... a jö­vő iskolájának a mérnö­kei”) képzésének úttörő­munkáját érzékeltette — eleven közegben. Bepillant­hattunk pl. a színes videó- magnós felvételek, s a szá­mítógéppel vezérelt oktató­gépek jövőbeli alkalmazási lehetőségeibe az oktatásban, ma még a tanárképzésben, később egyre szélesedő kör­ben, hiszen a technika nem a pedagógus ellen, hanem a segítségére van, s továbbra az ő irányító-ellenőrző te­vékenysége, személyiségé­nek a sugárzása a legfonto­sabb. Merkovszky Pál Egy vetélkedő az egészségügyről Hová kell célozni? Nyíregyházán a 110-es Széchenyi István Szakmun­kásképző Iskolában, mint mo- dellintézményben rendezte meg iskolai vetélkedőjét a Szabolcs-Szatmár megyei egészségnevelési csoport. Az iskola tanulói arról adtak számot, mit ismernek a leg­fontosabb egészségügyi kér­dések közül, mennyire járta­sak az egészséges életmód titkai között. Tesztek és já­tékos versenyek keretében dőlt el a díjak sorsa, melyek között könyvek és tisztasági csomagok szerepeltek. A vetélkedő igazi haszna azonban csak a jövő tanév­ben gyümölcsözik. Az orvo­sok, nevelők és egészségne­velési szakemberek ugyanis a verseny során gondosan fi­gyelték, mely területeken a leggyengébbek az ismeretek. A tesztek értékelését is el­végzik a nyár folyamán, s a jövő tanévben ezek tapaszta­lata alapján adják közre az egészségnevelési irányelve­ket az iskoláknak.

Next

/
Thumbnails
Contents