Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
1077. június 4. KELET-MAG Y AROBSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő X- Gyerek X- Iskola X- Pedagógus X- Szülő X- Gyerek -X- Iskola X- Pedagógus SZÜLÖK FÓRUMA A szépség leckéje I ndokolt a kérdés: vajon a középiskolában jelenleg meggyökeresedett tantárgyak új tanterve kellőképpen szolgálja-e a későbbi esztétikai oktatás bevezetését? Másként fogalmazva: az általános iskola kapuján kilépett 14 éves gyerekembert sikerül-e négy esztendő alatt fogékonnyá tenni az esztétikai értékek iránt? Azaz hogy nem csupán fogékonnyá, hanem ennél többé, némileg hozzáértővé formálni. Mennyire hozzáértővé? A szépségre nincs mérce. Szépségre? Tudom, már ez a szó is vitára ingerel. Az „esztétikai minőség” sokkal összetettebb, sokkal bonyolultabb fogalom, mint a szépség. S a közép- iskolásnak tisztába kell jönnie a különbséggel, nem utolsósorban éppen az irodalomtanítás, a nyelvoktatás, a művészettörténet jóvoltából. Akik a valóságtól való elrugaszkodásra hajlamosak, azokat nem árt józanságra inteni: az általános iskolát befejezők mintegy harmada csupán szótagolva tud olvasni. Igaz, ők nem középiskolában tanulnak tovább, hanem szakmunkások lesznek. Az új tantervek összeállítóinak tehát igazuk van: az átlagos készségű, nem pedig a kiemelkedő képességeket fölvillantó diákokból kell kiindulni. Ismét a vitára késztető kifejezés: mit tekintsünk „legalapvetőbbnek”, s mit ne? A tanterv nem húz szigorú határvonalat. Ügy akar segítségére lenni, hogy közben az ő segítségét, pedagógiai alkotókészségét is kéri. Hiszen a reá bízott közösséget a tanár ismeri a legjobban. Hasonlóképpen a tanár növekvő felelősségére utal: az új tanterv nem írja elő pontról pontra, milyen pedagógiai módszereket kell az iskolában meghonosítani. Hiszen — némi túlzással — ahány gyerek, annyiféle nevelés a célravezető. A pedagógus egyéni, emberi magatartása szintén fontos. Tanítványai tudniillik róla „mintázzák” a művészethez való közelítés módját, a művek megismerésének és szellemi birtokba vételének mikéntjét. A kérdésekből kiolvasható: nem kis mértékben a pedagóguson múlik, hogy a középiskola négy esztendeje alatt korszerű, vagy korszerűtlen szépségeszmény alakul-e ki a diákokban. Mindezt megtanulni és megtanítani egyaránt igen nehéz. S nem is csupán a pedagógus, sőt, nem is csupán az iskola feladata. A többi között az indokolja azt, amire eddig nemigen volt példa: az új tanrend nyilvánosságra hozása után nemcsak a tanárok, oktatók viszonylag szűk körének véleményét szeretnék megismerni az illetékesek, hanem a szülőkét, a diákokét, s mindazokét, akik szívügyüknek érzik a felnövekvők érzelmileg és értelmileg egyaránt gazdag emberré formálásának ügyét. Veszprémi Miklós A százlábú Volt egyszer, hol nem volt volt egyszer egy százlábú, amelynek pont a századik lába sántult le. Ez pedig igen nagy baj volt, mert a százlábúnak a századik lábára pont olyan nagy szüksége volt, mint teszem azt, az első, vagy a második, vagy a tizedik, avagy a kilencvenki- lencedik lábára. — No most mi lesz velem, — kesergett. — Se vacsora, se tánc. A bogarak közül csak a borzasztó rossz illatú kőrisbogár értett valamit a ku- ruzsláshoz. — Csak távolról vizsgáld, siránkozott a százlábú, — mert sehogy se állhatom a szagodat. — Az én szagomat nem állhatod, te huncut lókötő. A rózsának nincs olyan illata, mint nekem. Arra ment egy csigabiga, vitte nagy nyögdécselések között a házát. S elpanaszolja, hogy ez és ez történt a századik lábával. Vajon segítene-e rajta a csiga. — Segítek én mindenkin, szívesen, ha tudok. De hogy segíthetek terajtad? — Drága egy Zsigabiga csiga barátom, van nekem egy kétkerekű kis kordém, a faluvégi kovácsmesterrel csináltattam. Arra való ez, hogy ha valamelyik lábam lesántulna, valamifélét befognék s azon utaznék a kívánt helyre. S mert ez a kívánt hely az erdő széle, ahol az én jó komám és katonapajtásom a lagziját tartja. Elvinnél-e oda, Zsigabiga csiga? — Azon az esküvőn okvetlenül meg kell jelenned, — bólogatott a csiga. — Fogj be, pajtás, szívesen leszek a paripád. Be is fogta a százlábú a csigát a kordéjába. A csiga megrántotta a kordét, a kordé nagyot zökkent és elindult döcögve. Hát, ami azt illeti, elég lassan döcögött. Volt a kordéban egy cifranyelű ostor, a százlábú elővette és nagyokat rittyentett vele s az ostor sallangos végével a csigabiga oldalára csippentett. — Gyorsabban hé, Zsiga, így sohase érünk a lagziba. Megdühödött a csiga. Kibújt a házából. Otthagyta a kordét. A házát is. Ment haza szuszogva, a százlábút szidalmazva. Volt neki másik háza is. Annyi házat izzadt ki magából, amennyit akart. A százlábú nem vett észre semmit, mert előtte ott tornyosodon a csígabigaház Verte az ostorral nagy bőszen a csigaházat. — Gyorsabban, gyorsabban ... De aztán csak ráeszmélt, hogy ott maradt hoppon. S újra keserves bömbölésre gyújtott. No, jött rémülten á katicabogár. — Mi bajod? Most kelt ki hetvenhét kicsikém s felriasztod őket, nem tudnak aludni, a nemjóját neki. A százlábú újra elhüppög- te, hogy mi a baja. S a katicabogár megnézte a százlábú fájós lábát. Ezt most hagyta a százlábú. — Éhem, beletört a vadrózsa tövise. Ki kell azt onnan kaparni. — véleményezte a piros-pettyes bogár. Nadrágja hátulsó zsebébe nyúlt. Kivette a csillagos szögedi bicskáját. S annak rendje és módja szerint kikotorta a százlábú talpából a vadrózsatövist. De ez nem ment meg minden cirkusz nélkül. A százlábú úgy ordított, mint a fába szorult féreg. Hanem ahogy a vadrózsatüske a százlábú talpát már bem gyötörte, egyszeribe vége lett a fájdalomnak. — No, most még kimossuk a talpadat kamillateával, így ni, — mondta a katicabogár. Amikor aztán mindez megtörtént, a százlábú táncra kerekedett. Jókedvűen, táncolva ment a lakodalomba. Mire odaért, a lakodalom vége felé járt. De azért jutott a százlábúnak még a töltött káposztából is, a túrós bélésből is. S a tücsök- primás hegedűszavára néhány erdei bogarat is ugyan megforgatott. Ö. I. Megfejtés A május 7-én közölt képrejtvényünk megfejtése: Marokkó. Hal Tóbiás Akár tél van, akár nyár van, a vizek mély világában a legbüszkébb Hal Tóbiás, de ugyan ki lehetne más. Kincse, pénze sok van nagyon s gőgössé tette a vagyon. Hátán annyi ezüst pikkely, mint házon a cserép-zsindely. De Rák Rezső csak neveti s csúfolódva mondja neki: „Szívedben ott a gőg üszke, ugyan mire vagy oly büszke? Sok kincsedre, sok pénzedre? Annyi az, mintha nem lenne. Mind a bőrödhöz van nőve, semmit se vehetsz belőle.” Ölbey Irén TÖRD A FEJED! 6. Megfejtendő. 10. Paran- csolója. 11. TRA. 13. Egyik minisztériumunk rövidítése. 14. Római 4 és 1. 15. Nagy- Britannia egyik országa. 17. Talpon van. 19. Öserdei folyondár. 21, Lét. 23. Budapesti Nemzetközi Vásár. 24. Államnak fizeti az állampolgár. 26. Személyed. 27. Izmot rögzít a csonthoz. Megfejtendő: A századeleji Magyarország nagy forradalmi költője (függ. 6.) és egyik ismert költeménye (vízszintes 1, 16). Múlt heti megfejtés: Petőfi — János vitéz. Könyvjutalom: Deregi Béla Tuzsér. Szabó Angika Tunyogmatolcs, Sárréti Mária és Erdős Andrea Nyíregyháza, Sulyok Lívia Csenger, Szarvas Éva Kis- várda és Orosz Judit Nagydobos. Vízszintes: 1. Megfejtendő (utolsó négyzetben kettőzött mássalhangzó). 6. Azonos betűk. 7. Tésztatöltelék. 8. Illemhelyét jelölik így. 9. összevissza dúl! 11. Cselekedet (utolsó négyzetben két betű). 12. Város Észak- Angliában, az Ouse partján. 14. Füzet. 16. Megfejtendő (a vízszintes 1. folytatása). 18. Hollandia gépkocsijelzése. 20. Római 1051. 21. Lángol. 22. .. ,-dáb (kacat). 24. Talpon van (—'). 25. Hirtelen meghúz. 27. Nem lehet régebbi 1977. januárinál. 28 Középen szenvedő!!! 29. Dal. Függőleges: 1. Odisszeusz cseleszköze .volt a trójaiak ellen (—’).2. Római 950. 3. Vízinövény. 4. Zakó egynemű betűi. 5. Lök. távirdai helyesírással. Bábozó gyerekek a Nyíregyházi 5. sz. Általános Iskolában. (Elek Emil felvétele)
