Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
1977. június 4. kelet-magyarorszAg 3 ÚJ FÓRUM R égi szólásmondás, hogy az élet a legnagyobb próbamester. így került sor arra, hogy a párt- határozatok, kormánydöntések, szakszervezeti direktívák ösztönzése mellett, ötven vállalatot az üzemi demokrácia új fórumainak kísérleti helyeiként jelöltek ki: vizsgázzanak ezek a fórumok a legelevenebb gyakorlatban. Ha nem tűnne fontoskodásnak, azt kellene mondani, hogy valóságos tudományos kísérlet kezdődött el, a Munkaügyi Minisztérium, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa megfigyelő, tapasztalatszerző és értékelő hálózatot épített ki. Az üzemi demokrácta két új fórumrendszere vizsgázott 1975 őszétől. A kijelölt kísérleti vállalatok felénél munkásgyűléseken munkásküldötteket választottak, a gyár nagyságától függően 60-120 közötti létszámmal. Ök vitatták meg rendszeres üléseiken a vállalati élet legfontosabb kérdéseit és a dolgozó társak véleményének birtokában tették meg javaslataikat. A kísérleti üzemek másik felében a szakszervezeti bizalmiakat, főbizalmiakat hívták össze ugyanilyen rendszerességgel vélemény- cserére. Több mint egy esztendő után a szakszervezetek és a Munkaügyi Minisztérium előterjesztésében adott számot a kormány és a SZOT elnöksége előtt a tapasztalatokról. Döntés született: most már fejeződjék be a kísérlet, a jó tapasztalatok általánosítására van szükség annak érdekében, hogy egyre elevenebb és szélesebb körű, nagyobb mélységű legyen az üzemi demokrácia hazánkban. ^ két kísérleti fórum működésének tapasztalatait összevetve arra a következtetésre lehetett jutni, hogy hasznosabb, élőbb a szakszervezeti bizalmiak tanácskozása. Mindenekelőtt azért, mert ez nem is egészen új megoldás: nagy tradíciója van a magyar munkásmozgalomban a különböző formákban és hatáskörrel működtetett szakszervezeti bizalmiak tanácskozásának, vagyis ez testületi tevékenység tulajdonképpen már létező demokratikus fórum. A bizalmiak hivatásuknál fogva szoros kapcsolatot tartanak a dolgozókkal, velük együtt élnek, dolgoznak, örülnek és bosszankodnak. Különösen azóta eleven ez az élet, amióta törvényileg garantált jogokkal ruházta fel a bizalmiakat a kormány. Hivatkozzunk talán az egyik legnagyobb és hagyományairól is leghíresebb üzem, a Csepel Vas- és Fémművek tapasztalataira. Itt éppen a hagyományos és ugyanakkor megújított szak- szervezeti munka eredményeként szinte ugrásszerűen nőtt a munkások üzemi közéleti buzgósága. Csak a kollektív szerződések vitájában nyolcezer ember szólalt fel. Az általános aktivitáshoz nagyban hozzájárult, hogy a gazdasági vezetők, a vezér- igazgatótól a műhelyvezetőkig pontosan tudják, hogy nagy értéke van a munkásközreműködésnek. Még tréfából sem mondják, hogy a demokrácia megnehezíti a vezetés dolgát. Ellenkező a véleményük, és így minden fórumon személyesen vettek részt, hogy azonnal érdemi választ tudjanak adni mindenkinek. A jövő év végén már minden üzemben, vállalatnál funkcionálnia kell a bizalmiak fórumának. De ezzel sincs az ügy elintézve. Az üzemi demokrácia fejlesztése nem olyan feladat, amelyet naptári nappal vagy évvel le lehetne zárni: az élet próbája tehát folyamatos, szüntelen e körben is. S. I. LEHETNE JOBBAN 1 Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott a munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigád vezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat? Aki válaszol: Misky Lajos, a nyíregyházi gumigyár csőszerelő csoportvezetője. Aki válaszol: MISKY LAJOS Az ibrányi Rákóczi Termelőszövetkezetben 26 hektáron foglalkoznak öntözéses konyhakertészettel. Káposztát, paprikát, dinnyét és paradicsomot termelnek. A paprikaültetést egy újításból származó géppel végzik. Az ültetőgépet dr. Varga Imre, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola tanára kísérletezte ki, aki évek óta foglalkozik a paprikatermesztés komplex gépesítésével. Az ö tervei alapján készítették el a nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál az Ultetőgépet, amelyet az idén már több termelőszövetkezetben alkalmaznak. A gép háromsoronként ágyás- szerűen ültet, és az eddigi tapasztalatok szerint vele az egyébként sok kézi munkát igénylő paprikatermesztés az ültetéstől a betakarításig gépesíthető. Hammel József felvétele GÉPESÍTIK A PAPRIKATERMESZTÉST Borisz Szluckij: Fura kérdés K özönséges hétköznap volt. A vasáruboltba bement egy vevő. Tréfás jókedvűen köszöntött rá az elárusítóra: — Sok pénzes vásárlót. — Köszönöm, jöhet — volt a válasz. — És aztán kereskedünk, kereskedünk? — Abban nincs is hiba. — És hogy megy az üzlet? — Lassacskán, ön mit óhajt? — Mondja, kérem, önöknél kapható-e véletlenül mágneses lakat? — Mágneses lakat? Az sajnos nem, nem kapható. — És valamiféle furfangos titkos zárat tudna- e nekem adni? — Titkos lakattal sem szolgálhatok. — Ebben az esetben adjon kérem, közönséges lakatot! — Már megbocsát, de nekünk semmiféle lakatunk nincs. — Hát az meg már hogy lehet, hogy semmiféle lakatot nem tartanak? — Egyszerűen. Nincs és kész. Különben is, ahol nincs, ott ne keress! — No jó. És szeg kapható-e? — Szeget sem árusítunk. — Laposfftgó van? — Nincs. — És kalapács? — Azzal sem szolgálhatok. — No és reszelőkkel foglalkoznak-e? — Azokkal sem. Üzletünkbe már több mint egy fél éve semmiféle vasárut nem szállítanak. A készletek kikoptak, így aztán teljesen üres a bolt. Nincs mit árulni, és kész. — És akkor miért tartanak nyitva? — Ez előttünk is rejtély. — Miért nem zárják be a boltot? — Dehát hogyan zárjuk be? — Hogyan zárják be? Egyszerűen. Nagyor egyszerűen. Fogják magukat és bezárnak. így a nyit- vatartásnak semmi értelme. Vagy van valami különös ok, amiért nem csukhatják be az üzletet? — Micsoda fura kérdés?! Bezárnánk, csak éppen lakatunk nincs, amivel becsukjuk az ajtót. (Slgér Imre fordítása) — Nagyon örülünk neki, hogy brigádunk, a Szamuely Tibor szocialista brigád a legjobb lett a gyári versenyben. Persze az, hogy most a közel száz brigád között a legjobbak vagyunk, még nem jelenti azt, hogy nem lehetne jobban végezni a munkánkat. Az viszont bennünket dicsér, hogy a gyárban nincs olyan csőtörés, vagy más üzemzavar, amelyiket ne javítanánk ki hamar, ha kell, akár túlóra árán is. — Van. ami bosszant bennünket. Én például az eternit csövekkel nem vagyok kibékülve, amelyeket újabban használnak a gyárban. A gépek rezgése mi- .att napirenden van ezek meghibásodása, törése. Valósággal szétrobbannak a föld alatt. Ha pedig nincs víz, akkor igyekezniük kell a csőszerelőknek, hogy legalább a műszak végére legyen, fürödhessenek, mosakodhassanak a dolgozók. Ilyenkor viszont a srácok a brigádban nem mondják, hogy segédmunkásnak való rrtunkát nein végeznek.-a Előfordul olyan üzemzavar, amikor az a legfontosabb, hogy minél előbb elhárítsuk a bajt. Gyorsan kell dolgozni, s meglehet, a minőséget nem nézzük — nem tudjuk nézni — annyira, mint máskor. Ha ezen változtatunk, akkor kevesebb lesz a meghibásodás. — Persze nemcsak mi kellünk ahhoz, hogy jobban lehessen dolgozni. Az is szükséges, hogy az anyag- beszerzés legalább ugyanolyan gyors legyen, mint a mi munkánk. Nem olyan csoportvezető dolgokról van itt szó, amelyek mindennap kellenek, hiszen azok az éves anyag- beszerzési listán vannak. Olyan alkatrészekre gondolok, amiknek a raktáron tartására nem mindig lehet számítani. Ezt meg kell venni akár a városban, akár más vállalattól. Mert igaz ugyan, hogy ezek hiányában is lehet megoldást találni — úgy mondjuk táko- lás, átalakítás az ilyen —, de ez előbb-utóbb visszaüt, néhány hét, hónap múlva újra meghibásodik a vezeték, a szerelvény, s miatta áll a gép, nincs termelés. — Szerintem nagyon sokat jelent, hogy valaki mennyi ideje van a vállalatnál. Én már 15 éve vagyok a gumigyárban, a vezetékeket, akár a föld alatt, akár a föld felett húzódnak, fejből ismerem. Ez megkönnyíti a munkánkat. A másik oldalról az segít, hogy jó a kapcsolat az üzemvezetőkkel, régóta ismerjük egymást. Ezért ha valami „tűzoltó” munka van. azt is ránk bízzák, a szellőző csövektől a csatornáig mindent csinálunk. Ha ideges a hangulat, akkor lekapjuk egymást, de a végén megegyezünk. — Megesik, hogy a műszakiakkal vitatkozunk, mit és mennyi idő alatt lehet elvégezni. Azon kellene változtatni — ez nem annyira a mi csoportunk témája —, hogy a középvezetőknek nagyobb bizalmat adjanak, merjenek a feletteseik rájuk hagyni döntéseket. Egyik „belépőjegy” a későbbi várossá váláshoz a városi színvonalú művelődés megteremtése. Hogy ez nem egyszerű, s mennyire ' nem lépheti^ át a saját árnyékát egyetle'n városjelölt sem, az kiderül a fehérgyarmati erőfeszítésekből. Nemrég került a járási pártbizottság elé a járás — s ebben a székhely nagyközség — művelődési élete. Nem kis figyelemmel a távlati várossá fejlődésre. Ahhoz, hogy a városi követelményeknek megfelelő „bizonyítványt” állítsanak ki Fehér- gyarmatról — nem mellékes a művelődés. De így van ez már a napi köztudatban is? Ez volt az egyik izgalmas kérdése a járás vezető párttestületének, amikor elemzően megvizsgálták a KB közművelődési határozatának megvalósítását. Nem festettek rózsaszínű képet., A nem lebecsülendő eredményeket számba véve, láthatóan az elvégzendő, a kevésbé eredményes munka izgatta a résztvevőket. ‘ Néhány mondat az értékelésből: „A közművelődési munka nemcsak a művelődési házak, vagy néhány pedagógus feladata...” Továbbá: „Találkozunk olyan nézettel, hogy a vezetők egy része közömbös a közművelődéssel szemben...” Félreérthetetlen tennivalókra utal a megjegyzés: „Tanácsaink még nem mindenütt váltak a helyi közművelődés irányítóivá ...” Egy kényelmességi szemlélet is terítékre került: „Nem lehet betudni a köz- művelődést azzal, hogy pénzt adunk erre a célra...” Az anyagi támogatást még sok helyen befolyásolja a szubjektív tényező...” Idézhetnénk még a megjegyzéseket, amelyek nem a fehérgyarmati járás speciális tapasztalatait tükrözik, túlmutatnak a helyi megfigyeléseken. Szinte bárhol fellelhetők, s ezért is nagyon figyelemre méltóak. A járási elemzés érdeme éppen az, hogy nem bújnak az általánosságok mögé, igyekeznek kibogozni a saját tennivalókat. Mint az alap- és általános iskolai végzettség dolgáÉrzékeny pontok ban, amely valóban alap, nélküle nehéz bármiféle köz- művelődésről szót ejteni. Megduplázódott a felnőtt „diákok” száma, várhatóan 250 dolgozó szerzi meg az idén a 8 általánosról szóló bizonyítványt. S a párttagok példamutatása ebben sem nélkülözhető, — állapítottak meg. Hároni évvel ezelőtt a járásban élő párttagság 38 százalékának hiányzott a 8 általános iskolai végzettsége Jelenleg 32,9 százalékot tesz ki ez az arány, — még mindig magas. Biztató viszont, hogy az idén végzők egyhar- mada párttag. összképet rajzoltak a járás művelődéséről, de megtalálták a legérzékenyebb pontokat, amelyekre az átlagosnál jobban kell figyelni. így a fiatalokra külön gondot fordítottak, hisz elsősorban a fiatalok veszik birtokukba a művelődési házakat, a látogatók 70 százaléka tizen- és huszonéves. A következtetés: a KISZ-szervezetek a jelenleginél többet és folyamatosan fejtsék ki politikai és kulturális befolyásukat. A járásban egyébként 38 ifjúsági klub van, melyek a fiatalok nevelésében jó eredményeket értek el. A tunyog- matolcsi, a túristvándi, a nábrádi, a szamosújlaki, a gyügyei, a kisszekeresi és a fehérgyarmati klubok a közösségi nevelés szép példáit mutatják. Mindenki lépjen... S mit kell tenni a várossá válás szellemi előkészítése ügyében? Így fogalmaztak: „Fehérgyarmat nagyközségnek, a járási székhelynek, amely dinamikusan fejlődik és nagy léptekkel halad a városiasodás útján a kulturális munkában is jobban fel kell készülnie. Annak érdekében, hogy a körzet kulturális központjává váljon^ jobb együttműködésre van. szükség. Javítani kell a járási művelődési ház munkáját, hogy kisugárzó hatása jobban érvényesüljön ...” S jó irányban keresik a további lépcsőket, amikor a munkásművelődés lehetőségeit kutatják. (P.) A múlt év őszén 9 hektáron telepített szamóca jól sikerült a tiszaberceli Bessenyei Tsz-ben. A termést naponta szüretelik az asszonyok, amely nagyobbrészt a miskolci hűtő- házba kerül. (Hammel J. felv.) Mérleg a művelődésről Egy városjelölt szellemi urbanizációja »
