Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

\ 1977. június 29. KELET-MAGYARORSZÄG olvasóink leveleiből KIVÁGOTT FÁK Postabontás Pazarlás Gyermekeit egyedül ne­velő anya írja: „Három kiskorú gyermeket neve­lek. Nehezen élünk. A ru­házkodással el vagyunk maradva. Hozzám hason­lóan bizonyára sokan van­nak, akik nehezebben él­nek az átlagnál. Ismerek olyat, aki a kukába dobja a még jó állapotban lévő, de már megúnt ruhane­műt. Én szégyellek szólni, ő meg, ha tudja is, hogy segíthetne rajtunk, nem akar megsérteni vele. És így megy veszendőbe az értékes ruhanemű, cipő, aminek a hozzám hasonló családok még nagy hasz­nát vennék. Sajnos. így pazarolunk”. Hasonló gondolatot fej­teget levelében egy isko­lai takarítónő: „Alig győ­zöm nap mint nap a sze­metet összegyűjteni. A padban, a folyosóablak­ban, a sarokban minde­nütt uzsonnamaradék van. A gyerekek annyi tízórait kapnak otthon, hogy a fe­lét sem eszik meg, a leg­finomabb falatokat is el­dobják. Már annyira bosz- szantott ez a pazarlás, hogy szóltam az igazgató- ‘ nak, aki szülői értekezlet ten szóvá is tette, és kér­te a szülőket, hogy gyer­mekeiket próbálják fékez­ni a pazarlásban. Sajnos, eddig nem változott a helyzet.” A közelmúltban szemé­lyesen mondta el sérel­mét S. L. nyíregyházi la­kos, hogy kisfiának eltö­rött a szemüvege, helye­sebben csak a műanyag szára. Ügy gondolta, ezt néhány forintért megja­vítják, de nem így tör­tént. Közölték vele az "üz­letben, hogy meg kell ven­ni az egész keretet, vagyis egy újat, elég drágán. Mostanában sokat be­szélünk a veszendőbe me­nő, de még felhasználható értékekről, a rejtett tar­talékokról — erről tanús­kodnak az előbbi levelek is — amelyek szinte fel­mérhetetlen mennyiségben hevernek országszerte, például csak a háztartá­sok mélyén is. Bizonyítják ezt az egyre több helyen felhalmozott, szemetszúró kenyér- és ételmaradékok, a sokszor alig használt ru­hák. cipők a kukában, és még sok olyan használati cikk, amely apró alkatré­szekkel megjavítható és használható lenne. De könnyen eldobjuk őket, veszünk helyettük mási­kat. Erre sokszor a keres­kedelem is rákényszeríti az embert. „Megjátsszuk a jómódú gazdagot” — olvastuk egy pedagógus levelében is. aki joggal szól felháborodot­tan arról, hogy az iskolá­ban az elhagyott holmikat még csak nem is keresik a gyerekek, melegítőket, órákat, évről évre őrzik ezeket a tanáriban, leg­többjét soha senki nem ke­resi. Mert tudják a gye­rekek, hogy a szülők vesz­nek másikat. Ügy tesznek, mintha milliomosok len­nének a szüleik.” Jó. ha e levelek példáin mindannyian elgondolko­dunk! Soltész Ágnes — Nem hagyjuk, mert utána úgyis nekünk kell ültetni... (Kiss Ernő rajza) Szomorú látvány, amint pusztítják a fákat az Incédi soron az öt egyforma szövet­kezeti ház udvarában. Több éves fákról van szó, amelyek kellemessé, vonzóvá teszik e környezetet, és érthetetlen, hogy a lakók tiltakozása el­lenére egyre többet irtanak ki belőlük. Vajon ki adott erre engedélyt és milyen meggondolásból, azaz inkább meggondolatlanságból? — kérdezik az érintett ház la­kói. KÖSZÖNET Köszönjük a Nagyhalászi Kender- és Jutagyár vezető­ségének, a Bláthy Ottó és a Vörös Október szocialista brigád tagjainak az óvodánk­nak nyújtott gyermeknapi segítséget — olvastuk Siófo­ki Lászlóné vezető óvónő le­velében, aki a nagyhalászi I, számú óvoda gyermekei ne­vében is tolmácsolja köszö­netét. Igen jól szolgálja a közlekedéshez szükséges alapismeretek elsajátítását az ajándékba kapott KRESZ- park. Rendkívül örülnek a gyerekek a helybeli szövet­kezettől kapott játékoknak, és jólesett nekik az édesség is, amelyet a gyermeknapon az ipari szövetkezettől kap­tak. További jó munkát és sikereket kívánunk a segítő­kész szocialista brigádoknak! NAGYOBB RENDET Többször szóvá tettem már az alábbi hiányosságokat, sajnos eddig nem történt semmi változás. Mindössze annyit mondott a nyíregyhá­zi lakásszövetkezettől kikül­dött személy, hogy ezekkel a kellemetlenségekkel számol­nia kell annak, aki ifjúsági lakótelepre költözik. Nem hinném, hogy ezen a címen tűrnünk kell, hogy a gará­zsok előtti parkolóhelyet so­ha senki nem takarítja. A főbejárati lépcső alatti beto­nozott helyiség — amelyen nincs ajtó — a gyerekek, de esetenként a felnőttek nyil­vános WC-je, hasonló a helyzet a pincében, és az alagsorban. Sajnos nem rit­ka az ablakon át kidobott szemét, amely aztán napokig, hetekig az úton hever, míg a szél el nem fújja. Szigorral, és nem utolsósorban a házi­rend kifüggesztésével, és an­nak következetes végrehajtá­sával mindezen változtatni lehetne — javasolja levelé­ben I. K-né, Korányi Frigyes utca 30. szám alatti olvasónk. MEDDIG JÁR? 1977. június 14-én Nyírbá­torból Bátorliget-Űjtanyára akartam utazni a 19 órakor induló járattal. Velem együtt még tízen voltunk ilyen uta­sok, de a gépkocsivezető csak Bátorligetig vitt el bennün­ket. Reklamálásunkra hivat­kozott az új menetrendre, amely valóban Bátorligetet írja úticélul. Viszont úgy tudjuk, hogy közvetlenül a menetrend megjelenése után a Volán illetékesei utasítás­ba adták a buszvezetőknek; a 19 órás járatnak ki kell mennie Üjtanyára. Jó lenne, ha ezt minden autóbuszveze­tő komolyan venné, valamint azt is szeretnénk, ha szom­bat és vasárnap is közleked­ne autóbusz Üjtanyára — ké­ri levelében Karacs Béla Bá­torligetről. NEM VÁLTOTTÁK VISSZA A közelmúltban öt megye úttörői, sportolói találkoztak az úttörő-olimpián. A nagy melegben literszámra fogyott az üdítő ital. A stadionhoz közeli ABC-ben is szíves volt a kiszolgálás, de az üvegeket nerq vettélj vissza: „beteg az illetékes” hangzott a válasz a boltvezető részéről és ezzel el is intézett mindent. Tanu­lónként legalább 8—10 üres üveggel tértünk haza. A szép város, a gondoskodás, a sós­tói kellemes élmények közé így bosszúság is került — teszi szóvá Nagy Gyula test­nevelő tanár Miskolc, Éder Gy. u. 1. szám alatti lakos. BEZÁRTÁK „Betegség miatt zárva” — ez a felirat díszeleg április 6. óta Kisvárdán a Dimitrov ut­cai Optika-Fotó szaküzlet ki­rakatában. Azaz, már nem dí­szeleg, mert a por belepte, így olvashatatlanná vált. A legjobban azok sérelmezik e hosszú zárvatartást, akik szemüvegre, vagy javításra várnak. Sajnos ennyi idő alatt a szemük könnyen meg­sínyli a hosszas várakozást. Miért nem lehetett helyettesí­tőről gondoskodni, ha netán ilyen sajnálatosan hosszas betegség miatt van távol az üzlet vezetője? — kérdezi Kántor Csaba a kisvárdai kísérleti intézet dolgozója. ELTŰNT MENETRENDEK Ügyes kis táblák jelentek meg néhány hete Nyíregyhá­za buszmegállóiban. A prak­tikus, műanyag bevonattal el­látott öntapadós feliratok nemcsak a buszok indulásá­ról tájékoztatták az utazókat, de segítségükkel azt is meg­tudhatták az érdeklődők; mi­kor, és milyen megállókon keresztül közlekednek az egyes járatok. Úgy tűnt: a Volán ezúttal egy jó „húzással” rengeteg kérdezősködéstől, hiábavaló ácsorgástól kíméli meg uta­sait. Ám — sajnos —, ami­lyen gyorsan megjelentek a táblák, oly hamar elkezdtek tünedezni. Hétfőn válogathat­tam: 2-essel, 4-essel, 5-össel, 6-ossal, esetleg 11-essel is utazhatok. Szerdán a 4-es, 5- ös és 6-os még tartotta ma­gát makacsul. Egészen csü­törtökig. Ekkor már csak a 4-es virítottj egymagában kí­nálva „választékot”. Gondo­lom az is eltűnik. Leszaggat­ják, jóformán a szemünk előtt, (csendes) Szerkesztői üzenetek Szabó Lászlóné demecse- ri, Tóth Józsefné aranyos­apáti, Varga Gyula sza- mossályi, Czura Györgyné nyíregyházi, Vasi Lajosné szabolcsi, Szlávik Istvánná újfehértói, Mándi Józsefné tyukodi, Pliska Józsefné besztereci, Garda József fehérgyarmati, Balogh Bé­la mátészalkai, Köles Jó­zsef buji, Kozmán Gyula nyíregyházi, Tamási István jármi, Schvéd István ti- szakerecsenyi, Kéry József nyíregyházi, Horváth Ti- borné nagyszekeresi, Oláh Sándor geszterédi, Belez- nai József orosi, Kanalas Ferenc mátyusi, Pásztor József nyíregyházi, Kopcsa Miklós nyíregyházi, llyés Petemé őri, Gebri Béla vajai lakosok ügyében az illetékesek segítségét kér­tük. Pankotai Zoltánné ko- csordi lakosnak levélben válaszoltunk. Király Károly újkenézi olvasónk az 1976. évi nye­reségrészesedését megkap­ta, azt postán címére el­küldte a Betonútépítő Vál­lalat. Szopkó Józsefné berke- szi levélírónkat értesítet­tük, hogy a gyermekgon­dozási szabadság ideje alatt sem szenvedhet fize­tésben hátrányt a dolgozó »lő. Juhász Sándor fehér- gyarmati lakost az Észak­magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mun­kaügyi döntőbizottsága ha­tározatban értesítette, amelyben közölték, hogy kötelezték a vállalatot: le­vélírónk részére 455,— fo­rintot munkabérhátralék címén fizessenek ki. Fülep Zoltán lónyai ol­vasónknak tanácsoljuk, ha úgy érzi, hogy sérelem ér­te, forduljon munkahelyé­nek döntőbizottságához. Toldi Pálné vásárosna- ményi lakos ügyével kap­csolatosan az alapszabály­ban foglaltak a mérvadók. Levélírónknak tanácsol­juk, hogy problémájával foduljon a termelőszövet­kezet döntőbizottságához. Azilletékes válaszol MájuS 4-i számukban „Reklám — és valóság” cím­mel szóvá tette az egyik le­vélíró, hogy az újsághirdetés­ben olvasott cikket üzletünk­ben nem kapta meg. Levél­ben megkerestük vásárlónkat, tévedésünket elismertük és felajánlottuk, hogy segítünk a keresett cikk megvásárlásá­ban. Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat A közelmúltban jelent meg a Kelet-Magyarország Fó­rum rovatában Garai Katalin csarodai lakos panasza, aki szóvá tette, hogy Babetta tí­pusú motorkerékpárjának ki­cseréléséhez nem adtunk utalványt, annak ellenére, hogy szervizünkben már többször volt javítva. Való­ban javítottuk a panaszos motorkerékpárját, de csak az ötödik javítás után lehetne kicserélni azt, ha a szerviz 60 napig nem tudja megjaví­tani és a telephelyén tárolja. Ez a panaszos esetében nem így volt, a javítást mi min­den alkalommal viszonylag rövid idő alatt el tudtuk vé­gezni. Amennyiben a későb­biek során a motorkerékpár cserekötelessé válik, az eh­hez szükséges igazolást kiad­juk*. Vegyesipari Szövetkezet Vásárosnamény A Kelet-Magyarország Fó­rum rovatában az egyik nyír­egyházi olvasó szóvá tette, hogy a Tanácsköztársaság té­ren, a Halászcsárda előtti gyalogátkelőhely jelölését a közelmúltban végzett útbur­kolati jelek felújítása alkal­mával kifelejtették. Közöljük, hogy az ütemezésnek megfe­lelően időközben megtörtént az útburkolati jelek felfes­tése. Nyíregyházi Városi Tanács V. B. műszaki osztálya Az ügygondnoki díjról Szalontai Károly tulajdonosa egy házasbelsőségi ingat­lannak 3/4-ed részében. Erről a tényről akkor szerzett tu­domást amikor az ingatlant el kívánta adni és tulajdon­jogának igazolására telekkönyvi szemlét váltott ki. Az in­gatlan 1/4-ed részbeni tulajdonosa egy távoli rokona, aki az 1920-as években kivándorolt Amerikába és azóta nem is tudnak róla semmit. Ahogy levelében írja, édesapja is használta az egész ingatlant és arról soha nem tett emlí­tést, hogy az nemcsak az övé. Amikor a telekkönyvi állapotot tisztázta, azt a taná­csot kapta, hogy indítson egy tulajdonközösség-megszünte­tési pert. amelyben kéri, hogy a bíróság adja neki ezt az 1/4-ed részt, a bíróság által meghatározott összeg erejéig. Olvasónk ezt a pert meg is indította és meglepődve ta­pasztalta, hogy a tárgyaláson az ő nagynénjét egy ügyvéd képviseli. Méginkább meglepődött azon. hogy a bíróság a meghozott ítéletben arra kötelezte őt: ennek az ügyvédnek fizessen 800 forintot. Pedig a bíróság olyan ítéletet hozott, amilyet ő kért, tehát szerinte a pert megnyerte. Anélkül, hogy túlságosan belebocsátkoznánk a részle­tekbe, mindenekelőtt arra hívjuk fel kedves olvasónk fi­gyelmét: ha valaki ügyeinek vitelében akadályoztatva van, a Polgári Perrendartás értelmében gondoskodni kell arról, hogy érdekei megfelelő védelmet kapjanak. Ilyen eset pél­dául az, ha valaki ismeretlen helyen tartózkodik. Ebben az esetben a bíróság ügygondnokot rendel ki, mégpedig vala­melyik ügyvédi munkaközösséget, ahol a munkaközösség egy tagja, mint ügygondnok jár el az ismeretlen helyen tartózkodó érdekeinek megvédése céljából. A mi társadal­munkban azonban ingyen munkára senki nem kötelezhe­tő, az elvégzett munkáért mindenkit megillet a megfelelő díjazás, így az ügygondnoknak is gondnoki díj jár. Általában közismert az, hogy a per költségeit mindig annak kell előlegeznie, aki a pert indítja. Teljesen termé­szetesnek tartja mindenki, hogy a pert megindító kereset- levélre ráragasztja az illetékbélyeget, mint törvénykezési illetéket. Ha a bíróság szakértőt rendel ki a perben, a szak­értő várható költségeit is előzetesen letétbe kell helyezni. Elrendelheti a bíróság azt is. hogy a tanúk költségeit is helyezzék előzetesen letétbe. Ezekből a tételekből tevődik össze a perköltség. Ugyanilyen perköltség a gondnoki díj is és miután olvasónk indította meg a pert, az ügygond­nok díját is ő köteles előlegezni. A bíróság, amikor a peres ügyben ítéletet hoz, arról is rendelkezik, hogy a perben felmerült költségeket, tehát a perköltségeket ki viselje, vagy adott esetben megosztja a peres felek között, pernyer­tességük, vagy pervesztességük arányában; bizonyos ese­tekben egyes perfajtáknál még ettől a szokásos megosztás­tól is eltér. A perköltségek rendezésének sajátos módja van a tu­lajdonközösség-megszüntetési perekben, mert a bíróság abból indul ki, hogy egy tulajdonközösség megszüntetése minden tulajdonostársnak érdeke és ezért a peres felek a költségeket közösen kötelesek viselni. Az olvasónk ügyé­ben hozott ítéletben nem arról van szó, hogy az ügygond- noki költség megfizetésére őt kötelezték, inkább arról, hogy az alperest, az ismeretlen helyen tartózkodót kötelez­ték. hogy fizesse meg az olvasónk által előlegezett gondnoki díjat. Amennyiben ez így van, márpedig mi ebben bizto­sak vagyunk, olvasónk ezt a javára megítélt összeget le­vonhatja abból az összegből, amit neki az 1/4-ed házrész fejében fizetnie kell. összegezve tehát: az ügygondnoki dí­jat a felperesnek kell előlegeznie, de a bíróság az ügygond­noki díj viseléséről az ítéletében éppen úgy rendelkezik, mint más perköltségekről. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents