Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. június 28. Zöldbab Mató György, a leveleki Dózsa Tsz traktorosa gombásodás el­len vegyszerez! a zöldbabtáb­lákat. (Hammel József felvéte­le) 83 ezer véradó, egészségnevelés, környezetvédelem ülést tartsd a Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége Ülést tartott június 27-én Nyíregyházán az V. kong­resszusára készülő Magyar Vöröskereszt Szabolcs-Szat- már megyei vezetősége. A IV. kongresszus óta végzett mun­káról szóló beszámolóban el­hangzott, hogy a megyében tovább erősödött a Vöröske­reszt társadalompolitikai jel­lege. Ma 535 ipari, mezőgaz­dasági és lakóterületi, vala­mint 39 középiskolai, és szak­munkásképző intézeti helyi szervezetben közel 40 ezer felnőtt, és mintegy 2400 fiatal tagja van. Az egészséges életmódra nevelés céljából az elmúlt négy esztendőben 8538 film­vetítéssel kísért előadást szer­veztek. Ezeken 279 ezren vettek részt. Az egészségne­velés tanfolyamszerű előadá­sait 52 ezernél többen láto­gatták. Aktívaképzésben és továbbképzésben 10 ezernél többen részesültek. Különös súlyt helyeztek a nők egész­ségvédelmére, az ifjúságnak a családi életre való felkészí­tésére, a népesedéspolitikai határozat megvalósítására. A vöröskeresztes helyi szer­vezetek nagy gonddal valósí­tották meg az idős korúak társadalmi gondozását. Erre azért van szükség, mert a me­gye lakosságának 18 százalé­ka felül van a nyugdíjkorha­táron. Közülük 10 ezren ré­szesültek valamilyen formá­ban szociális gondozásban. Az utóbbi években a me­gyében emelkedett az elvonó­kúrára javasoltak száma és aránytalanul csökkent az utó­gondozottakkal való törődés. Ez utóbbi a visszaesők szá­mának a növekedését idézte KÉT ÚJ KÚT Nincs vízhiány Mátészalkán Sok gondot okozott a víz­hiány tavaly nyáron a máté­szalkaiaknak. A vízmű káni­kulában 5500 helyett legfel­jebb 4500 köbméter vízzel tudta ellátni a várost, ezért hosszabb ideig vízkorlátozás­ra volt szükség. A legjobb­kor, a kánikula előtt egy­két héttel kezdett üzemelni ez évben a két újonnan épí­tett kút, amelyik néhány év­re megoldja a város vízellá­tását. Ezentúl mintegy 3900 köbméterrel több vizet hasz­nálhatnak a szalkaiak, mint korábban. A vízmű kapaci­tása jelenleg több mint 7500 a fő­sem köbméter, ugyanakkor gyasztás csúcsidőben emelkedik 5500 köbméter fe­lé. A rendelkezésre álló víz- mennyiség tehát elegendő, ugyanakkor a tisztítóberen­dezések kapacitása most már kevés. Ennek bővítését a jö­vő évben kezdik meg. A nö­vekvő lélekszámú, s erőtelje­sen iparosodó szabolcsi vá­ros vízigénye évről évre nö­vekszik, ezért tervbe vették, hogy két-három éven belül újabb kutakat építenek. k. é. Japán kórus a nyírbátori zenei napokon Minden évben nagy ér­deklődés kíséri a nyírbátori zenei napok hangversenye­it, azok előkészítését. Az idén tizenegyedik alkalom­mal kezdődik a hangver­senysorozat augusztus 13-án a nyírbátori református mű­emlék templomban, ahol, a társművészetek találkozási helyén az oratórikus zenét szerető közönség évről évre magas színvonalú hangver­senyek részese. A rendező bizottság tájé­koztatása szerint a zenei na­pok első hangversenyén, au­gusztus 13-án Mozart g-moll szimfóniája és a Requiem szerepel. Augusztus 14-én Vivaldi: Stabat Mater, Bach: I. kantáta a Karácsonyi ora­tóriumból, Vivaldi: A négy évszak című művek kerül­nek sorra. A Beethoven-kedvelők au­gusztus 20-án az Egmont- nyitányban, az F-dúr ro­máncban és a C-dúr misében gyönyörködhetnek. Augusz­tus 21-én a Haydn: Nelson­mise után a már hagyomá­nyos mű, Kodály: Psalmus Hungaricus-a zárja a négy hangversenyből álló soroza­tot A közreműködő ének- és zenekarok: Musashinö" ének­kar (Japán), a Miskolci Bar­tók 'kórus, a Nyíregyházi Egyesített Vegyes Kar, a Nyírbátori Gyermekkar, a Debreceni MÁV Filharmoni­kus Zenekar, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar és a Nyírbátorban első alkalom­mal megrendezésre kerülő nemzetközi ifjúsági vonós zenei tábor zenekara. A hangversenyeken a követke­ző karmesterek lépnek fel: Kobayashi Ken-Ichiro, Mol­nár László, Jancsovics An­tal, Szabó László és Remé­nyi János. A hangversenyek este fél 8-kor kezdődnek. A Báthori István Múzeum Munkácsy-, Benczúr-, Szinyei-Merse-em- lékkiállításokkal teszi gazda­gabbá a programot. elő. A helyzet javítására felnőtt lakosság körében 1703 alkoholizmusellenes előadást tartottak, melynek több mint felét filmmel is illusztrálták. Az előadásokon 58 ezren vet­itek részt. Gondos törődéssel veszik körül a vöröskerasztes akti­visták a cigánylakosságot is. Sokat tesznek megyénk vö­röskeresztesi környezetünk védelméért, a tisztasági moz­galom további szélesítéséért. Évente több mint 165 ezer la­kóházat, iskolát, ipari, mező- gazdasági és egyéb munkahe­lyet értékelnek. Ezeknek ma még alig több mint fele felel meg a' követelményeknek. Sokirányú a Vöröskereszt polgári védelmi tevékenysége. Az itt munkálkodók száma meghaladja a 6600-at. Hét­százhat elsősegélynyújtó tan­folyamon 16 ezernél többen kaptak kiképzést, akik hét­ezer esetben nyújtottak első­segélyt. A Vöröskereszt egyik leg­fontosabb, és egyben leghu­mánusabb tevékenysége a véradás. A négy év alatt 83 ezernél többen adtak vért. A térítésmentes véradók önzet­len segítsége nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű gyógyítómunka. (sigér) FELVÉTELIK KÖZBEN Gólyajelöltek a főiskolán Még él sem csitultak a fo­lyosók, van akinek a pakolás, a hazaköltözés mozzanata je­lenti az édes-bús gondot, s máris újra megteltek a nyír­egyházi tanárképző főiskola kollégiumi szobái. 24-étől gólyajelöltek vetet­ték magukat a küzdelembe. Cél: azt folytatni szeptem­berben, amit az érettségi után abbahagytak. A kettes kollégiumi épület egyik negyedik emeleti szo­bájába találomra kopogtatok be. Kettőt kattan a zár, nyí­lik az ajtó. Igazi „főhadiszál­lás” tárul elém. Könyvek, jegyzetek, az ágyakon pedig három lány. Testnevelés— földrajzosok. Fáradtak. Vizsga - kötélen — Reggel nyolctól kötélmá­szással folytatódott a vizsga — kezdi sorolni Szilágyi Éva a napi programot. Kicsit meglepődve hallgatom az Edelényből jött lányt. — Ügy tudtam, a felvételik ma kezdődtek. — Nálunk ez nem egészen így van. Április 7-én ugyanis egyszer már jártunk Nyír­egyházán, akkor sportorvosi vizsgálat és úszásfelmérés volt. — A kötélmászás, a geren­da- és talajgyákorlatok után százméteres futás, magasug­rás, súlylökés következett. A labdajátékok közül én a ké­zit választottam — veszi át a szót Lesinszki Ilona, aki a Borsodi Bányász ificsapatá­ban játszik. Sok a jelentkező A harmadik kislány viszont nemigen akar megszólalni. Barátnői jegyzik meg helyet­te: —El van kenődve. Látta, milyen sokan vannak, és tud­ja, milyen keveset vesznek fel. Persze ezzel mi is tisztá­ban vagyunk. Megpróbáljuk jövőre is. Ha pedig a nappali nem megy, majd levelezőre járunk. Azért mikor az esti prog­ram felől tudakozódom, már mindhárman mosolyognak: — Talán megnézzük a Töl­gyest. — És a hét vége mivel te­lik el? — Ha jó idő lesz, kinézünk a Sóstóra, ha nem, mara­dunk itt. A következő szobában is leültetnek, kólával kínálnak. Sólyom Mariann és Papp Margit a Debreceni Csokonai Gimnáziumból, Ambrus Ka­talin Hódmezővásárhelyről, a Frankel Leó Közgazdasági Szakközépiskolából jött, s magyar—gyors-gépírás szak­ra jelentkezett. Kétszáz szótag percenként i Kétszáz szótagos percen­kénti ütemmel szöveget dik­táltak, s meghatározott időre folyóírásba kellett átteni. A gépelés tíz percig tartott. Fel­adat volt: minél kevesebb hi­bával minél többet lemásolni az odakészített szövegből. — Túl az írásbeliken, csi- nálnátok-e valamit másképp, ha holnap újrakezdhetnétek? Egyedül Papp Margit bólo­gat, miközben „centiket” fogy a cigarettája. — A földrajz tesztlápon volt egy vaktérkép. Azt, hogy Franciaország, rögtön felis­mertem, de rá kellett rajzolni néhány várost, hegyet, illet­ve folyót. Utólag ellenőriz­tem: egy-két esetben bizony „mellényúltam”. — A másik kérdés, amin sokat gondolkoztam, így szólt: a föld mely városaiba nem vinnétek decemberben, illetve januárban télikabá­tot? Rio de Janeirót és Zai- re-t írtam, pedig az utóbbi egy ország. Talán túl sokat hallgattam az ugyanilyen cí­mű slágert... — A hét elejétől még téli­kabát nélkül is melegetek lesz — ekkor lesznek a szó­belik — de remélem: szep­temberben találkozunk. Csendes Csaba Megosztó felelősség Egy gyermekhalál ürügyén ták: tragikus hírt sokan hallot- egy hétéves gyermekre rá­esett egy sírkő, s olyan súlyosan megsérült, hogy meghalt. Két évvel ezelőtt a nyíregyházi teme­tőben dőlt rá a sírkő egy gyerek­re. Ö életben maradt, de az eset nyomait ezután is viselni fogja. Dr. Bartha István orvos alezre­dessel járjuk a gávai református temetőt. Mutatja a sírt, amelyik­nek sírköve rádőlt a 7 éves kis­fiúra. Keskeny betonalap, rajta még keskenyebb sírkő. Amikor felállították, bizonyára tartotta valami kötőanyag, de azóta rég kiszáradt, elporladt. A hasonló köveket nézzük. Alig ér hozzá az ember keze, máris kibillen a helyzetéből, majdnem mindegyik. Kisebbek, nagyobbak, egyszerűb­bek és díszesebbek, de alig van köztük, amelyik stabilan áll. A felét gyermeki erővel le lehet dönteni. Az orvos alezredes másodszor nézi végig az újságíróval a sírkö­vet. Ö boncolta a gyereket, s bár szinte naponta végez boncoláso­kat, ez az eset őt is megrázta. Koponyaalapi törést és agyzúzó- dást állapított meg, s azt, hogy a gyerek életét az azonnal alkal­mazott orvosi segítség sem tudta volna megmenteni. De megálla­pított még valamit: azt, hogy a halált valakiknek a felelőtlensége okozta. De kié? A KIOSZ-ban annyi felvilágosí­tást kapunk, hogy a kőfaragó kisiparos csak akkor hibáztatha­tó, ha ő állította fel a sírkövet, ám olyan megállapodást is köt­het a megrendelővel, hogy a fel­állítás a megrendelő dolga. Ta­lán a tanácson többet tudnak. A tanácsnak annyi dolga vele, hogy 50 forintért engedélyezi a sírkő bevitelét — mondták — a többi a megrendelő, vagy a kivi­telező dolga. A gávavencsellői ta­nács dolgozói nem ismernek ilyen rendeletet, a tragédia színhelye, a református temető nem tanácsi Igénytelenség? Rendhagyó dolog történt a minap: a Patyolat dolgozói panaszkodtak az ügyfelekre. Panaszkodtak, hogy a kis- várdai szalonban kevés a munkájuk, mert a város la­kói, és a környékbeliek csak ritkán mosatnak és ritkán tisztíttatnak. Eddig az volt a panasz, hogy a Patyolat kés­ve dolgozik, mert sok a munkája. Ez a kisvárdai fo­nák helyzet figyelmet érde­mel annál is inkább, mivel az említett szalon 4 és fél millió forintjába került az államnak, és az összeg na­gyobb részét a szolgáltatás­fejlesztési alapból fedezték. Az igényeket nem térké­pezték fel, rossz helyre fek­tették a 4,5 milliót? Nincs kellő propaganda? A kör­nyékbeliek nem tudják, hogy már több hónapja üzemel az új szalon? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel a vállalat vezetőinek. Ta­gadó volt a válaszuk. An­nak idején a város illetéke­sei nagyon is hangsúlyozták a szalon szükségességét, mondván, hogy nincs kon- kurrencía, egyedül lesz a Pa­tyolat, iparosodik Kisvárda, egyre több munkahelyet töl­tenek be a nők, határozatok írják elő, hogy könnyíteni kell a második, vagy a har­madik műszakon... Kisvárdán a drága gépek ott állnak kihasználatlanul, a szalon nyolc dolgozója né­ha csípőre tett kézzel vára­kozik. A kisvárdai gépek modernebbek, mint a nyír­egyházi központi üzem gé­pei. Hogy mégse álljon tét­lenül ember, és gép, néha gépkocsira rakják a nyír­egyháziak ruháját, ágyne­műjét és kiviszik Kisvárdá- ra. A legtöbb nyíregyházi polgár nem is sejti, hogy öl­tönyét a szomszéd városban tisztították. . A szállítgatás nem gazdaságos , és nem ész­szerű, de a vállalat egyelőre nem talál más megoldást. A helyi tanácsoknál, az ÁFÉSZ-eknél mindent meg­próbáltak, de hiába. Április­ban a szalonba invitálták a kisvárdai üzemek nőfelelő­seit és bemutatót tartottak számukra. A bemutatón a vállalat főmérnöke (szintén nő) az egybegyűltek előtt is­mertette a vegytisztítás fo­lyamatát és előnyeit. Az is­mertetés után pár napig nőtt a forgalom a szalonban, az­tán maradt minden a régi­ben: az asszonyok otthon végzik a nem éppen könnyű munkát. Otthon végzik, mert nehe­zen barátkoznak meg az új­jal, nem szívesen teregetik a pultra a teregetni valót. Kár. A milliókat azért vitték Kis- várdára, hogy nekik köny- nyebb és jobb legyen ... (nábrádi) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT KEZEK Kemény Lajos, Nyíregyháza, Ady Endre n. 3. kezelésben van. Talán a temet­kezési vállalat. . . Igen, itt mindent megtudtunk. Azt, hogy egy 1970-es építési és egészségügyi miniszteri közös rendelet pontos választ ad min­den kérdésre. Először is arra, hogy a sírkövet szilárd alapzatra kell helyezni, hogy annak magas­ságát a temető fenntartója korlá­tozhatja, felállítása előtt a sír­emlék tervét be kell mutatni és ezután következik a tragédia mi­att legfontosabb szakasz. A dü- ledező síremlék helyreállítására a temető kezelője felhívhatja a síremlék létesítőjét, vagy örökö­sét, aki erről saját költségén kö­teles gondoskodni. Ha a felhí­vásnak valaki nem tesz eleget, akkor az első fokú építési hatóság elrendelheti a síremlék eltávolítá­sát. A válasz egyértelmű, a felelős­ség azonban így is megoszlik. A gávai temető kezelője és fenn­tartója a református egyház, így övék az engedélyezés joga, de övék az ellenőrzés, a helyreállí­tásra való felhívás dolga is. De felelősek a síremlékek létesítői is, hiszen ők látják leggyakrab­ban, ők tudják legjobban, hogy hozzátartozójuk síremléke milyen stabil lábakon áll. A gávai temető sírkövei azon­ban még másra is felhívják a figyelmet. Arra, hogy a kőfara­gók munkája sem egyforma. Alig találtunk olyat, amelyiket úgy rögzítettek talapzatához, hogy szilárdan áll, pedig nekik, mint szakembereknek, tudni kell: az összeragasztás csak ideig-óráig tart. ★ Egy hónapja a gávai temetőben egy gyerek meghalt, két éve a nyíregyházi temetőben egy gye­rek súlyosan megsérült. Pedig a síremlék a gyászoló család tisz­telete elhunytja emlékére. Nem szabad engedni, hogy mások gyil­kosává váljék. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents