Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-03 / 129. szám

Ülést tartott a Minisztertanács Napirenden: — jelentés a KGST VB 81. üléséről; — külkapcsolataink; — a budapesti agglomerációt érintő közös ter­vezés tapasztalatai; — az 1976. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat; — a Duna-kanyar üdülőkör­zet fejlesztési programja; — javaslatok az alkoholizmus elleni küzdelem érdekében szükséges komplex intézkedésekre; — a táppénzrendszer módosításáról és a táp­pénzfegyelem erősítéséről szóló határozat végrehajtásának tapasztalatai; — a Székes- fehérvári Könnyűfémmű félgyártmány­fejlesztésének beruházási javaslata. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács csütörtökön ülést tar­tott. A kormány megtárgyalta és jóváhagyta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 81. üléséről előterjesztett jelen­tést. Megbízta a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bi­zottságát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az ülésen elfogadott ajánlások­ból eredő feladatok végrehaj­tására. (Folytatás a 4. oldalon) Tegnap délelőtt bensőséges ünnepségen Kádár Dános átvette a Lenin-békedíjat Kádár János, az MSZMP KB első titkára az MSZMP KB székházában bensőséges ünnepség keretében vette át a Lenin- békedíjat Nyikolaj Blohin akadémikustól, a Nemzetközi Le- nin-békedíj Bizottság elnökétől. (Kelet-Magyarország tele- fotó) Alacsonyabb ár, nagyobb választék Jó ellátást ígér nyárra a ZÖLDÉRT Építők L átványos munka az övék. Házakat, isko­lákat, gyárakat építe­nek, utak kígyói hirdetik te­vékenységüket. S amit csi­nálnak, az általában nem egy-két évre, hanem évtize­dekre, esetleg századokra ké­szül. Az építés ősi mestersé­gének dicséretét zengik azok a műemlékek, maradványok, amelyek az akkori építő­munkások ügyességének rá­termettségének tanúi. A ma emelt épületek pedig azok­nak a munkásoknak, mérnö­köknek állítanak emléket, akik nemegyszer az időjárás viszontagságaival dacolva, a kemény anyagot legyőzve hirdetik, hogy az ember az erősebb. Most, amikor az építőket ünnepeljük, egyben azt a tíz­ezres szabolcsi munkássere­get is köszöntjük, amelynek keze nyomán nemcsak sző­kébb pátriánk, hanem az egész ország, sőt a szomszé­dos országok is gazdagodtak lakásokkal, üzemekkel, ipari és kulturális létesítmények­kel. Hajdanában, az ébredező, alakuló szabolcsi munkásosz­tálynak az építők voltak az élharcosai. Ma ők azok, akik munkájukkal megteremtik a jobb élet feltételeit, üzeme­ket építenek, hogy a mező- gazdaságáról ismert megyé­ben az ipar is mindinkább tért hódítson. Nyíregyháza déli iparnegyede, a jósaváro- si lakónegyed, Mátészalka ipartelepe éppúgy bizonyíté­kai ennek, mint a változó falukép, a megújuló, városia­sodó kis- és nagyközségek sora. Napjainkban a megye épí­tőipara évente három milli­árd forinton felüli értékben valósítja meg a tervezők ál­tal megálmodott épületeket. Az ötéves terv végére már a négymilliárdos építőipari kapacitás lesz a valóság. Felsorolni is lehetetlen, hány épületet, áruházat, üzemet jelent mindez. Napról napra lehet a hírt hallani a külön­böző átadásokról, amikor nem maradnak el a dicsérő szavak. Igaz — ünneprontás nélkül — akad olyan is, amikor még jobb minőséget lehetne megkövetelni, még inkább lehetne a határidők­re vigyázni. Amikor június első vasár­napján, és az azt megelőző napokban az építőket kö­szöntjük, akkor elsősorban _az ember előtt tisztelgünk. Le­gyen az kubikos, felmérési naplóval küszködő technikus, vagy emberek tucatjait irá­nyító mérnök, elismerést ér­demel a munkája. Látnunk kell, hogy az építőipar is vál­tozik, megjelentek a gépek, a korszerű építési módok, amikor nem a vakolókanál lesz a mesterség címere, ha­nem a gépek, modern szer­kezetek jelzik az ipar, s ve­le együtt az éhiber fejlődé­sét. A zzal kezdtük, hogy lát­ványos munkát vé­geznek az építők. Van még egy tulajdonság, ami sokszor megdobogtatja az itt dolgozó szívét: az alkotás öröme, hogy az utcán járva, a megye tájait követve min­denütt találkozhat a keze munkájával, érezheti, hogy egy téglát ő is letett az or­szág gazdagítására. Lányi Botond Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön hivatalá­ban fogadta a hazánkban tartózkodó Nyikolaj Blohin szovjet akadémikust, a Nem­zetközi Lenin-békedíj Bizott­ság elnökét és Alekszandr Gurjanovot, a bizottság tit­kárát. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón részt vett Biszku Béla, a Po- . litikai Bizottság tagja és Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára, valamint Vlagyimir Pavlov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. A találkozót követően Nyi­kolaj Blohin akadémikus, az MSZMP KB székházában bensőséges ünnepségen átad­ta Kádár Jánosnak „A népek közötti béke megszilárdításá­ért” Nemzetközi Lenin-béke­díjat. Az átadásnál jelen volt Kádár Jánosné. Az ünnepsé­gen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Benke Valéria, Biszku Béla, Fock Jenő, Gás­pár Sándor, Huszár István, Maróthy László. Nemes De­zső, Németh Károly, Óvári Miklós és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Borbély Sándor, Gyenes András és Győri Im­re, a Központi Bizottság tit­kárai, Brutyó János, a KEB elnöke, továbbá Katona Ist­ván, a KB tagja és Berecz János, a Központi Bizottság osztályvezetői. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe és a szovjet nagykö­vetség több képviselője. Nyikolaj Blohin ismertette a Nemzetközi Lenin-békedíj Bizottság határozatát, majd a következőket mondta: — Tisztelt Kádár elvtárs, kedves elvtársak! T- Nagy örömömre szol­gál, hogy átnyújthatom „a népek közötti béke megszilár­dításáért” alapított Nemzet­közi Lenin-békedíjat Kádár János elvtársnak, a Magyar Népköztársaság kiemelkedő párt- és állami vezetőjének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom jeles kép­viselőjének, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának. — Engedjék meg, hogy a Nemzetközi Lenin-békedíj Bi­zottság és a békeharcosok sok­milliós serege nevében szív­ből gratuláljak Kádár János elvtársnak abból az alkalom­ból, hogy e magas és megtisz­teltető kitüntetést neki ítél­ték nagy hozzájárulásáért a béke, a népek közötti kölcsö­nös megértés és együttműkö­dés megszilárdításának ne- m|es ügyéhez. — Az ön élete és tevékeny­sége immár több mint 45 éve elválaszthatatlanul összeforrt a magyar kommunisták pártjával. A dolgozók világ­szerte úgy ismerik önt, Ká­dár elvtárs, mint a horthysta rezsim és a hitleri fasizmus elleni küzdelem, a népi hata­lom győzelméért vívott harc cselekvő részvevőjét, a szo­cializmus magyarországi vív­mányainak rendíthetetlen vé­delmezőjét a belső és a nem­zetközi reakció kísérletei el­len, mint következetes inter­nacionalistát és az imperia­lizmus ellen, a szocialista kö­zösség összefogásáért, a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egységének megszilárdításáért folyó küz­delem harcosát. — A párt és az állam ve­zető posztjain ön, Kádár Já­nos elvtárs, fáradhatatlan te­vékenységet fejt ki a béke megszilárdítása és a világ va­lamennyi népe közötti barát­ság érdekében; következete­sen fellép a különböző társa­dalmi rendszerű és állami be­rendezkedésű országok közöt­ti együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesztéséért. Többek között erre irányul­nak erőfeszítései a világ szá­mos országában tett látoga­tásai során. S erről tanúskod­nak azok a megbeszélések is, amelyeket a Magyar Népköz- társaságba látogatott külföldi állami és politikai személyi­ségekkel folytatott. Az ön megnyilatkozásai — a széles magyar közvélemény előtt, a nemzetközi fórumokon, a ma­gyar és a külföldi sajtó ha­sábjain — mély elemzést ad­nak Magyarország és a nem­zetközi helyzet legfontosabb problémáiról, s következete­sen síkraszállnak a gondolat mellett, hogy a békéért, a szocializmus és a kommuniz­mus felépítéséért folytatott küzdelem a magyar nép bol­dogságának és felvirágzásá­nak egyik döntő feltétele. A Magyar Szocialista Munkás­párt által vezetett Magyar Népköztársaság világszerte nagy tekintélyt vívott ki ma­gának. — Földünkön a szilárd bé­ke megteremtése teljes össz­hangban van a népek remé­nyeivel, az emberiség évszá­zados eszményeivel. Ez eleve meghatározza a szocialista államok és a Szovjetunió — amelynek én is állampolgára vagyok — külpolitikájának igazi humanizmusát. „Nincs magasztosabb és humánusabb cél — mondta Brezsnyev elv­társ, az SZKP KB főtitkára —, mint a béke és a nemzet­közi biztonság lehető legtel­jesebb megszilárdítása, a há­ború végleges kiiktatása az államok közötti kapcsolatok­ból”. — Mi, szovjet emberek örülünk annak, hogy korunk legfontosabb kérdéseiben a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között teljes a nézetazonosság. Ez az egy­ség a külpolitika területén szemléletesen megnyilvánul a békéért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért, a biz­tonságért és az egyenjogú európai együttműködésért ví­vott közös harcban, teljes összhangban a Helsinkiben született megállapodásokkal. Ez az egység testet ölt azok­ban a konkrét lépésekben, amelyeket az imperializmus agresszív tervei, újgyarmato­sító törekvései és a fajgyűlö­let ellen, a népek szabadsá­gáért és nemzeti függetlensé­géért teszünk. Megnyilvánul ez az egység azokban a közös kezdeményezésekben és ne­mes erőfeszítésekben, ame­lyek olyan nagy horderejű feladatok megoldását célozzák, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a leszerelés. — Kedves Kádár elvtárs! Most, amikor átnyújtom ön­nek, a Nemzetközi Lenin-díj kitüntetettjének az érdemér­met és az oklevelet, ismétel­(Folytatás a 4. oldalon) A Szabolcs megyei ZÖLD­ÉRT Vállalat soha ekkora ta­vaszi készlettel nem rendel­kezett még, mint az idén. Négyezer vagon téli alma, 1200 vagon burgonya, külön­böző zöldségfélékből 600 va­gon volt január 1-én a válla­lat készlete. Babból és mák­ból a múlt évi gyenge termés ellenére jól el, tudták látni a megyét és az ipari vidékeket. A nagy készlet lehetővé tette, hogy az idén kiegyen­súlyozott volt az ellátás és exportra is jelentős mennyi­ség jutott, mind a szocialista, mind a tőkésországok meg­rendelőinek. Az idén először szállítottak zöldségféléket ta­vasszal exportra, mely első­sorban a későbbi árukapcso­latok felvételét szolgálta. A múlt év végi kedvezőtlen időjárás rossz hatással volt az áruk tárolhatóságára, ezért a belföldi igények mellett je­lentős mennyiséget használ­tak fel ipari termékek előál­lítására a vállalat üzemeiben és a konzervgyárban. A mai napig is nagy készleteik van­nak burgonyából, melyek je­A megyei tanács mellett működő termelési és ellátási bizottság dr. P. Szabó Gyulá­nak, a megyei tanács elnök- helyettesének vezetésével csü­törtökön délelőtt ülést tar­tott. A bizottság értékelte a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek — közöttük a gyenge termőhelyi adottságú és az egyesült tsz-ek — múlt évi gazdálkodását, a tanácsi költségvetési és fejlesztési alappal való gazdálkodást, va­lamint áttekintette az üzemi és iskolaélelmezés megyei helyzetét. A megyében a munkahe­lyi étkeztetésben jelenleg a dolgozók 42 százaléka vesz részt, a tanulók több mint a fele részesül az iskolai ét- keztetésben. Ezért fontos, hogy a közétkeztetést ellátó konyhák milyen ellátást nyúj­tanak, elégedett-e az a száz­ezer ember, aki az üzemi konyhák főztjét eszi. A jelenlegi ellátottsági szint az üzemekben megfele­lő, amit 14 vállalatnál végzett vizsgálat is bizonyít. Az isko­lák közül az általános isko­lákban a tanulóknak alig egy- harmada részesül szervezett étkeztetésben. A középfokú iskolák 75 százalékos ellá­tottsági szintje jó, itt a mi­nőségen érdemes javítani. A tapasztalatok azt mutat­lentős részét szárítmányként dolgozzák fel. Téli almát most is vásárolhat a lakosság a boltokban, s ami visszama­rad, azt a szeszipar és a vál­lalat ipari üzemei hasznosít­ják. Most az almatárolókban és a feldolgozó telepeken kü­lönböző áruk bértárolását- végzik és a cukoripari válla­latnak egy-két kilogrammos cukorcsomagot készítenek. Ezenkívül az őszi almaex­porthoz szükséges göngyöleg­gyártást, a gépek karbantar­tását végzik. A hűtőtárolók­ban előkészülnek a nyári gyümölcsexportra és a bel­földi szállításokra. A vállalat kiegyensúlyo­zott, bőséges ellátást ígér nyárra. Zöldségfélékből na­gyobb mennyiség kerül for­galomba, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A ter­mékek árszínvonala is 10—14 százalékkal kedvezőbb a ta­valyinál. Az. árak alakulásá­ban jelentős szerepe van an­nak, hogy nőtt a fólia alatt termelt zöldségfélék mennyi­sége és a kis tételek felvásár­lása is szervezettebb. ják, hogy különösen a közét­keztetést ellátó szervezetek — az Alföldi Vendéglátó Válla­lat és a szálloda- és vendég­látó vállalat — tudnak élni a korszerű módszerekkel, míg az üzemek által fenntar­tott konyhákban kis kivétel­lel sem a technikai, sem a személyi és más feltételek nem biztosítottak a jobb el­látáshoz. Gond, hogy a meg­lévő hálózat állapota nem kielégítő, a konyhák felsze­relése, gépi berendezései a hagyományosnak mondott, de valójában elmaradt étel- készítési technológiára alapo- zottak. A legtöbb helyen nincs választék, a főzéshez kevés kész- és félkész termé­ket használnak fel. A feladatok közé tartozik, hogy tovább nőjjön az üzemi étkeztetésben résztvevők ará­nya, az oktatási intézmé­nyeknél pedig elsősorban az általános iskoláknál szüksé­ges az étkeztetést igénybe ve­vők körét növelni. A váro­sokban érdemes központi bá­ziskonyhákat kialakítani, a nagyobb konyhák és étter­mek üzemelését a szakválla­latoknak átadni. A korszerű és egészséges táplálkozás ér­dekében szükséges fokozni az élelmiszeripar által előállított kész- és félkész termékek fel- használását. L. B. A termelési és ellátási bizottság előtt megyénk üzemi és iskolai élelmezése XXXIV. évfolyam, 129. szám ÁRA: 80 FILLÉR 1977. június 3., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents