Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. június 24. Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) O A párt tagjaival folytatott beszélgetések nyílt, őszinte eszmecserék voltak politikánkról, a kongresszusi határozatok megvalósításáról, a párttagok kötelességeiről, a párt életéről, valamint közéletünk minden fontos kérdéséről. A Központi Bizottság megállapította, hogy a párttagság az egyéni beszélgetések során is reálisan, nagy felelősséggel nyilatkozott a párt politikájáról és annak megvalósulásáról. A párt eszmei, politikai, szervezeti egysége szilárd, érvényesülnek a lenini normák, a kommunisták lelkiismeretes, példamutató munkával vesznek részt a szocialista építés feladatainak megoldásában. A Magyar Szocialista Munkáspárt eredményesen tölti be társadalmunkban irányító, vezető szerepét. © A Központi Bizottság a tagkönyvcsere politikai tapasztalatai alapján a következőkre hívja fel a figyelmet: — Továbbra is nagy gondot kell fordítani a pártépítő munkára. A pártba jelentkezők elé magas erkölcsi és politikai követelményeket kell állítani. A tagfelvételi munkát annak tudatában kell folytatni, hogy a pártot körülveszik a szocializmust meggyőződéssel építő szimpatizánsok széles tömegei. Közülük egyéni elbírálás alapján — minden mechanikus kategorizálást mellőzve — a munkások, mezőgazdasági dolgozók, termelőszövetkezeti parasztok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell párttaggá nevelni. — A párt belső életét bevált gyakorlatunk szerint, a lenini normák alapján kell tökéletesíteni. Ennek fontos eleme, hogy minden pártszervezetben mindenkor biztosítani kell a párttagok személyes véleményének szabad kifejtését, és erre a vezetőségnek munkájában támaszkodnia kell. Az évenkénti beszámoló taggyűléseket úgy kell előkészíteni, hogy a párttagoknak módjuk legyen a fontos politikai kérdésekben véleményt nyilvánítani, s emellett személyes gondjaikat is megbeszélni. — A párton belüli demokrácia a párt eredményes működésének egyik döntő feltétele, ugyanakkor alapja a közéleti és a munkahelyi demokrácia fejlődésének is. A szocialista demokrácia társadalmunkban akkor válik majd mind teljesebbé, ha a párt életében, egész tevékenységében a lenini elvekkel összhangban érvényesül a demokratikus szemlélet. — A tagkönycsere igazolta a Központi Bizottság korábbi döntésének helyességét, hogy fokozott figyelmet fordít az alapszervezetek munkájára. A pártmegbizatások rendszerével továbbra is biztosítani kell a párttagság aktív részvételét a politikai munkában. Az alapszervezetek erősítsék kapcsolataikat a pártonkívüliekkel, gyakoroljanak nagyobb hatást környezetük szocialista szellemű formálására, a politizáló légkör fejlesztésére. — A párt és az ország előtt álló feladatok sikeres megoldásához elengedhetetlen eredményes szövetségi politikánk következetes folytatása. Ehhez kedvező lehetőséget teremt az a tény, hogy a XI. kongresszuson elfogadott országépítő céljaink nemzeti programmá váltak. Szövetségi politikánk eredményeire támaszkodva, a lehetőségeket jól hasznosítva tovább kell erősíteni a párt tömegkapcsolatait. Párton kívüli szövetségeseinket fokozottan kell bevonni a közéleti munkába. Következetesen érvényt kell szereznünk annak a gyakorlatunknak, hogy pártfunkció kivételével minden tisztséget be- tölthetnek pártonkívüliek is, ha erre egyébként alkalmasak. A párt tömegkapcsolatainak fejlesztésében, szövetségi politikánk megvalósításában különösen jelentős szerepük van a tömegszervezeteknek s tömegmozgalmaknak. O A XI. kongresszus megállapította, hogy a fejlett szocialista társadalom építése fokozott követelményeket támaszt a párttal, a párttagsággal szemben. Ezzel összefüggésben a tagkönyvcsere során megváltak a párttól azok, akik valamilyen okból nem tudtak eleget tenni a növekvő követelményeknek. A pártból ily módon — saját akaratukból, vagy az alapszervezet kezdeményezésére — a tagságnak 2,7 százaléka maradt ki. Ugyanezen idő alatt a pártépítő munka azt eredményezte, hogy a taglétszám nem csökkent, a tagkönyvcsere lezárásakor azonos volt az egy évvel korábbival; a Magyar Szocialista Munkáspártnak 1976. december 31-én 765 566 tagja volt. O A Központi Bizottság kötelezi a párt minden vezető szervét, hogy biztosítsa a tagkönyvcsere tapasztalatainak, a párttagok véleményének és javaslatainak szervezett hasznosítását. A Központi Bizottság nagyra értékeli, hogy pártszervezeteink a tagkönyvcsere időszakában megnövekedett aktivitással dolgoztak; elismerését fejezi ki mindazoknak, akik e felelősségteljes munka eredményes elvégzésében részt vállaltak. III. A Központi Bizottság megvitatta és jóváhagyta a kulturális politika néhány időszerű kérdésével foglalkozó tájékoztató jelentést. O A Központi Bizottság megállapította; művelődéspolitikánk alapelvei, amelyeket húsz esztendővel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 júniusi országos értekezlete, majd ezt követően részleteiben 1958-ban a művelődéspolitikai irányelvek fogalmaztak meg, kiállták az idő próbáját. Ezeket az irányelveket erősítették meg és fejlesztették tovább a párt kongresszusai. A XI. kongresszusnak a kulturális kérdésekre vonatkozó határozatai és a párt programnyilatkozata ezekre az alapokra építve jelölte meg hosz- szabb távra a kulturális építés irányát és fő feladatait. Az MSZMP a marxizmus—leninizmus orientáló erejével, következetes elvi irányító munkával, a nem marxista nézetekkel folytatott elvi vitákkal gondoskodik arról, hogy a tudományos kutatás, az irodalom, a művészet, az oktatásügy és a közművelődés eredményesen segítse szocialista cél jajaink elérését. A párt fő politikai irányvonala a kulturális életben is kedvező feltételeket teremtett valamennyi haladó, hazáját szerető, alkotni és a közösségért munkálkodni kész erő összefogásához. E politika jegyében a párt a jövőben is minden lehetőt megtesz a szocialista kultúra felvirágzása, a tudományok fejlődése, a műveltség terjesztése érdekében. © Pártunk számos dokumentumban fogalmazta meg a kulturális élet egyes területein jelentkező feladatokat. Megfelelően halad a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelveinek végrehajtása. A tudományos kutatás fejlődése meggyorsult és eredményeinek gyakorlati alkalmazása mind nagyobb mértékben járul hozzá népgazdaságunk fejlődéséhez és társadalomépítő feladataink megoldásához. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei helyeseknek bizonyultak, s még hosszú időre megszabják az alapvető feladatokat. A tudománypolitika és a tudományirányítás néhány területén, elsősorban a műszaki és agrár kutatásfejlesztésben azonban új követelmények es új feladatok is körvonalazódnak. A tudományos és a technikai haladás nyomán a tudomány mindinkább közvetlen termelőerővé válik, az egyik legfontosabb népgazdasági tartalékunk, s egyúttal a hatékonyabb termelésnek és gazdálkodásnak, a versenyképes termékek gyártásának is fontos tényezője. A gazdaságpolitikai célok fokozott érvényesítése, a kutató-fejlesztő tevékenység javítása megköveteli a szellemi és anyagi erők koncentrálását és a fokozott bekapcsolódást a nemzetközi tudományos munkamegosztásba. A tudomány távlati fejlődése és a gyakorlati gazdasági feladatok megoldása a jövőben is megköveteli az alapkutatások növekvő mértékű támogatósát. Az alapkutatások fejlesztése, a szakemberképzés feladatainak eredményes megoldása érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani az egyetemi kutatás és oktatás feltételeinek javítására, kiemelt fejlesztésére. © A Központi Bizottság 1972. évi oktatáspolitikai határozatának és a XI. kongresszus iránymutatásának szellemében folyik a közoktatás fejlesztése. Csökkent az iskolák közötti színvonalkülönbség; a tárgyi és személyi feltételek javulásával emelkedett az oktatás színvonala; korszerűbbé vált az alapfokú oktatás és a szakmunkásképzés; előtérbe került a nevelőmunka; valamennyi oktatási szinten jelentősen emelkedett az esti és levelező 'tagozatokon tanulók száma. Társadalompolitikai céljaink megvalósítása, s ezen belül a felnövekvő nemzedék számára az egyenlő tanulási feltételek biztosítása még hosszabb időszakon át elsőrangú fontosságú feladattá teszi az általános iskolai oktatás színvonalának emelését és kiegyenlítését. A Központi Bizottság rámutatott, hogy a következő években is a legfőbb feladat az 1972. évi oktatáspolitikai határozat végrehajtása, az új tantervek bevezetése, a feladatokhoz szükséges feltételek megteremtése. Ezek a folyamatok a közoktatás adott szerkezetének gyökeres megváltoztatása nélkül valósulnak meg. Az időszerű korszerűsítési munkálatokkal egyidőben tovább kell dolgozni a fejlett szocialista társadalom követelményeinek megfelelő iskolarendszer tartalmi, pedagógiai, szervezeti és más kérdéseinek kompíex kimunkálásán. O Társadalompolitikai feladataink megoldása szorosan összefügg a közművelődés és a művészetek fejlődésével. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a klasszikus és a mai kultúra értékeinek közkinccsé tételéért. Erősíteni kell a művelődés iránti érdekeltséget és felelősséget az egyénekben és a közösségekben egyaránt. Növelni kell a mai magyar művészet elkötelezettségét társadalmi valóságunk kérdéseinek szocialista eszmeiségű megválaszolása iránt. A Központi Bizottság 1974. évi közművelődési határozata nyomán kedvező változás bontakozott ki a közgondolkodásban, a kulturális munkában. A kulturális, művészeti műhelyek közművelődési tevékenysége szembetűnően fejlődött. Az előrehaladás azonban nem egyenletes. , Alkotó művészeink többsége azonosult a párt politikájának fő vonalával. Több művészeti ágban erősödött a törekvés a szocialista életmód és erkölcs fő kérdéseinek, a dolgozó osztályok életének ábrázolására, s fokozódott az ilyen művek népszerűsége. Folyamatos feladat művészetünk szocialista eredményeinek kritikai elemzése, értékelése, új vonásainak bemutatása. A marxista—leninista elmélet propagálása, az ideológiai kérdések folyamatos tisztázása, a szövetségi politika érvényesítése egymással összefüggő, egyidejűleg megoldandó feladat. Ez növekvő követelményeket támaszt a kulturális élet párt- és állami irányításával, a művészetpolitikai gyakorlattal, az alkotóműhelyek felelős vezetőivel szemben. O Művelődéspolitikánk céljai a nemzetközi méretekben folyó ideológiai harc és a kulturális értékek fokozódó cseréjének bonyolult, feltételei között valósulnak meg. Tudományos és kulturális életünk tényezőinek fontos feladata, hogy nemzetközi síkon is helytálljanak és hozzájáruljanak a haladás és a szocializmus eszméinek térhódításához. Kulturális kapcsolataink a szocialista országokkal eredményesen fejlődnek, s arra törekszünk, hogy tartalmas együttműködés jöjjön létre az emberiség kultúrájának minden haladó képviselőjével. Népünk kész arra, hogy befogadja az emberiség múltjának és jelenének minden kulturális értékét és ugyanakkor büszkén tárja a világ elé saját alkotásait. O A Központi Bizottság megállapította: értelmiségünk magáénak vallja a szocialista társadalmat, alkotó munkájával támogatja építését, s ez megfelelően tükröződik kulturális életünkben is. Pártunk politikája, szocialista rendszerünk, értelmiségünk helytállása biztosítéka, hogy kulturális fejlődésünk a jövőben is eredményesen folytatódik. ★ ★ ★ A Központi Bizottság a továbbiakban szervezeti és személyi kérdéseket tárgyalt és döntéseket hozott: — Kozári József elvtársat, a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjét más megbízatása miatt felmentette beosztásából; — Karakas László elvtársat, a Központi Bizottság tagját kinevezte a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjévé; — ezenkívül ajánlásokat fogadott el állami tisztségek betöltésére. (MTI) Napi külpolitikai kommentár Ecevit kötéltánca KOCKÁZATOS FELADATRA VÁLLALKOZOTT Bülent Ecévit, a hónap elején megtartott török parlamenti választások győztese, a köztársasági néppárt vezetője, amikor a minap bejelentette, hogy „egyszínű” kormányt alakít. A 450 tagú parlamentben ugyanis a KNP 214 mandátumot birtokol, ami tehát kevés az abszolút többség biztosításához. Más kiutat azonban Ecevit nem talált, miután az egyetlen elfogadható koalíciós partnerrel, a Necmettin Erbakan vezette nemzeti üdv párttal folytatott tárgyalásai kudarccal végződtek. A második legnagyobb párttal a Demirel vezette — eddig kormányon volt — igazság párttal, amely a nagyburzsoázia és a földbirtokos réteg érdekeit képviseli, elképzelhetetlen a szociál jellegű (KNP) társulása. A nemzeti üdv pártja, amely a néptömegek vallási érzületével visszaélve, a köztársaságot (és a KNP-t) alapító Kemal Atatürk elveinek nyílt ellenzője s az iszlám állam restaurálása mellett kardoskodik, túl nagy engedményeket követelt a KNP-től a parlamenti támogatásáért cserében. Ez a konzervatív párt ellenez minden belső reformot, valamint engedményt a Görögországgal fennálló vitában Ciprus és az Égei-ten- ger kérdésében. Ilyen ár elfogadhatatlannak bizonyult a KNP számára, s ezért Ecevit inkább a kisebbségi kormánnyal kísérletezik. S tette ezt annak ellenére, hogy Demirel és Erbakan jó- előre közölte: pártjaik a parlamentben nem fognak türelmet tanúsítani egy ilyen jellegű kabinet iránt, Ecevit mégis bízik abban, hogy kormánya — legalábbis egyelőre — bizalmat kap majd a parlamentben. Bízik egyrészt a 4 független képviselő támogatásában, másrészt pedig abban, hogy a kisebb pártok tartózkodni fognak kormánya megbuktatásától. Elsősorban önérdekből, mert az esetleges újabb választások során folytatódna a polarizálódás a két nagy párt köré, s tovább zsugorodnának a „kicsik”. A kormányválságot ráadásul a politikai terrorizmus újbóli fellángolása kísérné, ami pedig növelné a hadsereg közbelépésének — a Törökországban mindig időszerű — veszélyét. ALIGHANEM A KNP SZÁMIT más pártbéli képviselők átcsábítására is: az előző parlamenti időszak alatt ugyanis 91 honatya változtatott pártszínt (!) ezzel együtt is azonban Ecevit kormányának kötéltáncot kell járnia a parlamentben. Holott Törökországnak éppenséggel egy stabil és erős kormányra volna szüksége, amely hozzáfoghatna a felgyülemlett bajok orvoslásához. Ezek közül is égető gond a két évtizede húzódó földreform ügye, továbbá a gazdaság ziláltsága: az ország súlyos eladósodása, az évi 20 százalékos infláció és a hárommillió munkanélküli. Ecevit a legalkalmasabbnak látszik a halaszthatatlanul szükséges rendcsinálásra, de egyelőre nyitott kérdés, hogy hagyni fogják-e. Pálfi Viktor Kádár János fogadta az NSZK budapesti nagykövetét Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fogadta Hermann Kerstinget, a Német Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét; a látogatást a nagykövet kérte. (MTI) Szekér Gyula nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) foglalt feladatok valóra váltása hozzájárul a KGST-tag- országok gazdaságának további fejlődéséhez, az országok távlati és ötéves tervei megalapozásához. — ötéves tervünk második évében vagyunk, de máris hozzáfogtunk a következő: az 1981—1985-ös évet felölelő tervidőszak munkáinak előkészítéséhez. a tervek nemzetközi összehangolásának megszervezéséhez. Az ülésszak jóváhagyta ennek programját. A tanácskozás során egyöntetű volt a vélemény arról, hogy mindenekelőtt az energia- és nyersanyagellátás, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékekben mutatkozó szükségletek kielégítésének kérdéseivel kell foglalkozni. — A tanácskozás homlokterében tehát a növekvő energia- és nyersanyagszükségletek kielégítésének problémái álltak. Az energia- és nyersanyagellátás megoldása nem csupán a szocialista országoknál áll a figyelem középpontjában. hanem a világ minden részében. Rendkívül összetett feladatokról van szó, és éppen ezért a megoldáshoz sokirányú tevékenység szükséges. A 31. ülésszak erőteljesen felhívta a figyelmet a belső erőforrások, elsősorban a szilárd fűtőanyagok és a vízi energia maximális hasznosítására. az atomerőművek gyorsított építésére. az energiahordozók feltárását szolgáló geológiai kutatások fokozására. Hasonló nyomatékkai szerepelt a gazdaságos és takarékos fűtőanyag-, és energiafelhasználás, az energiaigényes iparágak ésszerű telepítése, s mindennek érdekében a tagországok közötti együttműködés fokozása, az erők egyesítése. A legfontosabb energiahordozók a szén, az olaj, a gáz, az atomenergia. Az elsődleges energiaforrások bővítése mellett napjainkban rendkívül nagy jelentősége van a szóban forgó energiahordozók takarékos felhasználásának, a velük való ésszerű gazdálkodásnak.
