Kelet-Magyarország, 1977. június (34. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-02 / 128. szám

1977. június 2. KELET-M AGY A RORSZ AG 7 ÚJDONSÁGOK, T0D0MÁNY0S KUTATÁSOK Á ló korunkban Ahogy tért hódított a gép a mezőgazdaságban, úgy ka­pott lábra a jóslat: „múzeu­mi tárgy lesz a ló.” Sze­münk előtt játszódott le a szocialista nagyüzemi terme­lés kialakulása és tanúi vol­tunk annak, hogy a lovak száma soha nem hitt mér­tékben csökkent. A lovak számának a csökkenése nemcsak nálunk, hanem vi­lágszerte lejátszódott a mo­torizáció következtében. Egyes államokban azon­ban újra érdeklődés indult meg a lovak iránt. Dániában például megállt a létszám- csökkenés, az USA-ban pe­dig a 2,8 milliós mélypontról 7,8 millióra emelkedett a lo­vak száma. Nehéz megjósol­ni, hogy nálunk mikor kö­vetkezik be a íordulópont, mikor áll meg a csökkenés. A lovak használatában ugyanis világszerte változás következett be. A régi kato­nai és mezőgazdasági, illetve szállítási funkcióját nagy­részt felváltotta a sport cé­lú hasznosítás. A sport cé­lú lótenyésztés ma még első­sorban külföldi igényt elé­gít ki, és ez is természetesen nagyon fontos valutaforrás. A lovas sporthoz kétségte­len sok előítélet fűződik, de bizonyos, hogy nálunk is megváltozik társadalmi szemlélete. A dolgozók egy­re több szabad idejének egészséges felhasználására nagyon alkalmas a lovaglás. A Szovjetunióban, a TOrkmén SZSZK-ban tenyésztett kiváló tulajdonságú lovak eljutnak a világ minden tájára. Mint minden sportot, a lo­vaglást is kora gyermekkor­ban a legjobb elkezdeni. Külföldi adatok szerint 10 gyermeknek kell megtanul­ni^ lovagolni, hogy egy fel­nőtt korú jó lovasversenyző váljék belőle. Lovassportunk fejlődése érdekében is gyer­mekek ezreinek kellene lo­vagolni tanulni. Csak ha megfelelő tömegbázisunk lesz, abból fejlődhet ki a magasabb színvonalú lovag­lás, az ugrósport, a military, a legnagyobb tudást igénylő díjlovaglás, és széles alapja lesz az öttusának is. Túl hűlt vízcseppek A New York-i állami egyetem légkörkutató köz­pontjában végzett vizsgála­tok során megállapították, hogy egy túlhűlt vízcsepp felszínén megfagyáskor _sok apró cseppecske válik ki. E cseppecskék átmérője leg­feljebb néhány milliomod- méter (mikrométer). A meg­figyeléseket hidegkamrában végezték nagy teljesítményű mikroszkóp alatt, egy milli­méter átmérőjű, túlhűlt víz­cseppen. A mérések szerint a kivált cseppecskék pozitív töltésűek, míg a megfagyott cseppben negatív töltés ma­radt vissza. A töltések szét­válása a jégben keletkezett elektromos jelenséggel ma­gyarázható. A kutatók feltételezik, hogy itt olyan jelenségről van szó, amely a természet­ben a zivatarfelhők belsejé­ben a 0 C-fokos határ körül megy végbe, és nagy jelen­tőségű lehet a zivatarfelhők dinamikája és a zivatar­elektromosság keletkezése szempontjából. Gyógyító tűk o Világszerte kutatják, hogy mi az igazság a híres kínai gyógymóddal, az akupunktú­rával kapcsolatban. Az ősi kínai gyógymód lényege, hogy különféle betegségek esetén a test meghatározott pontjait finom hegyű arany, ezüst vagy platina tűvel megszúrják. Könnyed nyo­mással vagy csavarással 2— 8 milliméter mélyen szúrnak velük a bőrbe, egy alkalom­mal legfeljebb 14 helyen. A tűk bennhagyásának az idő­tartama a körülményektől függően másodperctől né­hány percig tarthat. Helyes szúrás esetén a tű helye körül fokozott szöveti aktivitás és vérbőség jelent­kezik, a tűk pedig egyetlen csepp vér kiszivárgása nél­kül könnyedén húzhatók ki Kínában a legkülönfélébb betegségek ellen alkalmaz­zák az akupunktúrát, pl. az ekcéma, csalánkiütés, szé­nanátha, idegzsába, vastag­bélgyulladás, reumás moz­gásszervi betegség stb ese­tében. Hatásosan alkalmaz­zák a tűszúrást a fájdalom ellen is sőt műtéteket is vé­geznek akupunkturás fájda­lomcsillapítással. Sokszor nagy hasi műtétek közben a beteg vidáman társalog a műtőszemélyzettel. A „tű­narkózis” a műtét előtt fél­órával kezdődik azzal, hogy a parányi fájdalomcsillapító pontokat eltalálják a tűvel, majd a beszúrt tűket a sza­bályoknak megfelelően moz­gatják vagy sodorják. Az el­járás különlegességét még az is fokozza, hogy ezek a pon­tok rendszerint távol vannak az operálandó területtől, így gyomorműtétnél a fül elé, il­letve az áll alá szúrnak. Az európai tudomány ma még nem érti az akupunktú­ra lényegét, de elismeri lé­tezését. Nehéz élettani ma­gyarázatot találni arra, ho­gyan hathat a bőr alá be­szúrás akár az egész szerve­zet működésére. Jelentősége különösen a ma még más módszerekkel gyógyíthatat­lan betegségek kezelésében van, vagy amikor a beteg va­lamilyen okból nem bírja a gyógyszert. Csehszlovákiában mint­egy 50 orvos alkalmaz tűszú- rásos gyógykezelést, elsősor­ban olyan betegségek gyó­gyítására, amelyek esetében a gyógyszeres kezelés hatás­talan. Különösen a magas vérnyomás, gyomorfekély, szénanátha, asztma és a ve­getatív idegrendszer elégte­len működéséből származó betegségek gyógyításában értek el jelentős eredménye­ket az akupunkturás kezelés felhasználásával. Egy pozsonyi orvos kezeli a be­tegét. Izomstimulátor Az úgynevezett peroneus- izom bénulása következtében a betegek nem képesek a lábfejüket emelni. Ennek következtében járáskor leló­gó lábfejük, illetve cipőor­ruk a talajba ütközik, ha­csak nem emelik a lábukat igen magasra, kissé hátrafelé csúsztatva téve a földre. Így azonban még bottal is na­gyon nehéz, fárasztó a járás. A Philips gyár előállított egy izomstimulátort, amely ebben az esetben segíti a járást, feltéve, hogy az izomhoz tartozó idegpálya ép. A cigarettacsomag nagy­ságú készülék érzékelő talp­betétből, generátorból, elekt­ródból és vékony vezetékből áll. Az egészséges lábon vi­selt cipőbe helyezett talpbe­tét érzékeli a ránehezedő súlyt (amikor a beteg az ép lábára lép), és a beteg láb­ra helyezett elektród segít­ségével bekapcsolja a gene­rátort. A generátor impul­zust küld a bénult izomnak, amire a lábfej felemelkedik, és lehetővé teszi a normális lépést. Amikor az egészséges láb felemelkedik, az impul­zus megszakad. Ugyancsak megszakad két másodperc után automatikusan akkor is, ha a beteg mindkét lábán ájl. A készülék a gyakorlatban is bevált, sőt a tapasztalatok szerint bizonyos idő eltelté­vel gyógyítja is a bénulást. Közlekedés 3 keréken Egy amerikai konstruktőr „Phantom” néven háromke­rekű gépkocsit szerkesztett, annak jegyében, hogy az USA kormánya kisebb súlyú és kisebb fogyasztású autók gyártására ösztönzi az ipart. A kétszemélyes jármű áram­vonalas, teljes egészében üvegszállal erősített mű­anyagból készült karosszéri­ája, 4,2 méter hosszú. Erő­forrása egy 1000 köbcentimé­ter hengerűrtartalmú „Hon­da” kerékpármotor, amely három fokozatú sebességvál­tóhoz csatlakozik. Fogyasz­tása rendkívül kedvező, összhangban azzal az ame­rikai célkitűzéssel, hogy az átlagos üzemanyag-szükség­let 1978-ban 13 liter/100 km, 1980-ban 11,75 liter/100 km legyen az országban, 1985-re pedig érje el a 8,55 liter/100 km-es szintet gépkocsinként. A háromkerekű autó egyébként nem újdonság, különösen a második világ­háború utáni években ked­velték több helyütt (például a mai NSZK területén) a há­romkerekű kiskocsikat. An­nak idején roncsokból bar­kácsolták össze, és fontos körülmény volt, hogy olcsó és keveset fogyaszt. Ahogy az életszínvonal emelkedett, az autósok már nem voltak hajlandók lemondani a ne­gyedik kerékről, kezdődött a díszes kivitelű gépkocsik, a nagy önsúly és a magas ben­zinfogyasztás divatja. Ennek ellenére az angol Reliant- cég több mint négy évtizede jól megél a háromkerekű autók gyártásából és forgal­mazásából, s világszerte egy­re többen rádöbbenek, hogy a háromkerekű gépjármű kis fogyasztású, eggyel ke- pár-vezetői engedéllyel is be vesebb kereke kopik, s igen lehet ülni. Míg Angliában a mérsékelt összegű az adója szólókereket rendszerint elöl Ehhez járul még az is, hogy helyezik el, az Egyesült Ál- a legtöbb országban a há- lamokban a fordított megol- romkerekű járművek kor- dást alkalmazzák szíveseb- mánya mellé motorkerék- ben. A „Phantom” háromkerekű kocsi. A gyümölcsfák termő­karjainak rögzítése A mai korszerű gyümölcster­mesztésben elterjedten alkal­mazzuk a gyümölcsfák korai termőre fordítását. Ennek a módszernek egy lényeges moz­zanatát képezi, hogy a gyü­mölcsfák termőkarjait megfe­lelő szögállásban lekötözzük. A termőkarok különböző szögál­lásban történő rögzítésére több­féle megoldást Ismerünk. A gyakorlatban a legelterjed­tebb egyszerű segédeszköz, ami­kor a talajba 30—40 cm hosz- szúságú karót verünk le. A ta­laj felszínével bezáróan 30 fo­kos szögállásban. A kötöző­anyagot a karónak ahhoz a pontjához rögzítjük, ahol a ta­laj felszínével érintkezik. Hát­ránya e megoldásnak, hogy a talajművelés során a karók könnyen kilazulnak. A legolcsóbb segédeszköz, amikor 2 mm-es vastag 20—30 cm hosszúságú horgonyzott drót végére egy 10—15 cm hosz- szú fapálcát, vagy 5—10 cm2 fe­lületű selejt lemezt erősítünk. A termőkaros orsó esetében 4 db-ot, sövény faalakhoz a sor irányába 2 db-ot tegyünk a földbe 20 cm mélységre. A fapálcika, vagy a fémlemez biztosítja a dróthuzal egyik vé­gének a talajba történő rögzí­tését. A dróthuzal kiálló végé­hez kötözzük az alsó termőka­rokat, a továbbiakat az alattuk lévőkhöz, vagy a sudárhoz. Viszonylag olcsó és egyszerű megoldás, ha 1,3 méter hosszú­ságú faoszlopokat ásunk le a talajba kb. 50—60 cm mélyen. A kiálló karóra erősítjük fel a fémhuzalt, amelyhez rögzítjük a gyümölcsfák alsó termőkar­jait, továbbiakat pedig az előbb említett módon. Készíthetünk több huzalos támrendszert is. A termőkarok lekötözésének néhány általános szabálya van függetlenül attól, hogy milyen segédeszközt alkalmazunk. Ezek a következők: — a lekötözést úgy kell el­végeznünk, hogy az oldal- vezér le ne törjön; — a sudár függőleges helyzet­ben maradjon; — a kötözőanyag az oldalve­zér vastagodását nem aka­dályozza; — a sudárt is rögzítenünk kell, ha csak az egyik ol­dalon van oldalvezér, vagy az egymással szemben lévő két oldalvezér nem egyen­lő vastagságú a gyengébb oldalvezér kisegítése céljá­ból. A lekötözés menete a követ­kező: Mutatóujjunkkal tapogassuk ki az oldalvezémek azt a pontját, ahová a kötözőanyagot kötve elérhetjük, hogy az oldalvezér ne ívesen helyezkedjen el. Elő­ször a kötözőanyagot rögzítsük az oldalvezérhez, majd muta­tóujjunkkal újra a megfelelő helyzetbe húzzuk és csak ez­után rögzítjük a segédeszköz­höz. A lekötözésnek legjobb idő­pontja a hajtásnövekedés kez­detén, vagy végén van. Ilyen­kor a hajtásképletek rugalma­sak. A nyugalmi időszakban ne kötözzünk, mert a vesszők le­törnek. Karádi István Peronoszpóra fertőzési veszély Termesztett növényeink jelen­tős részének egyik legveszélye­sebb gombabetegsége a pero­noszpóra. A fertőzés erőssége az időjárási és egyéb környe­zeti tényezőktől függően évjá­ratonként változik. Az első tü­netek megjelenését rendszerint a május végi, június eleji csa­padék és a párás, meleg időjá­rás váltja ki. Legismertebb képviselők egyi­ke a szőlőperonoszpóra. A nö­vények levelein jól látható olajfoltokat (betegség kezdeti tünetei) május 29—30-án észlel­tük először megyénkben. A fertőzés terjedéséhez kedvező feltételeket biztosít a meleg napokat felváltó helyi esőzé­sek. A kártétel megakadályo­zása érdekében törekedni kell a levélzet vegyszerrel való be­vonására. Ehhez az Ortho- Phaltán, Dithane M—45, Ortho- cid, Antracol, Zineb 80 hasz­nálatát javasoljuk. Zöldségnövények közül a hagyma a legérzékenyebb a peronoszpóra kártételére. A via­szos leveleken először itt is kisebb-nagyobb olajszerű fol­tok, majd a növény jelentős részének elszáradása figyelhető meg. A jelenleg uralkodó idő­járás a betegség fellépéséhez kedvez. Megelőző védekezésre itt is az Ortho-Phaltan, Ditha­ne M—45, Orthocid, Zineb 80, és a Cuprosan-Super D, vala­mint Rézoxiklorid 50 WP hasz­nálata a legeredményesebb. Te­kintettel arra, hogy a növény (hagyma) egész felülete viaszos bevonatú a permetezésre hasz­nált készítmények eredménye­sen csak nedvesítőszer (pl. No- nit) hozzáadásával, használha­tók. A mákperonoszpóra első tü­neteinek megjelenését szintén május utolsó hetében már ész­leltük (Tiszavasvári térségében). A fertőzés ugrásszerű növeke­désére először ott kell számí­tani, ahol a növényállomány erőteljes lombozató és zárt so­rokat alkot. Védekezésre a fent említett készítményeken kívül réz-, vagy kombinált rézké­szítmény (Rézoxiklorid 50 WP, Cuprosan-Super D stb.) is meg­felelő védőhatást biztosít). A védekezést szükség szerint mindegyik kultúrában ajánlatos többször megismételni. Keresztesi István, növényvédő állomás I Bélyeg- j ) gyűjtés 2 SPORT 1977-ben számos jelentős sporteseményre kerül sor Bul­gáriában, a versenyeket bé­lyegeken is megörökítik. A tél végén a sífutók tájékozódási világbajnokságát köszöntötték. A természetjárók országos kongresszusát 2 stotinki névér­tékű bélyegen havasi gyopár képe idézi fel. A legerősebb ember címéért versengenek a súlyemelők Szófiában, illetve legerősebb fiatalembert vá­lasztják ki, mert ifjúsági vi­lágbajnokság lesz. Nyáron ke­nu-világbajnokság, majd a fő­iskolások világversenye követ­kezik. Ez utóbbi esemény négyértékű (birkózás, atlétika, kosárlabda, torna), modern grafikájú sorozatot kap. Au­gusztusban még Európa leg­jobb női kosarasait is vendé­gül látják a bolgárok, versen­gésüket egy címlet köszönti. A sok mérkőzést végig szurkolni és a bélyegeket összegyűjteni kiegészítő sport lesz. ÜJDONSÁGOK Tito elnök 85. születésnapját és a párt irányításában eltöl­tött negyven esztendős mun­kásságát három bélyeggel kö­szönti a jugoszláv posta. — A török nép 700 esztendeje hasz­nálhatja anyanyelvét hivatalo­san. Az új török bélyeg az egykori uralkodó eredeti ira­tának képét ábrázolja. — Gior­gio Vasari freskójának bemu­tatásával emlékezik meg a va­tikáni posta a pápák avignoni fogságból való visszatérésének 600. évfordulójáról. — A szö­vetkezeti mozgalomnak nagy hagyományai vannak északi rokonainknál. A finn posta 0,90 márka névértékű bélyeg­gel üdvözli a szövetkezeti bank­hálózatot, amely az egész or­szágra kiterjed. — Bábszínpa­dokon is megelevenedik Kelet titokzatos mondavilága, az írók fantasztikus története. A csodálatos bábjátékok részle­teit Thaiföld most négy bélye­gen tárja elénk. 25 ÍVES A MAGTAR ÁLLAMI NÉfí EGYÜT7BS

Next

/
Thumbnails
Contents